A Dunaferr és az oroszok

A politika vasmarka

szerző
Szalai Anna
publikálva
2018/30. (07. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Mészáros Lőrincet az acélgyártás is érdekli, a Dunaferr azonban egyelőre nem eladó. Az orosz tulajdonosok viszont aligha a pénzügyi mutatók miatt ragaszkodnak a vállalathoz. A politikai játszma több ezer embert érint Dunaújvárosban és a környékén.

Franciaországban sűrű bocsánatkérések mellett minden vád alól felmentették Szulejman Kerimov orosz oligarchát, aki június végén el is hagyta az országot. Az üzletembert tavaly novemberben vették őrizetbe Dél-Franciaországban, a helyi hatóságok azzal vádolták, hogy adócsalásból származó pénzeket mosott tisztára négy Nizza környéki villa megvásárlásával. Jogi szempontból igazságos döntés született – fogalmazott meglehetősen talányosan Jacqueline Laffont, Kerimov ügy­védje, Nizza ügyésze viszont meglepődött az ítéleten, de nem ment bele a részletekbe a tárgyalást követően. Aix-en-Provence bíróságának ítélete ugyanis nem publikus, a francia legfelsőbb bíróság még felülvizsgálhatja a döntést. (Becsületrendet talán nem kap Kerimov. A Bloomberg az ügy kapcsán felidézett egy évtizeddel korábbi esetet, amikor lányok futtatásával vádoltak meg egy orosz milliárdost, Mihail Prohorovot, akit végül szintén felmentettek, sőt, utóbb megkapta a legrangosabb francia állami kitüntetést is.)

Kerimov letartóztatása nem csupán Oroszországban vert hullámokat. A Kreml-közeli aranybánya-tulajdonosról tavaly év elején kapott szárnyra a hír, hogy bevásárolta magát az ISD Dunaferr Zrt.-be. A hírt azóta sem cáfolták, igaz, meg sem erősítették. De úgy tűnik, a franciaországi bonyodalom miatt a tulajdonosváltás elmaradt, vagy legalábbis jelenleg nem aktuális. „Ha Kerimov bevásárolta volna magát, akkor azt észrevettük volna. Tulajdonosváltáskor mindig nagy itt a jövés-menés, az új főnök ideküldi néhány jó embe­rét. Az elmúlt hónapokban azonban senki nem jött, a gyárkapun még mindig két zászló lobog: az ukrán és az orosz” – fogalmazott a Dunaferr ügyeit jól ismerő, névtelenséget kérő forrásunk.

Az 1950-ben átadott Dunai Vasmű privatizációjáról 2002-ben született kormánydöntés, a tárgyalások 2004-ben zárultak. Az új tulajdonos a Donbass Ipari Szövetség (ISD), az ISD-be tartozó Alcsevszki Vaskohászati Kombinát Rt. és Duferco International Trading Co. Ltd., valamint a Kundax AG által alkotott befektetői konzorcium lett. 2007-ben azután az ukrán Donbass két off­shore cége között gazdát cserélt a vasmű részvénycsomagja. A liechtensteini Vaduzban bejegyzett Kundax AG a ciprusi bejegyzésű Steelhold Ltd.-nek adta át a pakettet, amely azóta is birtokolja a cég részvényeinek 98,2 százalékát – a Dunaferr ekkor vette fel az ISD előnevet. A ciprusi cégben 2010-ben újabb tulajdonosváltás történt. A kelet-ukrajnai cégcsoport többségi tulajdona orosz kézbe került. Az ukrán oligarchák, azaz Szergej Taruta, Oleg Mkrt­csan részesedése egy hajszállal 50 százalék alá csökkent.

 

Kiszáll, beszállít

Az új többségi tulajdonosokat nem nevesítették, csupán „orosz befektetők csoportjának” nevezték, akiket Alekszandr Katunyin nagyvállalkozó képviselt. Gyorsan kiderült, hogy a valódi vevő az orosz állami Vnyesekonombank (VEB) volt. Lapunk egy korábbi cikke szerint a Dunaferr anyavállalata, az ISD hatalmas adósságállománya miatt volt kénytelen eladni a cég többségi tulajdonrészét legfőbb hitelezőjének, az orosz külkereskedelmi banknak (lásd: Vasderes, Magyar Narancs, 2013. augusztus 22.). Az üzletről személyesen Vlagyimir Putyin miniszterelnök tárgyalt a konszern három tulajdonosával: Oleg Mkrtcsannal, aki jelenleg is tagja a Dunaferr igazgatóságának, Szergej Tarutával (őt most a lánya képviseli az igazgatóságban) és Vitalij Gajdukkal, Janukovics politikai riválisa, Julija Tyimosenko egykori ta­nácsadójával. A bank a hírek szerint 1 milliárd dollárt fizetett a részvénypakettért. Taruta szerint a vásárlással az orosz állam nyomult be az ukrán acélipari cégbe és annak lengyel, valamint magyar érdekeltségeibe. Később úgy hírlett, hogy a megmaradt ukrán részesedést is felvásárolták az oroszok, ám ezt azóta is homály övezi. Szulejman Kerimov az orosz Vnyesekonombank mellett, esetleg annak utódaként léphet(ett) be a Dunaferr többségi tulajdonát birtokló ciprusi cégbe. Ismerőse is akadna ott, hiszen a HVG információi szerint Oleg Mkrtcsan korábban részesedést vásárolt a Kerimov-féle Poljusz Goldban.

De nem Kerimov a magyar acélvállalat egyetlen kérője. A magyar állam évek óta próbálkozik a visszavásárlással. A Fidesz először 2013-ban vette számításba komolyan a vasmű államosítását, amikor a cég 1500 fős létszámleépítést lengetett be. A Fidesznek hirtelen eszébe jutott, hogy ők tulajdonképpen mindig is ellenezték a vállalat eladását. A Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter által tett vételi ajánlatot az ISD tulajdonosai visszautasították. A visszavásárlás 2014-ben, a Paksi Atomerőmű bővítéséről szóló orosz megállapodás aláírásakor is felmerült, hasonló eredménnyel. Tavaly novemberben Volner János jobbikos képviselő kérdésére Seszták Miklós akkori fejlesztési miniszter a parlament fenntarthatósági bizottsága előtt elismerte: a kormány akár teljes egészében megvásárolná a Dunaferrt, a tulajdonosok azonban egyetlen megkeresésre sem mutatkoztak késznek az eladásra. A Magyar Narancs információi szerint a kormány tavaly taktikát váltott: az állam nevében föllépő miniszterek helyett Mészáros Lőrinc milliárdos gázszerelő adott vételi ajánlatot a tulajdonrészre, de ő sem járt nagyobb sikerrel, mint tárcavezető elődei. A Dunaferr továbbra sem eladó.

 

Előremenekülni

A Dunaferr elmúlt években produkált teljesítménye ismeretében mindkét oldal makacs kitartása meghökkentő. A dunaújvárosi vállalat árbevétele negyedik éve csökken, a cég immár nyolcadik éve veszteséges, a lejárt kötelezettségei megugrottak. Másrészt az utóbbi időben a veszteség mértéke csökkent, s több fontos fejlesztést hajtottak végre. A piaci bizalmat azonban erősen igénybe veszi, hogy az ISD Dunaferr évek óta késve adja le pénzügyi beszámolóit. A tavalyit például még nem nyújtották be. A Magyar Narancs úgy tudja, jó évet zártak, és a cég végre nyereségessé vált. A legutóbbi, 2016-os beszámolóból azonban az látszott, hogy az értékesítés nettó árbevétele csupán 231 milliárd forintra rúgott, ennél kevesebb az elmúlt években csak a gazdasági válság sújtotta 2009. évben volt. (2012-ben még 326 milliárd forint volt az árbevétel.) Bár az üzemi veszteség megfeleződött, ami elsősorban az anyagi jellegű ráfordítások látványos csökkenésének volt köszönhető, a társaság halmozott vesztesége 2016 végére meghaladta a 185 milliárd forintot. A saját tőke mínusz 43,6 milliárd forintot tett ki, míg a kötelezettségállomány 264 milliárd forintra hízott. A cégvezetés a beszámolóban elismerte, hogy „a veszteséges gazdálkodásából fakadóan finanszírozási nehézségek adódtak”. 2017 januárjára csaknem 90 milliárd forintnyi lejárt tartozást halmoztak fel, így aligha meglepő, hogy akadt olyan beszállító, ahol elszakadt a húr; a cég ellen felszámolási eljárást kezdeményeztek. Sokan a bedőlés veszélyét olvasták ki a Dunaferr könyvvizsgálójának, az Ernst & Youngnak a beszámolóban olvasható mondatából is, miszerint „jelentős bizonytalanság áll fenn a vállalkozás jövőbeni folytatásával kapcsolatosan” – igaz, a Portfolio.hu szerint ez a mondat évek óta ismétlődően szerepelt a beszámolókban.

A fentiek ismeretében erősen meglepő az idén februárban bejelentett országos átlag feletti, 15 százalékos béremelés. A megszokottól eltérő, fix összegről szóló bérmegállapodás értelmében a fizikai dolgozók havi 50 ezer, a szellemi foglalkoztatottak pedig 40 ezer forint emelést kaptak két részletben, de a cafeteria-keret is nőtt 15 százalékkal. A „cég versenyképességének megőrzése érdekében” további 63 millió forintot osztott szét a vezetés, ami átlagosan 15 ezer forint volt fejenként, bár ezt nem egyformán szétterítve kapták meg a dolgozók, hanem differenciáltan. „A béremelés szükségszerűség volt – mondta lapunknak Mucsi Zoltán, a Dunaferr DV Vasas Szakszervezeti Szövetség elnöke –, a vállalatnál tavaly járt le egy hároméves bérmegállapodás. A dolgozók fizetése abban az évben alig 1,7 százalékkal emelkedett, és a központi járulékcsökkentésből sem jutott a munkavállalók javadalmazásának emelésére, ami együtt erős elégedetlenséget váltott ki.” Az érdekképviseleti vezető szerint decemberre olyan méreteket öltött az elvándorlás, ami a cégvezetést is elgondolkodásra késztette. A távozó szakmunkásokat ugyanis szinte lehetetlen szakképzett emberekkel pótolni. Mucsi ugyanakkor nem tagadja, hogy a vasműben öt munkás dolgozik azon, amire a korszerű acélkonszerneknél egy is elég – csakhogy Dunaújvárosban 20–50 éves technológiát használnak, és ha ez nem változik, aligha javítható a termelékenység.

A privatizációs szerződés értelmében az ukrán tulajdonosok 2010-ig nem csökkenthették az alkalmazottak létszámát. Azóta viszont közel 3 ezer fővel lettek kevesebben, ám a helyzet ennél bonyolultabb, mivel a vállalat gyakorta nyúl a kiszervezés eszközéhez. A szakszervezetek által „modern rabszolgaságnak” tartott foglalkoztatás csak papíron helyezi a vasműn kívülre a dolgozókat, hiszen a munkát továbbra is ott végzik. A Dunaferr alkalmazottainak száma jelenleg 5 ezer fő körüli, ám megtartásuk a béremeléssel együtt sem lesz egyszerű. A gyár ugyanis az elmúlt öt-hat év során elvesztette bérelőnyét; korábban az országos átlag csaknem másfélszeresét keresték az itt dolgozók, és volt 14. havi fizetés, önkéntes nyugdíj- és egészségbiztosítási pénztári hozzájárulás, ebédjegy stb.

A Dunaferr mindezzel együtt továbbra is a legnagyobb munkáltató a városban és környékén, a családtagokkal, a kapcsolódó létesítményekkel és a széles beszállítói körrel együtt több tízezer ember sorsa függ a vállalattól. A Rail Cargo forgalmának például 12 százalékát adja a vasmű. És akkor még nem beszéltünk a miniszterelnök apjának, Orbán Győzőnek a cégéről: a Dolomit Kőbányászati Kft. az első Orbán-kormány idején lett az akkor még állami cég beszállítója.

„A Dunaferr sorsa összefonódik a városéval és az egész térséggel. Ha a beruházás növeli a termelékenységét, az a város iparűzési adóbevételében is jelentkezik – mutatott rá Galambos Dénes, a térség országgyűlési képviselője az idei béremelés bejelentésekor. Kitörési pontként a nagyobb hozzáadott értékű acéltermékek gyártását, illetve az első körös autóipari beszállítói szerep megszerzését jelölte meg. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter pedig arról győzködött mindenkit, hogy a magyar gazdaságban mindig is húzóágazatnak számított a kohászat és az acélipar, amelyek fennmaradása nemzetgazdasági érdek. A kormány tavaly valóban összerakott egy acél­ipari cselekvési programot, idén januárban pedig a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. írt ki tendert egy meg nem nevezett acélipari vállalat átvilágítására és felértékelésére, amelyet akár meg is vennének. Két ilyen cég van: az Ózdi Acélművek és a Dunaferr. A PwC könyvvizsgáló és tanácsadó cég 38 millióért nyerte el az átvilágítást.

 

Majd Paks

Jevgenyij Tankilevics, aki korábban az ukrán Janukovics-rezsim egyik fő támogatójaként ismert Rinat Ahmetov ukrán oligarcha tulajdonában álló Metinvest Holdingsnál és az Evraz Holdingnál dolgozott projektmenedzserként, 2012 óta pedig az ISD Dunaferr cégvezetője, már 2014-ben azt fejtegette, hogy miután jelentős szerkezetátalakító beruházásokon van túl a cég, eljött az ő idejük: az autóipar mellett beszállhatnak a paksi bővítésbe is. Annak idején a több milliárd forint értékű reorganizá­ciós program keretében felújították többek között a II-es kohót és a meleghengerművet. Tavaly februárban, az Orbán–Putyin-csúcs idején Szijjártó és Gyenyisz Manturov orosz ipari és kereskedelmi miniszter közös megbeszélésén az is elhangzott, hogy további 20 millió eurót meghaladó beruházásokra készülnek. A tulajdonos orosz bank azonban felkerült a Krím orosz annektálása miatt összeállított nyugati szankciós listára, így a VEB források hiányában nemigen tudott mit kezdeni a céggel. S ekkor került a képbe a Kreml bizalmasának számító Kerimov, aki Putyin kérésére léphetett (volna) be a tulajdonosok közé. A cég tulajdonosváltásairól, fejlesztéseiről, gazdasági szerepéről és terveiről hiába kérdeztük a Dunaferr vezetését, a nyilatkozattételre kijelölt Sevcsik Mónika reorganizációs igazgató lapzártánkig nem adott választ.

A Magyar Narancs által megkérdezettek örülnek a cégvezetés optimizmusának, csak éppen nem értik az okát. A dunaújvárosi acélműben gyártott hengerelt acéllemezek elvileg alkalmasak lennének arra, hogy az igazán nagy mennyiséget igénylő autóiparban alváz és a karosszériagyártáshoz felhasználják – csakhogy nem elég jó minőségűek ahhoz, hogy a nagyobb márkák (az Audi vagy a Mercedes) tőlük vásároljanak. Hadijárművek gyártásához viszont elég jók. De a Dunaferr által gyártott, zömében középkategóriás termékek a nemzetközi árversenyben is rendre alulmaradnak, a kínai, orosz, fehérorosz gyártók olcsóbban szállítják ugyanazt a minőséget. A piac gyorsuló ütemű ciklikussága miatt pedig nehéz előre tervezni.

A tulajdonosok azonban a szűkülő piaci lehetőségek, a milliárdos fejlesztési igények és az elmúlt évek veszteségei ellenére is kitartottak a dunaújvárosi vállalat mellett. Az acélgyártó helyzetét ismerőkben egyre erősebb a gyanú, hogy az oroszok nem gazdasági, hanem politikai okok miatt őrzik a Dunaferrt. Ezt erősítette Szergej Gorkovnak, a VEB vezérigazgatójának 2016-os látogatása, aki nem titkolta: fontos szerepet szánnak a Dunaferrnek a paksi beruházásban. S ez aligha meglepő, hiszen a VEB áll a 12,5 milliárd eurós paksi bővítés 10 milliárd eurós (cirka 3240 milliárd forint) államközi hitele mögött, így beszállítóként kétszeresen profitálhatnának a magyarországi atomerőmű-építésből. A kérdés az, hogy az elmúlt években jelentős veszteségeket elkönyvelő bank megtalálja-e az ehhez szükséges, akár százmilliárd forintos fejlesztés pénzügyi forrását.

Jól jöhet ehhez Varga Mihály idei bejelentése, miszerint az orosz hitelből tavaly lehívott 78,2 millió eurós (mintegy 24,2 milliárd forintos) részletet még az idén előtörlesztenék. Másrészt még az idén nyélbe üthetik a VEB ukrajnai leánybankjának eladását. Szergej Gorkov már 2016-ban bejelentette, hogy a Prominvesztbank megvásárlására van pályázó, de annak kilétét nem fedte fel. Orosz lapértesülések az OTP-t látták az üzlet mögött. Az OTP csak annyit közölt, „folyamatosan keresik az akvizíciós lehetőségeket”. (Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke Orbán Viktor miniszterelnökkel együtt kereste fel Vlagyimir Putyint az orosz futball-vb döntője előtt a Kremlben.)

A paksi bővítéssel azonban inkább veszít a vasmű, mintsem nyer – vélik a Magyar Narancs által megkérdezettek. A gyár termékeiből legfeljebb a betonvasak használhatók a paksi építkezésnél, ám arra az ózdi is jó, ami olcsóbb. De ha mégis a Dunaferrtől vásárolnák meg, az alig négynapi termelést kötne le. Attól azonban sokan tartanak, hogy még több szakember vándorol el, holott a térségben már így sincs elég munkáskéz. Ám ha a tulajdonosok egyszer kinéznek a politikai szemellenző mögül, és elengedik a céget, akkor a Dunaferr könnyen csődközeli helyzetbe sodródhat. Ez súlyos szociális válsághelyzetet idézhet elő Dunaújvárosban és a tágabb környéken, de a veszteség a beszállítók révén az egész gazdaságon végiggyűrűzhet. A magyar kormány ezt aligha engedheti meg. A Dunaferr ügye Paks mellett minden bizonnyal ismét téma lesz Orbán és Putyin szeptemberi találkozóján.

(A Dunaferr-tulajdonosok gazdasági-politikai hátterét következő cikkünkben vázoljuk.)

szerző
Szalai Anna
publikálva
2018/30. (07. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 3
    harcolj
    2018. augusztus 26., 12:01
    Mészilölőnek varakarata van. Akarja a Dunaferrt.
  2. 2
    harcolj
    2018. augusztus 26., 12:00
    Addig kell ütni a vasat amíg mehet.
  3. 1
    rworse
    2018. augusztus 26., 11:02
    Sztálinvárós.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra