Interjú

„Naponta hallunk új ötleteket”

Petschnig Mária Zita közgazdász

Belpol

A kormány már külső forrásokból, az államadósság terhére növelné a mozgásterét a választás előtti osztogatáshoz, miközben a NER-birodalomnak juttatott hatalmas pénzek nem növelik a versenyképességet. A Pénzügykutató Zrt. a napokban teszi közzé legfrissebb elemzését a magyar gazdaság helyzetéről – a tanulmány vezető szerzőjét faggattuk.

Magyar Narancs: A Magyar Nemzeti Bank friss inflációs prognózisa is megerősíti, hogy viszonylag magas szinten beragadt az árak emelkedése, őszre ők is 5 százalék feletti inflációt vetítenek előre. Ebben Magyarország jóval az uniós átlag felett teljesít, pedig ott is emelkednek az árak.

Petschnig Mária Zita: Ez már most is 5 százalék felett alakul, a decemberi infláció a mi számításaink szerint 5,6 százalékos lesz.

MN: Mi lehet az oka annak, hogy a feltörekvő régiókban és benne Magyarországon ilyen magas az áremelkedés mértéke?

PMZ: A magas magyarországi infláció eredete kicsit korábbra nyúlik vissza. A 2018-as országgyűlési és a 2019-es európai parlamenti választásra készülve mind a fiskális, mind a monetáris politika, és hozzájuk kapcsolódva a jövedelempolitika is rendkívül laza volt. Nagy volt a kereslet növekedése, és ez húzta magával az árakat – már abban a periódusban is, amikor a külső infláció, az eurózóna inflációja, ahonnan zömében importálunk, alacsony volt. Már 2019-ben az első-második helyen voltunk az unión belül az inflációs rátát tekintve, előbb a románokkal, majd tavaly a lengyelekkel vetélkedve. Tavaly recesszió volt, amikor a kereslet visszaesik: ennek a normális hatása általában az, hogy vagy lassul az infláció, azaz dezinfláció lesz, vagy egyenesen csökken az árszint, vagyis defláció köszönt be. Az EU több államában ez következett be – nálunk nem. Mondjuk, közben volt egy igen jelentős árfolyamromlás is, ami az importhatás révén önmagában is növelte volna az inflációt. (Az inflációról lásd még interjúnkat Király Júliával: „Ez totális szereptévesztés”, Magyar Narancs, 2021. szeptember 7.)

MN: A fiskális politika, a kormány intézkedései mennyivel járultak hozzá a magas deficit és infláció kettőséhez?

PMZ: A mi specialitásunk az, hogy nálunk a fiskális politika mellett a jegybank is fűtötte az inflációt, tavaly aztán kiváltképp, és csak most nyáron állt le ezzel. Mostanra ijedt meg az MNB az inflációs adatoktól és már próbálja szűkíteni a keresletet – kamatemeléssel és mennyiségi korlátozásokkal is. Csakhogy emellett a költségvetési túlfűtés egyáltalán nem mérséklődik. A tavaly benyújtott, ez évre elfogadott költségvetés 2,9 százalékos hiánnyal számolt, aztán mintha meggondolták volna magukat, úgy vélték, jobb, ha nagyobb a mozgástér, így nőtt decemberre az idei deficit-előirányzat 6,5 százalékra. Amikor pedig áprilisban hivatalosan is módosították az idei költségvetést, már 7,5 százaléknál tartottunk. A kormány a választásokra készül, és szinte naponta hallunk új ötleteket, amellyel a választópolgárokat kívánják megnyerni. Kiszámoltam, hogy amit eddig tudunk, az mintegy 5,5 millió embert érintene, nekik kedvezne a kormány. Persze itt sok átfedés is lehet, mert aki mondjuk családi alapon visszakapja az idei szja-t, az akár benne lehet a moratóriumban is, de lehet akár fegyveres testület tagja is…

 
Fotó: Németh Dániel

MN: Ahogy a családban lehet nyugdíjas is…

PMZ: A nyugdíjasokat és a bérből, fizetésből élőket is figyelembe véve itt milliós rétegek megvásárlása kezdődött el. Az a benyomásom, hogy minél inkább úgy érzi a kormány, hogy a következő választásokat elveszítheti, annál több pénzt enged át az egyéni fogyasztás számára. Tavaly, amikor a válság kitört, a kormány még elzárkózott attól, hogy többletjövedelmeket juttasson azoknak, akiket a válság közvetlenül érintett, mondván, mi munkaalapú társadalmat építünk. A szociális szempontokat teljesen félresöpörték, és a beruházásokat próbálták erősíteni; erre rengeteg pénz ment már az elmúlt évben is. Főleg a NER környékén zajló nagyberuházásokra – a koncepció az volt, hogy ezek hatása majd lecsorog a munkavállalókhoz is, akik így tudják bővíteni a fogyasztásukat. Csakhogy a beruházások nem indulnak azonnal, főleg nem indulnak válságban, amíg a piaci kilátások bizonytalanok. Az idei első félév még a várakozásunkhoz képest is csalódás. Felmerül a kérdés, hogy hol van az a rengeteg pénz, több százmilliárd forint, amit kiszórtak, főleg Szijjártó Péter minisztériumán keresztül – ráadásul ingyen, támogatás formájában, nem pedig hitelként. Az EU ugyanis ezt is megengedte, amikor feloldotta a cégtámogatás-korlátozást.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.