A szerk.

Utolsó villamosok

A szerk.

A folyosók sötétek, nem jár a páternoszter, a hétvégére a fűtést is kikapcsolták, a dolgozók dideregnek az irodákban, s ahelyett, hogy dolgoznának, arról beszélgetnek, milyen hideg van itt.

Történik 2012-ben a BKV Akácfa utcai székházában - s még ez a legkisebb baj. Bár szívesen megnéznénk, ki az a lángész, aki kitalálta, hogy majd a lépcsőházi áramfogyasztás mérséklése fogja megoldani a cég bajait. Az megvan, hogy leállították az alkatrészvásárlást? Ha lerobban a busz, akkor vagy van még készleten egy pótdűzni, vagy ott rohad meg a makk hetes, ahol éppen van. A BKV eladósodott fülig, legkésőbb a hó végén valamit perkálnia kéne - ha nem csenget az állam, megáll a villamos.

Mindeközben a "probléma megoldásáért" szívósan folytatja harcát Tarlós főpolgármester Orbán miniszterelnökkel. Nyilvánvaló stratégiai megfontolásokból Tarlós sűrűn emlékezteti a közvéleményt és az érintetteket, hogy ő távolról sem a Fidesztől várja a megoldást a dögrováson lévő budapesti közlekedés életre polírozására, hanem személyesen Orbán Viktortól. Mert Orbán Viktor biztosan tudja, mekkora károkat bírhat az okozni, amikor leáll - ne adj' isten, egyszerre - a hatos és a hetes.

Tarlós István tudhat valamit, mert épp mikor e sorokat rójuk, szólnak, hogy elmarad szerdán a főváros rendkívüli ülése, ahol az előzetes hírek szerint"az elmúlt 20 év legkeményebb BKV-előterjesztése" került volna terítékre. Nos, a nagy hirtelen elhalasztott ülés ténye arra enged következtetni, hogy Tarlós zsarolási menete valaminő részsikert hozhatott, az meg mi is lehetne más, mint egy kis zsozsó a főnöktől.

A Nagykörút Robin Hoodja, Tarlós főpolgármester nyilvánosan befenyegeti a miniszterelnököt, aki erre - pontosabban arra, ha már nagyon ég a ház - kiköhög valamennyit, s minden megy tovább. A fenyegetés ilyenformán akár hatékony harcmodornak is tekinthető, azt mondja, hogy ha már nagyon szívnak, mert nem férnek föl a félnaponta közlekedő buszra a polgárok, akkor féktelen dühük majd Orbán ellen fordul - Tarlós tán azt hiszi, hogy az ő fölmenőit nem emlegetik már ma is sűrűn a villamosmegállókban.

Most hagyjuk is a demagógiát, hogy ez csalán verése lenne az utasok bérletével, de gondoljunk bele, hogy meddig mehet ez így? Valódi megoldásra irányuló szándék nélkül, kiszorítós alapon.

Mert még csak azt sem mondhatjuk, hogy a Fidesz ezt a sitthalmot a BKV helyén nem örökölte. De úgy volt vele, mint minden mással: nem megjavítani akarta - mert arra nem tellett neki sem szándékból, sem képességből -, csak eltolni magától, jó messzire. S amikor máshova nem lehetett eltolni, igyekeztek egymásra tolni. De így sem megy. Minek következtében marad itt még egy nagy rohadt csőd, amit nyilvánvalóan a lakosság fog megszenvedni, s csak később a hatalom - de akkor viszont az érdemei szerint: csúnyán.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.