Magyar Narancs: Amikor ilyen nagy felzúdulást okozó események történnek egy országban, amilyen az utóbbi két-három héten a népszavazás volt, akkor az ember mindig megpróbál fogalmi kapaszkodókat keresni, amelyek szerint elrendezheti a világot, mert ha csak a politikusi állításokra hagyatkozna, teljesen elkeveredne. Maga szerint mi az, aminek tanúi voltunk most, hol vannak ennek a gyökerei, miért lehet még mindig a nemzetfogalommal embereket manipulálni, és mitől függ, hogy a nemzeti szólam meddig lesz ennyire hatékony?
Nádas Péter: Az ösztöneim azt diktálnák, hogy nagy ívben kerüljük ki ezt a kérdést. Nem mintha tartanék tőle, hanem azért, mert magát a kérdést nem látom értelmesnek. Meg lehet magyarázni a jelenséget történeti szempontból, fogalmilag is le lehet írni, de nem látom értelmét. Az utóbbi fél évben öt európai fővárosban jártam. Ezekből a fővárosokból nézve, beleértve Pozsonyt és Ljubljanát, másként néz ki a történetünk. Azt a részletekbe menő történelmi vitát, amelyet ma Magyarországon folytatnak, másutt nem tartják aktuálisnak. A második világháború utáni európai történelem ezt a vitát nem tartja aktuálisnak. Trianon egy kastély, amelyről nagyon keveset tudnak, kivéve a franciákat. Nem foglalkoznak vele. Azzal sem, hogy a magyarok a trianoni kastélyba vannak bezárva. A második világháború óta, éppen a háború tapasztalatai alapján, az európai nemzetek úgy próbálják megőrizni a békét és az integritásukat, hogy tárgyalnak egymással. Nem mennek bele a konfliktusokba. A választási elv alapján állnak, és nem az etnikai elv alapján. Ez vízválasztó, nem lehet átlépni. A második világháború óta egyetlen nagy átlépési kísérlet történt. A szerbeket tíz éven át hagyták, szétdúlták az egykori Jugoszlávia országait. De hát maguk az európai választópolgárok nem járulhattak hozzá ahhoz, ami történt, mivel szemben állt a demokrácia alapelveivel. Etnikai alapon demokráciát csinálni nem lehet. Kénytelenek voltak bombázni. Nem tudom, miért kellene az európai történetnek ezt a cselekményszálát tovább gombolyítani.
MN: Például azért, mert sokan nem értik, nem tudják, miért ne lehetne etnikai alapon demokráciát csinálni.
| ||
NP: A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a két fogalom nem egyeztethető. Egy újabb kísérletbe ma nem szívesen mennek bele az európai nemzetek. Lehet, hogy a világ ismét erre tart, vannak ilyen jelek. Arra is vannak jelek, hogy nem minden európai hatalomnak kedvező az európai integráció. Az integrációnak nemcsak Európán kívüli ellenfelei vannak. A népszavazás kérdései nálunk olyan ügyetlenül voltak feltéve, hogy az emberben felmerült a gyanú, vajon nem szándékos kísérlet volt-e az integrációs folyamat megzavarására. Könnyű próba. Mert hozzá kell tenni, hogy a nagy európai fővárosok szempontjából Magyarország nem jelentős hely. Ezt a magyaroknak éppen úgy tudomásul kell venniük, ahogy a dánok vagy a finnek tudomásul veszik. Nincs magyar primátus, nincs extra szerepvállalás, a magyarságnak nincs a térségben küldetése. A magyar nép egy a többi közt. A modern Európa alapelve az együttműködés, és nem a konfrontáció; a szolidaritás, és nem az egoizmus. Kész. A definíciós kísérlet itt véget ér.
MN: Csak ehhez tiszta fogalmak is kellenének, és a fogalmaink a népszavazási kampányban ismét zavarosabbak lettek. A magyar jobboldalnak például a szolidaritás volt az egyik kulcsszava. Szolidárisnak kell lennünk a határon túli magyar testvéreinkkel, ezért adnunk kell nekik abból, amivel csak mi rendelkezünk.
NP: A szolidaritást nem etnikai, hanem választási alapon kell megvalósítani. Minden választópolgárnak vannak egyéni kötelezettségei a saját államával szemben, és az államnak vannak kötelezettségei a nemzettel szemben, amely ez esetben valóban túlnyúlik az ország határain. De a kötelezettségek meghatározása nem állhat etnikai alapon, mert abban a pillanatban más etnikumokat kezd sérteni. Az európai politikának az lett az alapelve, hogy olyan fogalmat kell keresnie vagy olyan megegyezési pontokat, olyan közös nevezőt, amely az etnikai elvet felülírja. Erre való módszer a tárgyalás, formája a konszenzus vagy a kompromisszum. Mindent meg kell tennem, hogy mindenkivel minden pillanatban beszédhelyzetben maradjak. A bajok akkor kezdődnek, amikor lemondok a beszédről, amikor a másikat nem veszem komolyan.
*
Mihancsik Zsófia interjújában az író arról is beszél, miért nincsenek Magyarországon konzervatívok, és hogy miért követett el helyrehozhatatlan hibát Orbán Viktor, az egykor „nagyon tehetséges fiatalember”, amikor nem tudta meghatározni, „hol a határ a jobboldal és a fasiszták között”.
A teljes beszélgetést itt olvashatják. A népszavazás előtt szerkesztőségi cikkben foglalkoztunk a kérdés politikai hátterével és lehetséges következményeivel, Ungváry Krisztián pedig A megtagadhatatlan igen címmel közölt nálunk publicisztikát.
