Februárban a gyógyászati segédeszközök gyártói és forgalmazói vészjelzést adtak le: sok termék előállítása és beszerzése olyan veszteséges, hogy az már fennakadást okoz az ellátásban. A forgalmazóknak és gyártóknak ugyanis többe kerül megvenni, előállítani az adott eszközt, mint amennyit azért a társadalombiztosítás (tb) és a beteg együttesen fizet.
A forgalmazók épp ezért egy hónapja arra hívták fel a figyelmet, hogy tavasztól több száz gyógyászati segédeszköz tűnhet el a hazai betegellátásból, például mankók, járókeretek, mopedek, gyerekek súlyos gerincferdülését korrigáló, egyedi gyártású fűzők, ortopéd cipők.
Elmondása szerint az egyedi gyógyászati segédeszközök gyártói ismét kritikus helyzetbe kerültek, olyannyira, hogy lassan az tb-vel kötött ártámogatási szerződéseik felbontását fontolgatják.
"A kormány sokat hangoztatott 3 milliárd forintos beavatkozása csak egy pohár víz az erdőtűzre, ráadásul pont a magyar gyártók nem látnak belőle semmit.
Ennek sikerként és megoldásként történő tálalása nem más, mint erős túlzás” – hangsúlyozza.
Az egyedi gyógyászati segédeszközökkel foglakozók kritikus helyzetéről először 2020-ban írtunk, ekkor a végeket képviselő három legnagyobb szakmai szervezet – az Ortopéd Cipőkészítők Szövetsége (OCSZ), az Ortopedikusok Magyarországi Ipartestülete (OMI) és az Ortetika, Protetika, Rehabilitáció Szövetség (OPRA) – tagjai számoltak be arról, hogy már a járvány is eleve csődközeli állapotban érte őket, ugyanis gazdasági helyzetük rendezése évek óta húzódik.
A problémához hozzátartozik az is, hogy a szakemberek jó része nyugdíjközeli életkorú, a gyártóknak pedig nem volt, és továbbra sincs tartaléka, így szinte lehetetlennek tűnt, hogy a vírus miatti kimaradást átvészeljék. Az akkori helyzetet egy 1,5 milliárd forintnyi kormányzati gyorssegéllyel próbálták megoldani, ám ez 2022 elejéig volt elég. A gyártók helyzetének tartós, hosszú távú rendezése elmaradt, és a meglévő problémák – az elszálló forintárfolyammal tetézve – hatványozottan jelentkeztek az utóbbi hónapokban.
Az ág is húzza
„2020 végén a gyártók 15 százaléka becsődölt, sorra dőltek be a cégek. Ekkor odáig eljutottunk, hogy 2021-re az ágazat 1,5 milliárd forintot kapott azzal, hogy ezt osszuk be” –közli az adatokat az OCSZ elnöke. Ekkor megemelték ugyan a termékek egyébként államilag rögzített árait is, azonban ezt nem pluszforrásból, hanem eleve egészségügyre szánt összegek átcsoportosításából biztosították a szakmát képviselő szervezetek szerint.
Az emelés az ortopéd cipőkre vonatkoztatva azt jelentette, hogy a leggyakrabban igényelt cipő ára 17-18 ezerről 24 ezerre nőtt. Ennek kiváltásakor a páciens a termék 20 százalékát fizeti, 80 százalékát pedig a tb. (Vannak azonban termékek, ahol csak 50 százalékos a támogatás.) Azaz az áremelés bár segített valamelyest a gyártókon, de növelte a betegek terheit, amely se az ágazatnak, se a pácienseknek nem a legjobb megoldás. Ugyanis hiába segített volna az áremelés javítani a gyártók helyzetét, az emelkedett ár miatt sok páciens eleve ki sem váltotta a neki felírt terméket.
„A betegek 10 százaléka kiszorult 2021-ben az ellátásból.
Ugyanis ezek a termékek legtöbbször az időseknek, mozgáskorlátozottaknak szükségesek, akiknek nagyon sokat jelent a hatezer forintnyi különbség. Hiába segítettek tehát a gyártóknak, mert kevesebb lett a vásárló, az áremeléssel elvettek ügyfeleket” – mondja el Rozsnyai Sándor, hozzátéve, hogy a vásárlóik száma a világjárvány miatt is erősen csökkent, ugyanis az kiemelten sújtotta az egyedi gyógyászati segédeszközökre szoruló idősebb vagy tartósan beteg embereket.
Az idei év több szempontból is további nyomást helyezett a gyártókra és növelte költségeiket. Először is lépést kell tartaniuk a 2022-től megemelt minimálbérekkel – ez a gyártóknál dolgozók bérét is magasabbra tolta, az emelést viszont önerőből kellene kitermelniük úgy, hogy termékeik árát nem emelhetik. A második hatalmas probléma az euróárfolyam változása, ugyanis minden alapanyag, amelyből dolgoznak, importból származik. Ez már januárban is jelentős gondot okozott, a szomszédban zajló háború hírére bezuhanó forint azonban csak tetézte a problémát.
„Sorban hívnak a tagjaink, hogy mit kíván lépni a szövetség vezetése. Ugyanis minden alapanyag importból származik, és épp ma írta egy fontos beszállítónk, hogy csak napi árfolyamon hajlandó szállítani. Az infláció, amelyet mindenki lát a saját bevásárlásakor is, szintén nagyon káros volt. Már 2021 második felében láttuk, hogy baj lesz, ekkor rögtön elkezdtük keresni az EMMI-t, de csak januárban ültek le velünk tárgyalni, majd februárban azt mondták, nincs plusz forrás a már bejelentett 3 milliárd forinton túl. Hiába mondtuk, hogy az nem is érinti az egyedi eszközök területét” – teszi hozzá a szervezet elnöke.
A gyártók szemszögéből a forint gyengülése azt jelenti, hogy minimum 10 százalékkal drágul az alapanyag, azaz a termék árának is kellene, de mivel az rögzített, ezért a különbséget a legtöbbször családi vállalkozásként működő cégek saját forrásból egyenlítik ki, amennyiben van nekik.
„Vagy beletesszük minden családi tartalékunkat abba, hogy elláthassuk termékekkel a betegeket, vagy kénytelenek vagyunk olcsóbb, és ezáltal alacsonyabb minőségű alapanyagból dolgozni.
Az első megoldás nem tartható a végtelenségig, úgyhogy végső soron a beteg fog rosszabbul járni. És nem azért, mert a gyártó nyerészkedni akar, hanem mert életben akar maradni” – magyarázza Rozsnyai Sándor. Ráadásul mostanra ott tart a helyzet, hogy nincs is a piacon olyan olcsóbb alapanyag, amiből veszteség nélkül lehetne az ellátást biztosítani.
Tűzoltás helyett
Megoldást lehetne találni, legalábbis a területet képviselő szakmai szervezetek már hosszú évek óta több kidolgozott javaslatcsomaggal is próbálkoznak. Ehhez azonban az kellene, hogy ne csak „rövidtávú tűzoltások”, hanem átgondolt, hosszú távú közbelépés és elkötelezettség történjen a kormányzat részéről. Az EMMI és a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) legnagyobb ellenvetése a javaslatokkal és a kért pluszforrásokkal szemben az OCSZ elnökének elmondása szerint az, hogy 2010 óta közel duplájára emelkedett a gyse-re fordított keretösszeg Magyarországon,
informális egyeztetéseken pedig „feneketlen kútnak, pénznyelőnek” titulálták a területet.
„Pedig ha kicsit mögé nézünk a jelenségnek elég egyszerű a magyarázat: egyfelől, ha megnézzük a korfát, elöregedési rátát és a magyarok egészségügyi állapotát (pl.: 58 ezer stroke-os, 460 ezer érszűkületes beteg, közel 1 millió diabéteszes, a betegségek fele mozgásszervi eredetű), akkor látható, hogy teljesen indokolt az ellátottak számának bővülése” – magyarázza.
Amíg azonban a gyártók bevételei fixáltak, a kiadásaik pedig folyamatosan emelkednek, nem lesz hathatós megoldás. Az egyik hosszútávú segítség épp az lehetne, ha a térítési díjat hatékonyan csökkentenék, például a támogatás mértékének emelésével vagy a gyse termékek áfájának csökkentésével, így nem a betegek fizetnék meg az áremelkedést. „Az áfacsökkentés ráadásul teljesen beleillene a kormány rezsicsökkentéses kampányába, nem kerülne érdemi összegbe, hiszen a NEAK is bruttó kifizető, így a beteg, rászoruló emberek fizetnének kevesebbet a termékért. Ráadásul az EU-ban a gyse áfája szinte mindenhol alacsonyabb, nálunk mégsem került bevezetésre” – teszik hozzá az érdekvédelmi szervezetek.
Az OCSZ elnöke hangsúlyozza: nem lehet örökké halogatni a probléma megoldását és mindig csak egy pohár vizet borítani az erdőtűzre. Ha a gyártók nem kapnak támogatást, akkor nem tudnak olyan béreket fizetni, amellyel pályán tarthatóak lennének a szakemberek, folytatódik az elvándorlás, nem lesz, aki ellássa a rászorulókat, miközben már most is 30-50 százalékban nyugdíjasok látják el a feladatokat.
Ha pedig nem tud elég eszköz készülni itthon, ezeket a jövőben majd mind külföldről kell beszerezni, akár öt- vagy tízszeres áron
– hangsúlyozzák a szakmai szervezetek. Pedig az elérhető és megfelelő segédeszköz létfontosságú a betegnek, javítja az életminőségét és aktív éveket jelent a munka világában is. Egy jó ortopéd cipővel megelőzhető, kezelhető, vagy évekkel eltolható egy amputáció, amely nemcsak a betegnek rossz, hanem az államnak is nagyobb kiadás (műtét, rehabilitáció költségei és a munkaerőpiacról is kiesik az adott személy).
A jelenlegi helyzet azonban azt jelenti, hogy gyakorlatilag 140 000 beteg éves ellátása van folyamatosan veszélyben a csőd szélén álló vállalkozások által, emeli ki Rozsnyai Sándor, hozzátéve: „a gyártók már ott tartanak, hogy fontolgatják a tb-vel kötött ártámogatási szerződésük felbontását”.
Kedves Olvasónk!
Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.
Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.
Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!