"A túlmunka nem a versenyszféra jellemző problémája, hanem az államé"

Az MTA Politikatudományi Intézetének tudományos főmunkatársával önkéntes túlóráról, munkavállalói érdekekről és önbizalomhiányról beszélgettünk, a teljes interjú a Narancs karácsonyi duplaszámában olvasható.

„MN: Tehát van igazság a kormány érvelésében, és az új szabályozás tényleg kedvező a munkavállalónak?

TA: A rugalmas szabályozás, a kevesebb bürokratikus akadály fontos lehet a vállalatoknak, és ez teremthet munkahelyeket, mert jobban megéri a munkaadónak idejönni, vállalkozni. A több munkahely pedig jó a munkavállalónak is. Rövid távon viszont sokan rosszul járnak, ez biztos: például azok, akik olyan régióban élnek, ahol magas a munkanélküliség vagy alacsony a képzettségük, és a munkájukat még sokan el tudják végezni.

Tóth András

 

Olyan falut is el tudok képzelni, ahol a legnagyobb munkaadó maga a polgármester. Az itt élők kiszolgáltatottsága tovább nő, hiszen a főnök annyit mond, hogy önkéntesen maradj bent, a munkavállalónak pedig nincs szava, maximum elköltözhet. Budapesten, Győrben, a leginkább munkaerőhiányos területeken a hatás egész más: ott a munkaadó jobban meggondolja, kiszabja-e a túlórát, és hogyan fizeti meg. Tehát vannak, akik rosszabbul járnak ezzel a törvénnyel – de hosszú távon nem ellentétes a munkavállalók érdekeivel.

Az viszont az állam és a munkavállaló érdekeivel is ellentétes, hogy az országban ennyire alacsony a törvények betartásának a hatásfoka, hogy alacsony szinten van a jogtudatosság, a morális tartás, hogy csekély a munkavédelmi állami ellenőrzés. Az állam sem áldoz erre, kevés a munkaügyi felügyelő, a terület forráshiányos. Ezért az élet része a gyakori jogszabálysértés, elsősorban a kis- és középvállalkozásoknál. Ez szolgáltatja ki a munkavállalókat, emiatt érzik úgy sokan, hogy Magyarországon a főnök azt tesz a dolgozóival, amit akar.

(...)

Egyébként nem biztos, hogy a törvény mögött azok az okok állnak, amiről a kormány beszél, tehát például az autógyártók lobbija. A túlmunka nem a versenyszféra jellemző problémája, hanem az állami szektoré. Ott már eddig is nagyon magas volt a túlóraarány, és évek óta meredeken megy fölfelé.“

Az interjúban beszélgettünk még a munkavállaló valódi érdekeiről, a túl sok munka egészség- és családpolitikai hátrányairól, a munkahiányos területeken uralkodó állapotokról, és egy lehetséges adócsökkentés hatásáról. Olvassa el az újságban!

A lapot keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg itt.

Forradalmat a fa alá!

Újságot olvasni jó. Igazi újságot meg pláne. Magyar Narancsot olvasni meg aztán tényleg az élvezetek fennkölt csúcsa: maga a szellemileg aktív kikapcsolódás a karácsonyi forgatagban. Egy zavartalanul tiszta pillantás a körülöttünk lévő világra.

A karácsonyi Magyar Narancsban Donáth Anna elmeséli, mit tehetnek, s mi tesznek a fiatalok azért, hogy egy jobb országban élhessenek. Tordai Bence beszél az ellenzéki képviselők magukra találásáról. Alföldi Róbert a taókárosult színházak lehetőségeit boncolgatja, Tamás Gáspár Miklós pedig mondja a magáét.

Megismerkedünk Mészáros Lőrinc gazdatisztjével, és az egész magyar politikai hóbelevanccal.

Mindenki megkapja a magáét:

De aki még ezekben a forrongó mínuszokban is rendületlenül utálja a politikát, az is megkapja a magáét a Magyar Narancs 120 oldalas karácsonyi dupla számában: több mint a fele életmód és kultúra!

Térey János Ady karácsonyi líráját idézi elénk, Víg Mihály meg a sajátját. Egymásnak adják a kilincset az új magyar filmek, hát beköszön Pálfi György és Reisz Gábor is. Szép esszé szól Petri Györgyről, s jön a magyar fiú az Abbey Roadról.

Feltétlenül vegyék meg a Magyar Narancs karácsonyi számát, hihetetlenül izgalmas olvasnivalóval szolgál az egész karácsonyi-szilveszteri szezonra!