A budaörsiek nem hagyják, hogy teljesen kicsinálják az iskoláikat

  • Gera Márton
  • 2016. június 8.

Belpol

Sokan tüntettek tegnap. Ott voltunk mi is.

Több százan tüntettek tegnap este Budaörsön az iskolák teljes államosítása ellen. A polgármester szerint a pártállami időket idézik a történések, és nem fogja aláírni az átadási megállapodást.

Már fél hétkor dübörgött a zene a budaörsi Városháza előtti téren: a hangszórókból Bródy János és az Ezek ugyanazok szólt, miközben sorra jöttek az emberek: idősek, fiatalok, családok babakocsival, nagyszülők unokákkal. Mindnyájan tüntetni jöttek, méghozzá az iskolák teljes államosítása ellen, vagyis a kormány azon hajmeresztő törvénymódosítása ellen, hogy mostantól már az iskolák működtetési jogát is elveszik az önkormányzatoktól, megy minden a Klikhez. Pardon: a majdani Klebelsberg Központhoz. Nem csoda hát, hogy a budaörsi közoktatási intézmények összefogtak, és egyöntetűen álltak ki az önkormányzatiság mellett; kedd estére tüntetést szerveztek, mert érzik, mit veszítenének azzal, ha a jövőben nem számolhatnának az önkormányzat segítségével.

Tollner József

Tollner József

Fotó: Draskovics Ádám képei

Hiába készült a rendőrség, a tüntetés teljesen békésen zajlott le. Úgy 200-300 ember a téren; a főszervező Illyés Gyula Gimnázium tanára, Tollner József persze elsütötte az ilyenkor már kötelező viccet: „Most mondják a fülemre, 10 000-en vagyunk!” A közönség nevetett, Tollner pedig elmondta, hogy ők már korábban, a közoktatás 2012-es átalakítási tervezete kapcsán is megfogalmazták az aggályaikat, ugyanakkor

„ez a budaörsi közoktatási intézmények utolsó kiáltása”.

Tollner szerint sokan nem merik kimondani a félelmeiket: neki vidéki tanárok arról meséltek, hogy nem mernek feljönni egy-egy budapesti tüntetésre, mert akkor az igazgató esetleg meglátná őket a tévében.

Az egyik szülő, Ruzsonyi Ágnes arról beszélt, hogy „a pedagógusokra rákényszerített rendszer hamis, hazug, teljesíthetetlen”. „Nem kell eltűrnünk, ami itt folyik” – kiáltotta, és láthatólag a közönség is egyetértett vele, ahogy azt a kijelentését is taps fogadta, hogy mekkora öröm, hogy itt a teljes képviselő-testület ellenszavazat nélkül fogadott el egy elvi állásfoglalást az oktatási intézmények teljes államosítása ellen.

Majd az Illyés Gyula Gimnázium 36 éve tanító igazgatója, Árendás Péter érkezett, és elmondta: az elmúlt években Budaörsön létrehozták az ország egyik legnagyszerűbb intézményrendszerét, amit most tulajdonképpen tönkre akarnak tenni. Szerinte a kérdés az,

„ki döntsön a gyermekeink sorsáról: a centrális hatalom vagy a helyi közösségek?”

Aztán tételesen elsorolta, hogy a „centrális hatalom” hogyan tette tönkre az oktatást. Ő úgy látja, az önkormányzatok teljes kizárása az iskolák működtetéséből már 2011-ben tervben volt, csak akkor még nem merték meglépni. Az igazgató azt mondta, most az önkormányzatiság mellett állnak ki, s „aki harcol, veszíthet, aki nem harcol, már veszített”.

Árendás Péter

Árendás Péter

 

Egy lapunknak nyilatkozó házaspár is így látja, „nagyon kétséges, hogy sikerül-e valamit elérni, de meg kell próbálni”. Ők azért jöttek ki a térre, mert látják, hogy az önkormányzat mennyit segített eddig az iskoláknak, és persze azzal sem értenek egyet, ami az országban folyik.

A tüntetésen felszólalt Wittinghoff Tamás, Budaörs polgármestere is, aki szerint „fortélyos félelem igazgat”, és már a magukat jobboldalinak valló polgármesterek is elmondják négyszemközt, hogy nem mernek a választóik szemébe nézni. Wittinghoff a magyarnarancs.hu-nak elmondta: „az elmúlt néhány évben a budaörsi önkormányzat több mint 5 milliárd forintot fordított oktatási célra, és évente több száz milliót arra a feladatra, amit a Kliknek lenne a dolga finanszírozni. Mindent lehet központosítani, és ma azt látom viszont, ami a szocializmusban volt.

Ez a legócskább tanácsrendszert, a pártállami rendszert idézi fel,

ahol mindent egy központból próbálunk irányítani” – mondta Budaörs polgármestere, aki levelet is írt Balog Zoltánnak az ügyben. Előző héten Palkovics Lászlót kereste, végül kedden egyeztetett is a miniszterrel és az államtitkárral, és Wittinghoff azt érezte, mindketten értik az ő problémáját, de az kiderült a beszélgetésből, hogy a döntés már megszületett. „Ez az egyeztetés csak arról szólt, hogy el lehessen mondani: még a Wittinghoffal is beszéltünk.”

Wittinghoff Tamás

Wittinghoff Tamás

 

A polgármester a tüntetés vége felé bejelentette, nem fogja aláírni az iskolák átadásáról szóló megállapodást.

És mintha ez lett volna az este leghatásosabb mondata, jött is az éljenzés meg a taps. Aztán felszólalt még két tanárnő és a budaörsi Herman Ottó Általános Iskola igazgatója is, valamint egy pedagógus az óvodák nevében. Végül a tüntetők közösen elénekelték a Miért hagytuk, hogy így legyen?-t az Illéstől. Hogy nyílik még a sárga rózsa… bizakodóan, reménnyel tele.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.