Interjú

A bíróságra nem szabad nyomást gyakorolni

Rubovszky György (KDNP), az Országgyűlés igazságügyi bizottságának elnöke

Belpol

A Fidesz a vörösiszap- és a Hagyó-ügy ítéletei miatt összehívatná az Országgyűlés igazságügyi bizottságát. A testület elnöke több korábbi ciklusban a mentelmi és összeférhetetlenségi grémiumot vezette, ezért a képviselői vagyonbevallásokról is kérdeztük.

Magyar Narancs: Mit szól Németh Szilárd ötletéhez, miszerint az Országgyűlés igazságügyi bizottságában meg kellene vitatni két büntetőügy bírósági ítéleteit?

Rubovszky György: Úgy tudom, azt javasolta, hogy a kihelyezett közös frakcióülésen tárgyaljuk meg a kezdeményezést, és reményei szerint a képviselőcsoportok azzal a kéréssel fordulnak majd az igazságügyi bizottsághoz, hogy ezt a kérdést vizsgálja meg. Én így értelmeztem.

MN: Amikor Németh Szilárd e szándékát bejelentette, kivel egyeztetett?

RGY: Halvány gőzöm nincs. Velem biztosan nem. Nekem hivatalosan még senki nem szólt.

MN: Ön szerint meddig lehet elmenni a bíróságok ítéletének bírálatával?

RGY: Egy demokráciában ez teljesen normális. Ahogy például a miniszterelnök tevékenységét is lehet kritizálni, úgy utólag a bíróságét is. Nyomást gyakorolni azonban, tehát előre közölni valamit, vagy követelőzni, hogy ilyen vagy olyan ítélet szülessen, nem szabad.

MN: És ha menet közben, az elsőfokú döntés után kritizálnak?

RGY: Az egy kicsit furcsa. A jogban járatlan embereknek azonban ez természetes reakciójuk. Mert azért hadd tegyem hozzá: hosszú idő telt el a vörösiszap-katasztrófa óta, régen folyik a büntetőeljárás, nagy a várakozás, különösen az érintett Veszprém megyei településeken, ahol érthetően hihetik úgy, hogy arcul csapták őket.

MN: De ha egy politikus mond ilyet?

RGY: Nem megengedhető, hogy nyomást akarjon gyakorolni a bíróságra. Én magam ennek a konkrét ügynek a boncolgatását nem is vagyok hajlandó addig elkezdeni, ameddig ez az eljárás jogerősen be nem fejeződik.

MN: Vagyis?

RGY: Ugye, nem úgy szól a megkeresés, hogy az igazságügyi bizottság vitassa meg és tárja fel, miért születtek ezek az ítéletek. Hanem hogy nincs-e valami probléma az igazságszolgáltatásban. Ehhez a területhez tartozik a jogalkotás is, ami a saját felelősségünk, mármint az Országgyűlésé.

MN: Ha egy politikus kiemel két konkrét ügyet, az az általános elemzés szándékát jelzi?

RGY: Egy pillanat… Én általánosságban vagyok ezekkel a dolgokkal elégedetlen, mert számtalan vádemelés történt – utalok itt a Hagyó-ügyre, a tábornokperre és sorolhatnám –, és mindegyik nyomán sorra születtek a felmentő ítéletek. Itt hiba van.

MN: Az említett ügyek – már csak a szereplők miatt is – éppenséggel politikai jelleget hordoznak.

RGY: Nem vitatom.

MN: Miért pont ezekkel kellene foglalkozni?

RGY: A kormányt sok kritika éri amiatt, hogy nem történt meg az elszámoltatás. Ezekben az ügyekben az ügyészség vádat emelt, a bíróság pedig felmentette a gyanúsítottakat. Nem beleszólni akarnánk az ítéletekbe, hanem megvizsgálni, mi az oka ennek. Ezt kell kideríteni. Lehet, hibás a jogrendszer, és valamit pontosítani szükséges, lehet, hibás a nyomozó hatóság, amely fölött az Országgyűlés felügyeletet lát el. És a bíróságokat tekintve is van olyan tényező, amiben az Országgyűlés jogosult megnyilatkozni – de nem konkrét ügyben. Például a gyakorlatot kritizáló döntés volt, amikor a három csapásról vagy a középmérték irányadó voltáról szóló szabályokat megalkottuk. Befolyásolják az ítéleteket, ugyanakkor nem sértik a bírói függetlenséget.

MN: Talán érdemes lenne a nyomozó hatóságok tevékenységének értékelésekor különválasztani a rendőrséget és az ügyészséget.

RGY: Nem, mert a rendőrségi nyomozást is az ügyészség felügyeli. E jogköréből fakadóan az felel azért is.

MN: Ha az ügyészséget a kormány alá vonnák, közvetlenül ellenőrizhetné annak a tevékenységét is. Igaz, így vállalná az ezzel járó felelősséget is.

RGY: Borzasztó sokat foglalkoztunk az alkotmánymódosítások előtt azzal, hogy a kormány alá tartozzon-e az ügyészség vagy sem; és ha igen, az igazságügyi miniszter mennyiben lenne jogosult beleszólni annak munkájába, vagy csak a felügyeletet lássa-e el. Tudós professzorok, akadémikusok, különböző szakműhelyek szólaltak meg. Ezt a vitát biztosan nem fogjuk feléleszteni ebben a kérdésben, mert nem hiszem, hogy nekünk oda kellene kilyukadni, hogy az ügyészség azért nem csinálta jól a dolgát, mert az Országgyűlésnek felel a legfőbb ügyész, és nem kormánytisztviselő.

MN: A ciklus elején az volt az egyik hivatalos indoka a törvényalkotási bizottság létrehívásának, hogy a rapid szabályozások számát minimálisra csökkentsék. Hát, ez nem mindig érzékelhető…

RGY: Erről nem óhajtok nyilatkozni. De tagja vagyok a törvényalkotási bizottságnak is, és igenis fenntartom, hogy a részletes viták 90 százalékát elviszi, és ez tehermentesíti az Országgyűlést. Ez a szerepe mindenféleképpen üdvözlendő, jó. Minden korábbi tevékenységüket tovább folytatják a szakbizottságok – az igazságügyi is –, de a törvényalkotási bizottság fölöttük áll. És a házszabálytól eltérő módon tárgyalandó javaslatok határozathozatalának előkészítését is ez végzi el.

MN: Ön több ciklusban a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság elnöke volt. Állandó probléma és napjainkban is felvetődik a képviselők házastársa és más családtagjai vagyoni helyzetének nyilvánossága.

RGY: Hát igen. Ám tessék már megnézni, a személyiségi jogok védelme és az adatvédelmi törvény milyen határokat szab! A nyilvánosságot a képviselő önként vállalta – a törvény erejénél fogva. Ha nem akarja ezt, nem indul el a választáson. De például a gyerekének nincs ilyen lehetősége. A hozzátartozók döntési jogát tiszteletben kell tartani.

MN: Vajon miért nem teszi ezt meg némelyik hozzátartozó? Azért, hogy a képviselő ne kerüljön kényelmetlen helyzetbe, vagy hogy ne vetüljön rá bizonyos gyanú árnyéka?

RGY: Mire szolgálna a családtagi vagyonnyilatkozat feltétlen nyilvánossága? A strómanság elkerülésére. Az pedig nem csak rokon lehet. Tehát ezzel a problémát nem oldják meg, hanem egy kicsit arrébb tolják, és egy szemétkupaccal több lesz.

MN: Számos képviselő jócskán eladósodott. A jelek szerint néhányan alaposan a nyilvános jövedelmi szintjük fölött, ami több mint különös.

RGY: Semmi köze ehhez senkinek. Mindenki úgy adósodik el, ahogy akar. Egyébként sokszor hallani, hogy a pénzintézetek hitelkiváltó kölcsönöket kínálnak, kedvező feltételekkel.

MN: Lehetne-e, érdemes lenne-e olyan összeférhetetlenségi szabályt hozni, hogy a képviselő, mondjuk, csak előző évi jövedelme egy bizonyos arányáig adósodhat el?

RGY: Milyen alapon lehet ebbe beleszólni?

MN: Például, mert minimum paríroznia hasznos a képviselőnek, ha egy magas összegű hitel szorongatja őt. És emiatt nem biztos, hogy a köz érdekében szavaz.

RGY: Ezt semmilyen tekintetben nem osztom. Nem hiszem, hogy valaki azért ragaszkodik a státuszához, mert nagy összegű visszafizetendő hitele van. Manapság már egyáltalán nem különleges a civil életben azt a jövedelmet megszerezni, amit egy országgyűlési képviselő kap.

MN: Ön jól menő ügyvéd volt, mielőtt felfüggesztette a praxisát. Ez nem általános.

RGY: Korrupciós eseteknél bebizonyították, hogy milliárdos vagyonnal rendelkező embe­rek is tudnak korruptak lenni. Tehát nem csak anyagi kérdés ez. Ez egy olyan összeesküvés-elmélet, aminek semmilyen alapja nincs. Nem lehet gondnokság alá helyezni az országgyűlési képviselőket. Nem kiskorúak. Mindegyikük el tudja dönteni, mit csinál, az ő kockázata.

MN: Nem kell feltétlenül korruptnak lenni, hogy valaki évtizedekig garantálva lássa a jólétét vagy a tartozásai visszafizetését. Elég, ha szép csendben meghúzza magát valamelyik frakcióban.

RGY: Akkor inkább elmegy banktisztviselőnek, és háromszor annyi lesz a jövedelme, mint az Országgyűlésben.

MN: Nem tud mindenki banktisztviselőnek menni.

RGY: Hát, aki be tudott jutni az Országházba, az be tud kerülni, mit tudom én, milyen státuszba is.

MN: Ön a KDNP frakcióvezető-helyettese is. A Kereszténydemokrata Néppárt vitte az oktatási területet, amikor a mostani szisztéma kialakult. Most pedagóguslázadás van…

RGY: Valakik szítják ezt a pedagóguslázadást. Komolytalan akciónak tartom. Egyértelműen látni lehet, kik állnak mögötte.

MN: Kik?

RGY: A szocialisták által vezérelt, egyértelműen baloldali szervezetek. Megváltoztattunk egy oktatási rendet, kiestek pozícióikból azok a jó elvtársak, akiket megpróbáltak bebetonozni, s most szaladgálnak összevissza.

Így nem megy ez

A Fidesz és a KNDP (meg a Jobbik) az „elszámoltatást” siratja. Nézzünk néhány ügyet!

A vörösiszap-katasztrófa ügyében 2011 októberében indult eljárás, a bíróságon három és fél éve tárgyalják az ügyet, első fokon mind a 15 vádlottat felmentették az összes vádpont alól (lásd: Magyar Narancs, 2016. február 4.).

A 2009-ben kezdődött BKV-ügyből kinőtt Hagyó-perben – szintén első fokon – néhány embert ugyancsak fölmentettek, s egyetlen letöltendő börtönbüntetést sem szabtak ki (lásd: magyarnarancs.hu, 2016. január 26.).

A 2012 óta zajló tábornokperben a bíróság elé állítottakat bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett vesztegetéssel vádolják. Az elsőfokú eljárás felmentésekkel zárult, aztán több csavar került a történetbe, és most ismét első fokon tart az ügy. Van egy „lakásügy” is. Juhász Ferenc miniszterként 2006-ban – a védelem szerint a szokásos, törvényes eljárással – engedélyezte, hogy a tábornokperben is vád alá helyezett Fapál László, a HM közigazgatási államtitkára katonai pályája végeztével kedvezményesen megvegye szolgálati lakását; ez a vád szerint csalárd cselekmény volt. A 2011-ben Budai Gyula „elszámoltatási kormánybiztos” feljelentése alapján indult „lakásügyben” első fokon – 2014-ben – felmentették a hűtlen kezeléssel vádolt Juhász Ferencet és Fapál Lászlót (aki blogjában az ellene szegezett összes vád ellen kétségbeesetten küzd). Másodfokon viszont, tavaly novemberben két, illetve egy év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték őket. Következik a harmadfok, az ügyészség letöltendőt szeretne.

Molnár Gyula (MSZP), Újbuda valamikori polgármestere és az SZDSZ-es alpolgármester, Lakos Imre ellen egy helyi fideszes képviselő 2007-ben tett feljelentése alapján a 2010-es önkormányzati választások előtt néhány nappal indítottak eljárást azzal, hogy 2006-ban pályáztatás nélkül átjátszottak magánkézbe egy több száz milliós kerületi ingatlant a Lágymányosi-öböl környékén. Első fokon, 2012-ben bűncselekmény hiányában felmentették őket, másodfokon, 2013-ban – hivatali visszaélés címén – Molnár nyolc hónap letöltendő szabadságvesztést kapott, Lakos fél év felfüggesztettet. Harmadfokon, 2014 májusában a Kúria bűncselekmény hiányában felmentette őket (lásd: Magyar Narancs, 2013. december 5.).

A Sukoró-ügyet fideszes politikusok Gyurcsány Ferencre hegyezték ki, bár a feljelentést az LMP-s Schiffer András tette 2009-ben. Végül az exminiszterelnök ellen nem emeltek vádat (lásd: Magyar Narancs, 2012. július 26.), de első fokon Tátrai Miklóst, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. volt vezérigazgatóját hűtlen kezelés kísérlete címén tavaly ősszel négy, Császy Zsoltot, az MNV volt értékesítési igazgatóját bűnsegédnek minősítve három és fél év szabadságvesztésre ítélték. Tátrai Miklós az ATV Egyenes beszéd című műsorában arra utalt, hogy az ügyészek Gyurcsány Ferencre terhelő vallomást vártak tőle. Gyurcsány akkoriban mondta azt, hogy „az igazságszolgáltatás egy része törvénytelenül, politikai elvárásoknak eleget téve működik”.

Neked ajánljuk