Hogyan csináljunk milliárdok elköltésével félsivatagot?

Félrevezetett vizek  

Belpol

Nyolcmilliárd forintot meghaladó összeget fordítottak a Mórahalomi kistérségben a települések az elmúlt néhány évben arra, hogy csatornákat ássanak, mélyítsenek, elvezessék a csapadékvizet és záportározókat építsenek. Most pedig újabb milliárdok kellenének a hivatalosan is félsivataggá vált térségben a vízvisszatartásra.

Úgy vágtat a víz a Dorozsma-Majsai-főcsatornán, mintha valahol a Bükk aljában lennénk. Pedig ez a Szegedtől északnyugatra lévő Zsombó, a Homokhátság egyik települése. Azé a Homokhátságé, amelyet 2020-ban az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) félsivatagos övezetté minősített.

Persze, el tud folyni a víz innen is, főleg, ha tesznek róla: a csatorna esése a Tiszáig majdhogynem nagyobb, mint a Tiszáé egész Magyarországon. Az Országos Vízügyi Igazgatóság adatai szerint az idén márciusban az Alsó-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság (Ativizig) felügyelete alá eső területen – ez a Homokhátság déli része – több mint 5 millió köbméter vízveszteséget dokumentáltak: ennyi folyt el a csatornákon a Tiszába vagy a tározókba. A csatornák a belvizet hivatottak elvezetni a településekről, az adatok szerint azonban az Ativizig területén egyetlen hektár sem állt belvíz alatt márciusban.

Ez a terület valaha egészen másképp nézett ki: szikes, zsombékos, lápos volt, időszaki és állandó tavakkal, óriási legelőkkel, nádasokkal, bivalyokkal. Ma már csak a nevében őrzi egy-egy dűlő, terület és maga a Zsombó településnév ezt a múltat. Háromnapos eső után sem lett sáros a cipőnk, a föld pillanatok alatt beivott minden nedvességet, délutánra már por verte fel a Kőris-lápon átvezető utat.

Annak idején a Homokhátságon a mezőgazdálkodás alapjait a lefolyástalan vizek biztosították. A hatvanas évek közepén azonban intenzív területrendezés indult, és sorra épültek a vizeket elvezető csatornák. Ha ránézünk a térképre, valóban telis-tele szabályos kék vonalakkal az egész környék. A terület sajátossága, hogy magasabban fekvő hátak és mélyebb területek váltják egymást. A vidék természetes adottságai alapján a mélyebb részeken gyűlt össze a víz, időszakosan elárasztva e területeket. „A vízgazdálkodás úgy kezelte ezt, hogy a mélyebb területeket csatornákkal kötötte össze, így elképesztő hatékonysággal lehetett elvezetni a vizet” – magyarázza Kármán Kolos tájépítész, aki gyerekkora óta a településen él, és apjával, Balázzsal próbál szembemenni azzal az uralkodó nézettel, hogy a vizet mindenképpen el kell vezetni. Tájépítészként egészen más szemmel tekint a problémára, mint a vízügyi mérnökök. „A vízgazdálkodást a BME-n hallgattuk és ott is vizsgáztunk belőle, de az ott leadott, majd vizsgákon kért tudás szöges ellentétben állt azzal, amit tájvédelemből és tájrehabilitációból felszívtunk magunkba korábban a tájépítészeti karon.”

Egy mérnök számára – nagyon leegyszerűsítve – a víz probléma, vagyis azt el kell vezetni. Hiba nélkül meg is teszik. Egy tájépítész viszont nem problémának, hanem adottságnak tartja a vizet; nem mindenáron elvezetni kell, hanem együtt élni vele. Győzött azonban a mérnöki gondolkodás. Az elmúlt harminc évben több mint negyven tó száradt ki. A kutatások szerint az elsivatagosodás csak kisebb részben magyarázható a klímaváltozással, sokkal inkább az emberi tényezővel.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.

Befejezhetetlen

Az életmű alakulása idején úgy tűnt, hogy Kabai Lóránt (korábban k. kabai lórántként jegyezte munkáit) meglehetősen nagy energiákat összpontosít arra, hogy a versek mögötti ént szét­írja, hogy az alanyiságot az alany erodálásával kérdőjelezze meg, redukálja, satírozza ki.