Az október 23-ai közös ellenzéki tüntetésen a közönség soraiból többen kifütyülték a színpadra lépő Mesterházy Attila MSZP-elnököt. Néhány nap múlva tetőzött a bajai videobotrány, a párt országos elnöksége pedig egy veterán politikusokból összehívott tanácsadó testület "gyámsága" alá helyezte magát. Közben egyre nőtt a nyomás, hogy az MSZP tárgyalja újra az Együtt 2014 - Párbeszéd Magyarországért (Együtt-PM) pártszövetséggel kötött választási megállapodást. Úgy tűnt, e körülmények együttesen sodorták válságos helyzetbe a pártot és annak vezetőit.
| ||
Ám az elégedetlen hangok már a budapesti SYMA csarnokban október 19-én tartott kongresszuson - amelyen elfogadták az MSZP jövő évi országos választási listáját - kezdtek erősödni. Az új választási rendszer, az új körzethatárok okozta bizonytalanság, továbbá a szövetség miatt szükséges kompromisszumok okán e névsornak sokkal nagyobb volt a jelentősége, mint korábban bármikor. Egyéni jelöltként jövőre senki nem mehet biztosra, hiszen a párt új alapszabálya szerint az országos elnökségnek "előzetes egyetértési joga" van az egyéni jelöltek kiválasztásában is. (A szövetségesek fokozatosan mutatják be jelöltjeiket, az MSZP egyéni indulói közül viszont csak néhány név ismert.)
A párton belüli konfliktusokra - ahogyan arra utaltunk - a megyei listák megszűnése és az önkormányzati helyek számának drasztikus csökkentése miatt számítani lehetett. Az országos lista azonban ezzel együtt is sok meglepetést tartalmaz: a befutó helyeken országos szinten korábban teljesen ismeretlen jelöltek sora kapott helyet, miközben egykor megkerülhetetlennek hitt politikusok kerültek partvonalon kívülre.
Noha az elnök környezetében legalább 40 országos listás mandátummal számolnak, még a baloldal számára hízelgő mandátumbecslések szerint is legfeljebb az első harminc helyen lévő lehet nyugodt a parlamentbe kerülés miatt. A lista 35. helyére jó Puch László, a 37. helyre került Baja Ferenc vagy a 39. Juhász Ferenc újabb országgyűlési mandátuma legalábbis kérdéses, a 44. Boldvai László vagy a meglepetésre csak 51. helyre rangsorolt Szekeres Imre bejutása a pártlistáról aligha valószínű. Nem véletlen, hogy mindannyian próbálkoznak az egyéni mandátumszerzéssel: Szekeres Jászberényben, Boldvai Salgótarjánban, Juhász Nyíregyházán, Baja pedig Nagykátán indul. A Gyurcsány-kormányok alatt befolyásosként megismert politikusok közül egyedül az országos lista 9. helyére került Hiller István volt oktatási miniszter alhat nyugodtan. Sokak szerint Hiller "mutatóba" kapott biztos bejutó helyet, de ebben szerepe lehetett annak is, hogy ő lojális kádernek, illetve a "támogasd, vagy hallgass" politika hívének számított.
Mesterházy valójában az emiatti feszültségek enyhítésére hozta létre az említett elnöki tanácsadó testületet, amelynek mások mellett a parlamenti visszavonulását már korábban bejelentő Lendvai Ildikó és Kovács László korábbi pártelnökök, illetve Jánosi György volt sportminiszter is a tagja lett. A vezetőség köreiben nyílt titok, hogy az elnök elsősorban kommunikációs okokból adott teret az egykori pártvezetőknek, így próbálva csitítani a csalódott öregek erősödő zúgolódását.
Kemény mag
"Ez a párt új politikusgenerációval, új politikával és programmal áll a választók elé. Tanultunk a hibánkból, másképpen fogjuk csinálni" - a kongresszus végén ezekkel a szavakkal invitálta a színpadra Mesterházy Attila pártelnök azt a huszonöt MSZP-politikust, akik a 2014-ben megalakuló szocialista frakció magját alkotják. Mesterházy a Narancs megkeresésére hangsúlyozta: az elmúlt ciklusban tapasztalt belső konfliktusok miatt a lista összeállításakor az első számú szempont egy egységes frakció kialakítása volt. Ezért is kerültek a nehéz természetükről ismert politikusok az európai parlamenti listára. (A EP-be pályázó képviselők listáját Szanyi Tibor vezeti Ujhelyi István, Gúr Roland és a belső fórumokon "nagyhangúként" jellemzett ex-pénzügyminiszter, Veres János előtt.) A tapasztaltabbak ugyanakkor a pártelnök fejére olvasták, hogy kizárólag hatalomtechnikai szempontokat tartott szem előtt a névsor összeállításakor: emiatt a következő MSZP-frakcióban gyakorlatilag nem lesz egészségügyi kérdésekben jártas szakpolitikus, ahogyan belügyi és pénzügyi területen is keveseknek van érdemi tapasztalatuk. "Talán csak a Józsa Pisti tudná megkülönböztetni az MDP-t a GDP-től" - jegyezte meg gúnyosan egy befolyásos szocialista képviselő. Nem csoda, hogy a vezetés terveit ismerők tényként beszélnek arról: amennyiben a párt kormányt alakíthat, a miniszterek többsége minden bizonnyal párton kívülről érkezik majd. Ennek lehetőségét kérdésünkre Mesterházy sem cáfolta. A pártvezetés köreiből származó információk szerint választási győzelem esetén például az elnök gazdasági ügyekben illetékes tanácsadója, a második Gyurcsány-kormány egykori SZDSZ-es gazdasági és közlekedési minisztere, Kákosy Csaba kerülhet a pénzügyi tárca élére.
Az országos lista tehát sokkal inkább azt tükrözi, hogy a pártelnök kiben bízik, mint egy MSZP vezette kormány lehetséges névsorát; összeállításában elsősorban nem szakpolitikai, hanem káderpolitikai szempontok játszottak szerepet.
Az elnök szűken vett bizalmi köre alapvetően a Harmadik Hullám (HH) platform alapítói magja. A 2000-ben alakult HH a negyedik platform volt az MSZP-n belül a Kiss Péter vezette Baloldali Tömörülés Platform, Hiller István Szociáldemokrata Platformja és a Baja Ferenc-féle Szocialista Platform mellett. Mesterházyék többé-kevésbé genereációs alapon szerveződtek, ám mivel ifjúsági szervezete már volt a pártnak, e forma mellett döntöttek. A HH 2000 és 2001 közti megalapításában az elnök mellett főszervezőként oroszlánrészt vállalt Velez Árpád és Harangozó Tamás HH-alelnök is, akiket az MSZP-ben máig a pártelnök legfőbb bizalmasaként ismernek (lásd: Kivárta a sorát, Magyar Narancs, 2013. május 16.). Az országos listán 11. helyen szereplő Velezt és Mesterházyt előbbi édesapja, a szocialista berkekben csak "királycsinálóként" ismert üzletember, Velez Zoltán bátorította arra, hogy önálló belső szervezeti egységet hozzanak létre. Az 1977-es születésű "kis" Velez már ekkor kerülte a nagy nyilvánosságot, és inkább háttéremberként szervezte a HH-t; nem kért helyet a jelenlegi frakcióban, ehelyett 2010 márciusa óta pártigazgatóként, illetve a párt I. kerületi elnökeként igazgatja az MSZP szervezeti és pénzügyeit. Elődjével, Puch Lászlóval ellentétben Velez folyamatosan járta a vidéki szervezeteket, és vitathatatlan szerepe volt az MSZP helyi egységeinek megerősödésében. A megyei elnökségek kézbentartására Mesterházy és Velez a kezdetektől különleges figyelmet fordított: az MSZP-ben a megyei vezetőknek igen nagy a súlyuk, nemcsak a kongresszusi küldötteket befolyásolják, de például nagy szerepük volt Gyurcsány Ferenc megbuktatásában is.
Az országos lista 5. helyén szereplő Harangozó Tamás a HH-s hátszél segítségével lett a Tolna megyei MSZP első embere, öccse, a 19. helyre sorolt Harangozó Gábor pedig Somogy megyei elnök. Mellettük sokat köszönhet Velez szervező munkájának a Mesterházy médiaügyekben illetékes embereként ismert Kránitz László is, aki ma a párt Győr-Moson-Sopron megyei szervezetének elnöke, és aki a 26. helyet kapta az országos listán.
Az 1979-es születésű Harangozó Tamás az elnök egyik legbizalmibb embere; ismeretsége Mesterházyval szintén a HH alapításának éveire nyúl vissza. Jogásznak, később politológusnak tanult Pécsett, majd a szekszárdi alapszervezetből indulva küzdötte fel magát megyei elnöknek. Noha korábban ilyen tapasztalatai nem voltak, a 2010-es ciklus kezdete óta tudatosan a belügyi témákra fókuszál: tagja lett a parlament rendészeti, nemzetbiztonsági és az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságnak is. Pártjában előnyére írják, hogy a régi belügyes szocialistákkal ellentétben ő többször bátran neki mert menni a belügyi vezetésnek. Legharsányabb vállalása az volt, hogy többször kijelentette: kormányra kerülése esetén az MSZP megszünteti a Terrorelhárítási Központot. Rendészetszakmai körökben sokan bírálták is, amiért érdemi szolgálati tapasztalat híján mond nagyokat. Mesterházy elnökké választásával 32 éves korára helyet kapott az országos elnökségben, de befolyását mutatja az is, hogy az ő támogatásával kerülhetett az országos lista 20. helyére a paksi szervezet elnöke, a Tolna megyei szervezet alelnöke, az országos politikában ismeretlen 29 éves Heringes Anita.
Az erélyesebb, karakánabb kiállásúnak tartott Harangozó Tamásnál visszafogottabb a bátyja, a négy évvel idősebb Harangozó Gábor, aki 2004 és 2009 között EP-képviselő volt, jelenleg pedig többek közt a parlament külügyi bizottságának tagja. Mesterházy legszűkebb köréhez tartozik rajtuk kívül az országos lista 12. helyét megkapó Szakács László is. Szakács 2006-ban a Baranya megyei területi listáról került az Országházba, ahol alelnökként a külügyi bizottságban kezdett együtt dolgozni Mesterházyval. Rossz nyelvek szerint Mesterházy később azért tette meg Szakácsot egyik bizalmasának, hogy legyen egy erős embere Baranya megyében, ahol a megyei elnök Puch László hatalma máig megingathatatlan. Ma már Szakács vezeti az elnöki kabinetet, lojalitását pedig példázza, hogy egy háttérbeszélgetés során egy szocialista politikus egyszerűen csak "Mesterházy Szíjjártójaként" jellemezte. Szakács Pécsett egyéniben is rajtvonalhoz áll, ahol a Fidesz-szóvivő Hoppál Péter lesz az ellenfele.
Fontos politikai kérdésekben ez a legszűkebben vett bizalmi kör készíti elő informálisan a döntéseket. A zárt ajtók mögötti megbeszéléseken még azok a befolyásos szocialisták sem vesznek részt, akik egyébként előrébb szerepelnek az országos listán, vagy éppen tagjai az országos elnökségnek. Mesterházy ügyel arra, hogy a párton belüli politikai lépéseiről minél kevesebben tudjanak - ennek is köze lehet ahhoz, hogy e tanácskozásokról jószerivel semmi nem szivárog ki, ami - több, a listán előkelő helyen szereplő politikus szerint is - bizalmatlanságot kelt a párton belül.
Kiegyezések
A lista elejére olyan politikusok kerültek, akiknek erős a hátországuk, de nem tartoznak a pártelnök lekötelezettjei közé. 'k az MSZP országos és megyei szinten egyaránt legerősebb emberei, akikkel Mesterházy konfliktusok helyett inkább kiegyezésre törekedett. Botka László és Tóbiás József egyaránt a Baloldali Ifjúsági Tömörülésben (BIT), az MSZP 1992-ben indult "nem hivatalos" ifjúsági mozgalmában kezdett politizálni. Amikor 1999-ben a BIT kinőtte a kereteit, és vezetői bekerültek a párt kötelékébe, többségük a hivatalos ifjúsági szervezet, a Fiatal Baloldal tagja lett. (Generációs tekintetben ők voltak a "második hullám" - a HH neve részben rájuk is utal.) Mesterházyval és társaival ellentétben a BIT korábbi vezetői nem formálódtak közösséggé, így belőlük inkább csak erős megyei emberek lettek, akik országos szinten nem tudtak vagy nem akartak maguk mögött jelentős politikai bázist gründolni.
A listán második Botka László szegedi polgármesterről egy régi motoros baloldali tanácsadó úgy fogalmazott: "' kicsit olyan, mint Foreman és Ali idején a 'nagy fehér reménység' legendája volt. Minden új trónkövetelő esetében felmerül, hogy majd ő lehet az, aki letaszítja a királyt a trónról. Aztán ez valahogy sosem következik be." A választmányi elnök, Botka szerepe részben épp az elnöki túlhatalom kiegyensúlyozása lenne, és Botka olykor nem is szemérmes a belső kritika megfogalmazásában. Ráadásul három polgármesteri ciklusa alatt mind városi, mind megyei szinten biztos állásokat épített ki Szegeden és Csongrádban. Ám mert országos politikai bázis soha nem volt mögötte, Botka eddig egyszer sem mert nyíltan konfrontálódni a pártvezetéssel, noha Bajnai Gordon visszatérése előtt a választmányban többen is kapacitálták. Állandó bizonytalankodására jellemzően még arról sem döntött, hogy az összeférhetetlenség miatt jövőre a parlamentet vagy a szegedi önkormányzatot választja. Mesterházy egy időben komolyan tartott attól, hogy valaki Botkán keresztül hekkeli meg az elnökséget, de erre ma már nincs esély - sőt Botka többször nyíltan kiállt Mesterházy politikája mellett, különösen a DK-val való konfrontáció idején.
A harmadik helyen szereplő frakcióigazgató, Tóbiás József kérdésünkre őszinte megdöbbenésének adott hangot, ugyanis nem számított ilyen előkelő listás helyezésre. A BIT egykori alapítójának és vezetőjének, a Pest megyei szervezet elnökének kiterjedt a kapcsolatrendszere, már csak ezért is fontos vele jóban lennie a mindenkori vezetésnek. Mi több, hasznos munkaerőként jellemezték: "Mindenkivel jóban van, a 40-es generáció pedig máig rá hallgat leginkább. Az a típus, akiből hiányzik az igazán harapós ragadozó ösztön, ami ahhoz kell, hogy elnök legyen, viszont ragaszkodik ahhoz, hogy az ő beleegyezése nélkül nagy dolgok ne menjenek végbe" - mondta róla egy frakciótag. Tapasztalata miatt fölnéznek rá a régi BIT-esek, ami láthatóan fontos Mesterházynak is. A volt BIT-tagok közül a Komárom-Esztergom megyei elnök, Lukács Zoltán a 7., az alelnök Simon Gábor a 8., Török Zsolt a 27. helyet kapta az októberben elfogadott országos listán.
Önálló politikai tényező a Borsod-Abaúj-Zemplén (BAZ) megyei elnök, Gúr Nándor, aki országos alelnök is egyben: az övé a lista 4. helye. Sokakkal ellentétben Gúr hatalmát nem a pártelnöktől, hanem a BAZ megyei MSZP 1990 óta megdönthetetlen vezetőjétől, Szabó Györgytől eredezteti. (Szabó tizenöt éven át vezette a megyei szervezetet, a Horn-kormány idején egy évig népjóléti miniszter volt.) Gúr karrierjét később Kiss Péter támogatta, de valójában fokozatosan küzdötte fel magát a helyi munkaügyi kirendeltségből az MSZP egyik legfontosabb megyei szervezetének az elnöki székééig. Politikai értelemben jó ideje önjáró, foglalkoztatási és munkaügyi kérdésekben a párt megkerülhetetlen politikusa. Ismerői szerint Mesterházy némileg tart is Gúr olykor kiszámíthatatlan habitusától. A borsodi elnök hatalmi helyzetét jól szemlélteti, hogy a második Gyurcsány-kormány alkonyán a borsodi MSZP vezetése keményen szembement Draskovics Tibor belügyminiszterrel, aki lemondásra szólította fel Pásztor Albert miskolci rendőrkapitányt. (Pásztor egy sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy a közterületi rablásokat a térségben cigányok követik el, ezért a probléma megoldását is ennek ismeretében kell keresni. A tüntetések eredményeként Pásztornak végül nem kellett távoznia posztjáról.) Gúr nevéhez fűződik továbbá az MSZP elmúlt három évének egyetlen valamirevaló politikai akciója, az éhségmenet megszervezése is. Az alelnök politikai jelentőségét egy tapasztalt baloldali stratéga röviden így összegezte: "A BAZ megyei elnök támogatása nélkül nincs elnök az MSZP-ben."
Budapesten a helyzet
A lista hatodik helyét Molnár Zsolt foglalja el, aki tavaly óta a párt budapesti szervezetének elnöke. Az 1974-ben született, jogász végzettségű Molnár - akit a pártban korábban a háta mögött "Kis Berijaként" emlegettek - 2006-ban a párt budapesti listájáról került a parlamentbe. Molnár még Hagyó Miklós városi elnöklése idején tűnt fel, amikor a II. kerületi MSZP-t vezető Horváth Csaba alatt dolgozott. A Hagyó budapesti tevékenységét taglaló cikkünkben (lásd: A hatalombróker, Magyar Narancs, 2010. április 22.) utaltunk rá, hogy 2005-től a Hagyó mögött sorakozó fővárosi politikusok - Horváth, Molnár, Bárándy Gergely, Steiner Pál V. kerületi és Burány Sándor XIX. kerületi MSZP-elnök - fokozatosan kerekedtek felül a BIT-ből érkezett korábbi vezetőkön, Mandur Lászlón és Gy. Németh Erzsébeten. Később aztán Steiner és Burány az országos politika felé orientálódott, és Hagyó kiválásával Molnár, valamint Horváth lett a fővárosi MSZP legerősebb embere. Mire Mesterházy 2010 tavaszára elnök lett, eszébe sem jutott konfrontálódni a fővárosi vezetéssel. 2010-ben már Molnár szervezte a párt fővárosi kampányát, és miután Horváth a főpolgármesteri posztra mozdult, Molnár lett az összekötő kapocs a párt országos és fővárosi centruma között. Jövőre is Horváth vezeti a párt fővárosi listáját az önkormányzati választáson, így ma már Molnár a párt legerősebb budapesti politikusa az országos listán. Részben Molnár erejét mutatja az is, hogy a fővárosi alelnök, a párt budapesti szervezetének pénztárnoka, Józsa István is országosan ismert politikus lett az elmúlt ciklus alatt, és az országos lista 21. helyéről szinte biztosan mandátumot nyer jövőre is. Az sem véletlen, hogy a párt jövő évi önkormányzati listáját a múlt héten ellenszavazat nélkül fogadta el a budapesti frakció; ezen Horváth Csabát Gajda Péter kispesti polgármester és Molnár Zsolt követi.
A Narancs több, a párt belső viszonyait ismerő jelenlegi és korábbi politikust is megkérdezett arról, hogy a Mesterházy-féle erőcentrumon kívül van-e más hatalmi központ az MSZP-ben, de ilyet egyik beszélgetőpartner sem tudott említeni. Mint egyikük fogalmazott, az országos lista névsora pontosan illusztrálja Mesterházy hatalomtechnikai manővereinek eredményét: "Sok erős ember van a listán, de klikkeket nemigen találni."
Mesterházy a többi biztos befutó helyet szétosztotta az elnökségi tagok között. A 10. Kunhalmi Ágnes, a 15. Bangóné Borbély Ildikó, a 16. Korózs Lajos, a 17. Tóth Bertalan, a 18. Demeter Márta és a 24. Teleki László egyaránt az országos elnökség tagja, s így az elnök közvetlen munkatársa - tőlük aligha kell tartania a pártvezetőnek.
Mesterházy környezetében azzal csitítják az elégedetlenkedőket, hogy az országos választmány ellenszavazat nélkül adta áldását a listára. A pártelnök erejét mutatja, hogy a megjelent küldöttek meggyőző, bő 80 százalékos többséggel fogadták el a névsort. Az elnök kritikusai ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy az ellenszavazatokat és a távolmaradásukkal tüntetőket összevetve a jogosultak harmada nem szavazta meg a listát, ami az elégedetlenség cáfolhatatlan jeleként is értelmezhető. Vélhetően személyes érdekektől sem független, hogy a tanácsadó testület tagjai a Demokratikus Koalícióval (DK) való egyeztetés újranyitását forszírozzák: a tárgyalások újrakezdésével ugyanis ismét lehetne tárgyalni az egyszer már elfogadott országos névsort. Erre azonban jelenleg nincs sok esély. Az MSZP alapszabálya szerint ugyanis az országos listára egyedül a kongresz-szus adhatja áldását: Mesterházynak tehát nemcsak egyezkednie kellene az elégedetlen jelöltekkel, de ismételten meg kellene szavaztatnia a névsort, amit az október végi incidensek tükrében nyilván igyekszik elkerülni. A pártvezetés számára ez súlyos érv a tárgyalások újrakezdése ellen, még ha a nyilvánosság előtt inkább az Együtt-PM-mel kötött megállapodást hozzák is fel erre fő érvként. Ám közben az alapszervezetekben egyre nő a feszültség, egyre erősebb a "teljes összefogást" követelő hangulat, és kérdés, hogy ez az elégedetlenség nem feszíti-e szét alulról a kampányra készülő pártot. A növekvő bizalmatlanságra jellemző, hogy a felek helyenként egyenesen azzal vádolják egymást: a másik célja valójában nem is a győzelem. Van, aki szerint a DK csak a parlamentbe jutásra, az MSZP pedig a legerősebb ellenzéki frakcióra hajt. Ahogyan a Mesterházy pártvezetésével elégedetlen egyik baloldali stratéga a listát elemezve fogalmazott: "Így néz ki egy tökéletes ellenzéki frakció. Nem kell tartanod lázadástól, belső viszályt szító partizánoktól, külön frakcióba tömörülő klikkektől, se részletekbe bonyolódó, unalmas szakpolitikai fejtegetésektől. Nyugodtan készülhetsz 2018-ra."
