Becsatornázás

Felmérések szerint a közbeszerzések szereplői változatlanul úgy érzik, hogy sokszor nincs valódi verseny, az eljárások minden szakaszában jellemzőek a szabálytalanságok, a pályázók pedig gyakran összejátszanak egymással, és persze a beszerzést végző intézményekkel is. És itt a Közgép is: az elmúlt években minden bizonnyal erről a cégről olvashattunk a leggyakrabban a közbeszerzések kapcsán. A kormányoldalon sikersztoriként jelenik meg a magyar tulajdonú építőipari cég szárnyalása, európai mércével azonban minimum aggályos, hogy a miniszterelnökhöz és több, a közbeszerzések terén aktív állami vezetőhöz sok szálon kötődő cég lett a hazai építőipar megkerülhetetlen óriása. A nagy kérdés, hogy leírható-e a magyarországi közbeszerzések világa a Közgép-jelenséggel, és hogy mi látható Simicska Lajos cégén túl.

Nemzetköziség

Nem magyar sajátosság a közbeszerzési korrupció, a világon mindenütt problémás terület a köz- és a magánszféra ilyen típusú találkozása. Az EU januárban megjelent korrupcióellenes jelentése is a közbeszerzéseket vizsgálta kiemelt területként (az egyes országokra jellemző sajátosságok elemzése mellett). A jelentésben megfogalmazott problémák rímelnek arra, amire a hazai szakértők is hivatkozni szoktak. A rövid határidők, a cégekre szabott pályázati kiírások, a részekre bontott beszerzések az értékhatárok kijátszása és a verseny elkerülése érdekében, az indokolatlanul szigorú alkalmassági kritériumok és a szükségtelenül részletes termékspecifikáció, az összeférhetetlenség vagy eljárási kivételek alkalmazása régóta részei a korrupt közbeszerzők eszköztárának. A beszerzések manipulálása persze nem áll meg a kiírásnál; az ajánlattétel, a döntéshozatal, a jogorvoslat és a teljesítés szakaszában is számos lehetőség van a csalásra.

Természetesen nem minden korrupt, ami rosszul működik, a megdráguló, elnyúló beszerzésekben sokszor nagy szerepet játszik a szakszerűtlen előkészítés, kiválasztás és lebonyolítás. Ilyenkor hamar kiderül, hogy erősen egymásra utaltak a résztvevők. A beszerző el akarja kerülni a nagy balhét és a beruházás meghiúsulását, a vállalkozó pedig szeretne anyagilag jól kijönni az üzletből. Minél nagyobb és összetettebb egy beruházás, természetesen annál magasabb a kockázat. Jó példa erre az új berlini reptér esete, ahol a szereplők a Transparency International közreműködésével integritási megállapodást is kötöttek - elvben tehát átláthatóan és korrupciómentesen zajlik a beruházás, mégis legalább négy éve csúszik a befejezése, a becsült költségek pedig időközben 2 milliárdról 5 milliárd euróra emelkedtek.

A hasonló esetek nálunk sem ismeretlenek, a témában végzett felmérések szerint azonban a beszerzések 65-75 százalékát mégiscsak érintheti a korrupció; a megkérdezett piaci szereplők kétharmada szerint a politika irányából érkezik általában a korrupciós nyomás. A közelmúltban két tanulmány is foglalkozott a közbeszerzéseken induló cégek és a pártok közötti kapcsolatokkal. A Korrupciókutató Központ Budapest (CRCB) a 2010-es kormányváltás időszakába eső közbeszerzések legnagyobb szereplőit vizsgálva mutatott rá arra, hogy a kormányváltás előtti közbeszerzéseken sikeresen szereplő cégek részesedése 2010 után jelentősen csökkent, míg a korábban kevésbé eredményes cégek meghatározó szereplőkké váltak. Gyanítható, hogy létezik összefüggés a közbeszerzések eredményei és a politikai erőviszonyok átalakulása között. Más megközelítést alkalmaztak, de hasonló eredményre jutottak a CEU és az OGResearch kutatói, akik azt vizsgálták, hogyan szerepelnek a közbeszerzéseken a kimutathatóan politikai kötődésű cégek. A múlt héten megjelent elemzésük szerint 1997 és 2013 között nagyjából 16 ezer közbeszerzést nyertek ilyen cégek, baloldali kormányok alatt a baloldali, jobboldali kormányok alatt pedig a jobboldali győztesek aránya nőtt. A politikai tényező jelentőségére utal az is, hogy a vizsgált időszakban a jobb- és baloldali cégek száma nagyjából megegyezett, valamint méretük és termelékenységük is hasonló volt.

A politika és a közbeszerzések közötti összefüggéseknek nyilvánvalóan közük van a párt- és politikafinanszírozás problémájához. Árulkodó, hogy miközben a Fidesz szinte minden fontos területen megváltoztatta vagy újjáalkotta a jogszabályi környezetet, a ciklus során egyszer sem volt szándék a pártfinanszírozási szabályok megreformálására, holott régóta köztudott, hogy a fennálló helyzet a politikai korrupció egyik oka. A pártok az elmúlt két évtizedben jelentős részben a közbeszerzéseken keresztül csatornázzák át a közpénzeket a pártkasszákba, vagy olyan érdekkörökhöz, amelyek részt vesznek a politikai holdudvar vagy a kampányok finanszírozásában. A rendszer dinamikájának változását a napvilágra kerülő ügyekből ugyan érzékelhetjük, de szinte lehetetlen követni a benne mozgó pénzek és informális erőviszonyok pontos alakulását - legfeljebb a jéghegy csúcsát látjuk.

Rátenyerelés 2010 után

Míg a kormányváltás előtt lehetett olvasni olyan történetet, amelyben a közbeszerzéseken sikeresen szereplő építőipari vállalat cégláncolaton keresztül pénzt juttatott egyes pártokhoz, az új rendszerben a szereplők között szervesebb összefüggések figyelhetők meg. Itt kerülnek képbe a Közgép és más, Simicska Lajos érdekszférájába tartozó cégek. Rendszerük működésére jó példa a választási kampány, amelyben harmonikusan együtt rezeg az új kampánytörvény, illetve a Simicska-közeli sajtó és hirdetési cégbirodalom, és amelyben nincs szükség külső közvetítőkre: az erőforrások "házon belül" a helyükre kerülnek. (Érdekes persze, hogy mi alapján tűntek el vagy maradtak talpon a korábbi idők egyes meghatározó szereplői.)

Az elmúlt négy év fejleményeit együtt nézve az látszik, hogy a közbeszerzési szabályozás és gyakorlat is a Fidesz gazdasági erőtere kiépítésének jegyében zajlott. Ahogyan a föld- és trafikpályázatoknál, a közbeszerzéseknél is a piac tudatos és tartós átrendezése tűnik a valódi célnak. A manipulálásukhoz alkalmazott, korábban említett eszközök a szereplők beszámolói szerint még mindig használatosak, a 2012 óta hatályos közbeszerzési törvény azonban megkönnyítette az ajánlatkérők dolgát. A kormányoldal a kkv-k helyzetbe hozására hivatkozva megteremtette azt a szabályozást, amely minden eddiginél egyszerűbbé teszi a beszerző szervek számára, hogy valódi verseny nélkül válasszanak partnereket. A három ajánlattevő meghívásával zajló eljárásnál áruk és szolgáltatások vásárlása esetén 25 millió, építési beruházás esetén 150 millió forintig nem kell nyílt eljárást folytatni, csupán annak eredményéről kell tájékoztatást adni a közbeszerzési értesítőben. Az eljárás némi túlzással a közbeszerzési értékhatárok radikális megemelésének is tekinthető, hiszen minden lehetőséget megad arra, hogy a közbeszerzéseket komolyabb trükközés nélkül előre kiszemelt vállalkozások nyerjék el. Az új eljárástípus népszerűségét mutatja, hogy 2012-ben a nemzeti eljárásrendben lefolytatott közbeszerzések 54 százaléka e szabályok szerint zajlott. A törvény tavalyi módosítása során, részben civil nyomásra felmerült az eljárás átláthatóságának növelése, ám erre végül nem került sor.

Látható, hogy egymás mellett működnek a hagyományos közbeszerzési korrupciós sémák és a state capture-re jellemző szoros összefonódás bizonyos gazdasági érdekkörök és az állam között. Kérdés, hogy a piac átrendeződését és a klientúra megerősödését követően lesz-e szándék a közbeszerzési korrupció visszaszorítására. Megállnak-e a lábukon a helyzetbe hozott vállalkozások, képesek lesznek-e piacibb körülmények között is működni, hiszen hosszú távon a Fidesz saját köreiben is feszültséget kelthet, ha a politikai befolyás már nem lehetőséget, hanem korlátot jelent bizonyos szereplőknek. Az államnak pedig változatlanul hatalmas veszteséget jelentenek a szakszerűtlenül, túlárazva lebonyolított beszerzések, miközben a rezsicsökkentést és a stadionokat valamiből finanszírozni kell.

Véghajrá

2013-ban rekordmennyiségű közbeszerzés zajlott Magyarországon, csaknem 12 ezer eljárást folytattak le, összesen 2400 milliárd forint értékben - ennyi pénzből négy és fél 4-es metrót lehetne építeni. Ez jelentős növekedés 2012-höz képest, amikor csupán 1333 milliárd forint volt a 8451 eljárás értéke. A növekedés oka nem valamiféle gazdasági csoda: minden bizonnyal az uniós források elköltésének végső hajrája okozta a közbeszerzések számának és értékének megugrását. A 2012-es 43 százalékhoz képest tavaly a közbeszerzések fele volt egyébként uniós társfinanszírozású projekt, utóbbiak értékének négyötödét építési beruházások tették ki, nem véletlen, hogy a sajtóban is a leggyakrabban építőipari ügyekről olvashatunk. A Közgép és a cég részvételével induló konzorciumok tavaly az összes közbeszerzés értékének nagyjából 14 százalékát nyerték el.

Tapogatózás

Ahhoz, hogy teljesebb képet kapjunk a közbeszerzés és a korrupció megváltozott viszonyáról, jó volna látni, mely cégek az egyes ágazatok, régiók legfontosabb szereplői, és azok hogyan kötődnek egymáshoz, valamint a politikához. Ehhez azonban pontos adatok és a közbeszerzésekről megfelelő információk kellenének. Ezek segítségével rá lehetne mutatni strukturális problémákra, és persze konkrét korrupciós ügyekre is. Nem véletlenül épített az unió sok milliárd forintnyi összegért a tagállamok számára olyan önként használható alkalmazást, amely cégekre, pályázatokra bontva elvben kiszűri a kockázatos vagy gyanús beszerzéseket. Értesüléseink szerint Magyarország kezdetben ódzkodott a rendszer tesztelésétől. A közbeszerzési adatokkal kapcsolatos problémákat jól mutatja az a januári példa is, amikor az atlatszo.hu, az Index és a K-Monitor is kiszámolta, mennyi beszerzést nyert tavaly a Közgép, természetesen más-más eredményre jutva. Civil szervezetek régóta küzdenek azért, hogy Szlovákiához hasonlóan Magyarországon is adatbázisformában, egységes azonosítók használatával legyenek letölthetők és összekapcsolhatók a közpénzköltésekkel kapcsolatos adatok, a megkötött szerződések nyilvánosságra hozatala pedig legyen feltétele a hatályossá válásuknak.

(K-Monitor)