Vinnék a tavat, de a horgászok nem hagyják

A nagy fogás

Belpol

Felkorbácsolódtak az indulatok a Zala megyében található Pölöskei Öreg-tó körül. A horgászhelyet annak idején kispénzű helyi lakosok tették rendbe és használták, s ők szereztek benne tulajdonrészt is – ám egy befolyásos személyekből álló tulajdonosi csoport most kicsavarná a kezükből az irányítást.

„Már a gyerekkoromban is itt horgásztam, a tó volt a mindenem. Húsz kilométert bicikliztem azért, hogy itt lehessek” – meséli egy zalaegerszegi férfi. Pölöske és Zalaszentmihály között fekszik a Pölöskei Öreg-tó; családok, barátok járnak össze, hogy horgásszanak, sütögessenek, amíg a gyerekek játszanak a parton, és pecázni tanulnak az idősebbektől. Ám a közösségi erőfeszítések árán kialakított kirándulóhely körül mérgezővé vált a levegő.

Közös erővel

A tó korábban az önkormányzat tulajdona volt, de az nem tudta hasznosítani; a mocsaras, növényzettel sűrűn benőtt területet megközelíteni is nehezen lehetett. Tucatnyi horgász a 90-es évek végén úgy döntött, megvásárolja; 3 millió forint törzstőkével közhasznú társaságot (kht.) alapítottak, és tárgyalni kezdtek a település vezetésével. A vételárat az önkormányzat 40 millió forintban szabta meg, amit három év alatt kellett megfizetni. Ehhez további tagokra volt szükség, így toborzásba fogtak – rokonokat, barátokat, ismerősöket kerestek meg, majd két lépcsőben feltolták a társaságot közel 200 fősre, akik anyagi hozzájárulásért cserébe bármikor horgászhattak. Két évvel később sikerült megvásárolni a tavat, amelyet a tagok társadalmi munkában elkezdtek rendbe tenni. „Útépítés, gátjavítás… Mindenki abban segített, amihez értett. Ha én nem tudtam elmenni, akkor beugrott helyettem az anyukám” – meséli egy férfi, aki a kezdetektől részt vesz a társaság életében.

A kht. mint társasági forma a kétezres évek második felében megszűnt, a többség pedig nem értett a céges ügyekhez, nem tudták, hogyan érdemes tovább működni. Ám akadtak páran, akik jártasak voltak a jog világában, a tagok egy része pedig azt szorgalmazta, hogy ez a kör vegye át az irányítást. Az egyik vezetőjelölt 2008-ban levélben foglalta össze a társaság céljait és a tagság igényeit: „külső nagyarányú tulajdonszerzés lehetőségének a kizárását, a tulajdoni koncentráció megakadályozását, egyszerű, olcsó és átlátható működést biztosító szervezeti formát, megfelelő szintű kisebbségvédelmet” ígért. A következő év elejével meg is alakult a – mostani nevén – Pölöskei Tó Nonprofit Kft. Vezetői közül többen ügyvédként dolgoznak – akad köztük olyan is, aki forrásaink szerint komoly kapcsolati tőkével rendelkezik, s befolyással bír a helyi intézmények működésére.

A társaság törzstőkéje ekkor 40 millió forint volt, ami összesen 200 darab, egyenként 200 ezer forint névértékű üzletrészből tevődött össze. Egy 2011. év végi taggyűlésen megszavazták, hogy minden ilyen üzletrészhez egy darab szavazat tartozzon; azaz ettől fogva a több üzletrésszel rendelkező tag nagyobb erőt tudott képviselni a taggyűléseken – korábban a birtokolt üzletrész számától függetlenül mindenkinek egy szavazata volt. Sokaknak már ez sem tetszett – de még így is maradt az üzletrész- és befolyáskoncentrációt korlátozó fék a társasági szerződésben. E szerint a törzstőke 5 százalékánál (ennek akkori értéke 2 millió forint volt) nagyobb összértékű üzletrészt senki nem szerezhet, így egy tag a módosítás után is csak maximum 10 szavazatot birtokolhatott. Ez azonban nem maradt sokáig így.

A társaság 2013-ban turisztikai fejlesztésekre kiírt állami pályázaton szeretett volna indulni – valóban ráfért a tóra a korszerűsítés. Ehhez önerőre volt szükség, így arról döntöttek, hogy törzstőkeemelés révén mindenki megduplázhatja az addigi tulajdonrészét a társaságban. A 200 üzletrészből így 350 lett, a törzstőke 70 millió forintra emelkedett, a pályázati pénzből pedig porta és vendégház épült. Az ötszázalékos korlátozás értelmében így egy tag már összesen 17 szavazattal rendelkezhetett.

Aztán 2017-ben elszabadultak az indulatok. Az éves horgászjegy addig egységesen 40 ezer forintba került, ám a májusi taggyűlésen differenciált jegyáremelésről szavaztak: ettől fogva az egy üzletrésszel rendelkező tagoknak évente 90 ezer forintot kell fizetniük, a kettő vagy több üzletrésszel rendelkezőknek csak 60 ezret. A tagok egy része nem értette, hogy ez miképpen mehetett át a taggyűlésen: miért szavazták (volna) meg a többségben lévő, kevesebb fizetésből élő, kisebb üzletrésszel rendelkezők, hogy többet fizessenek? Ez a taggyűlés megszavazta azt is, hogy a tó környékén leállított, rendszámtábla nélküli lakókocsik tulajdonosainak is havi 10 ezer forintot kell fizetniük. Egyesek ezek után kénytelenek voltak elvinni a lakókocsijukat vagy eladni az üzletrészüket, mert nem tudták megfizetni a megemelkedett költségeket.

false

 

Fotó: Wikipédia/Karakai András

 

A tagok egy része kíváncsi volt a döntések hátterére, de állításuk szerint korlátozták betekintésüket a hivatalos iratokba. Ezek után rendkívüli taggyűlést hívtak össze, amelyen megfelelő számú szavazat összegereblyézésével leváltották az addigi bejegyzett ügyvezetőket, és saját maguk közül neveztek ki újakat. A vezetőváltás estéjén a tagok lecserélték a hivatalos dokumentumokat tartalmazó épület zárját, hogy az előző garnitúra ne tudja megsemmisíteni a papírokat. Az iratok megismerése után pedig feltűnt nekik, hogy az 5 százalékos üzletrészre vonatkozó korlátozás megszűnt. De hogyan történhetett mindez?

A társaság 2015 májusában, az előző vezetőség idején arról készült döntést hozni, hogy a társasági szerződést az akkoriban megújult polgári törvénykönyv (Ptk.) követelményeihez igazítsák. A taggyűlés jegyzőkönyve szerint a társaság egyhangúan elfogadta az erre vonatkozó határozatot. Azt viszont a tagok – állításuk szerint – már csak a vezetőváltás után, a dokumentumok birtokában vették észre, hogy e taggyűlést követően került ki az 5 százalékos korlátozásra vonatkozó pont is a társasági szerződésből. Birtokunkba jutott két dokumentum: a 2014 februárjában keltezettben szerepel az említett korlátozás, a 2015. májusiban már nem. Csakhogy a májusi taggyűlési jegyzőkönyvben nem szerepel, hogy ezen pont megszüntetéséről tárgyaltak volna. „Amennyiben a módosított társasági szerződés a taggyűlés határozatával elfogadásra kerül, és annak rendelkezései a jogszabályoknak megfelelnek, a bíróságnak a változásbejegyzési eljárás során nem feladata annak vizsgálata, a tagok miért az adott tartalommal módosították a társasági szerződést” – válaszolta megkeresésünkre a Zalaegerszegi Törvényszék, amikor az 5 százalékos korlátozás kihúzásának jogszerűségéről érdeklődtünk.

Az új vezetőség vizsgálóbizottságot állított fel, amely azt vette észre, hogy a korlátozás 2015-ös eltörlése után megpúposodtak az üzletrészek és így a szavazati arányok is: többen átlépték az 5 százalékos határt. Ez magyarázatként szolgálhat arra, hogy miképpen mehetett át 2017-ben az akkori taggyűlésen a területi jegyáremelésről szóló döntés. A vizsgálat egy nagyobb üzletrészt birtokló tagot is talált, akit állításuk szerint soha még csak nem is láttak: egy LinkedIn-profil árulkodik a kilétéről, e szerint évek óta az Egyesült Államokban él és dolgozik. Olyan is előfordult, hogy egy tagot kizártak a társaságból, aki hosszú ideig nem jelent meg a taggyűléseken. „Az ember életé­ben nem mindig adottak a körülmények ahhoz, hogy el tudjon járni horgászni” – meséli az érintett, aki kérdésünkre megerősíti, hogy utólag, a tagoktól szerzett tudomást a kizárásáról.

Értesüléseink szerint az új vezetőség feljelentést tett a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál (NAV) is, ugyanis nem voltak meggyőződve egyes – külsős személyeknek ki­adott stégekből, harcsafogó versenyekből származó – bevételek jogszerű könyveléséről sem. „Konkrét adózóra vonatkozóan információkat a NAV jogszabályi rendelkezés okán – adótitok – nem hozhat nyilvánosságra” – válaszolta megkeresésünkre Joó Hilda, a NAV Zala Megyei Adó- és Vámigazgatóságának sajtóreferense.

Egyelőre döntetlen

Beszélgetéseink tanúsága szerint feszülten teltek el az elmúlt évek; az új ügyvezető például állt már rágalmazásért is bíróság előtt, amiért egy körlevélben tájékoztatta a társaságot érintő ügyekről a tagokat. A leváltott vezetők és a velük együttműködő tagok pedig többször is „privát”, külön taggyűlést tartottak – a hivatalosan meghirdetett taggyűléssel párhuzamosan. A 2019. februári „privát” taggyűlésen készült iratokat be is nyújtották a cégbíróságra, aminek nyomán a tagok többségét képviselő, 2017-ben megválasztott ügyvezetőket törölték, és új, a régi vezetéshez köthető személyeket jegyeztek be a társaság élére. „A bíróság a változásbejegyzési eljárásban (…) csak azt vizsgálhatja, a benyújtott okiratok megfelelnek-e a jogszabályoknak, de a változásbejegyzési eljárásban törvényességi felügyeleti jogkört hivatalból nem gyakorolhat. A bejegyezni kért változás bejegyzésének nem lehet akadálya a benyújtott okiratok vizsgálatán túli olyan jogszabálysértés, amelynek megítélése (törvényességi felügyeleti vagy peres) eljárás tárgyát képezi” – válaszolta megkeresésünkre a Zalaegerszegi Törvényszék. Ezek után a régi-új vezetők a taggyűlésen elérték, hogy a tó területére csak reggel 9 és 5 óra között lehessen bejárni, és felvettek két biztonsági őrt is, akiknek a viselkedése beszélgetőpartnereink beszámolója szerint több tagot zavart, jelenlétük feszültséget teremtett.

A többséget képviselők a Zala­egerszegi Törvényszékhez fordultak a 2019. februári „privát” taggyűlésen hozott határozatok hatályon kívül helyezése érdekében. A bíróság decemberben megszüntette és visszaállította a tagokat képviselő, még 2017-ben megválasztott egyik ügyvezetőt; a biztonsági őrök megbízatását 2020 elején mondták fel. „Engem ez nem érdekel, akármiről van szó” – mondja az egyik biztonsági őr, amikor felhívjuk. „Nincs igazság a földön, maradjunk ennyiben. Nem akarok belefolyni, nekem nem tetszik ez az egész történet” – feleli a másik.

Az irányítás visszaszerzésével mindazonáltal nem zárult le a viaskodás; jelenleg, mint láttuk, több per is folyik (a taggyűléseken hozott határozatok hatályon kívül helyezése érdekében, de rágalmazás miatt is), és nem tisztázott, hogy ki vezeti a társaságot. A kft.-t most két, a többségi csoport által kinevezett ügyvezető igazgatja, s ez a többség egy taggyűlésen az 5 százalékos tulajdoni korlátozás visszaállításáról, valamint arról is döntött, hogy az üzletrész mértékétől függetlenül minden tagnak csak egy szavazata lehet. Csakhogy az üzletrészek és szavazatok megszerzésére törekvő ellenérdekelt tagok egyik megbízottja is bejegyzés alatt áll mint ügyvezető, s ők a fenti határozatokat is megtámadták a bíróságon. A pert első fokon meg is nyerték, és a törvényszék hatályon kívül helyezte a szóban forgó taggyűlés határozatait. A másodfokú tárgyalást júliusban, a Pécsi Ítélőtáblán tartották volna, ám a társaság és az őt képviselő ügy­véd számára aznap derült ki, hogy a még csak bejegyzés alatt álló, a másik félhez köthető ügyvezető a kft. fellebbezését visszavonta. Az ítélőtábla végül is nem fogadta el ezt a trükköt, és új időpontot tűzött ki szeptemberre – ám a bíróság másodfokon is a felperesnek adott igazat, így a taggyűlés eredményét hatályon kívül helyezte.

*

Igyekeztünk az egyelőre legalább a patthelyzetet kiharcolt másik fél képviselőit is megkeresni; akadt olyan, aki nem válaszolt, de volt, akit sikerült elérnünk. „Attól még, hogy páran skandálnak valamit, még nem lesz igazuk” – mondta. Mivel az ügyészségi nyomozás folyamatban van, szerinte nem jött még el az ideje, hogy tájékoztatást adjon, pedig állítása alapján minden szükséges dokumentummal rendelkeznek. Nem érti, miért mondják azt a tagok, hogy nem vették észre, kinek mennyi üzletrésze van – ahogyan szerinte az 5 százalékos korlátozás kihúzása során „sem volt semmi sundibundi”, csak a hatályos Ptk.-hoz alakították a társasági szerződést. „Ha valakinek ez nem világos, akkor arra mit mondjak?” – kérdezi.

Arra viszont eddig senkitől sem kaptunk választ, hogy az irányítás megszerzésével mi lehet e csoport terve. Tény, hogy az üzletrészek felvásárlásába súlyos milliókat fektettek, a mezei tagok pedig tudni vélik, hogy akadt volna befektető, aki 1–1,2 milliárdos, reálisnak mondható ajánlatot tett a tóra. A helyiek háttérben megbújó kormányközeli vállalkozóról mindenesetre nem tudnak – mint mondják, akkor ők már rég nem lennének ott.

Neked ajánljuk