Tegezében hét tézis

A kormányfő a múlt szombaton Schmidt Mária kormánybiztos asszony megtisztelő összehívására és jelenlétében, a 30 éve szabadon című tanácskozáson ismertette hét tézisét az unió megreformálásának módozatáról. Már a tézisszám kiválasztása is nagy politikai empátiáról árulkodik, a bennfentesek és az egyszerű emberek egyaránt érezték, ha megfogalmazni előtte nem is tudták volna, hogy a hat kevés lett volna, a nyolc meg sok. És mivel tört tézist nem ismer a módozatismertetés műfaja, a kormányfői tézisszámválasztás a hétre esett. Jó választás volt!

Mi értelme volt ennek, egyben és külön, és jön-e valami belőle?

Vegyük mindjárt a 7. tézist: vegyék fel Szerbiát az Európai Unióba! Ennek az igénynek a mérlegelése valóban érdekes kérdés, lapunk ösztönös támogatója mindenféle balkáni országok uniós tagságának, ugyanakkor az is világos, hogy Szerbia mostani állapotában (félautokrata államberendezkedés, erős orosz befolyás, alig titkolt területszerzési ambíciók Koszovó és Bosznia-Hercegovina rovására; és az acquis átvételével, azaz az uniós jog átültetésével sem állnak valami jól) nagyjából csak az unió trollkodására lenne alkalmas – és vélhetően épp emiatt látná szívesen Vučićot Orbán. De sajnos vagy nem sajnos, a további bővítés egyelőre nincs az unió napirendjén, Szerbiát Orbánon kívül nem is tolja egyetlen tagállam sem, felszólítása a pusztába kiáltott szó, úgyhogy ugorgyunk.

A 4. tézissel, miszerint legyen jó az Európai Unió gazdasága, az unió arasson „közös gazdasági sikereket”, nem tudunk vitába szállni.

Az 1., 2., és 3. tézisek nem lehetnek ismeretlenek azoknak, akik lelkiismeretesen követik kormányfőnk történetfilozófiai gondolkodásának evolúcióját. Egy: ne legyen az Európai Unió birodalom! Hunglishül megfogalmazható csasztuska formájában ez így lehetne refrénünk: »No Biro’, Bro’«! Az illegitim európai szuperállam helyett jöjjön el „a demokráciák demokráciája”. Itt azt azért mindenképpen érdemes megjegyeznünk, hogy az uniós intézmények demokratikus legitimitásának hiányára hivatkozni súlyos manipuláció: a Bizottságban és a Tanácsban a tagállamok demokratikusan megválasztott tisztségviselői képviselik a tagállamok népét, és az EP-képviselők is választáson nyerik el mandátumukat; nem beszélve arról, hogy az unióban a tagság önkéntes. A 2. sz. tzs. emberek közelebbről meg nem határozott csoportját (Brüsszel mai irányítóit) minősíti nemzet-, keresztény- és családellenesnek. Három: Soros. (Ezt nem is magyarázzuk tovább: igazából elképesztő, hogy a Magyar Fórumból és a Kuruc.infóból eredő forrás egészen idáig el bírt csobogni.)