Engedetlenségi mozgalom indulhat a magas szennyvízdíj miatt

A rezsicsökkentés korlátai

Belpol

Az ország egyik legmagasabb szennyvízdíját állapították meg az egyik legszegényebb településen, a Békés megyei Dombegyházon, ami a fideszes polgármester szerint is vállalhatatlan. Az emberek lakossági fórumon úgy döntöttek, nem hajlandók fizetni.

A törvényi és díjmegállapítási szabályok lehetetlen helyzetet teremtettek a sok hátránnyal és szegénységgel küzdő Dombegyházon. A zöldmezős beruházásban elkészült szennyvízcsatorna-rendszer így a helyiek szerint áldás helyett átok lett.

„Ezt a nyuszi hozta a legtöbbünknek éppen húsvét előtt” – mondja keserű gúnnyal a hangjában lapunknak egy asszony, és egy 70 ezer forintos csatornadíjszámlát húz elő a táskájából. Mint később kiderül, ő a lakossági tiltakozás és aláírásgyűjtés kezdeményezője. „De vannak itt 90 és 100 ezer forintos számlák is” – vág a szavába egy másik nő. Aztán egy férfi veszi át a szót. „Nekem csak 34 ezer forintos számla jött az Alföldvíztől, de havi 28 500 forintból élek, hogyan tudom ezt kifizetni?!” Nem túlzás, forrong a falu, mindenki erről beszél Dombegyházon. A nagyközség polgármestere, Varga Lajos (Fidesz–KDNP) ezért május 5-re lakossági fórumot hívott össze a művelődési házba. A nagyteremben annak ellenére összejött 300–400 ember, hogy a délután 3 órai kezdés a mezőgazdaságból élő helyiek nagy részének nem volt ideális.

 

Zöldmező, barnamező

Miért lett ilyen elképesztően magas a csatornadíj, és mit lehet tenni, hogy csökkenjen? – ezekre a kérdésekre vártak megnyugtató választ a feszült helybéliek. Előbb a civilben állatorvos kormánypárti polgármester vázolta a szennyvízberuházás állomásait: már húsz évvel ezelőtt tervezték a megvalósítást, ám akkor lekerült a napirendről. Egy kalkulációt 2015-ben is végeztek, akkor ingatlanonként 90–95 ezer forintos bekötési díjjal számoltak; egy évvel később ennek csak mintegy a felével, ám a képviselő-testület ezt is sokallotta. Végül 2016 szeptemberében döntöttek arról, hogy a dombegyházi szennyvízprojekt kiemelt kormányzati beruházás lesz, amelyet döntően európai uniós forrásból valósítanak meg. A Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program (KEHOP) 2017-es forrásait használták fel. Mivel a településen korábban nem épült szennyvízcsatorna, szennyvíztelep sem volt – így aztán zöldmezős beruházás lett a projekt, s mint utóbb, a díjmegállapításnál kiderült, ez döntő tényező. A fideszes polgármester a bekiabálásoktól sem mentes felvezetőjében elmondta azt, hogy egy uniós szabályozás miatt Dombegyháznak nincs választása, mert minden kétezer főt meghaladó településen ki kell építeni a szennyvízhálózatot. Megjegyezte, a fejlesztési tanulmány hosszú távon lakóingatlanonként 4500 forint víziközmű-díjjal számol, és ezt garantálják is. A bekiabálók viszont a tetemes összegű csekkekre hivatkoztak.

Többszöri csúszás után a szennyvízcsatorna-rendszer hivatalos műszaki átadója 2021. de­cember 10-én volt. Az ünnepélyes átadóra – a faluban mindenki erre emlékezik, és ennek lesz még jelentősége – idén februárban, a választási kampányban került sor, a díszvendég a választókerületben a Simonka Görgy helyett induló fideszes jelölt, Erdős Norbert és a Békés megyei kormánymegbízott, Takács Árpád volt. Ott hangzott el, hogy a közel 2,8 milliárd forintos, 85 százalékban az EU-támogatta beruházás önerejét, 411 millió forintot a magyar kormány biztosította – kiemelték, hogy ez fedezte az ingatlanonként több mint 400 ezer forintos bekötés összegét. Akkor még minden szép volt, nem úgy, mint a három hónappal későbbi lakossági fórumon.

„Mikor szalagot kellett átvágni mindig, mindenütt ott volt, amikor szembesülni kell az emberek szennyvíz miatti égető gondjaival és megoldást találni rá, hiába keressük” – jegyezte meg a mögöttem ülő középkorú nő a választókerület új kormánypárti képviselőjéről. A teljes képhez hozzátartozik, hogy ingyenességről nem volt szó: a portán belüli csatornarákötésért minden helyinek 50 és 130 ezer forint közötti összeget kellett fizetnie.

Vagy elmulasztotta közölni, vagy nem kellő hangsúllyal tájékoztatta a dombegyházi képviselő-testület arról a helyieket, hogy a zöldmezős beruházással épült rendszer szennyvízdíját mi alapján számolja majd ki a Magyar Energetika és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH). A többségi állami tulajdonba került Alföldvíz Zrt. megadta az összes szükséges adatot a MEKH-nek ahhoz, hogy utóbbi, élve díjmegállapítási jogával, megszabja a településre vonatkozó szennyvíztarifát. Amikor április elején a hivatal megküldte ezt a térségi víziközmű-szolgáltatónak és az továbbította a települési önkormányzatnak, akkor többen lefagytak a szennyvíz köbméterenkénti bruttó 878 forintjától. Ahogyan a lakossági fórumon Liker János jegyző fogalmazott: „Mi is szedtük a nyugtatókat.” Aztán megjegyezte, hogy „a szennyvízszippantás még ennél is drágább”.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Kutyából nem lesz unikornis

  • SzSz

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

A legnagyobb átverés

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

A legnagyobb tűzijáték

  • Csabai Máté

Zabszem van Tigran Hamasyan seggében. Az örmény folklór, a thrash metal, a prog rock és az ECM-stílusú ambient felé tett kirándulások után odaérkezik, ahonnan mások indulni szoktak: az amerikai jazzdalokhoz, Ella Fitzgerald, Charlie Parker és Chet Baker klasszikusai­hoz. Nem vitatom, hogy ragyogó invencióval és virtuozitással nyúl ezekhez, de izgága természetének nem tud parancsolni.

Távolról sem

  • Sándor Panka

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Elnyomás alatt nő

Naomi Wolf amerikai feminista író a Vagina című könyvében hosszan értekezik arról, hogy a vagina fölötti uralom és a nők társadalmi csoportjának elnyomása egy és ugyanaz.

Míg el nem tűnik

  • Erdei Krisztina

A 20. század alkotói gyakran keresték a fotózás valódi helyét a művészetek között. Moholy-Nagy és kortársai, az avantgárd fotográfia képviselői a festészetet utánzó fotóhasználattal szemben, a médium sajátos formanyelvének kidolgozására törekedve önálló kifejezésmódot fejlesztettek ki, amely képes a valóságot sajátos nézőpontok mentén rögzíteni.

A leégett kastély felépítése

A kötet megjelenése után publikált Párhuzamos létezésben című műhelyesszéjében Láng Orsolya úgy fogalmazott, hogy akkor zárja le a verseskötetének kéziratát, amikor úgy érzi, már nem tud többet mondani „arról a kevés dologról, ami foglalkoztat”.

Utánunk is ősök jönnek

Mint amikor locsog a tenger, nyolc-tíz mondatos, csak ritkán hosszabb szövegekből áll ez a regény. Apró képek, monológok arról, hogyan tölti el az életét az ember a neten és a valóságban, hogyan éli meg a rácsodálkozás örömét, szakadatlanul tanulva és csalódva.

Múlt, jelen, jövő

„Miről vitatkoznak a magyarok?” – teszi fel a fogós kérdést a Klubrádió nemrégiben indult műsorának, a Három az igazságnak a beharangozója. Aztán gyorsan meg is válaszolja: „Természetesen önmagukról. És természetesen csak egy igazságot ismernek arról, hogy kik is ők, mi jó nekik, és hová tartanak.

A dolgozó népé lett

A 20. századi magyar írók népes táborán belül kevés­szer fordult elő teljes egyetértés, de az 1953 óta működő szigligeti alkotóház mindenkinek bejött. Lehetetlen felsorolni, hogy az elmúlt hetven évben hányan emlékeztek meg róla meleg szívvel, és az sem volt soha vita tárgya, hogy „az íróknak” szükségük van-e egy balatoni kastélyra.