„Naponta hallunk új ötleteket”

Petschnig Mária Zita közgazdász

A kormány már külső forrásokból, az államadósság terhére növelné a mozgásterét a választás előtti osztogatáshoz, miközben a NER-birodalomnak juttatott hatalmas pénzek nem növelik a versenyképességet. A Pénzügykutató Zrt. a napokban teszi közzé legfrissebb elemzését a magyar gazdaság helyzetéről – a tanulmány vezető szerzőjét faggattuk.

Magyar Narancs: A Magyar Nemzeti Bank friss inflációs prognózisa is megerősíti, hogy viszonylag magas szinten beragadt az árak emelkedése, őszre ők is 5 százalék feletti inflációt vetítenek előre. Ebben Magyarország jóval az uniós átlag felett teljesít, pedig ott is emelkednek az árak.

Petschnig Mária Zita: Ez már most is 5 százalék felett alakul, a decemberi infláció a mi számításaink szerint 5,6 százalékos lesz.

MN: Mi lehet az oka annak, hogy a feltörekvő régiókban és benne Magyarországon ilyen magas az áremelkedés mértéke?

PMZ: A magas magyarországi infláció eredete kicsit korábbra nyúlik vissza. A 2018-as országgyűlési és a 2019-es európai parlamenti választásra készülve mind a fiskális, mind a monetáris politika, és hozzájuk kapcsolódva a jövedelempolitika is rendkívül laza volt. Nagy volt a kereslet növekedése, és ez húzta magával az árakat – már abban a periódusban is, amikor a külső infláció, az eurózóna inflációja, ahonnan zömében importálunk, alacsony volt. Már 2019-ben az első-második helyen voltunk az unión belül az inflációs rátát tekintve, előbb a románokkal, majd tavaly a lengyelekkel vetélkedve. Tavaly recesszió volt, amikor a kereslet visszaesik: ennek a normális hatása általában az, hogy vagy lassul az infláció, azaz dezinfláció lesz, vagy egyenesen csökken az árszint, vagyis defláció köszönt be. Az EU több államában ez következett be – nálunk nem. Mondjuk, közben volt egy igen jelentős árfolyamromlás is, ami az importhatás révén önmagában is növelte volna az inflációt. (Az inflációról lásd még interjúnkat Király Júliával: „Ez totális szereptévesztés”, Magyar Narancs, 2021. szeptember 7.)

MN: A fiskális politika, a kormány intézkedései mennyivel járultak hozzá a magas deficit és infláció kettőséhez?

PMZ: A mi specialitásunk az, hogy nálunk a fiskális politika mellett a jegybank is fűtötte az inflációt, tavaly aztán kiváltképp, és csak most nyáron állt le ezzel. Mostanra ijedt meg az MNB az inflációs adatoktól és már próbálja szűkíteni a keresletet – kamatemeléssel és mennyiségi korlátozásokkal is. Csakhogy emellett a költségvetési túlfűtés egyáltalán nem mérséklődik. A tavaly benyújtott, ez évre elfogadott költségvetés 2,9 százalékos hiánnyal számolt, aztán mintha meggondolták volna magukat, úgy vélték, jobb, ha nagyobb a mozgástér, így nőtt decemberre az idei deficit-előirányzat 6,5 százalékra. Amikor pedig áprilisban hivatalosan is módosították az idei költségvetést, már 7,5 százaléknál tartottunk. A kormány a választásokra készül, és szinte naponta hallunk új ötleteket, amellyel a választópolgárokat kívánják megnyerni. Kiszámoltam, hogy amit eddig tudunk, az mintegy 5,5 millió embert érintene, nekik kedvezne a kormány. Persze itt sok átfedés is lehet, mert aki mondjuk családi alapon visszakapja az idei szja-t, az akár benne lehet a moratóriumban is, de lehet akár fegyveres testület tagja is…

 

Fotó: Németh Dániel

MN: Ahogy a családban lehet nyugdíjas is…

PMZ: A nyugdíjasokat és a bérből, fizetésből élőket is figyelembe véve itt milliós rétegek megvásárlása kezdődött el. Az a benyomásom, hogy minél inkább úgy érzi a kormány, hogy a következő választásokat elveszítheti, annál több pénzt enged át az egyéni fogyasztás számára. Tavaly, amikor a válság kitört, a kormány még elzárkózott attól, hogy többletjövedelmeket juttasson azoknak, akiket a válság közvetlenül érintett, mondván, mi munkaalapú társadalmat építünk. A szociális szempontokat teljesen félresöpörték, és a beruházásokat próbálták erősíteni; erre rengeteg pénz ment már az elmúlt évben is. Főleg a NER környékén zajló nagyberuházásokra – a koncepció az volt, hogy ezek hatása majd lecsorog a munkavállalókhoz is, akik így tudják bővíteni a fogyasztásukat. Csakhogy a beruházások nem indulnak azonnal, főleg nem indulnak válságban, amíg a piaci kilátások bizonytalanok. Az idei első félév még a várakozásunkhoz képest is csalódás. Felmerül a kérdés, hogy hol van az a rengeteg pénz, több százmilliárd forint, amit kiszórtak, főleg Szijjártó Péter minisztériumán keresztül – ráadásul ingyen, támogatás formájában, nem pedig hitelként. Az EU ugyanis ezt is megengedte, amikor feloldotta a cégtámogatás-korlátozást.