„A jogalkotás egyéjszakás kalandokká vált”

Mészáros Gábor, a Princeton University vendégtanára a magyar alkotmányosságról

Az Egyesült Államokban oktató alkotmányjogász egy nemzetközi szakmai blogban – egy több országra kiterjedő projekt elindítóinak felkérésére – elemzést írt az úgynevezett interkonstitucionalizmus magyarországi állásáról, azaz alkotmányjogunk helyzetéről.

Magyar Narancs: Meg kellene magyarázni, mit takar az interkonstitucionalizmus fogalma.

Mészáros Gábor: Az interkonstitucionalizmus azokra a technikákra és gyakorlatokra keres választ, hogy a múltbeli alkotmányos értékek és bírói gyakorlatok miként érvényesülnek az új alkotmányokban. Ez a kutatás több szálon is fut. Az alapkoncepció az Egyesült Államokban a szövetségi alkotmány és tagállami alkotmányok, illetve ezek bírósági gyakorlatának egymásra hatását vizsgálja. De számunkra különösen azok az országok lehetnek érdekesek, ahol vagy rendszerváltás miatt – mert például megbukott egy diktatúra, és új alkotmányt csináltak –, vagy egyéb okokból új alkotmányos fejlődés indult el. Ezek közül most nyugodtan koncentrálhatunk arra a magyar folyamatra, hogy 2011-től, az Alaptörvény elfogadása óta miként alakult át alkotmányos környezetünk.

MN: Hogyan alakult át?

MG: Magyarországon mára az interkonstitucionalizmus sajnos kontraproduktív lett. Egyetlenegy célja, hogy a politikai hatalmat segítse – azaz, hogy Orbán Viktor addig legyen miniszterelnök, ameddig szeretne –, nem pedig az, hogy egy erős jogállami fékekkel rendelkező, demokratikus alkotmányos evolúció valósuljon meg.

MN: Azzal kezdi kisesszéjét, hogy az Alaptörvény preambuluma kiemeli „Magyarország 1000 éves »történeti alkotmányát«”, és tiszteli „a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország államiságának alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét”. Miért tartja ezt fontosnak rögtön megemlíteni?

MG: Mert azt gondolom, hogy a történeti alkotmány koncepciója végső soron egy „szittya” magyar interkonstitucionális képződménynek is tekinthető. Éppen az Alaptörvény hív fel a történeti alkotmány vívmányainak fontosságára, amikor a preambulum mellett a normaszövegben is meghatározza önmaga értelmezési kereteit. Ebbe a dimenzióba nem pusztán az Alaptörvény szövegét – és a Nemzeti hitvallást –, hanem a történeti alkotmányt is belehelyezi. Ez szerintem amúgy az interkonstitucionalizmus sajátos hazai megnyilvánulása is lehetne. Hangsúlyozom: lehetne, mivel szándékától függetlenül a történeti alkotmány koncepciójával az Alaptörvény megnyitotta a kaput az interkonstitucionalizmus előtt. Így mondhatná azt például az Alkotmánybíróság (AB), hogy remek, itt a lehetőség, építsünk jogállamot. Azzal ugyanis, hogy lehet a történeti alkotmányra hivatkozni, egy csomó olyan közjogi hagyományt lehetne beépíteni a modern alaptörvényi rendszerbe, ami hasznára válna demokráciánknak.