A rossz példa ragadós

100 éve nevezte ki II. Viktor Emánuel király miniszterelnökké Benito Mussolinit. A Duce példája számos magyar követőjét ihlette meg, akik nem biztos, hogy mindenben pontosan értették fasiszta példaképeiket.

Az olasz fasiszta mozgalom felemelkedését, majd hatalomra jutását élénk figyelemmel követte a húszas évek elejének magyar közvéleménye. Miközben megpróbálták megérteni a számukra is szokatlan fejleményeket, az új típusú politikai tömegmozgalmat, a kezdetektől akadtak, akiket inspirált a fasiszta mozgalom feltűnése – majd később a diktatúra, a korporációs (hivatásrendi) állam kiépülése Olaszországban. Mindenekelőtt a hazai szélsőségesen nacionalista, fajvédő (szélső)jobboldal látott hozzá, hogy legalábbis szavakban importálja a fasiszta gondolatot. Meglepő, de már 1922-ben két, a nevében is a fasiszta jelzőt (annak eredeti olaszos formájában) viselő szervezet alakult: a Magyar Fascista Tábor, illetve a Magyar Fascista Hungarista Tábor. Az előbbi szervezet léte, majd gyors elmúlása szerepet is kapott a magyarországi belpolitikai küzdelmekben. 1922 őszén éppen közeledni látszott egymáshoz a magyarországi radikális jobboldal több fontos (addig például a királykérdésben erősen megosztott) irányzata és figurája. Úgy tűnt, hogy össze tud fogni a gróf Bethlen István miniszterelnök belső, fajvédő ellenzékét vezető Gömbös Gyula, a keresztény párt akkor éppen ellenzéki frakcióinak vezetősége (a fővárosi Keresztény Községi Pártot vezető Wolff Károly, illetve a keresztényszocialista Haller István), no meg az intranzigens legitimista és erőteljesen jobboldali volt miniszterelnök, Friedrich István. Utóbbi alapította a Magyar Fascista Tábort, amely valószínűleg a teljes visszhangtalanság miatt múlt volna ki, ám ehelyett Bethlen személyesen oszlatta fel a pártkezdeményt.

A miniszterelnök Hódmezővásárhelyen tartott beszédében (amelyből Romsics Ignác idéz Bethlen-monográfiájában) üzen is a magyar fasiszta mozgalmároknak: „Ez a kormány keresztény alapon áll és marad is, minden körülmények között. Nincs tehát is szükség semmiféle fasizmusra, egy idegen intézményre, amely beválhat (…) más államban, de mi maradjunk meg magyaroknak.”