A szociális munka napja alkalmából tüntetést szervezett tegnap, november 12-én délután a Szociális Ágazati Demonstrációs Bizottság az Akadémia utcában, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) előtt. A Magyar Tudományos Akadémia és az Emmi közötti utcaszakaszon gyűltek össze a szociális szférában dolgozók, majd több mint kétórás menet után a becsléseink szerint körülbelül nyolcszáz fős tömeg a józsefvárosi Mátyás téren a SzocExpo szakszervezeti „nagygyűlés” rendezvényéhez csatlakozott.
| ||
A demonstrációt a szociális ágazatban dolgozók erkölcsi és anyagi elismeréséért, az ágazati bérrendezésért, valamint a kormányzattal való érdemi párbeszéd miatt szervezték, amely során petíciót adtak át az Emmi és a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) munkatársainak. Bár a demonstrálók az emberi erőforrások miniszterének, Balog Zoltánnak és Soltész Miklós, szociális és családügyért felelős államtitkárnak címezték a petíciót, ígéreteik ellenére a vezetők nem jelentek meg személyesen, maguk helyett dr. Veres Gábor főosztályvezetőt küldték. Ezt a gesztust a jelen lévő szakszervezeti vezetők nemhogy nem vették jó néven, de egyfajta arculcsapásként értelmezték. Ezzel párhuzamosan az NGM József nádor téri épületénél Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter képviseletében Banai Péter Benő, a költségvetésért felelős helyettes államtitkár vette át a petíciót.
A szociális ágazat jobban teljesít – éhbérért
| ||
A Szociális Ágazati Demonstrációs Bizottság – amelynek tagjai: a Baranya Megyei Szakszervezetek Akcióegysége, a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezete, a Független Egészségügyi Szakszervezet, a Magyar Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesülete, a Nyugdíjasok Országos Képviselete, a Szociális Munkások Demokratikus Szakszervezete, a Szociális Szakmai Szövetség, a Szociális Területen Dolgozók Szakszervezete, a Szociális Dolgozók Munkástanácsa, az Autonóm Területi Szakszervezet – képviseletében felszólalók a szociális munka értékének megbecsülésére, az ágazat ügyeinek megfelelő kezelésére és egyben a minőségi szolgáltatás biztosítására hívták fel a figyelmet.
A szónokok egyenesen Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter hétfői ünnepi beszédét idézték, amelyben elhangzott: „A szociális munka napja az esély ünnepe.”
De Kiss László, a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) elnöke azt is hangsúlyozta, hogy a demonstráció a szociális szolgáltatásokat igénybe vevő emberekért is szól, nem csak a dolgozókért. Azt mondta, olyan segítőkké váltak, akik maguk is segítségre szorulnak. De arra is emlékeztetett, hogy már többször intéztek „segélykiáltást” az éppen aktuális kormányhoz, de mindig türelemre intették, vagy elutasították őket, míg az ágazatban dolgozók ezalatt soha nem hagyták cserben az ápoltakat. Miközben az egészségügyben sikeres bértárgyalásokat folytattak, addig a szociális szférában dolgozók egyre rosszabb életkörülmények közé kerültek.
| ||
Pici gyerek, pici bér, hivatásunk ennyit ér?
OKJ-s ápolói képesítéssel Antónia – a demonstrálók egyike – kórházban is dolgozhatna, de ő a szociális szférában az idősek gondozását tűzte ki céljául. Az egészségügyi béremeléshez képest a szociális szférában ugyanezzel a végzettséggel nem kapják meg a bérüket, holott csak az ágy van máshol. De ugyanez a helyzet a bölcsődei dolgozók esetében is, csak ők még ágy melletti pótlékot sem kapnak, gyakorlatilag éhbérért dolgoznak. „34 éve dolgozom, és 115 ezer forintot viszek haza, amiben benne van a hétvége, az ünnep, az éjszaka, minden szabadidőm. Ezt már csak hivatásból lehet csinálni, másképp nem megy.”
„Gondozóként nemcsak az a dolgunk, hogy játszadozzunk a gyerekekkel, hanem nevelni is kell őket.” Fizikailag és szellemileg is megterhelő az a munka, amit 8, vagy esetenként – ha hiányzik egy-egy kolléga – 12 órán át végeznek a bölcsődei dolgozók. De nemcsak a hiányzás nem megoldott, nem jár semmilyen pótlék sem, minimálbérért vagy kicsivel több pénzért dolgoznak, 100 ezer forintot senki nem visz haza. „Nekünk is csurranhatna-cseppenhetne valami, ha már ilyen jól teljesít az ország" – tette hozzá egy kiscsoportnyi BDDSZ-es kendőt viselő, különböző korú nő.
Munka a születéstől a halálig
| ||
„Nincs ma olyan területe a társadalomnak, amely valamilyen módon ne kapcsolódna a szociális ágazathoz, több százezer embert képviselnek a munkavállalói és ellátotti oldalról. Azok az emberek pedig, akik ebben a szférában dolgoznak, sanyarú, rossz körülmények között végzik a dolgukat” – tette hozzá a FESZ elnöke a Narancs kérdésére.
Az ágazat sokéves, kormányoktól független megbecsülési problémákkal küzd, de Kiss László úgy fogalmazott: ettől a kormánytól – a programjukban leírtak szerint – kaptak egy ígéretet, hogy nem hagyják őket magukra. „Azt mondták, hogy megfelelő ellátást és béreket biztosítanak. De ez az ígéret elfelejtődött. Sőt olyan válaszokat kaptunk a megkeresésekre, amelyek azt sugallják, hogy nem is akarnak velünk foglalkozni. Kitérnek az érdemi tárgyalások elől, megalázó válaszokat küldenek előre gyártott levelek formájában, amelyeken csak a dátum és az aláírás változik.”
„Mindenki lesz előbb-utóbb rászoruló” – mondta Pataky Péter, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége elnöke. Úgy fogalmazott: aki tudja, hogy nincs egyedül, az nem fél megmutatni az erejét, és ha kell, akkor „a harc keményebb eszközeit is vállalja” – utalva ezzel egy lehetséges sztrájk kilátásba helyezésére. Pataky szerint el kell érni, hogy „megszűnjön az a botrányos helyzet, hogy tisztességes, elkötelezett munkáért a létminimumot sem lehet megkeresni.” Holecz Gábor, a Munkástanácsok Országos Szövetségének alelnöke azt hangsúlyozta, hogy Magyarországon jól láthatóan nem működik a társadalmi és szociális párbeszéd, hiszen normális esetben „az egészségügyi béremelésből nem lehet kihagyni a szociális területen dolgozókat”. Elfogadhatatlannak és tűrhetetlennek nevezte, hogy az utóbbi szférában dolgozók „lassan olyan szinten élnek, mint akik az ellátásra szorulnak”.
| ||
Az Akadémia utcai beszédek után a demonstrálók menetétől volt hangos a Bajcsy-Zsilinszky, majd a Rákóczi út és környéke. Fél hat körül viszont újabb beszédek sora következett, miután a tüntető tömeg a Mátyás térre érkezve némi zenei kísérettel egybekötve meggyújtotta a mécseseket és gyertyákat, amiket a felhívás szerint mindenki magával hozott. A kora esti felszólalások Ferge Zsuzsa levelével kezdődtek, amelyet a szociológus betegség miatti távolmaradása okán Krémer Balázs, a Szociális Szakmai Szövetség elnöke olvasott fel, s a legfontosabb üzenete az volt, hogy „a szociális munka igazi célja és lényege, ami nem foglalható indikátorokba, ami mérhetetlen és nem számon kérhető, a megkerülhetetlen humánus és erkölcsi tartalom”, ami még így, ebben a helyzetben is életben tartja a szociális ágazatot.
De meddig?
