Lapzártánkig, vagyis kedd estig, így a második hullám kellős közepén az utolsó hivatalos mondás az volt, hogy a vírus elleni harc az egyén felelőssége. Ez, ha egy szakember szájából hangzik el, és a szakember az ő szájával azt akarja mondani, hogy moss kezet, ne menj emberek közé, ha beteg vagy, zsebkendőbe köhögj, tüsszents, akkor minden oké. Ha viszont ezt egy rendőr ezredes mondja az államhatalom képviseletében (Lakatos Tibor a koronavírus-járvány elleni védekezésért felelős Operatív Törzs ügyeleti központjának vezetőjeként), akkor az azt jelenti, hogy a magyar kormány, kis barátom, elengedte a kezed, ha megbetegszel, akkor magadra vess, vigyáztál volna jobban.
Azon kívül, hogy a magyar kormány úgy tesz, mintha nem is lenne járvány, és ezért nem csinál semmit (nem tiltja meg például, hogy emberek nagy számban, zárt térben találkozzanak egymással, vagy nem tesztel eleget), még van, hogy proaktívan lép fel, és ez, ha lehet, még baljósabb.
A proaktív fellépés rögtönzött workflow chartunk szerint kétféle lehet. Az első típusú abban merül ki, hogy valakinek mégis megtilt valamit, ám ezek a tiltások jobbára nem a járvány terjedését akadályozzák meg, hanem a járvány terjedésének a megakadályozását. Beloldalainkon vérfagyasztó beszámolót olvashatnak arról, hogy az iskolák mennyire eszköztelenek a fertőzés terjedésével szemben, és nemcsak azért, mert a magyar állam nem tesztel eleget, és így az iskolákban sem tesztel eleget, és így az iskolák népe sem tudja, hogy az osztálytermekben, a folyosókon és a tanáriban ki fertőz és ki nem, hanem azért is, mert a magyar állam elvette azt a jogot az iskoláktól, hogy ha rendelkeznek is a fenti releváns információkkal, akkor a józan belátásuk szerint dönthessenek a tanítás felfüggesztéséről, az átállásról a digitális oktatásra, vagy bármiről, amit az adott szituáció diktál.
Ebbe a kategóriába tartozik az is, hogy a magyar kormány megtagadja az önkormányzatoktól a védekezés elemi feltételét, azt tudniillik, hogy hozzáférjenek a járvánnyal kapcsolatos, egyébként minden józan megfontolás szerint közérdekűnek minősülő adatokhoz. De itt kell megemlítenünk kormányunk ama intézkedését is, amellyel felső határt szabott a magáncégek által végzett tesztek árának, lévén ez a pompás, népbarát szabályozás tiltással felérő sikerrel csökkentette az elvégzett tesztek számát.
Aztán van az, hogy kormányunk úgy csinál valamit, hogy tulajdonképpen teljesen érthetetlen dolgokat művel szériában. Ilyen volt a 16 ezer lélegeztetőgép beszerzése a nyáron, a becslések szerint 300 milliárd forint értékben, mely lélegeztetőgépek ismeretlenül nagy része nem lélegeztet – részben mert eleve kérdéses a fellelhetősége, részben műszaki önhibájából, részben azért, mert nincs és nem is lesz hozzá kellő képzettségű és számú egészségügyi személyzet, részben pedig mert talán szükség sem lenne rá. Ez a 300 milliárd különösen annak a fényében megrázó, hogy viszont a közönséges influenza elleni védőoltás kellő – azaz a szokásosnál lényegesen nagyobb – mennyiségben esedékes beszerzéséről kormányunk elmulasztott gondoskodni. (Jóllehet ez a gaffe inkább taxonómiánk első, fenti rubrikájába esik, hogy ti. mit nem csinált meg, jogos indulatisággal fogalmazva: mit baszott megtenni szeretett kormányunk.) Ugyancsak ebbe a kategóriába tartozik viszont az a kisebb állami támogatás (400 millió forint), amit a Richter gyógyszergyár egy olyan gyógyszer – a remdesivir – önálló fejlesztésére kapott, amelyről a WHO épp a minap jelentette be, hogy nagymintás vizsgálta alapján nem, vagy csak rendkívül korlátozott mértékben alkalmas a koronavírus okozta betegség gyógyítására. Mindegy, pénz nem számít, ha az egészségünkről van szó! Egészségünkre!
Az is mellbevágó, hogy tettre kész kormányunk épp a pandémia kellős közepén készül úgy „megreformálni” az orvosok, továbbá az ápolók, műtőssegédek, betegszállítók, szülésznők bérezését és munkavégzésük feltételeit, hogy a mondott állami munkavállalók brutálisan magas százaléka, egyes hírek szerint több mint fele azt fontolgatja, hogy távozik – részben az országból, részben a szakmájából. Az új szabályozás méltánytalanságairól és igazságtalanságairól (például az egészségügyi szakdolgozók megszerezhető jövedelmének csökkentéséről) most nem is szólunk, pusztán az a kérdés dereng fel bennünk: vajon mi ösztökéli kormányunkat arra, hogy az egészségügyet épp most, hogy is fejezzük ki magunkat illedelmesen, bassza szét az utolsó szegletig? és így tovább. A cikkünk elején feltett kérdésre mostanra sem kaptunk megnyugtató választ. Ha van is ilyen, még keresnünk kell. Addig is: a kormány személyzeti, intézményes és mindenekelőtt intellektuális csődjének következményei a legsötétebb következményekkel fenyegetnek.
(Kedd délután írt cikkünk állításain mit sem változtat az a tény, hogy kedd este Orbán Viktor bejelentette: ismét bevezeti a rendkívüli jogrendet, és olyan „szigorító intézkedéseket” hoz, mint az ingyenes parkolás, vagy az éjfél és hajnali öt közötti kijárás korlátozása; valamint megfenyegette a maszkviselés őreit, a boltosokat. Felháborító nyilatkozata csak nyilvánvalóbbá tette, hogy a kormánynak se szándéka, se képessége nincsen arra, hogy akár kísérletet is tegyen bárminemű védekezésre.)
