A HírTv régi-új vezérigazgató-helyettese véletlenül pont a Népszavában vitézkedik

  • 2018. augusztus 5.

Belpol

„Olyan soha nem volt, hogy megmondták volna.” Yessss!

Szikszai Péter, a HírTv vezérigazgató-helyettese nemcsak a Magyar Időknek, de a Népszavának is adott interjút.

Ráadásul Szikszai valamiért úgy viselkedik, mintha valóban komoly tévét akarnának csinálni, szavaiban nyoma sincs eufóriának, amit kormányoldalról zengtek a csatorna „visszafoglalása” után.

Egyebek mellett olyan kijelentései voltak, hogy a „régi” HírTv-ben „soha nem volt, hogy megmondták volna, hogy kit kell behívni egy műsorba és mit kell tőle kérdezni”, vagy hogy csak az ellenzéki újságírók állították be őket olyannak, akik nem tesznek fel kérdéseket. Így beszél egy komoly férfi, egy médiatényező.

false

 

Fotó: MTI – Koszticsák Szilárd

Szikszai azt ígéri, hogy „lesznek olyan anyagok, melyekben a riporterek keményebb kérdéseket tesznek fel”, s szívesen várják az ellenzéki politikusokat is.

Ugyanakkor azt hozzáteszi: „Egy jobboldali hírfogyasztónak szóló televízióban egy baloldali politikus elkapcsolási faktor, és fordítva (…) a nézettség szempontjából nem éri meg behívni a másik oldalt.”

Ami a személyi állományt illeti, Szikszai szerint az ő felbukkanásuk felér egy mentőakcióval: „Itt dolgoznak most 270-en, ha mi ezt a tévét nem vesszük át, 270 ember került volna az utcára. Nem hiszem, hogy olyan könnyen találtak volna munkát. Mi azt mondtuk nekik, hogy ha akarnak dolgozni, akkor még tudnak hol, ellentétben a Magyar Nemzettel. Nem zsaroltuk őket, hanem munkát kínáltunk, aki nem kérte, az felállhatott és elmehetett.”

Ezek után nem csoda, hogy a Fidesznél kiverte a biztosítékot, hogy egy ilyen jó és emberbaráti csatornát bántani merészelnek. Mint ismeretes, a Riporterek Határok Nélkül nevű nemzetközi szervezet közleményt adott ki a HírTv tulajdonosváltásával kapcsolatban, szerintük a csatornánál történtek újabb példát szolgáltatnak arra, hogy Orbán Viktor teljes kontroll alatt akarja tartani a magyar sajtótermékeket. Ahogy arról tegnap beszámoltunk, a Fidesz kapásból sorosozni kezdett.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.