Közbeszerzések 2010-2014 között

Becsatornázás

  • Léderer Sándor
  • 2014. május 3.

Belpol

Hiába a közigazgatásban az elszámoltatás, a korrupcióellenes program és az új közbeszerzési törvény, a 2010-2014-es ciklusban sem látható a közbeszerzési piac tisztulása. Sőt.

Felmérések szerint a közbeszerzések szereplői változatlanul úgy érzik, hogy sokszor nincs valódi verseny, az eljárások minden szakaszában jellemzőek a szabálytalanságok, a pályázók pedig gyakran összejátszanak egymással, és persze a beszerzést végző intézményekkel is. És itt a Közgép is: az elmúlt években minden bizonnyal erről a cégről olvashattunk a leggyakrabban a közbeszerzések kapcsán. A kormányoldalon sikersztoriként jelenik meg a magyar tulajdonú építőipari cég szárnyalása, európai mércével azonban minimum aggályos, hogy a miniszterelnökhöz és több, a közbeszerzések terén aktív állami vezetőhöz sok szálon kötődő cég lett a hazai építőipar megkerülhetetlen óriása. A nagy kérdés, hogy leírható-e a magyarországi közbeszerzések világa a Közgép-jelenséggel, és hogy mi látható Simicska Lajos cégén túl.

Nemzetköziség

Nem magyar sajátosság a közbeszerzési korrupció, a világon mindenütt problémás terület a köz- és a magánszféra ilyen típusú találkozása. Az EU januárban megjelent korrupcióellenes jelentése is a közbeszerzéseket vizsgálta kiemelt területként (az egyes országokra jellemző sajátosságok elemzése mellett). A jelentésben megfogalmazott problémák rímelnek arra, amire a hazai szakértők is hivatkozni szoktak. A rövid határidők, a cégekre szabott pályázati kiírások, a részekre bontott beszerzések az értékhatárok kijátszása és a verseny elkerülése érdekében, az indokolatlanul szigorú alkalmassági kritériumok és a szükségtelenül részletes termékspecifikáció, az összeférhetetlenség vagy eljárási kivételek alkalmazása régóta részei a korrupt közbeszerzők eszköztárának. A beszerzések manipulálása persze nem áll meg a kiírásnál; az ajánlattétel, a döntéshozatal, a jogorvoslat és a teljesítés szakaszában is számos lehetőség van a csalásra.

Természetesen nem minden korrupt, ami rosszul működik, a megdráguló, elnyúló beszerzésekben sokszor nagy szerepet játszik a szakszerűtlen előkészítés, kiválasztás és lebonyolítás. Ilyenkor hamar kiderül, hogy erősen egymásra utaltak a résztvevők. A beszerző el akarja kerülni a nagy balhét és a beruházás meghiúsulását, a vállalkozó pedig szeretne anyagilag jól kijönni az üzletből. Minél nagyobb és összetettebb egy beruházás, természetesen annál magasabb a kockázat. Jó példa erre az új berlini reptér esete, ahol a szereplők a Transparency International közreműködésével integritási megállapodást is kötöttek - elvben tehát átláthatóan és korrupciómentesen zajlik a beruházás, mégis legalább négy éve csúszik a befejezése, a becsült költségek pedig időközben 2 milliárdról 5 milliárd euróra emelkedtek.

A hasonló esetek nálunk sem ismeretlenek, a témában végzett felmérések szerint azonban a beszerzések 65-75 százalékát mégiscsak érintheti a korrupció; a megkérdezett piaci szereplők kétharmada szerint a politika irányából érkezik általában a korrupciós nyomás. A közelmúltban két tanulmány is foglalkozott a közbeszerzéseken induló cégek és a pártok közötti kapcsolatokkal. A Korrupciókutató Központ Budapest (CRCB) a 2010-es kormányváltás időszakába eső közbeszerzések legnagyobb szereplőit vizsgálva mutatott rá arra, hogy a kormányváltás előtti közbeszerzéseken sikeresen szereplő cégek részesedése 2010 után jelentősen csökkent, míg a korábban kevésbé eredményes cégek meghatározó szereplőkké váltak. Gyanítható, hogy létezik összefüggés a közbeszerzések eredményei és a politikai erőviszonyok átalakulása között. Más megközelítést alkalmaztak, de hasonló eredményre jutottak a CEU és az OGResearch kutatói, akik azt vizsgálták, hogyan szerepelnek a közbeszerzéseken a kimutathatóan politikai kötődésű cégek. A múlt héten megjelent elemzésük szerint 1997 és 2013 között nagyjából 16 ezer közbeszerzést nyertek ilyen cégek, baloldali kormányok alatt a baloldali, jobboldali kormányok alatt pedig a jobboldali győztesek aránya nőtt. A politikai tényező jelentőségére utal az is, hogy a vizsgált időszakban a jobb- és baloldali cégek száma nagyjából megegyezett, valamint méretük és termelékenységük is hasonló volt.

A politika és a közbeszerzések közötti összefüggéseknek nyilvánvalóan közük van a párt- és politikafinanszírozás problémájához. Árulkodó, hogy miközben a Fidesz szinte minden fontos területen megváltoztatta vagy újjáalkotta a jogszabályi környezetet, a ciklus során egyszer sem volt szándék a pártfinanszírozási szabályok megreformálására, holott régóta köztudott, hogy a fennálló helyzet a politikai korrupció egyik oka. A pártok az elmúlt két évtizedben jelentős részben a közbeszerzéseken keresztül csatornázzák át a közpénzeket a pártkasszákba, vagy olyan érdekkörökhöz, amelyek részt vesznek a politikai holdudvar vagy a kampányok finanszírozásában. A rendszer dinamikájának változását a napvilágra kerülő ügyekből ugyan érzékelhetjük, de szinte lehetetlen követni a benne mozgó pénzek és informális erőviszonyok pontos alakulását - legfeljebb a jéghegy csúcsát látjuk.

Rátenyerelés 2010 után

Míg a kormányváltás előtt lehetett olvasni olyan történetet, amelyben a közbeszerzéseken sikeresen szereplő építőipari vállalat cégláncolaton keresztül pénzt juttatott egyes pártokhoz, az új rendszerben a szereplők között szervesebb összefüggések figyelhetők meg. Itt kerülnek képbe a Közgép és más, Simicska Lajos érdekszférájába tartozó cégek. Rendszerük működésére jó példa a választási kampány, amelyben harmonikusan együtt rezeg az új kampánytörvény, illetve a Simicska-közeli sajtó és hirdetési cégbirodalom, és amelyben nincs szükség külső közvetítőkre: az erőforrások "házon belül" a helyükre kerülnek. (Érdekes persze, hogy mi alapján tűntek el vagy maradtak talpon a korábbi idők egyes meghatározó szereplői.)

Az elmúlt négy év fejleményeit együtt nézve az látszik, hogy a közbeszerzési szabályozás és gyakorlat is a Fidesz gazdasági erőtere kiépítésének jegyében zajlott. Ahogyan a föld- és trafikpályázatoknál, a közbeszerzéseknél is a piac tudatos és tartós átrendezése tűnik a valódi célnak. A manipulálásukhoz alkalmazott, korábban említett eszközök a szereplők beszámolói szerint még mindig használatosak, a 2012 óta hatályos közbeszerzési törvény azonban megkönnyítette az ajánlatkérők dolgát. A kormányoldal a kkv-k helyzetbe hozására hivatkozva megteremtette azt a szabályozást, amely minden eddiginél egyszerűbbé teszi a beszerző szervek számára, hogy valódi verseny nélkül válasszanak partnereket. A három ajánlattevő meghívásával zajló eljárásnál áruk és szolgáltatások vásárlása esetén 25 millió, építési beruházás esetén 150 millió forintig nem kell nyílt eljárást folytatni, csupán annak eredményéről kell tájékoztatást adni a közbeszerzési értesítőben. Az eljárás némi túlzással a közbeszerzési értékhatárok radikális megemelésének is tekinthető, hiszen minden lehetőséget megad arra, hogy a közbeszerzéseket komolyabb trükközés nélkül előre kiszemelt vállalkozások nyerjék el. Az új eljárástípus népszerűségét mutatja, hogy 2012-ben a nemzeti eljárásrendben lefolytatott közbeszerzések 54 százaléka e szabályok szerint zajlott. A törvény tavalyi módosítása során, részben civil nyomásra felmerült az eljárás átláthatóságának növelése, ám erre végül nem került sor.

Látható, hogy egymás mellett működnek a hagyományos közbeszerzési korrupciós sémák és a state capture-re jellemző szoros összefonódás bizonyos gazdasági érdekkörök és az állam között. Kérdés, hogy a piac átrendeződését és a klientúra megerősödését követően lesz-e szándék a közbeszerzési korrupció visszaszorítására. Megállnak-e a lábukon a helyzetbe hozott vállalkozások, képesek lesznek-e piacibb körülmények között is működni, hiszen hosszú távon a Fidesz saját köreiben is feszültséget kelthet, ha a politikai befolyás már nem lehetőséget, hanem korlátot jelent bizonyos szereplőknek. Az államnak pedig változatlanul hatalmas veszteséget jelentenek a szakszerűtlenül, túlárazva lebonyolított beszerzések, miközben a rezsicsökkentést és a stadionokat valamiből finanszírozni kell.

Véghajrá

2013-ban rekordmennyiségű közbeszerzés zajlott Magyarországon, csaknem 12 ezer eljárást folytattak le, összesen 2400 milliárd forint értékben - ennyi pénzből négy és fél 4-es metrót lehetne építeni. Ez jelentős növekedés 2012-höz képest, amikor csupán 1333 milliárd forint volt a 8451 eljárás értéke. A növekedés oka nem valamiféle gazdasági csoda: minden bizonnyal az uniós források elköltésének végső hajrája okozta a közbeszerzések számának és értékének megugrását. A 2012-es 43 százalékhoz képest tavaly a közbeszerzések fele volt egyébként uniós társfinanszírozású projekt, utóbbiak értékének négyötödét építési beruházások tették ki, nem véletlen, hogy a sajtóban is a leggyakrabban építőipari ügyekről olvashatunk. A Közgép és a cég részvételével induló konzorciumok tavaly az összes közbeszerzés értékének nagyjából 14 százalékát nyerték el.

 

Tapogatózás

Ahhoz, hogy teljesebb képet kapjunk a közbeszerzés és a korrupció megváltozott viszonyáról, jó volna látni, mely cégek az egyes ágazatok, régiók legfontosabb szereplői, és azok hogyan kötődnek egymáshoz, valamint a politikához. Ehhez azonban pontos adatok és a közbeszerzésekről megfelelő információk kellenének. Ezek segítségével rá lehetne mutatni strukturális problémákra, és persze konkrét korrupciós ügyekre is. Nem véletlenül épített az unió sok milliárd forintnyi összegért a tagállamok számára olyan önként használható alkalmazást, amely cégekre, pályázatokra bontva elvben kiszűri a kockázatos vagy gyanús beszerzéseket. Értesüléseink szerint Magyarország kezdetben ódzkodott a rendszer tesztelésétől. A közbeszerzési adatokkal kapcsolatos problémákat jól mutatja az a januári példa is, amikor az atlatszo.hu, az Index és a K-Monitor is kiszámolta, mennyi beszerzést nyert tavaly a Közgép, természetesen más-más eredményre jutva. Civil szervezetek régóta küzdenek azért, hogy Szlovákiához hasonlóan Magyarországon is adatbázisformában, egységes azonosítók használatával legyenek letölthetők és összekapcsolhatók a közpénzköltésekkel kapcsolatos adatok, a megkötött szerződések nyilvánosságra hozatala pedig legyen feltétele a hatályossá válásuknak.

 

 


(K-Monitor)

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”