Csepel művelődési háza Radnóti Miklós nevét viseli. Az épület előtt húsz egyenruhás fiatal áll sorfalat, ők biztosítják a Jobbik-pártelnök, Vona Gábor csütörtök esti kampányrendezvényét. A bakancsos gárdisták hátukon a Magyar Gárda jól ismert szimbólumait viselik. A bejáratnál fiatal lányok jobbikos esőkabátban osztanak szóróanyagokat; bomberdzsekis, kopasz fiatalok méregetik az újonnan érkezőket. A falakon Vona Gábor elnök óriási poszterei, árpádsávos zászló és Jobbik-lobogók feszülnek. Látszik, hogy a helyiek napok óta készülnek az eseményre, a dekoráció látványos, a szervezés kifogástalan. A fél nyolcas kezdésre a terem csordultig telik, vagy háromszázan zsúfolódnak össze a nézőtéren, de a folyosókon is nagy a forgalom. A fiatalok többsége inkább a termen kívül gyülekezik. Egyikük a kérdésemre ezt azzal magyarázza, hogy ismerik a műsort, és "nem minket kell itt meggyőzni".
A benti közönség döntően inkább középkorú és idős. Egy Horthy Miklós-kitűzőt viselő szövetkabátos úr szerint Csepel egyfajta lakmuszpapír a Jobbik számára. "Ha az őskomcsi Csepelt bevesszük, onnan fogjuk tudni, hogy eljött a szebb jövő!" A többség azonban nem látszik elkötelezettnek, sokakat láthatóan inkább a kíváncsiság vagy az elkeseredettség hozott a helyszínre. Rengeteg megfáradt, reménytelenséget tükröző tekintettel találkozni.
Lehmann Viktor helyi egyéni képviselőjelölt a sokat hallott leventeköszöntéssel indít: az "Adjon az Isten" felkiáltásra a közönség válasza: "Szebb jövőt!" Lehmann bizonyítani akar a nagynevű vendég előtt, de nagyjából eddig képes lázban tartani a közönséget. Helyi ügyeket sorol, ám nehezére esik a mondatformálás, olyannyira, hogy az még a közben mellém sodródó svéd újságírónak is feltűnik. A helyi jelölt persze csak kötelező mellékszereplője az estnek. Pörzse Sándor parlamenti képviselő, egykori tévés műsorvezető gyorsan át is veszi a szót és - rutinos színpadi emberként - könnyed sztorizással hangolja a közönséget. Csepel fele jövet egy Kuncze Gábor-plakát izgatta fel, "az a Kuncze, aki anno belügyminiszterként megtagadta Wass Albert állampolgársági kérelmét". Pörzse nehezen viseli az egykori SZDSZ-esek reinkarnációját, máris Hegedűs Zsuzsánál járunk, aki ma már a Fidesznek ad Jobbik-ellenes tanácsokat. És kivel repült Orbán Viktor Szaúd-Arábiába épp a héten? Bizony, Kóka János egykori SZDSZ-es miniszterrel. Ezzel meg is érkeztünk az egész estét meghatározó témához, miszerint ezek huszonnégy éve
"mind ugyanazok"
Pörzse és Vona összeszokott párost alkotnak, így a pártelnök már jól előmelegített közönséget vehet át. És Vona meggyőző. Tisztán érvel, indulata őszintének tetszik, és jó arányban adagolja a felháborodott és a humoros elemeket. Fellépése a lakossági fórumok hétköznapi miliőjében életszerűbbnek, közvetlenebbnek hat, mint a mára jobbára pátoszos körmondatokban fogalmazó Orbán Viktoré. Elmeséli, hogy kisnyugdíjas szülei évtizedeken át hallgatták, hogy már csak a következő néhány évet kell kibírni, mire jobb lesz. Az idősebbek közül többen maguk elé meredve bólogatnak.
Vonának aznap ez már a negyedik jelenése, látszik rajta, hogy kimerült, de az előadás így sem gépies. Az állandó politikai ellenszélről és a "sebzett vad mentalitásról" beszél. "Egy dolgot mondjanak, amit a politika maradéktalanul megoldott az elmúlt huszonnégy évben. Egy területét az életünknek, amit sikerült érezhetően jobbá tennie" - teszi fel az első kemény kérdést a közönségnek a pártvezér. Egészségügy, közbiztonság, nyugdíjak értéke? A publikum hörög, és egyetért abban, hogy a lopáson kívül semmiben nem jeleskedtek az eddigi kormányok. Hamar eljutunk a végső képletig, miszerint a velejükig korrupt nagypártokkal szemben egyedül a Jobbik jelenthet kiutat.
Innen a "Megélhetés, rend, elszámoltatás" szentháromságra épülő választási program ismertetése következik. A részletek kibontására nincs idő, de a közönségnek amúgy sincs igénye leragadni részkérdéseknél. A fő üzenet az, hogy Magyarország teljes politikai és gazdasági függetlensége pusztán politikai
akarat kérdése
A "Hét Vezér terv" keretein belül lábra állítjuk a magyar feldolgozóipart, újranyitjuk az elmúlt húsz év során bezárt gyárakat, visszavesszük a magyar földet, és mindenekelőtt megküzdünk az Európai Unióval azért, hogy önállóan rendelkezhessünk az ország élelmiszer-ellátása felett - sorolja Vona. (Feltéve persze, ha a választási győzelem után kiírandó népszavazás megerősíti az ország uniós tagságát.) Ezen a ponton kissé zavarossá válik az okfejtés. Vona mintha egy olyan Magyarországot látna maga előtt, amely a rendelkezésére álló nyersanyagkészletekből képes elérni, hogy jóllakjon a magyar. Így az állam nem szorul sem jelentős nyersanyagexportra, és főleg nem késztermékimportra. Ezzel többé-kevésbé megvalósult a nemzeti élelmiszer-függetlenség.
A megélhetési válság másik egyértelmű jele az elvándorlás. Miközben osztrák árakon élünk, a fizetések a kínai gyerekmunka-bérek szintjére süllyedtek. Ebből is látszik, hogy a gazdasági szabadságharc teljes kamu, hiszen a kormány nemzetközi cégekkel köt stratégiai partnerséget a hazaiak helyett. 500 ezren hagyták el az országot Orbán kormánya miatt. "Tegye fel a kezét, akinek ment el ismerőse, rokona az elmúlt négy évben" - vonja be ismét a közönséget a színpadi páros, és persze majd' mindenki jelentkezik.
Matolcsy György emlékezetes mondatainak bejátszása következik: az egykori nemzetgazdasági miniszter arról beszél, hogy a Londonba távozott fiatalok idővel hazatérnek, és talán hoznak is magukkal egy angol kislányt. Vona kommentál: az elvándoroltak szinte mind jobbikosok, illetve akad ugyan köztük LMP-s, azok viszont kisfiúkat hoznának kislányok helyett. Erre nagy hahotázás tör ki a teremben. Közben az egyik bomberdzsekis alakulat lökdösni kezdi a svéd újságírót, amiért angolul szeretne tőlük kérdezni valamit, sőt még fényképezni is próbál. Mint kiderül, attól sem kell tartani, hogy a Jobbik-kormány esetén nemzetközileg elszigetelődik az ország, hiszen remek kapcsolatot ápolunk Oroszországgal, Törökországgal és más prosperáló keleti országokkal.
A program második sarokköve, a "rend" következik. A képernyőn Pintér Sándor belügyminiszter arról beszél, hogy a közbiztonság szilárd. A kommentár: ehhez képest a kormány 20 ezerről 50 ezerre emelte a szabálysértési értékhatárt, lopásra biztatva ezzel az utcai bűnözőket. A Jobbik ötezerre csökkentené ezt a limitet, és csendőrséget állítana fel. Tűrhetetlenül sok a gyilkosság az országban az elmúlt négy évben, és Szita Bence vérfagyasztó halála is bizonyítja, hogy nem lehet tovább halogatni a halálbüntetés bevezetését. Ováció a nézőtéren. Vona lágyult hangon tagadja, hogy ezt a vérszomj mondatná vele. Csak azért kívánja a halálbüntetés visszaállítását, hogy elrettentse a gyilkosokat, és ártatlan életeket menthessen meg. A gondolatmenet menetrendszerűen érkezik a magyar-cigány együttéléshez, és a Jobbik erről sem fél beszélni. Elhangzik persze, hogy ez nem egy rasszista párt, nem tesz megkülönböztetést bőrszín alapján. Egyetlen fontos ismérv alapján különböztetik meg az állampolgárokat: tisztességesek és tisztességtelenek. Előbbieknek jobb lesz egy Jobbik-kormány alatt, utóbbiaknak rosszabb. Ilyen egyszerű ez; a különböző bűnözési módok statisztikáiról már nem a Jobbik-kormány tehet. Egy idős bácsi cigánybűnözést kiált. Fontos beszélni erről, mert politikai ellenfeleik rasszista bélyeget aggattak a Jobbikra, és a fasisztázás sem tréfa, hiszen szavazók százezreit riaszthatja el. "Cigánypecsenyét már nem merek rendelni az étteremben, mert még félreértik" - poénkodik később Vona, aki rendszeresen megnevetteti a közönséget, majd a derültség közepette felhívja a figyelmet a probléma valódi súlyára. Bizonyítandó a párt toleranciáját, kifejti, hogy igenis vannak cigány és zsidó barátai.
A minap például összebarátkozott egy roma raliversenyzővel, aki az autója oldalán már az ő kampányképével versenyez. Ennek hallatán az egyik bomberdzsekis a folyosó padlójára köp, de rajta kívül nincs nagy megrökönyödés. Pörzsével elmesélnek egy sztorit arról is, miként kelt védelmükre egy csoport ortodox rabbi, amikor a pártelnök londoni látogatását antifasiszta tüntetők zavarták meg. És különben is, a magyar nem rasszista, ezt a történelmünk is bizonyítja. Azt azért rosszul viselik, ha más megkérdőjelezi a magyarságukat. Nemrég a nyíregyházi kampányukat például megzavarták a Szavazz a Jobbik ellen! csoport aktivistái, akik azt skandálták, hogy "Aki magyar, velünk tart!". Ez több nézőt is felajz, és öblös zsidózás hallatszik. A fellépők részéről a cigányozás és zsidózás inkább csak poénkodás tárgya; hagyják, hogy a közönség egymás közt vagy maga elé mormogva fejezze be a gondolatmeneteket.
Így jutunk el az elszámoltatásig. A Jobbik szerint a Simon-ügy csak a jéghegy csúcsa, a jelenlegi parlamenti képviselők felének van külföldön jelentős magánvagyona. Nem véletlen, hogy a nagy pártoknak mára egy üzenete maradt: mi kevesebbet lopunk, mint a másik, és azt is stílusosabban. "És közben meg vannak lepődve, hogy a Jobbik folyvást erősödik" - foglalja össze a tanulságot a pártelnök. Levezetésként Pörzse - miután a bulvársajtó méltatlan mód hanyagolja - bemutatja Vonát, a magánembert. Egyes felmérések szerint nemcsak a legnépszerűbb, de a legsármosabb ellenzéki politikussal van dolgunk. Álmodozni persze fölösleges, mert boldog családi életet él a feleségével és a fiával, aki hozzá hasonlóan Real Madrid-szurkoló. Pörzse persze barcás, szóval ment a zrika a múlt héten a kampánybuszban. Néhány közönségkérdésre is van idő, de nincs már nagy érdeklődés, és a publikum is lezsibbadt a show végére. Egy idős bácsi csalódottan ül vissza, miután nem kap egyértelmű választ arra, hogy a Jobbik végül is betiltja-e az MSZP-t, vagy sem. Pörzse megértést kér: Gábor holnap ötkor kel, és folytatja a turnét. Eztán a tömeg valósággal megrohamozza a pártelnököt: dedikáltatnak vele mindent, ami csak a rajongók keze ügyébe kerül, és elkattan pár közös selfie is.
Másnap
Gazdagrétre látogatunk, ahol az őrmezei Közösségi Házban Novák Előd alelnök tart lakossági fórumot. Csalódunk, mert bár Novák a párt talán legbefolyásosabb vezetője, alig húszan-huszonöten kíváncsiak rá. Nincs kemény mag, a helyi nyugdíjasok alkotják a közönséget.
Szabó György, a párt budapesti képviselője kezd. A főváros problémáit sorolja, de nem túl érdekfeszítő az előadás. Mint kiderül, nagy szenvedélye a hajléktalanok fényképezése. Utcára ürítő emberek képeit mutogatja mint Budapest pusztulásának a szimbólumait.
Novák élő fellépéséből aztán gyorsan kiderül, miért nem alkalmas a pártvezetésre. Képtelen kapcsolatot teremteni az egybegyűltekkel: fejét enyhén felfele biccentve beszél, majd kínos magyarázkodásba kezd, hogy ez már a harmadik gyűlése a kerületben a héten, és az elsőn több mint százan voltak, de neki nem derogál beszélni húsz hallgató előtt sem. Nagyjából ugyanazt a menüt prezentálja, mint Vona, de hadarása monoton, pontatlanul fogalmaz, képtelen fenntartani az érdeklődést. Igyekszik poénokkal feldobni az előadást - "Párbeszéd a mandátumért" pártról beszél - de a hallgatóság nemigen rezonál rá. Egy bajszos úr elszenderül a hátsó sorban. Mire az összejövetel véget ér, a közönség apad, de Novák nem tűnik csalódottnak. Összességében nincs is oka rá: a kampány kedvezően alakul, és vasárnap a párt az előrejelzések szerint meghaladja a 2010-es 17 százalékos választási eredményét.
Külső szemlélő számára leginkább a jobbikosok magabiztossága szúr szemet. Vonáék tényleg úgy készülnek, hogy előbb vagy utóbb kormányozni fognak, méghozzá egyedül. Akivel beszéltünk, meggyőződéssel állította: megelőzik a baloldalt, és megszorongatják a Fideszt. Négy éve közel 900 ezer szavazatot kaptak, Pörzse és Novák most úgy számol, akár másfél millióan is lehetnek.
