Csókakő fideszes polgármesterének esete a visszajáró neonácikkal

A befogadó falu

Belpol

Egy kis Fejér megyei község lett a radikális jobboldal egyik kedvenc helye. A kormánypárti polgármester szerint ő csak egészséges párbeszédet folytat – akár a Betyársereggel is –, a helyi nyilaskereszteket pedig éppúgy meg tudja magyarázni, mint a Hitler születésnapjára szervezett túrát.

Nagyjából 400 „civilizációhoz hű” ember vett részt a szervezők szerint Csókakőn a European Fight Night névre hallgató rendezvényen, amelyen 32 férfi 16 meccsen küzdősportolt a közönség legnagyobb örömére. A harc és az ügyért bátran ontott vér szentségét büszkén hirdető rendezvény az utolsó pillanatban menekült Budapestről Csókakőre, miután a Bellingcat oknyomozó portálnak köszönhetően kiderült, hogy a „nemzetközi radikális jobboldal” – a neonácik – bulijáról van szó, és a nem kívánt nyilvánosság miatt a tervezett helyszín tulajdonosa visszamondta a bérbeadást.

Sikeres rendezvény

Így aztán a nagyjából 1500 lakosú Fejér megyei Csókakőn, Budapesttől 80 kilométerre zajlott a buli igazi életmód-nemzetiszocialista hangulatban, például a szélsőjobb kedvenc ruhamárkáit is meg lehetett vásárolni. Balhé nem volt, Csókakő fideszes polgármestere, Fűrész György viszont igyekezett eltolni magától annak a felelősségét, hogy mit keresett a faluban a náci szimbólumokkal jól ellátott társaság május 6-án. Fűrész a Facebookon közölte, hogy ő semmiről nem tudott: sem a május 5-én este sebtében áttelepített European Fight Night körüli botrányokról, sem arról, hogy a főszervező Légió Hungária nevű szervezet milyen nézeteket vall. „Személyesen kértem a szervezőket, hogy ne tartsák meg a rendezvényt a neonáci jellege miatt. Ez ellen a kijelentésem ellen tiltakoztak, mivel ők nem tartották magukat neonácinak, konzervatív, militáns szervezetnek deklarálták a tevékenységüket, illetve jelezték, hogy kifejezetten a megbeszélt sportrendezvény zajlik a sportterületen, tiltott önkényuralmi jelkép, politikai tevékenység nem zajlik az eseményen és nem az általam említett szervezet a rendező és a szerződő fél, hanem a magánszemély, aki jelezte, hogy maradéktalanul betartják a jogszabályokat” – írta Fűrész, hozzátéve, azt azért sikerült elintéznie, hogy másnap reggel 9 helyett este 9-kor legyen vége az egésznek. Így a koncertek is elmaradtak, például azé a titokzatos zenekaré, amelynek a fellépését a vállaltan neonáci Blood and Honour szervezet ígérte be.

A rendezvény balhé nélkül ment le, a szervezők szerint a „nemzetközi nyomásra dolgozó” magyar hatóságok nem találtak semmi kirívót, a polgármester pedig kiemelte, hogy a sportrendezvényen semmiféle tiltott politikai esemény nem történt. Ami ebben a formában igaz is, hiszen például a buszozás sem lesz náci tevékenység csak azért, mert egy busz tele van neonácival.

Bár azt a szervezők is megerősítették a Magyar Narancsnak, hogy Fűrész nem tudott semmit a falu lakosságának egyharmadával megegyező méretű tömeget megmozgató eseményről, ennél érdekesebb az, hogy a település neve meglepően gyakran kerül elő szélsőjobbos rendezvények, a szélsőjobbnak fontos események okán a sajtóban. A közelmúltban Csókakő lett az a biztos pont, ahol az utolsó pillanatban is meg lehet szervezni 12 ország szélsőjobbosainak a rendezvényét. A településnek ugyan van némi háborús történelme a vár miatt, de ennél is lényegesebb, hogy a város előző polgármestere, a független Végh Konrád 2007-ben a faluban avatta az 1990 utáni Magyarország egyik első Trianon-emlékművét. Azóta persze már minden kistelepüléshez jár egy fából és kavicsokból kirakott Nagy-Magyarország vagy turulszobor, de ez akkoriban még nem volt mindennapos.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.