Jobboldali seregszemle a Budapesti Demográfiai Csúcson

A nagy család

Belpol

Negyedik alkalommal tartott demográfiai csúcsot a kormány. Az abortuszelleneseket, homofóbokat és bevándorláselleneseket felvonultató rendezvény a valós problémák helyett sokkal inkább a kulturális és ideológiai harcról szólt.

„El kell érni, hogy akinek gyereke van, jobban éljen, mint az, aki nem vállal gyereket” – mondta múlt pénteki rádióinterjújában Orbán Viktor. A Fidesz évek óta abba csomagolja a szélsőséges gondolatokat, hogy csupán a családokat, a gyerekeket, a szülők jogait védi, és hogy minden intézkedésével a „családokat” akarja megerősíteni. Ugyanebben az interjúban a kormányfő azt is kijelentette, „elfogadhatatlan a számunkra, hogy egy hiányzó magyar gyerek helyett idehozunk valakit Afrika belsejéből”, a melegeknek pedig azt üzente, hogy „elégedjenek meg azzal, hogy emberhez méltó, elfogadó, őket semmilyen hátrányban nem részesítő politikában és lehetőségekben van részük Magyarországon”.

Fix pontok

A „család” hívószavával min­denesetre a kormánynak sikerült egy akolba terelni és maga mellé állítani a szélsőjobbot, kezdve a bevándorlásellenesektől a keresztény fundamentalistákon és az abortuszelleneseken át a homofóbokig. És őket vonultatta fel a múlt héten immáron negyedik alkalommal a Budapesti Demográfiai Csúcs.

A rendezvényt 2015-ben tartották meg először, akkor még Budapesti Demográfiai Fórum néven, közvetlenül a menekültválság után. Orbán akkor a rendezvényen arról beszélt, hogy „Európában nem PC dolog demográfiai kérdésekről beszélni”, és hogy bevándorlás helyett családokra épülő Európát akar. A második alkalommal 2017-ben az éppen akkor zajló „politikai, szellemi fordulatról” számolt be, 2019-ben pedig arról értekezett, hogy a népességfogyás csak Európára jellemző, ami szerinte a világháborúk következménye; továbbá a magyar családpolitika a hagyományos családokat támogatja és nemzeti alapon áll, miközben az Európai Uniónak kifejezetten „családellenes” döntései is vannak.

Az idei csúcson Orbán tovább erősítette a korábbiakat: elutasította a bevándorlást és arról beszélt, hogy aggodalommal figyeli a „Nyugaton szélsebesen teret hódító újmarxista, újbaloldali, ahogy Amerikában mondják: woke mozgalmak térfoglalását is. Úgy látjuk, hogy már az óvodákban félre akarják nevelni a gyerekeinket. Gyermekeket használnak pride-aktivistaként, és a gyerme­keknek népszerűsítik a szabad nemválasztást. Ez része az újmarxista woke programnak”, mely „vírus” ellen viszont Magyarország be van oltva.

Novák Katalin – akkor még államtitkárként – az első, 2015-ös rendezvényen arról beszélt, azért is várták a fórumot, hogy megtudják, a „meghívott neves szakértők igazolják-e azt az irányt és célt, amelyet a kormány meghatározott”. Fölöslegesen izgult: igazolták. Ugyanis a rendezvény már akkor is az azonos nézetű, erősen jobbos emberek fóruma volt: a résztvevők között szép számmal akadtak olyan meghívott külföldi szereplők, akik a „homoszexuális ideológia” térhódítására figyelmeztettek, a hagyományos nemi szerepek mellett foglaltak állást, vagy arról értekeztek, hogy a muszlim bevándorlók miatt veszélyben van Európa.

A meghívottakat tekintve ez az irány azóta is stabil, talán csak 2017-ben csúszott be némi hiba a line-upba, amikor Philip Zimbardo amerikai pszichológus a fórumon tartott felszólalásában rögtön sietett leszögezni, hogy az ő nézetei tulajdonképpen ellentétesek az előtte elhangzottakkal, például azzal, hogy korlátozni kellene, ha valaki meg akarja választani, milyen nemű szeretne lenni, és a nyitottság, a tolerancia mellett foglal állást. Ám Zimbardót leszámítva a fellépők mindannyian nagyjából ugyanazt hajtogatják azóta is – az idén pedig sikerült néhány igazi nagykutyát felsorakoztatni, köztük állam- és kormányfőket is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.