Interjú

„Még mindig zavarom őket”

Hadházy Ákos az ellenzéki politizálás lehetőségeiről

Belpol

Egyedüli képviselőként bojkottálta a parlament alakuló ülését, nem ül be a Momentum frakciójába, de nem akar örökké független képviselő lenni. Továbbra is a parlamenten kívüli munkában, az ellenállásban és az ellenzék újraszervezésében hisz, még ha egyedül maradt is a javaslataival.

Magyar Narancs: Ön az egyetlen a parlamenti képviselők közül, aki még nem tette le az esküt, és a többi ellenzéki politikust is arra biztatta, hogy ne menjen el az Országgyűlés alakuló ülésére, de nem hallgattak önre. Hogyan értékeli a képviselőtársai reakcióját?

Hadházy Ákos: Nem vettem örömmel. Az tény, hogy a hivatásos, fizetett országos politikusok között viszonylag egyedül maradtam. De annak örülök, hogy voltak pártok, amelyek megértették, amit mondtam, egyetértettek abban, hogy kell valamilyen választ adnunk arra, hogy a választás nem volt fair. A Momentum mindenképpen megértette ezt, az más kérdés, hogy végül nem fogadták el a javaslatomat. Az ellenállás akkor ér valamit, ha komolyan vesszük, ha az nem látszatellenállás. Ezt pedig tettekkel is bizonyítani kell. A pártok tagjai és a nem párttag, de még politizálni hajlandó aktív emberek között, úgy érzem, nem vagyok egyedül.

MN: Eredetileg úgy volt, hogy a Momentum frakciójába ül be, néhány napja azonban a párt bejelentette, hogy mégsem. Hogyan született meg ez a döntés?

HÁ: A döntés részleteiről nem szívesen beszélek, amit fontosnak tartottam, azt már elmondtam róla. Hálás vagyok a Momentumnak, mert jó szövetséges volt, és remélem, a jövőben is jó szövetségeket fogunk tudni kötni. A kapcsolatunk mindenképpen speciális lett volna, mert a pártnak nem lettem volna tagja, ezért olyan frakciófegyelmet, mint a párttagoktól, nem is lehetett volna tőlem elvárni. Szerintem a parlamenti munkát most nem szabad komolyan venni, egy frakcióban pedig az együttműködésnek akkor van jelentősége, ha valódi parlament van. Ez a mostani nem az. A Momentummal az együttműködésre látok esélyt, most viszont rossz döntést hoztak. De más pártok náluk sokkal rosszabbul döntöttek.

MN: Azt a négy pártot – Mi Hazánk, Jobbik, MSZP, LMP –, amelyek végül bent maradtak az alakuló ülésen, kollaboránsnak nevezte.

HÁ: Létezik az ellenzéki pártoknak egy egyeztető fóruma, az Ellenállási Bizottság. Én a választás óta egy alkalommal vehettem rajta részt, még az alakuló ülés előtt, a Momentum meghívására. Ott jelezték a pártok, nem örülnek annak, amit mondtam. Persze, a kollaborálás csúnya kifejezés, mert azt jelenti, hogy aki ott van, az kvázi együttműködik a Fidesszel, és akarva-akaratlan úgy viselkedik, ami jó a hatalomnak. A pártok világossá tették, az nem érdekli őket, hogy én mit javaslok, csak az, hogy mit mond a Momentum. Vettem az üzenetet, a pártok csak pártokkal állnak szóba. Hogy mi következik ebből, azt még át kell gondolnom. Pártból szerintem így is túl sok van – ami kevés, az a párttag, még a legnagyobb pártoknak is maximum egy-kétezer fős a tagságuk. A kapcsolatomat a pártokkal nem mondanám kiegyensúlyozottnak, de ez inkább a legfelsőbb vezetésre vonatkozik, a párttagokkal jól megtaláltam a hangot. És jelen pillanatban nem a pártok jelentik a lehetőséget, hanem az a néhány tízezer ember, aki ezekben a pártokban nem találta meg a számítását, de hajlandó tenni valamit a változásért. Ez a kulcs: őket kell meggyőzni, hogy ne adják föl az eddigi eredménytelenség miatt, a továbbiakban is tegyenek azért, hogy együtt megfordítsuk azt a súlyos folyamatot, amelyben jelenleg vagyunk.

 
Fotó: Németh Dániel

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Kutyából nem lesz unikornis

  • SzSz

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

A legnagyobb átverés

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

A legnagyobb tűzijáték

  • Csabai Máté

Zabszem van Tigran Hamasyan seggében. Az örmény folklór, a thrash metal, a prog rock és az ECM-stílusú ambient felé tett kirándulások után odaérkezik, ahonnan mások indulni szoktak: az amerikai jazzdalokhoz, Ella Fitzgerald, Charlie Parker és Chet Baker klasszikusai­hoz. Nem vitatom, hogy ragyogó invencióval és virtuozitással nyúl ezekhez, de izgága természetének nem tud parancsolni.

Távolról sem

  • Sándor Panka

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Elnyomás alatt nő

Naomi Wolf amerikai feminista író a Vagina című könyvében hosszan értekezik arról, hogy a vagina fölötti uralom és a nők társadalmi csoportjának elnyomása egy és ugyanaz.

Míg el nem tűnik

  • Erdei Krisztina

A 20. század alkotói gyakran keresték a fotózás valódi helyét a művészetek között. Moholy-Nagy és kortársai, az avantgárd fotográfia képviselői a festészetet utánzó fotóhasználattal szemben, a médium sajátos formanyelvének kidolgozására törekedve önálló kifejezésmódot fejlesztettek ki, amely képes a valóságot sajátos nézőpontok mentén rögzíteni.

A leégett kastély felépítése

A kötet megjelenése után publikált Párhuzamos létezésben című műhelyesszéjében Láng Orsolya úgy fogalmazott, hogy akkor zárja le a verseskötetének kéziratát, amikor úgy érzi, már nem tud többet mondani „arról a kevés dologról, ami foglalkoztat”.

Utánunk is ősök jönnek

Mint amikor locsog a tenger, nyolc-tíz mondatos, csak ritkán hosszabb szövegekből áll ez a regény. Apró képek, monológok arról, hogyan tölti el az életét az ember a neten és a valóságban, hogyan éli meg a rácsodálkozás örömét, szakadatlanul tanulva és csalódva.

Múlt, jelen, jövő

„Miről vitatkoznak a magyarok?” – teszi fel a fogós kérdést a Klubrádió nemrégiben indult műsorának, a Három az igazságnak a beharangozója. Aztán gyorsan meg is válaszolja: „Természetesen önmagukról. És természetesen csak egy igazságot ismernek arról, hogy kik is ők, mi jó nekik, és hová tartanak.

A dolgozó népé lett

A 20. századi magyar írók népes táborán belül kevés­szer fordult elő teljes egyetértés, de az 1953 óta működő szigligeti alkotóház mindenkinek bejött. Lehetetlen felsorolni, hogy az elmúlt hetven évben hányan emlékeztek meg róla meleg szívvel, és az sem volt soha vita tárgya, hogy „az íróknak” szükségük van-e egy balatoni kastélyra.