A török belpolitikai válságot figyelve - amiből a laikus annyit lát, hogy a vallási fanatizmusra hajlamos iszlamistákkal a világi állam köztársaságpárti hívei állnak szemben - a helyzet egyszerűnek tűnhet. De nem az, hiszen pogány barátaink problémája általánosabb, hogy ne mondjuk, filozofikus kérdéseket is fölvet, jelesül: lehet-e alkotmányellenesen föllépni az alkotmány védelmében.
Először is merüljünk el az államfőválasztás részleteiben. Az alkotmány szerint a köztársasági elnököt hét évre és egyszeri alkalomra választja a parlament a leköszönő elnök utolsó harminc napja alatt. Az első tíz a jelöltállításé, majd négy választási forduló alatt kell dönteniük a képviselőknek: az első kettőnél 367, a második kettőnél 276 szavazat kell az új államfő megválasztásához.
A gondok már itt elkezdődtek, hiszen a jelenlegi (világiállam párti) ellenzékhez közel álló szakértők fölvetették: az előírt 367-es szám egyúttal az ülésen jelen levő képviselők minimális számára is vonatkozik. És mivel az április 27-i első fordulón csak 361-en szavaztak - ebből 357-en a kormánypártok jelöltjét, Abdullah Gül külügyminisztert támogatták -, az ellenzék az Alkotmánybírósághoz fordult, mondván, az első kör érvénytelen volt, ergo nem kerülhet sor a többi háromra sem. Az ellenzék törekvése nyilvánvalóan az, hogy ne legyen harmadik forduló (ahol már 276 voks is elég, és a kormánypárt így megválaszthatná Gült). Ez esetben ugyanis új parlamenti választásokat kell kiírni, s a jelenlegi elnök mandátuma mindaddig érvényes, míg az új parlament nem dönt utódjáról.
Gül mérsékelt iszlamista és egyáltalán nem népszerűtlen; befolyásos elemzők, mértékadó üzleti és szellemi körök általában elfogadták. Ám elnökké választása végképp felrúgná azt a kompromisszumot, ami az Erdogan vezette mérsékelt iszlamistának tartott AKP-t idáig a hatalomban tartotta; hiszen így az iszlamista párt minden hatalmi pozíciót megszerezne. (A novemberben esedékes parlamenti választások persze kétesélyesek.)
Ez tehát az alapprobléma, ami lapzártánk után, kedden este - az alkotmánybírósági verdikt várható bejelentése után - valahogy megoldódik. Akár súlyos konfliktusok árán is, hiszen a hadsereg a modern állam megvédését (értsd: az iszlamista befolyás visszaszorítását) jelölte meg feladatának. A fegyveres erők vezérkari főnökségének múlt péntek éjjeli nyilatkozata állást foglalt azon civil hatóságok ellen, amelyek a laikus köztársasági eszme megvédése helyett nyíltan támogatják az annak eltörlésére irányuló törekvéseket. A katonaság csak olyan jelöltet támogat, aki nem csupán szóban hű a köztársasági eszméhez. Kérdés persze, hogy adott esetben erőszakhoz folyamodik-e a hadsereg; Ollie Rehn, az Európai Unió bővítésért felelős biztosa mindenesetre máris kritizálta fellépésüket.
A világi állam barátai tömegtüntetéseken demonstrálják, hogy mindenáron megvédik a köztársaság alkotmányos berendezkedését - amelynek veszélyeztetői szerintük az iszlamista kormánypárt képviselői. A török sajtó előszeretettel idézi Gül 1995-ös nyilatkozatát, amelyben a köztársasági rezsim csődjét és szükségszerű végét ecsetelte a Guardiannek. Ez valóban baljós. Miképpen védhető meg demokráciában az alkotmányos rend annak képviselői, a kormány és a parlamenti többség ellenében? Másfelől meddig tolerálható az a kormányzati többség, ami egyre határozottabban teszi próbára a világi állam tűrőképességét? Ez a török köztársaság válságának a lényege.
