A budaörsiek nem hagyják, hogy teljesen kicsinálják az iskoláikat

  • Gera Márton
  • 2016. június 8.

Belpol

Sokan tüntettek tegnap. Ott voltunk mi is.

Több százan tüntettek tegnap este Budaörsön az iskolák teljes államosítása ellen. A polgármester szerint a pártállami időket idézik a történések, és nem fogja aláírni az átadási megállapodást.

Már fél hétkor dübörgött a zene a budaörsi Városháza előtti téren: a hangszórókból Bródy János és az Ezek ugyanazok szólt, miközben sorra jöttek az emberek: idősek, fiatalok, családok babakocsival, nagyszülők unokákkal. Mindnyájan tüntetni jöttek, méghozzá az iskolák teljes államosítása ellen, vagyis a kormány azon hajmeresztő törvénymódosítása ellen, hogy mostantól már az iskolák működtetési jogát is elveszik az önkormányzatoktól, megy minden a Klikhez. Pardon: a majdani Klebelsberg Központhoz. Nem csoda hát, hogy a budaörsi közoktatási intézmények összefogtak, és egyöntetűen álltak ki az önkormányzatiság mellett; kedd estére tüntetést szerveztek, mert érzik, mit veszítenének azzal, ha a jövőben nem számolhatnának az önkormányzat segítségével.

Tollner József

Tollner József

Fotó: Draskovics Ádám képei

Hiába készült a rendőrség, a tüntetés teljesen békésen zajlott le. Úgy 200-300 ember a téren; a főszervező Illyés Gyula Gimnázium tanára, Tollner József persze elsütötte az ilyenkor már kötelező viccet: „Most mondják a fülemre, 10 000-en vagyunk!” A közönség nevetett, Tollner pedig elmondta, hogy ők már korábban, a közoktatás 2012-es átalakítási tervezete kapcsán is megfogalmazták az aggályaikat, ugyanakkor

„ez a budaörsi közoktatási intézmények utolsó kiáltása”.

Tollner szerint sokan nem merik kimondani a félelmeiket: neki vidéki tanárok arról meséltek, hogy nem mernek feljönni egy-egy budapesti tüntetésre, mert akkor az igazgató esetleg meglátná őket a tévében.

Az egyik szülő, Ruzsonyi Ágnes arról beszélt, hogy „a pedagógusokra rákényszerített rendszer hamis, hazug, teljesíthetetlen”. „Nem kell eltűrnünk, ami itt folyik” – kiáltotta, és láthatólag a közönség is egyetértett vele, ahogy azt a kijelentését is taps fogadta, hogy mekkora öröm, hogy itt a teljes képviselő-testület ellenszavazat nélkül fogadott el egy elvi állásfoglalást az oktatási intézmények teljes államosítása ellen.

Majd az Illyés Gyula Gimnázium 36 éve tanító igazgatója, Árendás Péter érkezett, és elmondta: az elmúlt években Budaörsön létrehozták az ország egyik legnagyszerűbb intézményrendszerét, amit most tulajdonképpen tönkre akarnak tenni. Szerinte a kérdés az,

„ki döntsön a gyermekeink sorsáról: a centrális hatalom vagy a helyi közösségek?”

Aztán tételesen elsorolta, hogy a „centrális hatalom” hogyan tette tönkre az oktatást. Ő úgy látja, az önkormányzatok teljes kizárása az iskolák működtetéséből már 2011-ben tervben volt, csak akkor még nem merték meglépni. Az igazgató azt mondta, most az önkormányzatiság mellett állnak ki, s „aki harcol, veszíthet, aki nem harcol, már veszített”.

Árendás Péter

Árendás Péter

 

Egy lapunknak nyilatkozó házaspár is így látja, „nagyon kétséges, hogy sikerül-e valamit elérni, de meg kell próbálni”. Ők azért jöttek ki a térre, mert látják, hogy az önkormányzat mennyit segített eddig az iskoláknak, és persze azzal sem értenek egyet, ami az országban folyik.

A tüntetésen felszólalt Wittinghoff Tamás, Budaörs polgármestere is, aki szerint „fortélyos félelem igazgat”, és már a magukat jobboldalinak valló polgármesterek is elmondják négyszemközt, hogy nem mernek a választóik szemébe nézni. Wittinghoff a magyarnarancs.hu-nak elmondta: „az elmúlt néhány évben a budaörsi önkormányzat több mint 5 milliárd forintot fordított oktatási célra, és évente több száz milliót arra a feladatra, amit a Kliknek lenne a dolga finanszírozni. Mindent lehet központosítani, és ma azt látom viszont, ami a szocializmusban volt.

Ez a legócskább tanácsrendszert, a pártállami rendszert idézi fel,

ahol mindent egy központból próbálunk irányítani” – mondta Budaörs polgármestere, aki levelet is írt Balog Zoltánnak az ügyben. Előző héten Palkovics Lászlót kereste, végül kedden egyeztetett is a miniszterrel és az államtitkárral, és Wittinghoff azt érezte, mindketten értik az ő problémáját, de az kiderült a beszélgetésből, hogy a döntés már megszületett. „Ez az egyeztetés csak arról szólt, hogy el lehessen mondani: még a Wittinghoffal is beszéltünk.”

Wittinghoff Tamás

Wittinghoff Tamás

 

A polgármester a tüntetés vége felé bejelentette, nem fogja aláírni az iskolák átadásáról szóló megállapodást.

És mintha ez lett volna az este leghatásosabb mondata, jött is az éljenzés meg a taps. Aztán felszólalt még két tanárnő és a budaörsi Herman Ottó Általános Iskola igazgatója is, valamint egy pedagógus az óvodák nevében. Végül a tüntetők közösen elénekelték a Miért hagytuk, hogy így legyen?-t az Illéstől. Hogy nyílik még a sárga rózsa… bizakodóan, reménnyel tele.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.