A szerk.

Utolsó villamosok

A szerk.

A folyosók sötétek, nem jár a páternoszter, a hétvégére a fűtést is kikapcsolták, a dolgozók dideregnek az irodákban, s ahelyett, hogy dolgoznának, arról beszélgetnek, milyen hideg van itt.

Történik 2012-ben a BKV Akácfa utcai székházában - s még ez a legkisebb baj. Bár szívesen megnéznénk, ki az a lángész, aki kitalálta, hogy majd a lépcsőházi áramfogyasztás mérséklése fogja megoldani a cég bajait. Az megvan, hogy leállították az alkatrészvásárlást? Ha lerobban a busz, akkor vagy van még készleten egy pótdűzni, vagy ott rohad meg a makk hetes, ahol éppen van. A BKV eladósodott fülig, legkésőbb a hó végén valamit perkálnia kéne - ha nem csenget az állam, megáll a villamos.

Mindeközben a "probléma megoldásáért" szívósan folytatja harcát Tarlós főpolgármester Orbán miniszterelnökkel. Nyilvánvaló stratégiai megfontolásokból Tarlós sűrűn emlékezteti a közvéleményt és az érintetteket, hogy ő távolról sem a Fidesztől várja a megoldást a dögrováson lévő budapesti közlekedés életre polírozására, hanem személyesen Orbán Viktortól. Mert Orbán Viktor biztosan tudja, mekkora károkat bírhat az okozni, amikor leáll - ne adj' isten, egyszerre - a hatos és a hetes.

Tarlós István tudhat valamit, mert épp mikor e sorokat rójuk, szólnak, hogy elmarad szerdán a főváros rendkívüli ülése, ahol az előzetes hírek szerint"az elmúlt 20 év legkeményebb BKV-előterjesztése" került volna terítékre. Nos, a nagy hirtelen elhalasztott ülés ténye arra enged következtetni, hogy Tarlós zsarolási menete valaminő részsikert hozhatott, az meg mi is lehetne más, mint egy kis zsozsó a főnöktől.

A Nagykörút Robin Hoodja, Tarlós főpolgármester nyilvánosan befenyegeti a miniszterelnököt, aki erre - pontosabban arra, ha már nagyon ég a ház - kiköhög valamennyit, s minden megy tovább. A fenyegetés ilyenformán akár hatékony harcmodornak is tekinthető, azt mondja, hogy ha már nagyon szívnak, mert nem férnek föl a félnaponta közlekedő buszra a polgárok, akkor féktelen dühük majd Orbán ellen fordul - Tarlós tán azt hiszi, hogy az ő fölmenőit nem emlegetik már ma is sűrűn a villamosmegállókban.

Most hagyjuk is a demagógiát, hogy ez csalán verése lenne az utasok bérletével, de gondoljunk bele, hogy meddig mehet ez így? Valódi megoldásra irányuló szándék nélkül, kiszorítós alapon.

Mert még csak azt sem mondhatjuk, hogy a Fidesz ezt a sitthalmot a BKV helyén nem örökölte. De úgy volt vele, mint minden mással: nem megjavítani akarta - mert arra nem tellett neki sem szándékból, sem képességből -, csak eltolni magától, jó messzire. S amikor máshova nem lehetett eltolni, igyekeztek egymásra tolni. De így sem megy. Minek következtében marad itt még egy nagy rohadt csőd, amit nyilvánvalóan a lakosság fog megszenvedni, s csak később a hatalom - de akkor viszont az érdemei szerint: csúnyán.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.