A Mi Hazánk többet költött kampányra, mint három másik parlamenti párt összesen

  • narancs.hu
  • 2022. június 1.

Belpol

A Jobbik, az MSZP és az LMP együtt sem költött el annyit, mint Toroczkaiék.

A Hivatalos Értesítőben megjelent számos párt arról szóló beszámolója, hogy mennyi pénzt költöttek el az idei parlamenti választásra.

A Mi Hazánk Mozgalom beszámolója szerint jelölő szervezetként 208 embert indított,

a választásokra összesen 626 772 970 forintot fordított.

A párt éppen ennyi pénzt tüntetett fel összes forrásaként.

A pénz költségvetési támogatásból (588 490 561 forint) és egyéb forrásokból (38 282 409 forint) jött össze. Az egyéb forrás a választási célra kapott adományt jelentette. Az összes állami támogatás dologi kiadásokra (anyag jellegű ráfordításokra ment el. Egyéb források terhére 38 282 409 forintot költöttek.

  • anyagi jellegű ráfordításokra (7 853 587 forintot)
  • személy jellegű ráfordításokra (3 645 254 forintot)
  • egyéb ráfordításokra, adókra (26 783 568 forintot)


A Jobbik 281 milliót költött

A Jobbik Magyarországért Mozgalom 29 egyéni képviselőjelöltet indított, a választásra 281 124 002 forintot fordított.

A párt beszámolója szerint ebből 203 365 552 forint volt az állami támogatás. Egyéb, saját forrásként a párt 77 758 450 forintot tüntetett fel. A Jobbik választási célra 96 ezer forint adományt kapott, hitelt nem vett fel. Az állami támogatásból

  • anyagjellegű ráfordításra 192 608 809 forintot,
  • személyi jellegű ráfordításra 10 756 743 forintot

költöttek. Az egyéb forrásokból

  • anyagjellegű ráfordításra 68 618 211 forintot,
  • személyi jellegű ráfordításra 9 140 239 forintot

fizetett ki a Jobbik.


Az LMP csak 55,5 milliót

Az LMP – Magyarország Zöld Pártja a választásokra összesen 55 528 199 forintot költött. A párt ezeket a bevételeket tüntette fel beszámolójában.

  • Egyéni jelöltek által párt javára lemondott állami támogatás: 5 914 480 forint.
  • Közös lista állami támogatása: 28 035 690 forint.
  • Párt korábbi állami támogatásából felhasznált forrás: 21 578 029 forint.

A párt az egyéni jelöltekre költött pénzt így részletezte:

  • anyagköltség: 14 345 028 forint,
  • bérleti díj, hirdetés, reklám, posta, internet, telefon, áfa: 5 891 522 forint,
  • bérköltségek, személyi jellegű egyéb kifizetések: 1 980 200 forint.

Az LMP külön feltüntette azt is, mennyi pénz ment a közös listára:

  • anyagköltség: 10 740 023 forint,
  • bérleti díj, hirdetés, reklám, posta, internet, telefon, áfa: 22 382 328 forint,
  • bérköltségek, személyi jellegű egyéb kifizetések: 189 098 forint.


226 milliós kiadással számolt az MSZP

A Magyar Szocialista Párt összesen 226 899 755 forint bevételből gazdálkodott a választáson. Ebből költségvetési támogatás volt 144 486 203 forint, az egyéni jelölti kampánytámogatás 21 292 128 forint, egyéb forrás 61 121 424 forint.

Az állami támogatást az utolsó fillérig dologi kiadásokra, propagandaköltségre költötték. Az MSZP az egyéb forrásokkal így számolt el:

  • anyagköltség (1 131 374 Ft),
  • posta-, telefonköltség (19 516 959 Ft),
  • közlekedés, szállítási kiadások (247 457 Ft),
  • bérleti díjak (3 406 497 Ft),
  • propagandaköltség (27 290 602 Ft),
  • egyéb nem anyagjellegű kiadások (8 019 524 Ft),
  • bérköltség (623 000 Ft),
  • közterhek (100 111 Ft),
  • egyéb személyi jellegű ráfordítás (785 900 Ft).

A 24. hu kiszámolta, hogy a Hivatalos Értesítőben megjelentetett beszámolók alapján a Mi Hazánk Mozgalom többet költött az idei parlamenti választásra, mint a másik három (az ellenzéki pártok közös listáján szereplő) párt összesen.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.