Magyar Narancs: Fel lehet-e készülni egy ilyen szárazságra?
Raskó György: Általában május elején indítják be az öntözőberendezéseket, márciusban, áprilisban nem szoktak öntözni, normál években nincs rá szükség. Azt senki nem látta előre, hogy az idén ez nem így lesz. Az extenzív növények, mint a búza vagy az árpa egyébként alapból olyan területen vannak, amelyet nem öntöznek. Ezeknél a terményeknél nagyjából 100 milliárd forint árbevétel-kiesés várható országosan, de ettől még nem fog drágulni a kenyér ára, hiszen térségünkben bőven lesz kalászos gabona az idén is, ami az árakat kordában tartja.
Fontos tisztázni, hogy Magyarországon bizonyos időközönként vannak aszályos időszakok, de ez nem azt jelenti, hogy mostantól minden évben szárazság várható. Az elmúlt években kifejezetten kedvezően alakult a csapadék mennyisége és eloszlása is. Legutóbb 2012-ben volt igazán komoly aszály. Ha nagy a szárazság, jó, ha van öntözővíz, de tudni kell, hogy kánikulában elpárolog annak nagy része, legalábbis a nálunk alkalmazott öntözési módszerek miatt.
MN: Pintér Sándor aszály miatti vészhelyzetet hirdetett és előre hozták a hivatalos öntözési szezont. Ez nem orvosolja a helyzetet?
RGY: Öntözni csak az tud, akinél eleve van kiépített öntözési rendszer. Ám sajnos a magyar földművelők közül sokan egyáltalán nem öntöznek, mert a termelésük kimerül olyan egyszerű növényekben, mint a búza, kukorica, napraforgó. Ezek öntözés nélkül is hoznak termést, más kérdés, hogy öntözés mellett belőlük is nagyjából a dupláját lehetne megtermelni. Az országban ki nem használt növénytermelési potenciál általam számított értéke évente 3,5 és 4 milliárd euró között mozog.
| ||
Ez több mint 1000 milliárd forint: ennyi marad bent a magyar földben, mert a többség az extenzív mezőgazdaságot preferálja az intenzív helyett. A hollandok élen járnak az intenzív gazdálkodásban, ott az egy hektáron előállított érték átlagosan 14 ezer euró – Magyarországon 1800 euró. Mindezt a hollandok a miénknél sokkal rosszabb minőségű földön érik el. Mindenki nagyon büszke a magyar termőföldre, csak azt felejtik el, hogy értékben messze a hektáronkénti 2500 eurós uniós átlag alatt termelünk.
De az Orbán-kormányt különösebben nem is érdekli, hogy a magyar gazda jól sáfárkodik-e a földekkel. A magyar termőföld 65 százaléka egyéni gazdák használatában van, akik közül sokan csak a támogatáshoz szükséges minimumot termelik meg. És az uniós földalapú támogatásból jól meg lehet élni, hiszen csak három fajta növényt kell termeszteni, ezért aztán többnyire olyanokkal foglalkoznak, amikkel nincsen nagy gond, öntözés nélkül is hoznak annyit, amennyi a földalapú támogatással együtt egy 20 hektáros területen kiteszi az átlag magyar nettó jövedelmet.
MN: Intenzív gazdálkodással más típusú növényeket kellene nagyobb mennyiségben termelni. Miket?
RGY: Paradicsom, zöldborsó, különböző gyümölcsök, illetve a mainál nagyobb mennyiségben vetőmagokat. A magyar alma, a meggy, a cseresznye, a bogyósok versenyképessége teljesen eltűnt, pedig az éghajlatunk tökéletes gyümölcsök termelésére. A lengyelek szép lassan átvették a hagyományos piacainkat, kiszorítottak bennünket nemcsak a friss gyümölcsök, hanem a feldolgozott – félkész és kész – gyümölcslevek, sűrítmények, konzervek, befőttek piacáról is. Az extenzív mezőgazdálkodás vált itthon uralkodóvá.
Igaz, így is dől az uniós pénz az országba. Sok gazdának elég, ha hozzájut a területalapú támogatáshoz, ami hektáronként mintegy 70 ezer forint évente. Ha valakinek van 30–40 hektárja, már jól megél belőle, nem vesződik se öntözéssel, se állattartással, pláne nem a sok munkát igénylő kertészkedéssel.
A 70-es, 80-as években 250–270 ezer hektárt öntöztek, ma ez 80 ezer hektár körül van. Pedig rengeteg a vizünk, de hogy ezt hasznosítani tudjuk, invesztálni kellene öntözési infrastruktúrákba és rendbe kellene tenni a már meglévő csatornahálózatot. Az is gond, hogy rendkívül vízpazarló öntözési rendszereket használunk. Ezeknél nagyon magasra lövellik ki a vizet, és egy része kárba vész, mert elpárolog, mielőtt a növényhez érne.
| ||
Az intenzív gazdálkodást folytató országokban csepegtető és mikroszórós rendszereket használnak, melynek lényege, hogy a víz pontosan oda kerül, ahol arra a növénynek szüksége van. Izraelben, ahol a földművelők jórészt csak a Jordán folyóra támaszkodhatnak, a csepegtető öntözésnek köszönhetően kevés vízhasználattal hatalmas mennyiségeket képesek termelni. A sivatagos területen élőknek van kellő motivációjuk, hogy kihasználják az adottságaikat. Nálunk mindenekelőtt szemléletváltás kellene a vízhasznosításban.
Új víztározókra volna szükség, a régieket meg rendbe kéne rakni. Néhány éve megkeresett egy idős vízmérnök Lajoskomáromban, hozta magával a Sió-csatorna menti víztározók évtizedekkel ezelőtt készített terveit. Semmi sem valósult meg azokból, sem ott, de az országban máshol sem. A Sión minden évben leeresztenek néhány százmillió köbméter vizet a Balatonból. A környékbeli gazdák szívesen hasznosítanák is, de nem lehet, mert nincsenek tározók, a Sióból viszont tilos közvetlenül öntözni.
De nem csak ez az egyetlen irracionális rendelkezés van érvényben. A gazdálkodók fúrhatnak ugyan kutat a földbe, viszont az onnan kinyert vizet nem tárolhatják, hanem azonnal fel kell használniuk. További nehézség, hogy a magyarországi birtokszerkezet meglehetősen elaprózódott. Gyakori, hogy egy egybefüggő területen 15–50 tulajdonos is van, és ahhoz, hogy valaki öntözhessen, csöveket kell átvezetni a szomszédos földeken.
Ehhez mindegyik tulajdonosnak bele kell egyeznie, s ha csak egy nem járul hozzá, akkor már nem lehet öntözőrendszert kialakítani. Emiatt aztán inkább bele se fognak. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy csak ivóvíz minőségű vízzel lehet öntözni, ami nonszensz. Azt állítják, hogy erre azért van szükség, mert különben a talaj minősége romlana, de ez nincs így.
MN: Miért nem képes többre a magyar mezőgazdaság?
RGY: Mert a magyar mezőgazdaságot a rendszerváltás után kizárólag politikai célokra használták. Csak a szavazatgyűjtés számít, az nem, hogy a jelenleginél sokkal többet és jóval hatékonyabban is termelhetnénk. De ma Magyarországon teljesítménydeficit van az állattenyésztésben is. A 80-as években mai értéken számítva nagyjából 2 milliárd euróval többet tudott állati termékekből előállítani az ország.
Vannak persze nagyszerű kivételek, ahol komoly fejlesztések eredményeként világszínvonalú termelés folyik. Büszke vagyok arra, hogy a mi agrárholdingunk is közéjük tartozik, talán a top 10 leghatékonyabb agrárvállalkozás közé is beférünk. 2010 óta viszont egyetlen minisztériumi vezető sem járt nálunk megnézni, hogy mindezt hogyan csináljuk. Talán ha kisüsti pálinkát főznénk…
MN: Mit gondol Nagy István mezőgazdasági miniszter azon kijelentéséről, miszerint nem baj, ha aszály van, mert régen is voltak száraz időszakok, csak vissza kell térnünk olyan növények termesztéséhez, amelyek bírják a szárazságot?
RGY: Őrületes butaság lenne, ha Magyarország a jelenleginél is extenzívebb gazdálkodást folytatna – mert ezzel a mondatával a miniszter erre utalt. Az agrárszakemberek közül mindenki fogta a fejét, amikor ezt meghallották. Ismerem Nagy Istvánt, nagyon értelmes embernek tartom, de úgy tűnik, kényszert érez arra, hogy időnként olyan dolgokat mondjon, ami a főnöke gondolkodásába illik – és Orbán Viktor a mezőgazdaságot nem gazdasági, hanem politikai kérdésként kezeli.
| ||
Neki a falu népére a szavazatok miatt van szüksége. Minél elmaradottabb az agrárium, annál kiszolgáltatottabbak a belőle élő emberek. Kell nekik a támogatás, hogy megéljenek, amit jelenleg meg is kapnak. A pénz ugyan Brüsszelből jön, de a falu a kormánynak hálás érte. Orbán nagyon jól használja ki a közös agrárpolitikát a saját hatalmi céljaira.
MN: A Nemzeti Agrárgazdasági Kamarában is jó szakemberek ülnek?
RGY: Fideszesek vannak az élén, de a szakmai tudásukkal nincs baj, négyszemközt ugyanúgy az intenzív gazdálkodás sürgetéséről beszélgetünk, ahogy most ön meg én.
A különbség az, hogy én vállalhatom nyilvánosan is a véleményemet, mert független vagyok a kormánytól. Sajnos a kamarában ülők minden idegszálukkal azt nézik, hogy Orbán Viktor mit akar. Ő viszont semmi mást nem akar, csak azt, hogy a falu rá szavazzon.
MN: Két éve derült ki, hogy ön az egyik nagyvállalkozó, aki anyagilag támogatja a Momentumot. Elégedett a párt eddigi teljesítményével?
RGY: Nem. Sokkal többet, sokkal látványosabban kellene dolgozniuk. Nagyon okos, értelmes társaság, ugyanakkor vannak szarvashibáik is. Rosszul taktikáztak az együttműködés terén a tavalyi országgyűlési választásokon, nincsen meg bennük az az erős elhivatottság, ami a fiatal Orbánra például jellemző volt. Orbán tudatosan ki akart ugrani és valami nagyot alkotni. Ezt a fajta szilárd elhatározást nem látom bennük, pedig ez a politikai siker egyik eleme.
A másik probléma az, hogy állandóan ott a veszély, hogy belekerülnek a liberális skatulyába, ami Magyarországon egyet jelent a politikai öngyilkossággal. Mindennap elmondom nekik, hogy találják ki azt a narratívát, amit a globális világban jól eligazodó, nyelveket beszélő, fiatal politikusoknak a saját nemzetükről meg kell tudni fogalmazni. Többségük jó színvonalú nyugati egyetemen végzett, van tehát tapasztalatuk arról, hogy nem vagyunk alárendeltek más nemzetek fiainak.
A magyar nép jó része sajnos tele van kisebbrendűségi érzésekkel, sarokba szorítva érzi magát, mindenkire gyanakszik, és élő nyelvtudás híján a világot torz tükrön keresztül értelmezi – a kormány permanenssé vált propagandája, sajátos hírgyártása következtében. A Momentum egyik feladata, hogy elmagyarázza a választópolgároknak azt, ami számukra mindennapi tapasztalat: a magyar ember, ha akar, nemzetközi szinten is versenyképes tud lenni, és nem kell a kitalált veszélyektől félni.
Mindezt úgy kellene, hogy az emberek ne azt érzékeljék, hogy ezek a jól szituált fiatalok Budapestről megmondják nekik a tutit. Valós nemzeti értékeket kellene tudniuk közvetíteni, nem azt az álmagyarkodást, amit Orbán képvisel, és ami arra épül, hogy mi ezer éve itt vagyunk. Mi ebben a különleges? Nem ez a lényeg, hogy itt vagyunk, hanem az, hogy mire vagyunk képesek. A hazájukat szerető, de nem beszűkült gondolkodású, jól képzett, kreatív emberek képviseletét lássa el a Momentum! Van belőlük elég Magyarországon.
A Momentum vidéken szinte teljesen ismeretlen. Nagyon jó, hogy Fekete-Győr András most vidéki körútra indul, viszont hibát követ el, amikor ezt úgy írja ki a közösségi oldalára, hogy „aki akar velem találkozni, az keressen meg itt és itt”. Ennek nincsen jó üzenete, ez csak erősíti az alapból meglévő kisebbségi komplexust.
MN: És a Fidesz? Érti a falu világát?
RGY: Igen, ők tisztában vannak azzal, hogy sokan azt szeretik, ha nem kell gondolkodni, csak végrehajtani azt, amit mondanak nekik. Azokon a pátoszos üzeneteken, amiket a Fidesz közvetít, az értelmiség csak nevet, viszont tudni kell, hogy ezt rengetegen veszik nagyon komolyan. De azért falun sem csak olyan emberek élnek, akik mindent elhisznek a kormánypropagandának. Vannak, ha úgy tetszik, „falusi másként gondolkodók” is.
Egyéni vállalkozók, jól spekuláló gazdák vagy olyanok, akik például sikeresen tudják alkalmazni a high tech digitális mezőgazdasági rendszereket. Olyan informatikai szaktudással is rendelkeznek a saját szakmájuk mellett, ami miatt a faluban felnéznek rájuk. Ők a jövő véleményvezérei lehetnek a falvakban. A Momentum helyében őket próbálnám megnyerni szimpatizánsnak, aktivistának.
(Az interjú a Magyar Narancs május 5-i számában jelent meg, most újraközöljük online teljes terjedelmében.)
