Ritter Imre nemzetiségi képviselő pályája

A társutas

Belpol

Az elmúlt három évben több esetben is Ritter Imre szavazata segítette ki a kormányt, ha a Fidesznek épp nem lett volna meg a kétharmada az Országgyűlésben. A német nemzetiségi képviselő saját krédója szerint mindent megszavaz az aktuális kormánynak, amíg az jól kezeli a nemzetiségi kérdést.

Nemzetiségi képviselők kedvezményes mandátummal a 2014-es választáson kerülhettek (volna) be először a magyar Országgyűlésbe; a választási törvény 2011-es módosítása értelmében a 13 országos nemzetiségi önkormányzat választási listát állíthat, amelyre a nemzetiségiként regisztráló választók szavazhatnak csak, cserébe lemondva a pártlistára szavazásról. Azok a nemzetiségek, amelyeknek nem sikerül mandátumot szerezni, szószólót küldhetnek a parlamentbe. (Jelen állás szerint amúgy sincs esélye minden nemzetiségnek képviselőt küldeni az Országgyűlésbe.)

„Az új rendszer hibája, hogy bár nagyon kedvezményesnek tűnik – elég a pártlistás rendszerben mandátumot érő szavazatok számának negyedét elérni –, az alacsony létszámú nemzetiségek, ha mindenkit sikerülne is mozgósítaniuk, akkor se lennének elegen ahhoz, hogy esélyük legyen képviselőt küldeni” – mutat rá Kállai Péter, az ELTE Társadalomtudományi Karának adjunktusa. A szabályozás szerint legfeljebb a 316 ezres roma, a 186 ezres német, a 36 ezres román és a 27 ezres horvát kisebbség lehet esélyes a nemzetiségi képviselői mandátum megszerzésére. (A 2011-es népszámláláson ennyi volt ezeken a listákon a nemzetiségiként feliratkozók száma.) A listára érvényesen le is szavazók szükséges számát azonban mindeddig egyedül a német kisebbségnek sikerült teljesítenie 2018-ban (33 ezer feliratkozó, 26,5 ezer ténylegesen szavazó). Így került be teljes jogú képviselőként a német országos nemzetiségi lista vezetője, Ritter Imre a parlamentbe.

A rendszert már a bevezetésekor sokan bírálták, mert nem ad egyenlő esélyeket minden nemzetiségnek, 2018-ban aztán az is egyértelművé vált, hogy ezzel gyakorlatilag plusz egy szavazatra tett szert a kormány. És nem csak azért, mert Ritter bevallottan keresztény-konzervatív értékrendű, illetve korábban Fidesz-tag is volt. „A nemzetiségek – mondja Kállai Péter – mindig is kitettek voltak a kormánynak, 2010 előtt is, de az­óta talán még inkább. Alapvetően jónak tűnik, hogy legalább szószólók vannak a parlamentben, és a németeknek képviselője is, de hogy ezt ne tudná befolyásolni a kormány akár informálisan, azt nehéz elképzelni. A roma önkormányzatnál például először sorra iratkoztatták fel a tagokat, hogy nemzetiségiként szavazzanak, majd elkezdték leiratkoztatni őket, hogy mégse. Hogy ez a kormányhoz közeli roma politikusok nélkül történt volna, az nehezen elképzelhető. A németeknél viszont valóban sikeresnek tűnt a mozgósítás, kampány futott, hogy sokan regisztráljanak és szavazzanak, ez önmagában pozitívnak tekinthető, de az biztos, hogy a kormány sem volt emiatt szomorú.”

Az Orsz?ggy?l?s plen?ris ?l?se

 
Hang nélkül
Fotó: Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Futsal és sváb gyökerek

A Ritter Imrét listavezetőként a parlamentbe küldő Magyarországi Németek Országos Önkormányzata (MNOÖ) Steh’ dazu! (Vállald!) című programjában megfogalmazott cél alapvetően a kulturális autonómia: az anyanyelv használata és ápolása, az identitás erősítése, a német nyelv és kultúra átadása, a hagyományok őrzése, és mindehhez hatékony szervezeti háttér és intézményrendszer kiépítése. A nagyrészt Heinek Ottó volt elnök által lefektetett alapelvek szerint a nemzetiségi önkormányzat éppen ezért hivatalosan nem is folytat pártpolitikát.

Ritter budaörsi sváb családból származik, s bár többek szerint korábban nem beszélt különösebben jól németül, a második – szintén sváb származású – feleségével már a gyerekeikkel is németül beszélnek otthon. Végzettségét tekintve közgazdász és alkalmazott matematikus, a rendszerváltás előtt a BKV-nál volt üzemgazdász, majd vezérigazgató-helyettes, 1990 után saját könyvvizsgáló és adótanácsadó céget alapított. Ezt a tevékenységét a képviselősége óta szünetelteti, de 2020-as vagyonnyilatkozata szerint összesen hét változatos tevékenységi körű, többségében a családjához köthető vállalkozásban van kisebb-nagyobb érdekeltsége.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.