"A túlmunka nem a versenyszféra jellemző problémája, hanem az államé"

  • - palosm -
  • 2018. december 21.

Belpol

Az MTA Politikatudományi Intézetének tudományos főmunkatársával önkéntes túlóráról, munkavállalói érdekekről és önbizalomhiányról beszélgettünk, a teljes interjú a Narancs karácsonyi duplaszámában olvasható.

„MN: Tehát van igazság a kormány érvelésében, és az új szabályozás tényleg kedvező a munkavállalónak?

TA: A rugalmas szabályozás, a kevesebb bürokratikus akadály fontos lehet a vállalatoknak, és ez teremthet munkahelyeket, mert jobban megéri a munkaadónak idejönni, vállalkozni. A több munkahely pedig jó a munkavállalónak is. Rövid távon viszont sokan rosszul járnak, ez biztos: például azok, akik olyan régióban élnek, ahol magas a munkanélküliség vagy alacsony a képzettségük, és a munkájukat még sokan el tudják végezni.

Tóth András

Tóth András

 

Olyan falut is el tudok képzelni, ahol a legnagyobb munkaadó maga a polgármester. Az itt élők kiszolgáltatottsága tovább nő, hiszen a főnök annyit mond, hogy önkéntesen maradj bent, a munkavállalónak pedig nincs szava, maximum elköltözhet. Budapesten, Győrben, a leginkább munkaerőhiányos területeken a hatás egész más: ott a munkaadó jobban meggondolja, kiszabja-e a túlórát, és hogyan fizeti meg. Tehát vannak, akik rosszabbul járnak ezzel a törvénnyel – de hosszú távon nem ellentétes a munkavállalók érdekeivel.

Az viszont az állam és a munkavállaló érdekeivel is ellentétes, hogy az országban ennyire alacsony a törvények betartásának a hatásfoka, hogy alacsony szinten van a jogtudatosság, a morális tartás, hogy csekély a munkavédelmi állami ellenőrzés. Az állam sem áldoz erre, kevés a munkaügyi felügyelő, a terület forráshiányos. Ezért az élet része a gyakori jogszabálysértés, elsősorban a kis- és középvállalkozásoknál. Ez szolgáltatja ki a munkavállalókat, emiatt érzik úgy sokan, hogy Magyarországon a főnök azt tesz a dolgozóival, amit akar.

(...)

Egyébként nem biztos, hogy a törvény mögött azok az okok állnak, amiről a kormány beszél, tehát például az autógyártók lobbija. A túlmunka nem a versenyszféra jellemző problémája, hanem az állami szektoré. Ott már eddig is nagyon magas volt a túlóraarány, és évek óta meredeken megy fölfelé.“

Az interjúban beszélgettünk még a munkavállaló valódi érdekeiről, a túl sok munka egészség- és családpolitikai hátrányairól, a munkahiányos területeken uralkodó állapotokról, és egy lehetséges adócsökkentés hatásáról. Olvassa el az újságban!

A lapot keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg itt.

Forradalmat a fa alá!

Újságot olvasni jó. Igazi újságot meg pláne. Magyar Narancsot olvasni meg aztán tényleg az élvezetek fennkölt csúcsa: maga a szellemileg aktív kikapcsolódás a karácsonyi forgatagban. Egy zavartalanul tiszta pillantás a körülöttünk lévő világra.

A karácsonyi Magyar Narancsban Donáth Anna elmeséli, mit tehetnek, s mi tesznek a fiatalok azért, hogy egy jobb országban élhessenek. Tordai Bence beszél az ellenzéki képviselők magukra találásáról. Alföldi Róbert a taókárosult színházak lehetőségeit boncolgatjaTamás Gáspár Miklós pedig mondja a magáét.

Megismerkedünk Mészáros Lőrinc gazdatisztjével, és az egész magyar politikai hóbelevanccal.

Mindenki megkapja a magáét:

De aki még ezekben a forrongó mínuszokban is rendületlenül utálja a politikát, az is megkapja a magáét a Magyar Narancs 120 oldalas karácsonyi dupla számában: több mint a fele életmód és kultúra!

Térey János Ady karácsonyi líráját idézi elénk, Víg Mihály meg a sajátját. Egymásnak adják a kilincset az új magyar filmek, hát beköszön Pálfi György és Reisz Gábor is. Szép esszé szól Petri Györgyről, s jön a magyar fiú az Abbey Roadról.

Feltétlenül vegyék meg a Magyar Narancs karácsonyi számát, hihetetlenül izgalmas olvasnivalóval szolgál az egész karácsonyi-szilveszteri szezonra!

false

 


Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.