A 2016-os év jelentős mellékszereplője díjat Kosztyu Anikónak, Budapest Főváros Kormányhivatala V. Kerületi Hivatala építésügyi és örökségvédelmi osztályvezetőjének ítélték oda a fakivágások és az esztelen kormányzati építkezések ellen tiltakozó civilek. Nem érdemtelenül: ő adta ki a fakivágási engedélyt a többi közt a Kossuth térre, a Dagály uszodára, a Városligetre és az Orczy-parkra, és ugyancsak az V. kerületi kormányhivatal engedélyének a birtokában vitték el hajnalban Károlyi Mihály, utóbb pedig Nagy Imre szobrát is.
Szigorúan törvényes
Kosztyu munkássága az Országgyűlésben is szóba került, ami kormányhivatali osztályvezetővel ritkán esik meg. Sallai Róbert Benedek egykori LMP-s honatya együtt emlegette az osztályvezetőt Móczár Béla kertészmérnökkel, akinek a szakvéleménye alapján Kosztyu kiadta a Kossuth tér 200 fájának eltávolítását lehetővé tévő határozatot. Móczár szerint túlságosan takarták a gyönyörű épületet a fák, amelyek öregek is voltak. Móczár egy VS-interjúban azzal indokolta nagy port kavart szakvéleményeit (köztük az Olimpai park és a BVSC-sporttelep fakivágásait lehetővé tévőket), hogy ő a szakmai múltjával nevén nevezheti a dolgokat: „A szarról kimondom, hogy szar.”
Móczárt azóta más szakértők váltották, de Kosztyu Anikó maradt, sőt főosztályvezető-helyettessé lépett elő. Pedig határozatai gyakorta kiakasztják a civileket, sőt, a Kossuth téri fakivágást az ombudsman és a Fővárosi Főügyészség is jogellenesnek minősítette. A BRFK korrupció és gazdasági bűnözés elleni osztálya is nyomozott az ügyben, igaz, egy hónap múltán lezárta az aktát. A főügyészség szerint az eljárást nem alapozta meg teljes körű vizsgálat – mi tagadás, nehéz is lett volna vizsgálódni, hiszen az önkormányzati hirdetmény éjszakai (!) megjelentetése után pár órával már zúgtak a láncfűrészek. Jelenlegi és volt munkatársai is szorgalmas, a törvény betűjéhez rigorózusan ragaszkodó munkaerőként jellemzik Kosztyu Anikót – aki hiszi is, hogy a jó oldalon áll.
„Az elsőfokú építésügyi és építésfelügyeleti hatóságok hatáskörét és területi illetékességét a 343/2006-os kormányrendelet, illetve mellékletei határozzák meg, amitől az egyes beruházásokat nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűvé nyilvánító kormányrendeletek eltérhetnek. A fővárosi kormányhivatal V. kerületi hivatala építésügyi, örökségvédelmi és építésfelügyeleti hatáskörében évente mintegy 4–5 ezer döntést hoz, a kérést a kormányhivatalnak nem áll módjában teljesíteni” – válaszolta a kormányhivatal sajtóosztálya a Magyar Narancsnak a Kosztyu Anikó szerepét, illetve az általa elbírált ügyeket firtató kérdéseire.
A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló 2006-os törvény (ennek nyomán készült a kormányrendelet) fő célja az ügyintézési határidők csökkentése volt. Ezt később egyre lejjebb szorították, a korábban 4 hónapig is elhúzódó környezethasználati engedélyezési eljárás határidejét például 2012-ben legfeljebb 60 napban maximálták. Ám ez sem volt elég gyors, így 2015-ben átalakították a közigazgatási szervezetrendszert: a zöldhatóságokat a kormányhivatalokba integrálták. Ötvenkét országgyűlési képviselő nyújtott be indítványt akkor az Alkotmánybírósághoz (AB), tiltakozva a törvényi garanciák felszámolása ellen. Az AB röpke négy év után határozott: idén februárban kimondta, hogy az állam nem csökkentheti a környezet- és természetvédelem jogszabályokkal biztosított szintjét. Csakhogy „önmagában a zöldhatóságok kormányhivatalokba történő beolvasztása nem minősíthető a visszalépésnek, feltéve, hogy a hivatal vezetője a döntéshozatal során a környezetvédelmi szempontokat nem rendeli az egyéb ágazati érdekek alá”. Az AB a jogszabály pontosítására kötelezte az Országgyűlést.
A vizsgált jogszabály a Pest Megyei Kormányhivatal Érdi Járási Hivatalát jelölte ki Budapest természetvédelmi hatóságaként, ám a fakivágási kérelmekről időnként mégis Kosztyu Anikóék döntenek. 2016-ban például az Orczy-park 150 fájának kivágására bólintottak rá (a fák útjában voltak a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kiemelt kormányzati beruházásként megvalósuló Ludovika campusának). Jakabfy Tamás józsefvárosi önkormányzati képviselő – a Népszabadság akkori híradása szerint – hiába próbált közbelépni. A beruházónak ugyanis (kiemelt beruházás esetén végső soron a kormánynak) nem a kerülettel, hanem a kormányhivatallal (azaz a kormány egyik szervével) kell egyeztetni az engedélyezésről, az eljárásban pedig csak a telektulajdonos (ezúttal szintén a kormány) lehetett automatikusan ügyfél, mindenki más számára irracionálisan nehéz ügyfélként bejelentkezni a hatósági eljárásba. A fenti séma szinte minden kiemelt beruházásra ráhúzható. Márpedig a kormány nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházásnak nyilváníthat szinte bármit, aminek gyors és lehetőleg civileket kizáró elkészültéhez érdeke fűződik. Ezek nem is mindig állami beruházások, lásd például a Tiborcz Istvánhoz köthető ötcsillagos szállodaépítést a belvárosban vagy Adnan Polat Közvágóhíd-projektjét. Tavaly nyár közepén mindkettőt kiemelt beruházássá nyilvánították, szeptember végén pedig további építési eljárási engedményeket kaptak – ezekben az ügyekben az V. kerületi hivatal fog dönteni.
Mint a karikacsapás
Az építésügyi hatósági hatásköröket 2013-ban szétosztották a jegyzők és a kormányhivatalokban működő építésügyi, illetve építésügyi és örökségvédelmi hivatalok között. Ezt 2015-ben tovább központosították az alkotmánybírósági döntés okán már emlegetett kormányhivatali integráció során. A megszűnő építésügyi hivatalok hatásköreit a kormányhivatalok vették át, mint ahogy a szakhatóságok feladatait is (fővárosi útügyekben például a III. kerületi kormányhivatal dönt, természetvédelmi kérdésekben az érdi). Így végső soron – zárt rendszerben – a kormány kérvényéről a kormány hivatala dönt. A lakóknak, civil szervezeteknek szinte esélyük sincs a beavatkozásra, de még az ügyiratok megtekintése is erősen korlátozott. (A Néprajzi Múzeum építési engedélyezési dokumentációját például 128 ezer forint fejében adták volna ki. A vezetői válasz megfogalmazása 4100, a vezetői jóváhagyás 4400 forintot kóstált.) Fellebbezésre csak rendkívül szűk körben (például az érintett telek tulajdonosa számára) van lehetőség. A döntésről csak egy hirdetményt kell közzétenni, legfeljebb 1–5 napig. De többször előfordult, hogy a délután vagy este megjelent döntést másnap hajnalban végre is hajtották – vagyis a kormány jó előre ellehetetlenített mindenféle tiltakozást.
A kiemelt beruházásokat érintő eljárásokban Budapesten két hivatal illetékes: Budán az I. kerületi, Pesten az V. kerületi kormányhivatal építésügyi és örökségvédelmi osztálya: ugye, utóbbit irányítja Kosztyu Anikó. Az ügyek kiosztása nem teljesen automatikus. A kényesebbek ritkán landolnak az I. kerületi hivatalban. Kosztyu csapatára bízták például a Gül Baba türbéjének rekonstrukciójához, a Testnevelési Egyetem új campusához, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tudásparkjának megvalósításához, a Pénzügyminisztérium Várban történő elhelyezéséhez, valamint a Miniszterelnökség Várba költöztetéséhez kapcsolódó építésügyi eljárásokat, márpedig ezek egyike sem pesti helyszín.
A miniszterelnöki irodákat befogadó egykori Karmelita kolostor átépítését Zoboki Gábor építész irányította. Az ő ötlete volt egy közel 100 négyzetméteres erkély hozzáragasztása is az épület dunai homlokzatához, mondván, így az nem lesz annyira monoton (és hát az új Miniszterelnökségnek dukál az erkélyéről élvezhető fővárosi panoráma). Zoboki akkor a Népszabadságnak azt mondta, hogy egyeztetett az engedélyeket kiadó Fővárosi Kormányhivatal V. kerületi irodájával, és „a szakfelügyelő nem kapott a szívéhez az elképzelés láttán”. Pedig a kolostor része az UNESCO világörökségi védettséget élvező dunai látképnek és a budai Várnegyednek is, elvileg egy tetőtéri ablakot sem alakíthat ki egyszerű földi halandó. De a hivatal az ellen sem emelt kifogást, hogy a kolostor falfreskóit egyszerűen lemázolták.
Felfeslik néha
„Három évvel ezelőtt kerestem fel, hogy kérdéseket tegyek fel neki a Városligetben épülő múzeumi épületekről. Nagyon meglepődött, de egyetlen percig sem esett ki a szerepéből. Egyetlen percre sem tűnt úgy, hogy kételyei lennének a beruházással kapcsolatban. Véleménye szerint minden a törvényi előírásoknak megfelelően zajlik, amihez ő ragaszkodik is. Láthatóan maga is elhitte, hogy minden a legnagyobb rendben van. Megegyeztünk, hogy folyamatosan tájékoztat majd az eseményekről, és én is bármikor kereshetem, ha kérdés merülne fel bennem. Soha többé nem tudtam elérni” – idézi fel az osztályvezetővel való találkozóját Szűcs Balázs, Erzsébetváros független önkormányzati képviselője.
Az elvárások azonban egyre magasabbak az Orbán-kormány menetelésével. Kosztyu Anikó határozatai is mások, mint kezdetben. Már nem véleményez, csupán felsorolja mindazon jogszabályokat, amelyeket a kérelmezőnek be kellene tartani. Ezzel részben a kérelmezőre nyomja át a felelősséget, részben időben kitolja annak vizsgálatát, hogy az előírt feltételeket teljesíti-e a beruházó. Csakhogy ez orvosolhatatlan károkhoz vezethet, főként úgy, hogy a határozatokban kínos tévedések is vannak – véli Garay Klára, a Liget-projekt ellen elszántan küzdő aktivista. Példaként hozza fel a városligeti parkrekonstrukció II. ütemeként megvalósuló Rózsakert kialakításához idén februárban kiadott engedélyt, amely 33 fa és 118 cserje kivágását teszi lehetővé. Az engedély Szilvácsku Zsolt tájépítész ökológiai szakvéleményére támaszkodik, utóbbi irat szerint a környék utcáin ugyan kevés a fa, a kivágásra javasolt fák eltűnése mégsem ront a helyzeten, mivel lesznek újak. Kosztyu Anikó valóban 83 fa és 5339 cserje telepítésére kötelezte a beruházó Városliget Zrt.-t, a teljesítésre azonban három évet adott; kérdés, hogy miután megépült a sok új múzeum, hol lesz hely erre a Városligetben.
A törvényi előírások furcsa átértelmezése jellemzi a Néprajzi Múzeum építési engedélyét, illetve az országos előírásoktól való eltérést lehetővé tévő januári határozatot a Civil Zugló Egyesület szerint, amely perben támadta meg a végzést. Az V. kerületi építésügyi hivatal 2017. május 31-én adta ki az építési engedélyt, s az június 2-án hatályosult is. Ez ellen az egyesület – némi iratbetekintési huzavona után – 2017 októberében nyújtott be jogorvoslati kérelmet, amelynek eredményeként a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság tavaly november végén az engedélyt megsemmisítette, és a hivatalt új eljárásra kötelezte.
A Kosztyu Anikó vezette osztály februárban kiadott egy új határozatot, amelyben gyakorlatilag megismételte az első döntés rendelkezéseit. A kereset hosszú oldalakon át sorolja az eljárás általuk fellelt hibáit: például a tűzoltáshoz a vizet a szomszédos telken hoznák át; a tűzlépcsők minden fokának más a mérete, ami dizájnos, de pánikhelyzetben, füstben, tolongó tömegben nem tűnik biztonságos megoldásnak; a zöldfelületi arányt nem a hatályos jogszabályok szerint számították ki, mivel a tetőkertet és a vízfelületet is belevették, holott ezt még a sokszor módosított előírások sem teszik lehetővé.
A határozat egy másik pontján a keresetet jegyző ügyvéd szerint a hatóság „nyelvtani értelmezéssel jutott arra a tarthatatlan eredményre, hogy a Városligetben tervezett hatalmas építkezésnek – mivel az Kosztyu Anikó véleménye szerint beépítésre nem szánt terület – nemcsak jelentős környezeti hatása nincs, hanem ezt előzetes eljárásban vizsgálni sem kell. Ezzel mintegy kitöltetlen csekket adott a beruházónak arra, hogy érdemi, lényegi környezeti hatások vizsgálata nélkül valósíthasson meg komoly beruházásokat.” Az Orbán-kormány kedvenc építésügyi hatósága tehát teszi a dolgát.
