A szerk.

...plus c'est la même chose, mondotta egy francia bölcs valamikor, hogy kicsoda, juszt sem fogunk utánanézni, pedig megtehetnénk. Minél többet változik, annál inkább ugyanaz marad.

Hétfő óta ténykérdés, amit eddig is emlegettünk sokszor, de mindig feltételes módban: Orbán Viktor nem akar (tud) semmit megváltoztatni, jobb terv híján neki jó minden úgy, ahogy húsz éve eszi már a fene. Pedig egy hónapja még azzal etette Európát, hogy hamarosan mélyreható szerkezeti változtatások jönnek, amiből hatékonyság, gazdaságosság és kozmikus léptékű fejlődés fakad. Persze ez is kamu volt, hisz a belengetett reformok, a segélyezési rendszer felszámolása, a gyógyszerár-támogatások csökkentése csak bajt és nyomort hozhatnak, pénzt annál kevesebbet (bővebben lásd nagyinterjúnkban).

Az igazi hír nem az, hogy a Jobbik elnöke a parlamenti ülésszak nyitányát felhasználva végre nagy nyilvánosság előtt is zsidózhatott és cigányozhatott egy sort. Az sem, hogy mindezt a betiltott Magyar Gárda mellényében tette (a tavalyi alakulóülésen is abban feszített). Még csak nem is az, hogy az MSZP-politikusok hosszú idő után olyat cselekedtek, amivel fenntartás nélkül egyet lehet érteni: egyikük rendőrt hívott, a szocialista alelnök pedig amint tehette, azonnal rendkívüli házbizottsági ülést hívott össze a pimasz gesztus miatt - hiszen a jogerősen betiltott egyesület egyenruhájában grasszálni nyílt törvénysértés. Az igazi hír az, hogy...

"Szilveszterkor biztos irányt kap a nemzet / ha megszólal éjfélkor a Schmitt Pál / érezni fogod, bármit is ittál / hogy új szelek fújnak a köztársaságban" - énekelte a tavaly augusztusban a YouTube-ra felrakott felvételén egy Kozmosz nevű együttes. A jövőbe láttak.

A "médiaszolgáltatásokról és a kommunikációról szóló törvénytervezet" szeméremmel és visszafogottsággal viszonyul saját magához, és dicséretesen kerüli a közbotrányokozást. Nem úgy nevezi magát például, hogy "törvénytervezet a sajtószabadság felszámolásának technológiájáról és a cenzúra intézményesítéséről", vagy úgy, hogy "törvénytervezet arról, hogyan fogja be mindenki a pofáját ezentúl".

November 11-i számunk kiállításrecenziójában (Az emlékezés dialektikája) hozzátoldottunk egy c betűt László Gergely és Rákosi Péter művészcsoportjának nevéhez. A név helyesen: Tehnica Schweiz.

Az Alkotmánybíróság (AB) lapzártánk után esedékes móresre tanítása, jogköreinek megnyirbálása - amit az után helyezett kilátásba a kormánytöbbség, hogy az AB megsemmisítette a kétmillió forint feletti végkielégítések 98 százalékos megadóztatásáról szóló törvényt: erről beljebb még értekezünk - egyfelől értelmezhető úgy, mint a Kósa-féle gazdasági szükségállapot beharangozása. Eltakarítani minden akadályt a nemzetgazdasági hatékonyság útjából!

Magyarország politikai térképe a tavaszi törvényhozási választásokon oly mértékben rajzolódott át, hogy azt a vasárnapi önkormányzati választások nem tudják döntően megváltoztatni - erre utalnak az új kormány regnálása alatt történtek/nem történtek is. E helyzetet érdemes tudomásul venni, de beletörődni végzetes hiba lenne.

Szemerey Samu múlt heti számunkban megjelent cikkének (A láthatatlan struktúrák) végéről lemaradt egy lényeges információ: az írás a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Narancs közti együttműködésben, a KÉK, illetve az NKA megítélt támogatásával készült. A mulasztásért elnézést kérünk. Múlt heti számunk Parádé a halálba c.

Lógok a szeren. Azt, hogy úszógumim van, s megöregedtem kicsit, azt én nagyon jól tudom. De nem tudhatjátok, hogy mi lakik bennem.

Hogy a budapesti önkormányzati választás, pontosabban a főpolgármester és a közgyűlés tagjainak megválasztása nem előre lefutott meccs, az abból is látszik, hogy Tarlós István, a Fidesz-KDNP főpolgármester-jelöltje szokatlanul konciliáns hangnemben nyilatkozik a még hivatalban lévő városvezetésről, nem kíván ő elszámoltatást, sima átadás-átvételt kíván ő, és az sem igaz, hogy az elmúlt húsz évben csak szörnyűségek történtek a fővárosban.

Orbán Viktor nyári nyaralását megszakítva levelet küldött a magyar Országgyűlésnek, a levél tartalma kicsit szokatlan volt.

Nem nagy különbséggel, 6 százalékkal verte Bronislaw Komorowski, a kormányzó Polgári Platform (PO) elnökjelöltje Jaroslaw Kaczynskit, a Törvény és Igazságosság (PiS) első emberét a hét végi lengyel államelnök-választáson - de ettől még nem áll meg a villamos az Aleje Jerozolimskién.

Lapzártánk után nevezi meg államfőjelöltjét a Fidesz, és nagy meglepetés lenne, ha nem Schmitt Pált, a kormánypárt alelnökét választaná meg a jövő héten az Országgyűlés. Biztos találhattak volna jobbat is, de Schmittnek bárkivel szemben behozhatatlan előnye van.