Interjú

„Még mindig zavarom őket”

Hadházy Ákos az ellenzéki politizálás lehetőségeiről

Belpol

Egyedüli képviselőként bojkottálta a parlament alakuló ülését, nem ül be a Momentum frakciójába, de nem akar örökké független képviselő lenni. Továbbra is a parlamenten kívüli munkában, az ellenállásban és az ellenzék újraszervezésében hisz, még ha egyedül maradt is a javaslataival.

Magyar Narancs: Ön az egyetlen a parlamenti képviselők közül, aki még nem tette le az esküt, és a többi ellenzéki politikust is arra biztatta, hogy ne menjen el az Országgyűlés alakuló ülésére, de nem hallgattak önre. Hogyan értékeli a képviselőtársai reakcióját?

Hadházy Ákos: Nem vettem örömmel. Az tény, hogy a hivatásos, fizetett országos politikusok között viszonylag egyedül maradtam. De annak örülök, hogy voltak pártok, amelyek megértették, amit mondtam, egyetértettek abban, hogy kell valamilyen választ adnunk arra, hogy a választás nem volt fair. A Momentum mindenképpen megértette ezt, az más kérdés, hogy végül nem fogadták el a javaslatomat. Az ellenállás akkor ér valamit, ha komolyan vesszük, ha az nem látszatellenállás. Ezt pedig tettekkel is bizonyítani kell. A pártok tagjai és a nem párttag, de még politizálni hajlandó aktív emberek között, úgy érzem, nem vagyok egyedül.

MN: Eredetileg úgy volt, hogy a Momentum frakciójába ül be, néhány napja azonban a párt bejelentette, hogy mégsem. Hogyan született meg ez a döntés?

HÁ: A döntés részleteiről nem szívesen beszélek, amit fontosnak tartottam, azt már elmondtam róla. Hálás vagyok a Momentumnak, mert jó szövetséges volt, és remélem, a jövőben is jó szövetségeket fogunk tudni kötni. A kapcsolatunk mindenképpen speciális lett volna, mert a pártnak nem lettem volna tagja, ezért olyan frakciófegyelmet, mint a párttagoktól, nem is lehetett volna tőlem elvárni. Szerintem a parlamenti munkát most nem szabad komolyan venni, egy frakcióban pedig az együttműködésnek akkor van jelentősége, ha valódi parlament van. Ez a mostani nem az. A Momentummal az együttműködésre látok esélyt, most viszont rossz döntést hoztak. De más pártok náluk sokkal rosszabbul döntöttek.

MN: Azt a négy pártot – Mi Hazánk, Jobbik, MSZP, LMP –, amelyek végül bent maradtak az alakuló ülésen, kollaboránsnak nevezte.

HÁ: Létezik az ellenzéki pártoknak egy egyeztető fóruma, az Ellenállási Bizottság. Én a választás óta egy alkalommal vehettem rajta részt, még az alakuló ülés előtt, a Momentum meghívására. Ott jelezték a pártok, nem örülnek annak, amit mondtam. Persze, a kollaborálás csúnya kifejezés, mert azt jelenti, hogy aki ott van, az kvázi együttműködik a Fidesszel, és akarva-akaratlan úgy viselkedik, ami jó a hatalomnak. A pártok világossá tették, az nem érdekli őket, hogy én mit javaslok, csak az, hogy mit mond a Momentum. Vettem az üzenetet, a pártok csak pártokkal állnak szóba. Hogy mi következik ebből, azt még át kell gondolnom. Pártból szerintem így is túl sok van – ami kevés, az a párttag, még a legnagyobb pártoknak is maximum egy-kétezer fős a tagságuk. A kapcsolatomat a pártokkal nem mondanám kiegyensúlyozottnak, de ez inkább a legfelsőbb vezetésre vonatkozik, a párttagokkal jól megtaláltam a hangot. És jelen pillanatban nem a pártok jelentik a lehetőséget, hanem az a néhány tízezer ember, aki ezekben a pártokban nem találta meg a számítását, de hajlandó tenni valamit a változásért. Ez a kulcs: őket kell meggyőzni, hogy ne adják föl az eddigi eredménytelenség miatt, a továbbiakban is tegyenek azért, hogy együtt megfordítsuk azt a súlyos folyamatot, amelyben jelenleg vagyunk.

 
Fotó: Németh Dániel

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.