Ceglédi gyászolók vitája a kecskeméti kórházzal

A búcsú ideje

Belpol

Egy ceglédi férfi holttestét csak négy nappal az elhunyta után engedték megtekinteni a családjának a kórházban, máig nem derült ki, miért. Akik Magyarországon a gyógykezelés alatt meghalnak, azokra intézményenként más sors vár. Azt sem szabályozza törvény, mennyi időn belül kell értesíteni a hozzátartozót.

A ceglédi Molnár István géplakatos volt, jó szakemberként tartották számon. Közel harminc évet dolgozott a Közgép vállalatnál az előző rendszerben, utóbb csoportvezetőként, művezetőként. Egy munkatársával 1993-ban vasipari vállalkozást alapított, végül majdnem száz emberrel dolgozott együtt. Nyugdíjas korában befejezte a munkát. Idén 54 éve házasodott össze a feleségével, egy fiuk és egy lányuk született.

76 éves korában tüdődaganatot vettek észre nála. Augusztus 13-án kezdődött sugárkezelése a kecskeméti Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórházban. Mielőtt bement, még meghegesztette fiánál a kiskaput. Eleinte jól volt, de tüdőgyulladást kapott. Szeptember elsején, vasárnap reggel fél nyolckor Molnár István feleségét felhívta a kórházból az ügyeletes orvos azzal a hírrel, hogy a férje az éjszaka meghalt. Most nem mehet be megnézni, mert hétvégén nincs patológia. Hétfőn reggel 8-ra az osztályon kellene jelentkezni, ahol kezelték.

„Mindennap látogattuk, anyu, a húgom és én – mondja Molnár Attila –, ahogy tüdőgyulladást kapott, napról napra rosszabbul lett, de az váratlan volt, hogy ilyen gyorsan meghalt. Amikor érdeklődtünk az állapotáról, rövid, nem egyértelmű magyarázatokat kaptunk. Nem értettük, miért nem azonnal szóltak a halálakor, miért csak reggel. Ahogy mondták, hétfőn nyolcra ott voltunk. Átvettük a személyes holmijait, a kezelőorvosától megkaptuk az iratokat, amelyekkel – így mondták – mehetünk a patológiára, és megnézhetjük őt. A patológián viszont közölték velünk, hogy ez nem így működik: majd valamikor a hét folyamán lesz lehetőség erre, amikor az igazgató főorvos alá­írja a dokumentumokat. Értesí­tenek minket, mikor mehetünk. Hazajöttünk. Anyu naponta hívta a kórházat, hogy megvan-e már az aláírás. Egy kedves dolgozó, aki a telefont egyszer fölvette, azt mondta, hogy nem érti, hogyan alakult így a mi ügyünk, mert ezt a papírt 24 órán belül ki szokták adni. Végül csütör­tökön láthattuk aput. Ha hétfőn láthattuk volna, egy szót sem szólnék.”

Nem pert akar, csak választ

Molnár Attila a történtekről szeptember 5-én e-mailt írt a kórháznak. Abban leírta, az döbbentette meg őket a legjobban, hogy nem rögtön a haláleset után, hanem reggel értesítették őket. Nem kapták meg azt a lehetőséget, hogy méltó körülmények között elbúcsúzhassanak. Hozzátette, hogy szeretett volna beszélni az orvosával később, de nem sikerült, bár visszahívást ígértek neki. Azt kérte, vizsgálják meg a történteket és tájékoztassák.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.