Interjú

„Naponta hallunk új ötleteket”

Petschnig Mária Zita közgazdász

Belpol

A kormány már külső forrásokból, az államadósság terhére növelné a mozgásterét a választás előtti osztogatáshoz, miközben a NER-birodalomnak juttatott hatalmas pénzek nem növelik a versenyképességet. A Pénzügykutató Zrt. a napokban teszi közzé legfrissebb elemzését a magyar gazdaság helyzetéről – a tanulmány vezető szerzőjét faggattuk.

Magyar Narancs: A Magyar Nemzeti Bank friss inflációs prognózisa is megerősíti, hogy viszonylag magas szinten beragadt az árak emelkedése, őszre ők is 5 százalék feletti inflációt vetítenek előre. Ebben Magyarország jóval az uniós átlag felett teljesít, pedig ott is emelkednek az árak.

Petschnig Mária Zita: Ez már most is 5 százalék felett alakul, a decemberi infláció a mi számításaink szerint 5,6 százalékos lesz.

MN: Mi lehet az oka annak, hogy a feltörekvő régiókban és benne Magyarországon ilyen magas az áremelkedés mértéke?

PMZ: A magas magyarországi infláció eredete kicsit korábbra nyúlik vissza. A 2018-as országgyűlési és a 2019-es európai parlamenti választásra készülve mind a fiskális, mind a monetáris politika, és hozzájuk kapcsolódva a jövedelempolitika is rendkívül laza volt. Nagy volt a kereslet növekedése, és ez húzta magával az árakat – már abban a periódusban is, amikor a külső infláció, az eurózóna inflációja, ahonnan zömében importálunk, alacsony volt. Már 2019-ben az első-második helyen voltunk az unión belül az inflációs rátát tekintve, előbb a románokkal, majd tavaly a lengyelekkel vetélkedve. Tavaly recesszió volt, amikor a kereslet visszaesik: ennek a normális hatása általában az, hogy vagy lassul az infláció, azaz dezinfláció lesz, vagy egyenesen csökken az árszint, vagyis defláció köszönt be. Az EU több államában ez következett be – nálunk nem. Mondjuk, közben volt egy igen jelentős árfolyamromlás is, ami az importhatás révén önmagában is növelte volna az inflációt. (Az inflációról lásd még interjúnkat Király Júliával: „Ez totális szereptévesztés”, Magyar Narancs, 2021. szeptember 7.)

MN: A fiskális politika, a kormány intézkedései mennyivel járultak hozzá a magas deficit és infláció kettőséhez?

PMZ: A mi specialitásunk az, hogy nálunk a fiskális politika mellett a jegybank is fűtötte az inflációt, tavaly aztán kiváltképp, és csak most nyáron állt le ezzel. Mostanra ijedt meg az MNB az inflációs adatoktól és már próbálja szűkíteni a keresletet – kamatemeléssel és mennyiségi korlátozásokkal is. Csakhogy emellett a költségvetési túlfűtés egyáltalán nem mérséklődik. A tavaly benyújtott, ez évre elfogadott költségvetés 2,9 százalékos hiánnyal számolt, aztán mintha meggondolták volna magukat, úgy vélték, jobb, ha nagyobb a mozgástér, így nőtt decemberre az idei deficit-előirányzat 6,5 százalékra. Amikor pedig áprilisban hivatalosan is módosították az idei költségvetést, már 7,5 százaléknál tartottunk. A kormány a választásokra készül, és szinte naponta hallunk új ötleteket, amellyel a választópolgárokat kívánják megnyerni. Kiszámoltam, hogy amit eddig tudunk, az mintegy 5,5 millió embert érintene, nekik kedvezne a kormány. Persze itt sok átfedés is lehet, mert aki mondjuk családi alapon visszakapja az idei szja-t, az akár benne lehet a moratóriumban is, de lehet akár fegyveres testület tagja is…

 
Fotó: Németh Dániel

MN: Ahogy a családban lehet nyugdíjas is…

PMZ: A nyugdíjasokat és a bérből, fizetésből élőket is figyelembe véve itt milliós rétegek megvásárlása kezdődött el. Az a benyomásom, hogy minél inkább úgy érzi a kormány, hogy a következő választásokat elveszítheti, annál több pénzt enged át az egyéni fogyasztás számára. Tavaly, amikor a válság kitört, a kormány még elzárkózott attól, hogy többletjövedelmeket juttasson azoknak, akiket a válság közvetlenül érintett, mondván, mi munkaalapú társadalmat építünk. A szociális szempontokat teljesen félresöpörték, és a beruházásokat próbálták erősíteni; erre rengeteg pénz ment már az elmúlt évben is. Főleg a NER környékén zajló nagyberuházásokra – a koncepció az volt, hogy ezek hatása majd lecsorog a munkavállalókhoz is, akik így tudják bővíteni a fogyasztásukat. Csakhogy a beruházások nem indulnak azonnal, főleg nem indulnak válságban, amíg a piaci kilátások bizonytalanok. Az idei első félév még a várakozásunkhoz képest is csalódás. Felmerül a kérdés, hogy hol van az a rengeteg pénz, több százmilliárd forint, amit kiszórtak, főleg Szijjártó Péter minisztériumán keresztül – ráadásul ingyen, támogatás formájában, nem pedig hitelként. Az EU ugyanis ezt is megengedte, amikor feloldotta a cégtámogatás-korlátozást.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.