Interjú

„Még mindig zavarom őket”

Hadházy Ákos az ellenzéki politizálás lehetőségeiről

Belpol

Egyedüli képviselőként bojkottálta a parlament alakuló ülését, nem ül be a Momentum frakciójába, de nem akar örökké független képviselő lenni. Továbbra is a parlamenten kívüli munkában, az ellenállásban és az ellenzék újraszervezésében hisz, még ha egyedül maradt is a javaslataival.

Magyar Narancs: Ön az egyetlen a parlamenti képviselők közül, aki még nem tette le az esküt, és a többi ellenzéki politikust is arra biztatta, hogy ne menjen el az Országgyűlés alakuló ülésére, de nem hallgattak önre. Hogyan értékeli a képviselőtársai reakcióját?

Hadházy Ákos: Nem vettem örömmel. Az tény, hogy a hivatásos, fizetett országos politikusok között viszonylag egyedül maradtam. De annak örülök, hogy voltak pártok, amelyek megértették, amit mondtam, egyetértettek abban, hogy kell valamilyen választ adnunk arra, hogy a választás nem volt fair. A Momentum mindenképpen megértette ezt, az más kérdés, hogy végül nem fogadták el a javaslatomat. Az ellenállás akkor ér valamit, ha komolyan vesszük, ha az nem látszatellenállás. Ezt pedig tettekkel is bizonyítani kell. A pártok tagjai és a nem párttag, de még politizálni hajlandó aktív emberek között, úgy érzem, nem vagyok egyedül.

MN: Eredetileg úgy volt, hogy a Momentum frakciójába ül be, néhány napja azonban a párt bejelentette, hogy mégsem. Hogyan született meg ez a döntés?

HÁ: A döntés részleteiről nem szívesen beszélek, amit fontosnak tartottam, azt már elmondtam róla. Hálás vagyok a Momentumnak, mert jó szövetséges volt, és remélem, a jövőben is jó szövetségeket fogunk tudni kötni. A kapcsolatunk mindenképpen speciális lett volna, mert a pártnak nem lettem volna tagja, ezért olyan frakciófegyelmet, mint a párttagoktól, nem is lehetett volna tőlem elvárni. Szerintem a parlamenti munkát most nem szabad komolyan venni, egy frakcióban pedig az együttműködésnek akkor van jelentősége, ha valódi parlament van. Ez a mostani nem az. A Momentummal az együttműködésre látok esélyt, most viszont rossz döntést hoztak. De más pártok náluk sokkal rosszabbul döntöttek.

MN: Azt a négy pártot – Mi Hazánk, Jobbik, MSZP, LMP –, amelyek végül bent maradtak az alakuló ülésen, kollaboránsnak nevezte.

HÁ: Létezik az ellenzéki pártoknak egy egyeztető fóruma, az Ellenállási Bizottság. Én a választás óta egy alkalommal vehettem rajta részt, még az alakuló ülés előtt, a Momentum meghívására. Ott jelezték a pártok, nem örülnek annak, amit mondtam. Persze, a kollaborálás csúnya kifejezés, mert azt jelenti, hogy aki ott van, az kvázi együttműködik a Fidesszel, és akarva-akaratlan úgy viselkedik, ami jó a hatalomnak. A pártok világossá tették, az nem érdekli őket, hogy én mit javaslok, csak az, hogy mit mond a Momentum. Vettem az üzenetet, a pártok csak pártokkal állnak szóba. Hogy mi következik ebből, azt még át kell gondolnom. Pártból szerintem így is túl sok van – ami kevés, az a párttag, még a legnagyobb pártoknak is maximum egy-kétezer fős a tagságuk. A kapcsolatomat a pártokkal nem mondanám kiegyensúlyozottnak, de ez inkább a legfelsőbb vezetésre vonatkozik, a párttagokkal jól megtaláltam a hangot. És jelen pillanatban nem a pártok jelentik a lehetőséget, hanem az a néhány tízezer ember, aki ezekben a pártokban nem találta meg a számítását, de hajlandó tenni valamit a változásért. Ez a kulcs: őket kell meggyőzni, hogy ne adják föl az eddigi eredménytelenség miatt, a továbbiakban is tegyenek azért, hogy együtt megfordítsuk azt a súlyos folyamatot, amelyben jelenleg vagyunk.

 
Fotó: Németh Dániel

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.