Petíciót indított az endometriózisban szenvedő nők közfinanszírozott ellátásáért Szél Bernadett független országgyűlési képviselő május 4-én. Azután fordult a nyilvánossághoz, hogy a Fidesz-frakció még csak arra sem méltatta vonatkozó törvényjavaslatát, hogy tárgyaljanak róla – a javaslat megvitatására kitűzött ülésre egyszerűen nem mentek el a fideszes politikusok. Szél a petícióban arra hívja fel a figyelmet, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény miatt súlyosan sérült az endometriózissal élő nők ellátása, ezért azt kéri, hogy az ilyen speciális szakértelmet igénylő betegségekkel szenvedők esetében biztosítsanak kivételt az összeférhetetlenségi szabályok alól.
Bár a politikus elsősorban azzal érvel, hogy az endometriózis kezelésében jártas szakemberek az új törvény után a magánellátásba vándoroltak, a helyzet ennél bonyolultabb. Az endometriózis és más, nőket érintő reproduktív megbetegedések, mint például a policisztás ovárium szindróma (PCOS) vagy a méhet érintő miómák, valóban olyan problémák, amelyek speciális szakértelmet igényelnek, és – Magyarországon legalábbis – nem is egyszerű megtalálni hozzájuk a minden szempontból megfelelő szakembert. Ennek egyik oka, hogy sok esetben már a diagnózis felállítása sem könnyű: az endometriózist ultrahangos vizsgálat alapján többnyire nem lehet egyértelműen szűrni, a panaszokat (legtöbbször a rendkívül fájdalmas menstruációt) pedig sok nőgyógyász elintézi annyival, hogy a női lét „kellemetlen” velejárói. A kutatásokból úgy látszik, hogy átlagosan 8–10 év telik el, mire diagnózist kapnak az endometriózisban szenvedő nők, noha a betegség a termékeny életkorban lévők 10 százalékát érinti. A PCOS esetében a hormonrendszer érintettsége miatt endokrinológus-nőgyógyász szakértelmére van szükség, de egy miómánál sem mindegy, hogy mennyire tapasztalt az adott orvos. Az egyes betegségekre specializálódott legképzettebb, legfelkészültebb orvosok jelentős része már jó néhány éve magánpraxisban dolgozik, az állami szférában maradtaknál pedig hosszú várólisták nehezítik az ellátást.
Szerencse kérdése
Kelemen Csaba szülész-nőgyógyász, endokrinológus szerint a tudásanyag felhalmozódása az orvostudományban ma már lehetetlenné teszi, hogy egy adott orvos szakmája minden területén a lehető legmagasabb szintű ismeretre tegyen szert, ennél sokkal reálisabb lenne adott problémákra specializálódott centrumokban gondolkodni. „Ezt a helyzetet az egészségügy részben úgy próbálja megoldani, hogy újabb és újabb, az adott szakterületre épülő szakvizsgákat tehetnek az orvosok, de persze nincs minden részterülethez, eljáráshoz külön vizsgalehetőség. Ettől függetlenül a szakmán belül mindenki tudja, hogy ki az, aki mondjuk, miómákra vagy endometriózisra specializálódott.” A nőgyógyász szerint rengeteg állami kórház van Magyarországon, ahol nagyon magas szintű ellátást biztosítanak, inkább azzal van gond, hogy intézményenként és akár orvosonként meglehetősen egyenetlen lehet az ellátás színvonala, illetve nagy lehet a szaktudásbeli különbség. „A magánintézmények előnye, hogy ott megmaradt az orvosválasztás lehetősége, míg az állami rendszerben gyakran szerencse kérdése, hogy a páciens kihez kerül.” Kelemen Csaba szerint sokat segítene, ha a magyar egészségügyet egységes, korszerű irányelvek szerveznék, azt viszont nem gondolja, hogy az összeférhetetlenség megszüntetése bármire is megoldást hozna. A szakember úgy látja, ha a nőgyógyászok kivételt képeznének az új jogviszony alól (ahogyan arról már a törvény bevezetésének kezdetén is szó volt), az egyrészt bebetonozná az előző rendszert annak minden problémájával együtt, másrészt óriási feszültségeket generálna az orvostársadalmon belül. „A magán- és az állami rendszer összefonódása a tisztességes betegellátás ellen dolgozott: a hálapénzrendszer például nem igazán motiválta az orvosokat, hogy egy kompetenciahatáraikon kívül eső probléma esetén inkább másik kollégához irányítsák a páciensüket. Így sokan még akkor is elvégeztek egy beavatkozást, ha nem annyira voltak jártasak benne. Ki lehet emelni néhány példát a női reproduktív betegségek kapcsán, amikor az összeférhetetlenség megszüntetése valóban a páciens javát szolgálná, de lehet mondani millió másikat, amikor a betegek rosszabbul járnak miatta. Az volna a cél, hogy ha valakinek endometriózisa van, akkor mindegy, melyik ellátási területhez tartozik, mindegy, milyen betegutat jár be, mindenképpen megkaphassa a legjobb ellátást.”
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
