A Kossuth térre hirdette meg végül május 1-i tüntetését Hadházy Ákos

  • narancs.hu
  • 2025. április 24.

Belpol

A politikus szavazásán a többség ezt preferálta az engedély nélküli hídfoglalással szemben. 

Már hatodik hete tüntet Hadházy Ákos a gyülekezési törvény átírása, a gyülekezési jogok korlátozása, a Pride ellehetetlenítése és a technofasizmus ellen, a héten azonban a korábbi hídfoglalások után a rendőrség nem engedélyezte a Hadházy által az Erzsébet hídra bejelentett tüntetést, a fellebbezését pedig a Kúria is elutasította. Ennek ellenére Hadházy és tüntetők is megjelentek a Ferenciek terén kedden délután, ahol a rendőrök akadályozták meg, hogy az úttestre lépjenek – miközben a Momentum vezetésével többeknek egy időre sikerült a Szabadság hidat elfoglalni, addig Hadházy másokkal az Erzsébet híd járdáján tett egy sétát (ahol egyébként elvileg fideszes ellentüntetés lett volna, de azon nem igazán jelent meg senki). A keddi tüntetésről itt írtunk részletesen

Hadházy Ákos emellett május 1-én is szeretett volna tüntetni az Erzsébet hídon, de a május 1-re tervezett hídfoglalását sem engedélyezték, a rendőrség érvelése szerint ugyanis a hosszú hétvégére elutazók miatt a munkanapoknál is nagyobb közlekedési nehézséget okozna, ha a gyűlés miatt lezárnák a hidat. A tüntetés alternatív helyszíneként a Kossuth teret javasolták, mire Hadházy szavazást hirdetett a május 1-i eseményről: azt kérdezte, hogy próbálkozzanak-e engedély nélküli hídfoglalással az Erzsébet hídon, vagy tartsanak inkább rendezvényt a Kossuth téren, esetleg utána opcionális hídfoglalással. 

Hadházy szerdán délelőtt végül a Kossuth térre hirdette meg május 1-i tüntetését, az esemény leírása szerint  a szavazók 75 százaléka ezt preferálta.

Az esemény leírásában az áll:  

"A hatalom zagyva ürügyekkel megtiltotta, hogy az Erzsébet hídon tüntessünk, de a Kossuth téren EGYELŐRE megtehetjük. Jöjjenek el minél többen – a hatalom ugyanis nem a balhétól fél, hanem a békés, de határozott tömegektől. Az internetes szavazáson Önök úgy döntöttek (75:25 arányban), hogy a gyűlést ne a betiltott helyen hirdessem meg. Azt azért érdemes tudni, hogy a nagygyűlés után – ha van rá spontán akarat – törvényesen tovább is vonulhatunk. Jól kell viszont érteni: bárhol is vagyunk és bármit is teszünk, a siker csak attól függ, hogy hányan leszünk!"

A tüntetés május 1-én a Kossuth téren délután 3-kor kezdődik, az esemény linkje itt található

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.