A régebben még az iszlámot éltető Orbán szerint most már csínján kell bánni az iszlámmal

  • narancs.hu
  • 2018. június 16.

Belpol

Ne arra figyeljenek, amit mondok, hanem amit teszek.

Orbán Viktor is részt vett Helmut Kohl egykori német kancellár halálának első évfordulóján rendezett tanácskozáson, ahol megnyilvánult azokról a témákról, amelyekről volt ún. gondolata.

A miniszterelnök az MTI beszámolója szerint a rendezvényen azt mondta, Magyarország tisztában van saját erejével, súlyával és feladatával, és nem vágyik európai politikai szerepre. De szerinte ő és az ország tud segíteni a közös európai politikai kérdésekben, ha valaki ezt kéri. Adott azonban egy kéretlen tanácsot is: azt tanácsolta, mindenki bánjon csínján azzal, hogy az iszlám bármely európai ország része lenne. Ez a kijelentés csak azért érdekes, mert Orbán három éve az alábbi szavakkal köszöntötte az egyiptomi elnököt, Abdel Fattah el-Szíszit:

Mi hiszünk abban, hogy a kultúrák közötti különbözőség a Jóisten adománya, maga a sokszínűség, amit tiszteletben kell tartani, ezért amikor egy másik országról, egy másik kultúrához, mondjuk, az iszlám kultúrához tartozó országról beszélünk, akkor mindig a tisztelet hangján beszélünk. (…) Azért is különleges vendéget fogadtunk ma, hiszen ő az iszlám világból érkezett, és Európában ma nagyon sok helyen az iszlámtól félnek, sőt van, ahol ellenségnek is tekintik. Magyarország nem ilyen ország. Magyarország az iszlámot az emberiség egyik nagy szellemi és lelki alkotásának tekinti, amely sok százmillió embert segít hozzá, hogy az emberi élet létezésének magasabb értelméhez eljuthasson.”

Orbán a mostanti rendezvényen beszélt arról is, hogy szerinte az Európai Unió még gazdag, de már gyenge, és elmondta, amit ilyenkor mindig meg szokott jegyezni, vagyis hogy erős nemzetállamokra van szükség.

Borítókép: MTI/Szecsődi Balázs

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.