A szerk.

Klinghammer István, az igyekvő térképész, egyszersmind frissen kinevezett felsőoktatásért felelős államtitkár úgy indított, hogy a most folyó egyetemi tiltakozások résztvevői "talán kicsit éretlenek is ahhoz, hogy értelmiségi pályára készüljenek, és egyetemre járjanak", illetve "nem a leendő értelmiséghez méltó" magatartást tanúsítanak.

"Egyszer talán L. Simon László is megelégeli, hogy nagyjából hetente mossa föl vele a budi kövét a saját kormánya" - írtuk e hasábokon decemberben, az elfeketült művészeti közéletről szólván.

Készült a hét elején három fotó, ki kéne mindet tenni a határállomásokon. Mindegyiken, akár Ausztria, akár Ukrajna felé, közvetlenül a Magyarország tábla mellé, tán az lenne a legbeszédesebb, ha az Európai Unió felségjelét ragasztanánk le velük. Ki itt belépsz, jól vésd az eszedbe ezeket... amúgy a jóisten hozott!

Mari ángyomnak Bütykösön volt egy elég hülye szokása, ebéd után mindig kiment a kerítéshez, s fennhangon szidta a kormányt meg a Fideszt a szomszédnak, gajdolása elhallatszott jó messzire.

Az egész, hogy rohadjon meg a mája, az Alkotmánybírósággal kezdődött, amikor - az emberi méltóság védelmére hivatkozva - tavaly novemberben megsemmisítette a szabálysértés megvalósításának azt a törvényi tényállását, amely a közterületen való életvitelszerű tartózkodást kriminalizálta, sőt, az önkormányzatoknak is megtiltotta, hogy ezt saját rendeletben tegyék meg.

A múlt pénteken a Fidesz- és a KDNP-frakció egy emberként törvényjavaslatot nyújtott be "Magyarország alaptörvényének negyedik módosítása" címmel, de az iromány "Az Alkotmánybíróság megalázása és a rajta vett boszszú" címet is viselhetné, sőt, a szükségtelen álszemérmességet félretéve "Az Alkotmánybíróság szopjon le" címet is, de leginkább talán mégis az "Orbán Viktor mai napra rendelt ALKOTMÁNYA" cím illene hozzá.

Lapzártánk utolsó pillanatában érkezett a hír, mely szerint a Magyar Művészeti Akadémia elnöksége keddi soros ülésén lemondásra szólítja fel az elnökét, Fekete Györgyöt.

Szétesett az LMP, őszinte részvétünk. Az, ami velük történt, annál is felfoghatatlanabb, mert a két félpárt és képviselői között sem szakpolitikai, sem a demokratikus berendezkedés alapjait érintő kérdésekben nagyítóval sem találnánk különbségeket.

A megállapodás, amelyet a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) képviseletében Nagy Dávid, a kormány nevében pedig Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője hétfőn, lapzártánk napján írt alá, jobbára mellébeszélést és hamis ígéreteket tartalmaz. Egy lényeges pontja viszont a kormány meghátrálását jelzi.

Elolvasta-e már azt a cikket, amiről úgy mondott véleményt, hogy nem is olvasta? Most is megtenné azt a kijelentését? Foglalkozik avval, hogy az igazi bűnösöket elvigye a kommandó?

A dolgok jelenlegi állása szerint Magyarországon elképzelhetetlen annyira rossz gazdasági-társadalmi helyzet, ami kijózanítólag hatna a politikára és a nettó demagógia föladására késztetné a politikusokat.

Nagy bukás Orbánnak a regisztráció eltörlése, és ezt még akkor sem tudja eltagadni, ha most nyilván arra játszik majd, hogy lám, vérbeli demokraták ők, nem írják bele az alaptörvénybe azt, amit pedig beleírhatnának, meszszemenőkig tisztelik ellenben az Alkotmánybíróságot, a jó kurva anyját a mélyen tisztelt Alkotmánybíróság mélyen tisztelt kurva anyjának.

Ha viszont az ellenzék túl hamar áll be a szocpárt mellé, akkor mi az értelme a létüknek? Mekkora a pont jó távolság az MSZP-től, és mikor annyi? Mit gondol erről Bajnai, mit a Milla és mit a Szolidaritás? Vajon ugyanazt? Mi a racionális magatartás e dilemmával szembesülve? A múlt heti A szerk.