Magyar Narancs: Ön az egyetlen a parlamenti képviselők közül, aki még nem tette le az esküt, és a többi ellenzéki politikust is arra biztatta, hogy ne menjen el az Országgyűlés alakuló ülésére, de nem hallgattak önre. Hogyan értékeli a képviselőtársai reakcióját?
Hadházy Ákos: Nem vettem örömmel. Az tény, hogy a hivatásos, fizetett országos politikusok között viszonylag egyedül maradtam. De annak örülök, hogy voltak pártok, amelyek megértették, amit mondtam, egyetértettek abban, hogy kell valamilyen választ adnunk arra, hogy a választás nem volt fair. A Momentum mindenképpen megértette ezt, az más kérdés, hogy végül nem fogadták el a javaslatomat. Az ellenállás akkor ér valamit, ha komolyan vesszük, ha az nem látszatellenállás. Ezt pedig tettekkel is bizonyítani kell. A pártok tagjai és a nem párttag, de még politizálni hajlandó aktív emberek között, úgy érzem, nem vagyok egyedül.
MN: Eredetileg úgy volt, hogy a Momentum frakciójába ül be, néhány napja azonban a párt bejelentette, hogy mégsem. Hogyan született meg ez a döntés?
HÁ: A döntés részleteiről nem szívesen beszélek, amit fontosnak tartottam, azt már elmondtam róla. Hálás vagyok a Momentumnak, mert jó szövetséges volt, és remélem, a jövőben is jó szövetségeket fogunk tudni kötni. A kapcsolatunk mindenképpen speciális lett volna, mert a pártnak nem lettem volna tagja, ezért olyan frakciófegyelmet, mint a párttagoktól, nem is lehetett volna tőlem elvárni. Szerintem a parlamenti munkát most nem szabad komolyan venni, egy frakcióban pedig az együttműködésnek akkor van jelentősége, ha valódi parlament van. Ez a mostani nem az. A Momentummal az együttműködésre látok esélyt, most viszont rossz döntést hoztak. De más pártok náluk sokkal rosszabbul döntöttek.
MN: Azt a négy pártot – Mi Hazánk, Jobbik, MSZP, LMP –, amelyek végül bent maradtak az alakuló ülésen, kollaboránsnak nevezte.
HÁ: Létezik az ellenzéki pártoknak egy egyeztető fóruma, az Ellenállási Bizottság. Én a választás óta egy alkalommal vehettem rajta részt, még az alakuló ülés előtt, a Momentum meghívására. Ott jelezték a pártok, nem örülnek annak, amit mondtam. Persze, a kollaborálás csúnya kifejezés, mert azt jelenti, hogy aki ott van, az kvázi együttműködik a Fidesszel, és akarva-akaratlan úgy viselkedik, ami jó a hatalomnak. A pártok világossá tették, az nem érdekli őket, hogy én mit javaslok, csak az, hogy mit mond a Momentum. Vettem az üzenetet, a pártok csak pártokkal állnak szóba. Hogy mi következik ebből, azt még át kell gondolnom. Pártból szerintem így is túl sok van – ami kevés, az a párttag, még a legnagyobb pártoknak is maximum egy-kétezer fős a tagságuk. A kapcsolatomat a pártokkal nem mondanám kiegyensúlyozottnak, de ez inkább a legfelsőbb vezetésre vonatkozik, a párttagokkal jól megtaláltam a hangot. És jelen pillanatban nem a pártok jelentik a lehetőséget, hanem az a néhány tízezer ember, aki ezekben a pártokban nem találta meg a számítását, de hajlandó tenni valamit a változásért. Ez a kulcs: őket kell meggyőzni, hogy ne adják föl az eddigi eredménytelenség miatt, a továbbiakban is tegyenek azért, hogy együtt megfordítsuk azt a súlyos folyamatot, amelyben jelenleg vagyunk.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
