Engedetlenségi mozgalom indulhat a magas szennyvízdíj miatt

A rezsicsökkentés korlátai

Belpol

Az ország egyik legmagasabb szennyvízdíját állapították meg az egyik legszegényebb településen, a Békés megyei Dombegyházon, ami a fideszes polgármester szerint is vállalhatatlan. Az emberek lakossági fórumon úgy döntöttek, nem hajlandók fizetni.

A törvényi és díjmegállapítási szabályok lehetetlen helyzetet teremtettek a sok hátránnyal és szegénységgel küzdő Dombegyházon. A zöldmezős beruházásban elkészült szennyvízcsatorna-rendszer így a helyiek szerint áldás helyett átok lett.

„Ezt a nyuszi hozta a legtöbbünknek éppen húsvét előtt” – mondja keserű gúnnyal a hangjában lapunknak egy asszony, és egy 70 ezer forintos csatornadíjszámlát húz elő a táskájából. Mint később kiderül, ő a lakossági tiltakozás és aláírásgyűjtés kezdeményezője. „De vannak itt 90 és 100 ezer forintos számlák is” – vág a szavába egy másik nő. Aztán egy férfi veszi át a szót. „Nekem csak 34 ezer forintos számla jött az Alföldvíztől, de havi 28 500 forintból élek, hogyan tudom ezt kifizetni?!” Nem túlzás, forrong a falu, mindenki erről beszél Dombegyházon. A nagyközség polgármestere, Varga Lajos (Fidesz–KDNP) ezért május 5-re lakossági fórumot hívott össze a művelődési házba. A nagyteremben annak ellenére összejött 300–400 ember, hogy a délután 3 órai kezdés a mezőgazdaságból élő helyiek nagy részének nem volt ideális.

 

Zöldmező, barnamező

Miért lett ilyen elképesztően magas a csatornadíj, és mit lehet tenni, hogy csökkenjen? – ezekre a kérdésekre vártak megnyugtató választ a feszült helybéliek. Előbb a civilben állatorvos kormánypárti polgármester vázolta a szennyvízberuházás állomásait: már húsz évvel ezelőtt tervezték a megvalósítást, ám akkor lekerült a napirendről. Egy kalkulációt 2015-ben is végeztek, akkor ingatlanonként 90–95 ezer forintos bekötési díjjal számoltak; egy évvel később ennek csak mintegy a felével, ám a képviselő-testület ezt is sokallotta. Végül 2016 szeptemberében döntöttek arról, hogy a dombegyházi szennyvízprojekt kiemelt kormányzati beruházás lesz, amelyet döntően európai uniós forrásból valósítanak meg. A Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program (KEHOP) 2017-es forrásait használták fel. Mivel a településen korábban nem épült szennyvízcsatorna, szennyvíztelep sem volt – így aztán zöldmezős beruházás lett a projekt, s mint utóbb, a díjmegállapításnál kiderült, ez döntő tényező. A fideszes polgármester a bekiabálásoktól sem mentes felvezetőjében elmondta azt, hogy egy uniós szabályozás miatt Dombegyháznak nincs választása, mert minden kétezer főt meghaladó településen ki kell építeni a szennyvízhálózatot. Megjegyezte, a fejlesztési tanulmány hosszú távon lakóingatlanonként 4500 forint víziközmű-díjjal számol, és ezt garantálják is. A bekiabálók viszont a tetemes összegű csekkekre hivatkoztak.

Többszöri csúszás után a szennyvízcsatorna-rendszer hivatalos műszaki átadója 2021. de­cember 10-én volt. Az ünnepélyes átadóra – a faluban mindenki erre emlékezik, és ennek lesz még jelentősége – idén februárban, a választási kampányban került sor, a díszvendég a választókerületben a Simonka Görgy helyett induló fideszes jelölt, Erdős Norbert és a Békés megyei kormánymegbízott, Takács Árpád volt. Ott hangzott el, hogy a közel 2,8 milliárd forintos, 85 százalékban az EU-támogatta beruházás önerejét, 411 millió forintot a magyar kormány biztosította – kiemelték, hogy ez fedezte az ingatlanonként több mint 400 ezer forintos bekötés összegét. Akkor még minden szép volt, nem úgy, mint a három hónappal későbbi lakossági fórumon.

„Mikor szalagot kellett átvágni mindig, mindenütt ott volt, amikor szembesülni kell az emberek szennyvíz miatti égető gondjaival és megoldást találni rá, hiába keressük” – jegyezte meg a mögöttem ülő középkorú nő a választókerület új kormánypárti képviselőjéről. A teljes képhez hozzátartozik, hogy ingyenességről nem volt szó: a portán belüli csatornarákötésért minden helyinek 50 és 130 ezer forint közötti összeget kellett fizetnie.

Vagy elmulasztotta közölni, vagy nem kellő hangsúllyal tájékoztatta a dombegyházi képviselő-testület arról a helyieket, hogy a zöldmezős beruházással épült rendszer szennyvízdíját mi alapján számolja majd ki a Magyar Energetika és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH). A többségi állami tulajdonba került Alföldvíz Zrt. megadta az összes szükséges adatot a MEKH-nek ahhoz, hogy utóbbi, élve díjmegállapítási jogával, megszabja a településre vonatkozó szennyvíztarifát. Amikor április elején a hivatal megküldte ezt a térségi víziközmű-szolgáltatónak és az továbbította a települési önkormányzatnak, akkor többen lefagytak a szennyvíz köbméterenkénti bruttó 878 forintjától. Ahogyan a lakossági fórumon Liker János jegyző fogalmazott: „Mi is szedtük a nyugtatókat.” Aztán megjegyezte, hogy „a szennyvízszippantás még ennél is drágább”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.