Interjú

„A jogalkotás egyéjszakás kalandokká vált”

Mészáros Gábor, a Princeton University vendégtanára a magyar alkotmányosságról

Belpol

Az Egyesült Államokban oktató alkotmányjogász egy nemzetközi szakmai blogban – egy több országra kiterjedő projekt elindítóinak felkérésére – elemzést írt az úgynevezett interkonstitucionalizmus magyarországi állásáról, azaz alkotmányjogunk helyzetéről.

Magyar Narancs: Meg kellene magyarázni, mit takar az interkonstitucionalizmus fogalma.

Mészáros Gábor: Az interkonstitucionalizmus azokra a technikákra és gyakorlatokra keres választ, hogy a múltbeli alkotmányos értékek és bírói gyakorlatok miként érvényesülnek az új alkotmányokban. Ez a kutatás több szálon is fut. Az alapkoncepció az Egyesült Államokban a szövetségi alkotmány és tagállami alkotmányok, illetve ezek bírósági gyakorlatának egymásra hatását vizsgálja. De számunkra különösen azok az országok lehetnek érdekesek, ahol vagy rendszerváltás miatt – mert például megbukott egy diktatúra, és új alkotmányt csináltak –, vagy egyéb okokból új alkotmányos fejlődés indult el. Ezek közül most nyugodtan koncentrálhatunk arra a magyar folyamatra, hogy 2011-től, az Alaptörvény elfogadása óta miként alakult át alkotmányos környezetünk.

MN: Hogyan alakult át?

MG: Magyarországon mára az interkonstitucionalizmus sajnos kontraproduktív lett. Egyetlenegy célja, hogy a politikai hatalmat segítse – azaz, hogy Orbán Viktor addig legyen miniszterelnök, ameddig szeretne –, nem pedig az, hogy egy erős jogállami fékekkel rendelkező, demokratikus alkotmányos evolúció valósuljon meg.

MN: Azzal kezdi kisesszéjét, hogy az Alaptörvény preambuluma kiemeli „Magyarország 1000 éves »történeti alkotmányát«”, és tiszteli „a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország államiságának alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét”. Miért tartja ezt fontosnak rögtön megemlíteni?

MG: Mert azt gondolom, hogy a történeti alkotmány koncepciója végső soron egy „szittya” magyar interkonstitucionális képződménynek is tekinthető. Éppen az Alaptörvény hív fel a történeti alkotmány vívmányainak fontosságára, amikor a preambulum mellett a normaszövegben is meghatározza önmaga értelmezési kereteit. Ebbe a dimenzióba nem pusztán az Alaptörvény szövegét – és a Nemzeti hitvallást –, hanem a történeti alkotmányt is belehelyezi. Ez szerintem amúgy az interkonstitucionalizmus sajátos hazai megnyilvánulása is lehetne. Hangsúlyozom: lehetne, mivel szándékától függetlenül a történeti alkotmány koncepciójával az Alaptörvény megnyitotta a kaput az interkonstitucionalizmus előtt. Így mondhatná azt például az Alkotmánybíróság (AB), hogy remek, itt a lehetőség, építsünk jogállamot. Azzal ugyanis, hogy lehet a történeti alkotmányra hivatkozni, egy csomó olyan közjogi hagyományt lehetne beépíteni a modern alaptörvényi rendszerbe, ami hasznára válna demokráciánknak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Ilyen az, amikor Zelenszkij mutogat Orbánra

Az ukrán elnök nem a magyaroknak üzent, amikor Orbánt fenyegette, hanem a saját szavazóinak, akik választ kérnek arra, miért nem harcolta még ki a pénzügyi mentőcsomagot az Európai Uniótól. De a magyar miniszterelnököt amúgy is Putyin ügynökének tartják az ukránok – így nem bánják, ha csúnyán beszélnek róla.

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.