A szerk.

A franc gondolta volna, hogy egy isten háta mögötti konferencián előadott, amúgy rutin- és tervszerű, a maga nemében szórakoztató hazudozás képes megingatni olyan valutákat és tőzsdéket is, amelyekről eddig azt is alig tudtuk, hogy léteznek - ezért Kósa Lajos múlt csütörtöki fellépésén nem is szörnyülködnénk többet (pár oldal múlva úgyis elmondjuk a sztorit).

Az ország következő miniszterelnöke vasárnap esti győztes beszédében "széles, óriási nemzeti egységről" beszélt, amit a magyarok létrehoztak, és aminek csodájára jár a világ. Ennek a "nemzeti egységnek" a beszédből kitűnően az az 52,73 százaléknyi szavazat, 2 706 292 magyar választópolgár akarata lenne a hordozója, vagy megtestesítője, vagy a kifejezője, amit a Fidesz kapott - igazából nehéz a mondásból a pontos összefüggést kihámozni.

Hogy a Fidesznek a múlt vasárnap praktikusan meglett a kétharmada, azt botorság lenne elvitatni, innét pár oldalra ezt részletesen is okadatoljuk, hovatovább az is elképzelhető, hogy a kiálló 57 körzetből egyet sem bír majd elvinni a szocialista párt.

Mit tegyenek most vasárnap azok, akik nem akarják, hogy a Fidesznek kétharmada legyen az új Országgyűlésben?

A holokauszt tagadása nemcsak undorító dolog, de társadalmi veszélyessége is kitapintható. Tiltásának vagy nem tiltásának nincs köze a szólásszabadsághoz: az egyéneket nemesítő, és szabad, békés együttélésüket lehetővé tévő vitához. A "közösségfenntartó diskurzushoz".

A lapunk 2009. október 15-i számában megjelent, Eger a HospInvest után - Régi nóták c.

"Ha a családom jövőjét tartom szem előtt, Spanyolország nagyobb lehetőségeket rejt magában" - mondta a múlt héten a Délmagyarországnak Nagy László, válogatott kézilabdázó, a Barcelona játékosa, a sportág magyar világklasszisa. Egyenes beszéd, s aligha van módunk vitatkozni vele. Hogy mi következik mindebből, azt sem hallgatta el. "Konkrétum még nincs, de nem zárom ki, hogy spanyol válogatott leszek."

Négy hét kacskaringózás után új miniszterelnöke van az országnak, az Országgyűlés 204 igen szavazattal kormányfővé választotta Bajnai Gordont. Bajnai kedden kora délután megtartotta őszödi beszédét, ami teljesen normálisan, úgyszólván tényszerűen hangzott. Úgy, mintha egy felnőtt ember beszélne, abból a feltételezésből kiindulva, hogy felnőtt, értelmes emberek hallgatják.

Nagy titok nincs. Gyurcsány Ferenc hátralépett. A kormányfő neszét vette, hogy az EP-választás után levennék, a szocialista párt szempontjából ugyancsak érthetően.

"Marha szerencsésen fújnak a szelek, érzem, elkapjuk a szocikat" - tizenegy évvel ezelőtt, február elején mondta ezt Orbán Viktor a Narancsnak adott (mind ez idáig utolsó) interjúját követő laza beszélgetésen. Magabiztosságát az MSZP előnyét mutató kurrens közvélemény-kutatások sem kezdték ki.

A vasárnapi belső-ferencvárosi időközi országgyűlési választás második fordulójában nagy fölénnyel szerzett mandátumot a fideszes induló, Bácskai János. A szavazati arányok nagyjából leképezték a teljes lakosság körében végzett közvélemény-kutatások eredményeit. Meg is mondta mindenki, hogy tipikus billegő körzet a fővárosi 12., amely eddig valamennyi rendes választáson leendő kormánypárti képviselőt küldött az Országházba.

Hogy a kormány mit tesz a válság hatásainak tompítására, meg a jobb idők eljövetelének sürgetésére, nagyjából tudjuk (a 12-14. oldalon van róla cikk). Hitelt vesz fel fürgén, itt próbál megfogni egy kis pénzt, ott csökkent kiadást, hol jól, hol rosszul; nézi, mit csinál a jegybank, meg hogy hány munkanélküli lesz, vakarja a fejét és újraszámol mindent, mikor kiderül, hogy Németország inkább lefele megy még egy kicsit. És persze, ez a fontos most, hisz ők kormányoznak.

Január 29-én rendkívüli parlamenti ülésnap lesz a válságkezelés mikéntjéről, a minisztereknek pár nappal korábban kell elképzeléseiket megosztani a kormányfővel arról, hogyan gondolják a maguk területén mindezt. Kétségkívül Szűcs Erika szociális és munkaügyi miniszter asszonyra hárul a legnagyobb teher: nem elég, hogy napról napra nő a munkanélküliek száma, az állami juttatásokat is le kellene néhány tízmilliárddal faragni, lehetőleg minél gyorsabban.

A szombati nemzeti csúcsot műfaji szempontból leginkább a Cristoph Willibald Ritter von Gluck-féle operareform előtti színpadi műként célszerű értelmezni. A szereplők az opera seria szabályai szerint kiálltak a nagyközönség elé, és eldalolták áriájukat. Számot adtak érzéseikről, gondolataikról, anélkül, hogy a többi szereplővel közvetlen dramaturgiai interakcióba léptek volna.