A 888 berezelt riportere azt sem merte elárulni, hogy kinek dolgozik

  • narancs.hu
  • 2017. április 16.

Belpol

„Csak egy kis blog.”

Amikor tegnap a Szabadság téren Gulyás Márton a színpadról szólította fel a kormánypropagandistákat, hogy kérdezzék meg tőle szemtől szemben, hogy buzi-e, nem akadt jelentkező. Nem jelentkezett a 888 embere sem, pedig ott volt és tökösnek szánt kis videót készített az eseményről

„Szabadság téren jártam, Soros-tüntetőket láttam”

címmel.

false

 

Fotó: Bankó Gábor

Most viszont kiderült az is, hogy a 888-as Bokor Gábor nemcsak Gulyás, de az interjúalanyai előtt is titkolta kilétét.

A részleteket az egyik szervező, Lehotai Orsolya osztotta meg Facebook-bejegyzésében, ami egyúttal nyílt levél a 888 szerkesztőségének is.

Kedves 888.hu, kedves Bokor Gábor!

Húsvét van, mindenki fáradt és pihenne, de sajnos megint akadt egy olyan lépésük, ami mellett nem lehet elmenni. A tegnapi „Nem maradunk csendben!” elnevezésű demonstráció során ugyanis az egyik újságírójuk olyan etikátlan húzást tett, ami bármelyik, a szakmáját komolyan vevő médiamunkásnak megemelné a vérnyomását.

Este 7 körül szervezőtársaimmal sárga mellényben álltunk a színpad körül, hogy segítsük a biztosítást, amikor Önöktől ketten odajöttek hozzám és egy másik társamhoz. Megkérdezték, hogy készíthetnek-e interjút velünk, mire mi megkérdeztük, hogy melyik médiaplatformtól jöttek.

Önök azt válaszolták, hogy az MMG-től.

Bevallom őszintén, napi rendszerességgel követem a különböző nyomtatott és online médiafelületeket, blogokat, de ebből az információból nem lett számomra világos, hogy kiknek is dolgoznak Önök, hogy az MMG a Modern Média Group Zrt.-t, azaz az Önök kiadóját jelöli. Szervezőtársam úgy döntött végül, miután további tájékoztatásul annyit válaszoltak a kérdésére, hogy az „MMG csak egy kis blog”, hogy szívesen ad Önöknek interjút, így ez meg is történt.

Tegnap 21.58-kor ki is került a videójuk a 888.hu oldalára „Szabadság téren jártam, Soros-tüntetőket láttam” címmel, Bokor Gábor újságíró jegyzésével. Annak a Bokor Gábornak a neve alatt, aki, ha visszanézzük a 888.hu oldalnál lévő munkásságát, előszeretettel ír a „migránsokról” lenéző és megvető hangnemben. Annak a Bokor Gábornak a neve alatt, aki

korábban a 24.hu-nál arról írt, hogy milyen sok mindent köszönhetünk a menekülteknek,

például „rohadt jó zenét”, vagy éppen arról, hogy milyen fontos keresztényi módon segíteni a rászorultakon, a menekülteken.

A probléma nem azzal van, hogy Ön 2015 vége óta a politikai paletta másik oldalára ugrott, hogy újságírást végezzen. Láttunk már ilyet korábban, és változhat is az emberek világról alkotott képe az életük folyamán. A probléma, kedves Gábor, azzal van, hogy Ön szándékosan félretájékoztatta az egyik szervezőtársamat, aki készséggel segített Önnek interjút adni. Arra szeretném megkérni, mint az egyik szervező, hogy médiamunkásként kövesse, kérem, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége által kiadott etikai kódexet, amely világosan ír arról, hogy etikátlan az, ahogyan szóra akarta bírni az egyik szervezőt. Ennek a 3.2.4. pontja szerint „A cél az újságírószakmában sem szentesíti az eszközt. Információt kizárólag törvényes és etikus eszközökkel, módszerekkel lehet megszerezni”, továbbá a kódex 3.2.1. pontja szerint „Az újságírói etika ellen vét az, aki a nyilatkozót, a riportalanyt sértő szöveg- vagy képi összefüggésbe helyezi, illetve félrevezeti az anyag megjelenési helyét illetően”.

Kérem, vegyék figyelembe az alapvető újságírói normákat,

hogy mi is komolyan vehessük Önöket. Véleményem szerint nem az a legnagyobb vízválasztó és árokásó probléma a jelenlegi Magyarországon, hogy Önök hogyan, illetve én személy szerint vagy sok másik hallgatótársam hogyan gondolkodik és ír a világról és benne Magyarország jövőjéről, hanem hogy az alapvető tiszteletet képesek vagyunk-e megadni egymás számára, világnézettől függetlenül.

Köszönöm, ha húsvét alkalmából elgondolkodik ezeken a sorokon.

Tisztelettel:

Lehotai Orsolya

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Zöld és fekete

A többszörös hozzáférhetetlenség határozza meg Nanna Frank Møller és Zlatko Pranjić frusztráló dokumentumfilmjét. Első ránézésre a téma filmes-antropológiai eszközökkel könnyedén megragadhatónak tetszik. Zenica egy Szarajevótól nem messze lévő kisebbecske város, amelynek határában a világ egyik legnagyobb acélgyárának, az ArcelorMittalnak a kokszolóüzeme terpeszkedik.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást” – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor.

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, Jean-Marie Le Pen mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.