Magyar Narancs: Milyen szakaszban van Magyarországon a járvány? A jelenleg ismert adatok szerint 1458 fertőzöttről és 109 elhunytról tudni hivatalosan (az interjú április 13-án, hétfőn készült – a szerk.).
Gilly Gyula: A világon mindenütt azt látni, és az Operatív Törzs és a magyar kormány is azt mondja, hogy a hivatalosan ismertetett számoknál valójában sokkal nagyobb a fertőzöttek száma. Az, hogy egyáltalán hány eset válik hivatalosan ismertté, nagymértékben attól függ, hogy mennyire akarjuk egyáltalán megtalálni a fertőzötteket. Ahol nagyon kiterjedt kontaktkutatással egybekötött tesztelést végeztek, például Dél-Koreában vagy Kínában, és sok pozitív esetet kiszűrtek, ott is jóval több embert fertőzött meg a Covid-19-et okozó SARS-CoV-2 vírus, mint ahány fertőzött a hivatalos statisztikákban megjelent. Hupei tartományban, ahol összesen mintegy 70 ezer eset vált ismertté, utólagos számításokból az jött ki, hogy ezen felül még 45–50 ezer olyan fertőzött lehetett, aki semmilyen formában nem bukkant fel az egészségügyi rendszer látóterében. Ha sokkal kisebb agresszivitással folyik a kontaktkutatás, vagy visszafogják a teszteléseket, akkor még ehhez képest is sokkal kisebb számot láttunk. Magyarországon nagyon kevés tesztet végeznek el, ezért nehéz a hivatalos esetszámokból kiindulni. A járvány dinamikáját pedig nem a hivatalosan bejelentett esetek száma határozza meg, hanem a tényleges fertőzések száma. Az elhalálozások száma már egy jobb kiindulópont lehet. Azon országok adatai alapján, ahol már lezajlott a járvány, az derült ki, hogy az ismertté vált Covid-19-fertőzöttek körében 1–1,5 százalékos lehet a halálozási arány, és az eddigi tapasztalatok szerint a fertőzést követő 17–18. napon hal meg a beteg. Ez alapján, ha hétfőn 109 elhunytat tartottak nyilván, akkor 18 nappal korábban 11 ezer fertőzött lehetett Magyarországon. Azt is lehet tudni, hogy a járvány kezdeti szakaszában körülbelül 3–6 nap alatt duplázódik meg a fertőzöttek száma. Ha elhisszük, hogy a Magyarországon bevezetett intézkedéseknek valóban van egy jelentős lassító hatása, akkor 18 nap alatt legalább háromszor duplázódott meg a fertőzöttek száma, azaz már több mint 80 ezren kaphatták el a vírust. Ez persze egy nagyon leegyszerűsített számítás, ennél sokkal kifinomultabb modellek is léteznek. Sajnos még nagyon a járvány elején járunk, még nem bontakozott ki, hogy pontosan mire kell számítani.
MN: Orbán Viktor azt mondta, hogy a csúcson 8 ezer lélegeztetőgépre lesz szükség, ez reális lehet?
GGY: Biztos, hogy az Operatív Törzs és a kormány nagyon részletes információk alapján dolgozik, és azt is lehet tudni, hogy különböző szakmai csoportok igen szofisztikált modelleket dolgoznak ki a magyar helyzetre. Orbán Viktor tehát nem a nyilvánosságra hozott számok alapján gondolkodik és nyilatkozik. Az eddigi tapasztalatok alapján azt látni, hogy a fertőzötteknek körülbelül 15–20 százaléka szorul egészségügyi ellátásra, és 5 százalékuk intenzív osztályos kezelésre. Ez azt jelenti, hogy ha 8 ezer lélegeztetőgépet tartanak szükségesnek, akkor a csúcsponton egyszerre 160 ezer emberrel számolnak. Ez nagyságrendileg reális becslésnek tűnik.
MN: A Magyarországon eddig meghozott intézkedések mennyire alkalmasak a járvány visszaszorítására?
GGY: Leghamarabb egy év múlva lehet védőoltás a Covid-19 ellen, és addig nagyon leegyszerűsítve három stratégiával lehet védekezni a vírus ellen. Az első a nyájimmunitással való kísérletezés, ami szerintem őrültség. Mert ha szabadjára engedjük a vírust, akkor olyan mértékben elszabadul a fertőzések száma, hogy azt a világ egyetlen egészségügyi rendszere sem tudja kezelni. A tapasztalatok alapján az ismertté vált esetekhez képest a halálozási arány 0,5 és 5 százalék között mozog: vagyis mindaddig, amíg az egészségügyi rendszer bírja kapacitással, addig az alacsony halálozási szinten lehet tartani a járványt. Viszont amint az ellátásra szoruló betegek száma tartósan és nagymértékben meghaladja az ellátórendszer kapacitását, akkor hirtelen megugrik a halálozási arány. Az Egyesült Királyságban kezdetben a nyájimmunitásra alapoztak, de nagy bajban vannak emiatt, és már mással próbálkoznak.
A két másik stratégia már érdekesebb, mert mindkettő a járványgörbe ellapítását célozza. Ezekkel időt lehet nyerni, ami alatt be lehet szerezni a szükséges védőfelszereléseket, fel lehet készíteni az egészségügyi rendszert, és kevesebben betegszenek meg addig, míg nincs gyógyszer, illetve védőoltás a Covid-19 ellen.
A második stratégia tehát az enyhítés, amikor pusztán megpróbálják lassítani a vírus terjedését, és az egészségügyi ellátórendszer kapacitásán belül tartani az esetszámokat. Magyarország még az ellátórendszer kapacitásán belül van szerencsére, de ugye, mi időben még nagyon a járvány elején tartunk.
A harmadik viszont a legradikálisabb stratégia, ami nem azt célozza, hogy időben elhúzva az ellátórendszer kapacitásán belül tartsa az esetszámot, hanem hogy teljesen állítsa le a járvány terjedését. Én ennek a híve vagyok, és ezért azt mondom, a mostaniaknál sokkal erőteljesebb intézkedésekre lenne szükség. A Magyarországon eddig bevezetett korlátozások, az iskolabezárások, a kijárási korlátozás nem rossz intézkedések, mindenképpen lassítják a vírus terjedését. De nem biztos, hogy ezek elegendők. Venni kéne egy nagy levegőt és legalább két hétre sokkal szigorúbb kijárási tilalmat bevezetni, és lezárni szinte mindent. Ez azért nagyon fontos, mert ha sikerül az emberi kontaktusokat nagyon nagy mértékben csökkenteni, akkor azzal meg lehet állítani a vírus terjedését. Vuhanban a lezárások után szinte azonnal leállt a vírus terjedése. Ilyen szigorú intézkedések hiányában viszont inkább egy olyan elnyújtott tetőzésre lehet számítani, mint ami Olaszországban történt. Ott már hetek óta érvényben volt a legszigorúbb kijárási tilalom, és még mindig meredeken nőttek az esetszámok.
Sokan azért tartanak a teljes lezárástól, mert a régi, megszokott életükhöz képest a lehető legradikálisabb intézkedésnek tartják. De ez hibás gondolkodás, mert valójában ez a legkevésbé drasztikus lépés, mert nem a tavalyi életünkhöz kell hasonlítani. A kéthetes teljes lezárásnak ugyanis nem a kéthetes enyhébb korlátozás az alternatívája, hanem a hosszú hónapokig tartó, sok-sok lezárással járó korlátozás. Ez viszont sokkal nagyobb gazdasági és még nagyobb emberi károkat okozhat.
A vírus ellen termelt ellenanyagot a vérből kimutatni képes ún. gyorstesztek elterjedése is fontos stratégiai fordulatot hozhatna a járvány elleni védekezésben. Igaz, hogy ezek az ellenanyagok a fertőzést követő napokban válnak csak kimutathatóvá – a 7–8. naptól lehet kimutatni az IgM típusú ellenanyag jelenlétét, s a 14–20. naptól lehet mérni IgG típusú ellenanyagszintet, ami a tartós védettséget jelenti –, viszont helyben elvégezhető tesztről van szó, azonnal kiértékelhető eredménnyel. Ezek a tesztek a „fronton” gyors döntésekre alkalmas információt adnak, még akkor is, ha ezek nem tökéletes információk. De a semmihez képest így is nagyon értékes információk: tömegesen lehet használni arra, hogy azokat az embereket, akik érintkeztek bizonyítottan koronavírus-fertőzöttel, izolálni lehessen, és ne fertőzzenek tovább.
A teljes lezárás és a tömeges tesztelés mellett a harmadik legfontosabb járványügyi intézkedés az alapjövedelem bevezetése lenne a korlátozások idejére. Évek óta folyik a politikai vita a feltétel nélküli alapjövedelemről, de a veszélyhelyzet idejére félre kellene tenni az ezzel kapcsolatos ideológiai kérdéskört. A jövedelempótlás hiányában emberek tömegei alapvető egzisztenciális kényszerhelyzetből még 39 fokos lázzal is ki fognak menni az utcára, és megpróbálják eltitkolni a tüneteiket, mert különben nem fognak tudni élelmet szerezni a családjuknak. Így is rengetegen elveszítik a megélhetésüket ezekben a hónapokban. Csak az a nagyon kevés ember tudja átvészelni ezt az időszakot, akinek van elegendő tartaléka, hiszen mivel sok minden leállt, új munkát sem könnyű találni. Az alapjövedelem viszont nem csak segít otthon tartani az embereket, de megtartja a vásárlóerejüket is. Ezzel tehát egy sokkal szigorúbb leállást át lehet vészelni anélkül, hogy a természeti csapásból súlyos emberi és társadalmi katasztrófa is válna. Nincs helye most annak, hogy ideológiai hitvitákat folytassunk a munkaalapú társadalomról és arról, hogy helyes-e munka nélkül jövedelmet adni bárkinek. Ez egy járványügyi kérdés. Nagy baj, hogy ebből politikai kérdést csinálnak. Olaszországban a helyzet túlpolitizálása is hozzájárult a tragédiához. Lombardia tartományi elnöke ellenzéki, és a kormány politikai okokból még akkor sem vette komolyan a vészjelzéseket, amikor már nagy volt a baj.
MN: Mi lehet az oka a kevés tesztelésnek Magyarországon?
GGY: Úgy tudom, a vírus jelenlétét kimutató teszthez szükséges PCR-kitek rendelkezésre állnak. Ahhoz azonban, hogy magát a tesztet el lehessen végezni, a mintákból ki kell oldani a vírus RNS-ét, és az ehhez szükséges reagens hiánycikk. Nemcsak Magyarországon, másutt is. A PCR-diagnosztikát ráadásul csak legalább 3-as biztonsági szintű nagy laborokban lehet elvégezni. Ebből pedig kevés van az országban, és ez mindenképpen egyfajta centralizációt jelent. Ami önmagában is kihívás, hiszen az ország bármely pontjáról oda kell tudni szállítani a mintát akár nagy mennyiségben is, mégpedig olyan időn belül és olyan körülmények között, hogy az a minta kiértékelhető maradjon. Maga a PCR-diagnosztika 3–4 óra alatt elvégezhető a laborban, de a vázolt nehézségek miatt a mintavétel és az eredmények kiértékelése között akár 2–3 nap is eltelik. Ezért ilyen restriktív a tesztelésekre vonatkozó protokoll, de ez sok más országban is hasonló.
Az ellenanyagot kimutató gyorstesztek esete viszont más, mert azokat tömegével el lehetne végezni helyben legalább azokon, akik kontaktáltak bizonyítottan SARS-CoV-2-fertőzöttel. Az a narratíva, ami arra hivatkozik, hogy ezek a vizsgálatok álpozitív vagy álnegatív eredményeket hozhatnak, és így hamis biztonságérzetet adnak, teljesen téves. Csak arra jó, hogy mondjanak valamit arra, miért nem tesztelnek. Egy második teszttel szinte mindenkit ki lehetne szűrni. Minden fertőzés esetében időbe telik, mire a szervezetből kimutatható az ellenanyag, ez nem Covid-19-specifikus. Emiatt, ha negatívat mutat a teszt, akkor azt meg kell ismételni 10–14 nap múlva, hiszen két negatív eredmény kell a tényleges eredményhez. Másrészt pedig, ha valakinél pozitív a gyorsteszt, akkor rajta el kell végezni a vírus jelenlétét mutató PCR-tesztet. A két teszt között pedig izolálni kell a potenciálisan fertőzötteket. A tömeges gyorstesztelés elutasítása azért is nonszensz, mert a vuhani esetek adatai alapján is lehet tudni, hogy a fertőzöttek 80 százaléka tünetmentes, vagy nagyon enyhe tünetekkel túlesik a fertőzésen. Tesztelés nélkül ők nem is tudnak a fertőzésről, ennek megfelelően is viselkednek, s közben megfertőzik a környezetüket.
MN: Milyen stratégiák jöhetnek szóba a korlátozások enyhítésével kapcsolatban?
GGY: Akkor lehet a leghamarabb enyhíteni a korlátozásokon, ha a legszigorúbb, teljes lezárással és kijárási tilalommal járó stratégiát választja egy ország. A kritikus, nagyjából kéthetes időszak letelte után el lehet kezdeni felengedni bizonyos korlátozásokat. Lehet enyhíteni a kijárási tilalmon, fokozatosan újra lehet nyitni bizonyos, nem alapvető szükségletet kiszolgáló üzemet és boltot, enyhíteni az utazási korlátozásokon vagy a rendezvények betiltásán. A tömeges tesztelés azért is fontos lenne, mert ha valakikben kimutatható a tartós védettséget jelentő IgG ellenanyag, akkor az azt jelenti, hogy ők túl vannak a fertőzésen. Ők nem tudnak sem megbetegedni, sem fertőzni – hogy meddig védettek, azt pontosan nem lehet tudni, de legalább 3–6 hónapig. Ezek az emberek lehetnének az elsők, akik elkezdhetnek kijárni és visszatérni a majdnem normális életbe, végezhetnek önkéntes munkát, vagy olyat, amire épp a legnagyobb szükség van.
Ezzel párhuzamosan ki kell építeni egy nagyon komoly járványügyi megfigyelőrendszert. Mert a szigorú korlátozások a járványt nem szüntetik meg, csak elfojtják, és az bárhol bármikor újra felütheti a fejét. Ha pedig valahol ismét kialakul egy gócpont, ott egyből el kell kezdeni izolálni a fertőzötteket, tesztelni és karanténba küldeni a kontaktjaikat és szigorítani a korlátozásokon. De ekkor már nem egy nagy járványról van szó, hanem több kicsi és lokalizált, ezért könnyebben elfojtható gócpontról. Ezzel a módszerrel kordában lehet tartani a vírust addig, amíg elkészül a gyógyszer vagy a vakcina. Tovább gyorsíthatja a visszatérést, ha megkezdődhet a lakosság passzív immunizálása. A betegségen már átesett emberektől vett vérplazmában ott van az antianyag, ami képes a vírus neutralizálására. Ez is egy érv a tömeges tesztelés mellett, hiszen így több olyan embert meg lehet találni, akikben jelen van az ellenanyag. Ez egy több mint százéves módszer, és az Egyesült Államokban már nagyon előrehaladott kísérletek vannak a Covid-19 esetén bevethető, vérplazmán alapuló vakcinával kapcsolatban.
Az is fontos kérdés, amikor ezeket a korlátozással kapcsolatos döntéseket meghozzák, hogy ki mit gondol arról, hogy akkor mi a fontosabb: az emberek és a társadalom vagy a gazdaság? Hány embert lehet feláldozni a gazdaság érdekében? Szerintem egyet sem. De előfordulhat, hogy vannak olyanok, akik úgy gondolják, valamennyit lehet. Alapvetően orvosként gondolkodom, számomra egyértelmű, hogy az emberéleteket kell megmenteni. Ha vannak emberek, akkor a társadalom létrehozza a maga gazdaságát, de fordítva ez nem megy, a gazdaság nem teremt embereket.
| Névjegy Dr. Gilly Gyula 1992-ben végzett a Semmelweis Egyetemen általános orvosként. Részt vett a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának létrehozásában. 1992–1997 között háziorvos rezidens. 1997–1998-ban világbanki ösztöndíjasként elvégezte a London School of Hygiene & Tropical Medicine és a London School of Economics közös egészségügyi menedzsment mesterképzését. 1998-tól az Oktatási Minisztérium Felsőoktatási Világbanki Programjának programigazgatója volt. Részt vett a diákhitelrendszer megtervezésében és létrehozásában. A Diákhitel Központ első vezérigazgatója volt. A Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal független egészségpolitikai szakértőjeként tevékenykedett 2005-től a szervezet teljes fennállása során. 2002 és 2012 között a privátszektorban dolgozott. Egyebek mellett részt vett az OTP Országos Egészségpénztár létrehozásában. A PET-CT Kft. ügyvezető igazgatójaként részt vett az Országos Idegsebészeti Intézet területén működő első magyarországi PET-CT központ létrehozásában. Az ÁNTSZ Laboratórium Kft. ügyvezető igazgatója volt. 2012–2014 között az Emmi felsőoktatási államtitkárának politikai főtanácsadója volt. 2014 óta független egészségügyi szakértőként dolgozik. |
