„A Városligetben minden másképp lesz” - Karácsony Gergely (PM) a Liget projektről

  • B. Simon Krisztián
  • 2016. május 11.

Belpol

Nem lenne semmi baj a Városligetbe szánt beruházásokkal, ha azokkal nem Budapest kevés zöld területeinek egyikét terveznék tönkretenni – mondja Zugló polgármestere. Engedetlen szocialistákról, abszurd tövényekről és a park jövőjéről beszélgettünk.

Magyar Narancs: A Kúria januárban nem hitelesítette a Városliget jövőjével kapcsolatos népszavazási kérdésüket. Ekkor azt mondta, a Párbeszéd Magyarországért (PM) újra benyújtja a kérdéseket hitelesítésre.

Karácsony Gergely: Eléggé nyilvánvaló, hogy a Kúrián politikai döntés született arról, hogy nem akarnak népszavazást a Városligetről, és bármit adunk be, azt elmeszelnék. Éppen ezért, bár ötleteltünk rajta, egyelőre inkább jegeljük a témát. Az egész helyzet abszurditását jelzi, hogy a Kúria azzal érvelt, hogy a múzeumok megépítéséről a Liget-törvény (2013. évi CCXLII. törvény a Városliget megújításáról és fejlesztéséről – a szerk.) rendelkezik, és egy fővárosi népszavazás egy törvényben meghatározott szándékot nem írhat felül. Pedig a Liget-törvényben egy szó sincs múzeumokról. Az építési szabályokat a főváros közgyűlése által megfogalmazott Városliget építési szabályzat (VÉSZ) tartalmazza, a Kúria által említett Liget-törvény csupán egy kerettörvény, amely bizonyos építési százalékokat határoz meg, illetve kiveszi Zugló építési szabályzata alól a Városliget területét. Szerencsére úgy néz ki, hogy pillanatnyilag nincs is feltétlenül szükség népszavazásra, hiszen a Városligetbe kiköltözött Ligetvédők révén kialakult egyfajta spontán ellenállás is, ami pillanatnyilag hatékonyabbnak tűnik ennél.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

 

MN: Baán László, a Liget Budapest létrehozását irányító miniszteri biztos a 168 Órának azt mondta, szerinte esélytelen lett volna a választópolgárok tíz százalékát kitevő 140 ezer aláírást összeszedni, így a Kúria megóvta a PM-et a nyilvánvaló fiaskótól.

KG: A ligetes és az olimpiás népszavazási kérdésre összeállt egy budapesti koalíció a Jobbikon kívül az összes ellenzéki párttal, valamint a CivilZugló Egyesülettel, a Városliget Barátai Körrel és más civilekkel. Háromezer regisztrált aláírásgyűjtőnk volt. Rá­adásul azóta ezrek tiltakoznak a Városligetben, sokan kinn is alszanak a parkban, hogy védjék a fákat. Nehogy már ez a koalíció ne legyen képes összeszedni megfelelő számú aláírást.

MN: Nem nehezíti-e az összefogást a Ligetért, hogy a napokban a zuglói MSZP megszavazta azt a fideszes határozattervezetet, ami felszólítaná az önkormányzatot, hogy működjön együtt a Városliget Zrt.-vel és támogassa a Liget beépítését?

KG: Azzal, hogy a zuglói MSZP a szavazatával beállt a Liget projekt mögé, szembement a választóknak tett ígéretével. Az ellenzéki összefogás kampányának ugyanis egyik kiemelt témája volt, hogy a Városligetet megvédjük, a közös vállalásainkat pedig mindannyiunk számára kötelezőnek tartom. Ezért is vétóztam meg ezt a döntést. A testület újra megtárgyalja a kérdést, és kizártnak tartom, hogy a határozattervezet másodjára is átmenjen.

MN: Mert a fővárosi MSZP nyomást gyakorol a zuglói szocialistákra?

KG: Nyilván sok összetevője van ennek a folyamatnak. Szerintem a zuglói szocialisták nem gondolták át ezt, egyik tagjuk emiatt le is mondott a külső bizottsági tagságáról. A szocialista párt szinte összes vezetőjével beszéltem az ügyről, és ők sem értettek egyet. Mindezek alapján teljesen biztos vagyok benne, hogy a kerületi szocialisták visszavonják e döntésüket.

MN: Tehát nem arról van szó, hogy paktumot kötött a helyi MSZP és a Fidesz?

KG: Inkább két olyan frakció alkalmi koalíciójának nevezném, amelyek alapvetően gyűlölik egymást, viszont közös érdekük, hogy a polgármestert túráztassák. Ez bizonyos pontig szórakoztató, de a játszmának nem lehet része, hogy felborítjuk a közös programunkat.

MN: És ennek nincsen köze ahhoz, hogy ezzel egy időben a két frakció elfogadta a közbeszerzési szabályzat visszamódosítását, vagy­is hogy a Városgazdálkodási Zrt. 100 millió forintig újra maga intézheti a közbeszerzéseit?

KG: Minden mindennel összefügg. Azzal is, hogy az egyik önkormányzati cég vezetését a szocialisták átadták a Fidesznek (Szatmáry Kristóf fideszes országgyűlési képviselő édesanyját, Szatmáryné Jähl Angélát pályáztatás nélkül nevezték ki a Zuglói Társasház és Közterület-kezelő Kft. igazgatójának – a szerk.). De egy dologban érdemes tisztán látni: korábban semmilyen értékhatár nem volt a cégek közbeszerzései­re, a mostani módosítás az egy hónapja bevezetett, még nem is alkalmazott szabályzatot puhította fel, ami még így is a legszigorúbb az országban. Az önkormányzati cég élére kinevezett vezető pedig, biztos vagyok benne, jobb munkát fog végezni, mint az elődje, akitől még nem sikerült megszabadulni, holott régen meg kellett volna.

MN: Az nem merült fel, hogy a közbeszerzési szabályzat módosítását is megvétózza?

KG: Persze, felmerült, de nem vétózhatok meg mindent, amivel nem értek egyet.

MN: Ha Zugló támogatná a Liget projektet, azért cserébe mit kapna a Városliget Zrt.-től?

KG: Az előterjesztésben van egy hosszú lista (többek között a környező parkok rehabilitálásáról – a szerk.), amit a szocialista frakció kérésére tettek bele. E javaslatoknak két része van: a többségük e nélkül is megvalósul a Liget projekten belül, a többit ráadásként kérik, de én erősen kétlem, hogy az állam ezeket kifizetné.

MN: A Városliget a fővárosé, a Liget projekt pedig kiemelt kormányberuházás. Mennyit ér az, hogy a kerületnek van egy tavaly elfogadott határozata, amelyben támogatja a park rendbetételét, és ellenzi az új épületek megépítését?

KG: Jogi értelemben semmit. A most benyújtott fideszes határozat azt ígéri, hogy lehet valódi beleszólásunk a projektbe – már amennyiben elfogadjuk azt, hogy múzeumok fognak épülni a zöld terület rovására. Pedig Zuglónak azért nem osztanak lapot ebben az ügyben, mert Papcsák Ferenc, Zugló előző polgármestere benyújtotta a parlamentnek a Liget-törvényt, amely alapján a Városliget kikerült a zuglói építési szabályzat alól. Holott korábban éppen az ő javaslatára fogadta el a testület azt az építési szabályzatot, ami alapján egy kutyaólat sem lehetne építeni a Ligetben, nemhogy 70 ezer négyzetméteres épületeket. Fővárosi szinten pedig Tarlós István főpolgármester beterjesztette a Budapest 2030 stratégiát, amit egyhangúlag szavazott meg a Fővárosi Közgyűlés. E koncepcióval totálisan ellentétes a Liget projekt; a turisztikai célpontok városon belüli szétszórásáról és a rozsdaövezetek fejlesztéséről beszél, a Városligetben pedig a parkfunkció erősítését szorgalmazza. Alig pár nappal Tarlós stratégiájának elfogadása után adta be Papcsák azt a javaslatát, amely Tarlós, illetve a saját korábbi elképzeléseivel is szembemenve, azt írta elő, hogy a Városligetben kell a múzeumoknak megépülni, nem pedig a városban számtalan helyen megtalálható rozsdaövezetekben.

MN: Baán szerint a Városligetben a Petőfi Csarnok és a Hung­expo épülete is rozsdaövezetnek tekinthető, amelynek helyére nyugodtan lehet múzeumot építeni.

KG: Nem. Ez két diszfunkcionális, lerobbant épület, amiket le kell bontani, és a helyüket parkosítani kell. A szerencsétlen Városliget az elmúlt kétszáz évben folyamatosan szorult vissza. Először a váci vasútvonal miatt, majd az állatkert miatt veszített hatalmas területeket, aztán 1896-ban kölcsönadta a főváros az államnak az Ezred­éves Kiállításra azzal, hogy később minden ekkor felhúzott épületet lebontanak – persze nem tették. A Liget beépítése tehát nem precedens nélküli, de nem hiszem, hogy folytatni kellene akkor, amikor Budapesten a lakosok átlagosan nyolc évvel korábban halnak meg a rossz levegő miatt.

MN: Pillanatnyilag kik használják a parkot és mire?

KG: Vannak parkhasználati felmérések, amelyek alapján teljesen egyértelmű, hogy aki a Ligetbe jön, az parkként használja – sokkal kisebb azoknak az aránya, akik a park szélén lévő intézmények miatt járnak itt. Nagy többségük a környező kerületekből jön. Ilyen szempontból pedig rossz, hogy a park nincsen fejlesztve: nincsen futókör, nincsen közvilágítás, nincsenek se mosdók, se pelenkázóhelyek.

MN: Tényleg kihasználatlan a Városliget, ahogyan azt a Liget projekt támogatói állítják?

KG: Inkább azt mondanám, hogy a Liget használata kampányszerű. A május elseje, a tűzoltónap meg más tavaszi rendezvények sokszor túlhasználatot hoznak, és a jövőben inkább arra kellene törekedni, hogy a parkot ne adják át mindenféle vurstliknak. Több figyelmet kellene szentelni annak, hogy a park tudjon regenerálódni, az elmúlt években viszont a főváros sajnos nem tudott elegendő forrást fordítani a Városligetre.

MN: A park használati értékét mennyire változtatja meg a Liget projekt, ha beindul?

KG: A Városliget a mostani lepukkantságában is képes teljesíteni a közpark funkcióit, de kérdés, hogy a projekt befejeztével ez nem vész-e el a turistahadak miatt. Persze Baán László azt mondja, hogy amennyiben megvalósul a projekt, akkor az sokaknak tetszeni fog, a parkhasználóktól kezdve a turistákon át a környéken lakókig. Ezzel én nem is akarok vitatkozni, hiszen az a 200 milliárd forint, amit ráköltenek, biztosan meg fog látszani. De egy fővárosi analógiával élve: a négyes metró is jó azoknak, akik azon az útvonalon utaznak – csak hát felmerül a kérdés, hogy a ráköltött 540 milliárd forintból mennyi mindent lehetett volna még csinálni. Vajon ki kell-e nekünk vágni a fáinkat egy bornírt politikai koncepció miatt, ami egyáltalán nem segíti a város szerves fejlődését, és amit nem támogatnak a budapestiek, miközben a hármas metró életveszélyes? Tegyünk úgy, mintha nem lenne égető szükség erre a pénzre egy csomó másik területen is, csak azért, mert a miniszterelnöknek az a vágya, hogy a kormányzati negyedet felvigye a Várba, és ezzel párhuzamosan a múzeumokat kitelepítse a Ligetbe? Önmagában is agyrém, hogy a miniszterelnök a nép feje felett akar uralkodni, és erre elköltenek sok száz milliárdot.

MN: Baán szerint mindössze évi egy-másfél millió emberrel jönne több a parkba, azaz csak negyedével nőne a látogatottsága.

KG: Szerintem ennél több látogatóra kell számítani – legalábbis ha azt akarják, hogy megtérüljön a beruházás. Lehet, hogy a Liget ezt el tudja viselni, viszont az teljesen biztos, hogy a fővárosban más helyek is vannak, amelyekre ráférne a fejlesztés. Ezek a múzeumok egy csomó másik helyen is elférnének. Ott van például a Rákosrendező területe, ami egy hatalmas rozsdaövezet, ahol a második világháború óta egy kapavágás nem történt. Vagy ott a Nyugati pályaudvar környéke: Tarlós István 2010-ben azzal nyert választást, hogy odaviszi a múzeumokat.

MN: De abban nincs ráció, hogy kialakítsunk egy múzeumi negyedet? Olyat, mint Berlinben a Múzeum-sziget?

KG: Ez a szempont például a Rákosrendezőn is teljesülhetne, hiszen az az állatkert mögötti telken kezdődik. Egy hatalmas turisztikai látványosságot lehetne létrehozni a Liget közelében. Ez azért is adja magát, mert a telek végén már most ott van a Vasúttörténeti Park, amely Magyarország egyik leglátogatottabb közgyűjteménye annak ellenére is, hogy nehezen megközelíthető, és semmiféle infrastrukturális fejlesztési pénzt nem kap.

MN: Minden hasonló méretű beruházásnál felmerül a korrupció gyanúja.

KG: Az ilyen nagy befektetéseket általában azért szeretik a kormányok, mert ahol sok pénz van, ott sokat lehet csurgatni. Nekem erről pontos információm nincsen, de az érdekes, hogy a Liget projektben már több mint tízmilliárd forintot elköltöttek tervpályázatra, szakértőkre és irodabérlésre anélkül, hogy bármilyen beavatkozás történt volna. Ez azért elég vaskos tétel.

MN: A Liget projektre előirányzott 200 milliárd forint reális összeg?

KG: Ez attól függ, milyen projekteket fogadnak el az épületekre, a parkra és a közlekedésszervezésre. Még az is lehet, hogy ez a pénz kevés lesz, miközben az egész projekt egy tízmilliárdos tételről indult. Közben a Nemzeti Galéria építését lehet, hogy elsodorja az élet, hiszen csúszik a beruházás, biztosan nem lenne készen a következő választásig. Feltúrt Városligettel és egy hatalmas lyukkal a Petőfi Csarnok helyén mégse lehet kampányolni.

MN: Ha csak parkosítanánk, az mennyibe kerülne?

KG: Néhány milliárdból már el lehet végezni az alapvető fapótlásokat, lehet javítani az infrastruktúrát, létrehozni normális vécéket meg futókört. Nagyobb, látványosabb változáshoz persze ennél több kell, de így is maximum tíz százaléka lenne a most emlegetett 200 milliárdos összegnek.

MN: De a fákat ki akarják inkább vágni.

KG: Van Magyarországon egy nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházásokról szóló törvény, amely a jelenlegi formájában azt jelenti, hogy bizonyos helyzetekben a jogállamiságot teljes egészében fel lehet függeszteni. A Liget, valamint az Orczy-kert esetében ez azzal jár, hogy a fakivágási engedéllyel szemben ugyan lehet fellebbezni, de a jogorvoslatnak nincsen halasztó hatálya. Azaz mire a jogorvoslatra sor kerülhetne, addigra kivágták a fát.

MN: Akkor csak az állampolgári engedetlenség marad?

KG: Csak az. Hiszen most is az volt, hogy egyik nap megkaptuk az értesítést arról, hogy az V. kerületi kormányhivatal kiadta a fakivágási engedélyt, majd másnap hajnalban már jöttek a favágók.

MN: A tervezett építmények között van olyan, amelyet elfogadhatónak tartana?

KG: A Liget projektben tulajdonképpen mindent szeretek, csak az alapkoncepciót nem. Azt, hogy park helyett épületekben gondolkodik. Szeretem, hogy megújul a park, hogy van nemzetközi tervpályázat, hogy a projekt nem egy provinciális magyar vállalkozás, melyben eklektikus stílusban építünk valami hasonló giccset, mint a Nemzeti Színház. „Csak” azzal nem értek egyet, hogy mindez a Városligetben, a zöld terület kárára épül. Ráadásul a Közlekedési Múzeum esetében iszonyatosan sok pénzért visszaépítünk egy építészetileg nem túl jelentős épületet. A tervezett Zene Háza nagyon rátelepszik a tóra, és nem is tudjuk, mit fogunk vele csinálni, mi lesz benne, lesz-e egyáltalán valami funkciója. A Nemzeti Galéria pedig a Ludwig Múzeum nélkül is hatalmas épület, amely iszonyatosan túlterheli a környezetét.

MN: És van még a Néprajzi Múzeum, amelynek a tervek szerint a raktára és a restaurátor-műhelye arrébb, a Szabolcs utcában lenne.

KG: Ha a háttérbázisa a Szabolcs utcában van, akkor maga a múzeum is jobb helyen lenne logisztikai szempontból az állatkert mögött. Az ilyen épületeket olyan helyre kell vinni, ahol van jó közösségi közlekedés. A kisföldalattitól azért eltart egy ideig eljutni a Petőfi Csarnokhoz (ahova az Új Magyar Nemzeti Galériát tervezik – a szerk.), így arra sarkallja az embereket, hogy menjenek a parkba autóval. Az meg milyen, hogy van egy parkunk, amelyre úgy tekintünk, mint egy ékszerdobozra, de körbevesszük parkolókkal?

MN: Baán azt mondja, hogy végül a Városliget alig hét százalékát építik be, ami alig több mint a mostani 5,5 százalék.

KG: Trükkök százaival lehet élni, ha az a cél, hogy javuljon a statisztika, és azt a látszatot lehessen kelteni, hogy zöldül a Liget. Ilyen például, hogy a mélygarázsok tetejét bevonják gyeppel, nem számítják hozzá a parkhoz a Hősök terét, viszont hozzászámolják a zöld területhez a tavat. És gondolom, van egy csomó másik trükk, amit még nem is feltétlenül ismerünk, hiszen a részletszabályokat tartalmazó „Városligeti építési szabályzatot” módosítani fogják. Egy ilyen beruházásnál az egészséges folyamat az lett volna, hogy összeállítanak egy fakatasztert, amely a Ligetben található fákat és azok pontos paramétereit tartalmazza, majd erre épül egy parkterv, és ha már látjuk, mit bír el a Városliget, akkor kezdünk el arról gondolkodni, legyenek-e épületek, milyenek legyenek, és mennyi helyet foglalhatnak el. Nálunk pont fordított az eljárás. Ki van írva a tervpályázat, miközben tudjuk, hogy a fakataszter hiányos, hiszen szúrópróbaszerűen ellenőriztük, és a leírtak nem állják meg a helyüket.

MN: Egy hiányos fakataszterrel hogyan lehet elkezdeni a projektet úgy, hogy ne veszélyeztessenek értékes fákat is?

KG: Fogalmam sincs, csak abban tudok reménykedni, hogy van egy másik, pontosabb is, amit még nem hoztak nyilvánosságra. Ebből komplett fasorok hiányoznak.

MN: Baán László azt mondja, kétszáz fát kellene kivágni. Ez reális?

KG: Mi úgy számoltuk, hogy csak a Zene Háza miatt ki kell vágni kétszáz fát, de ott van még a többi épület, illetve lesznek az állatkertnél is munkálatok. Rá­adásul a növényzet nemcsak ott fog pusztulni, ahol új épületek lesznek, hanem az építési területeken is, illetve ahol közművet kell fejleszteni. Nem beszélve arról, hogy azok a fák is veszélybe kerülnek, amelyeket olyan vízfolyások táplálnak, amelyek el fognak apadni a mélygarázsoktól. Az például konszenzusos vélemény, hogy a Városligeti-tó partján lévő platánfák nem fogják túlélni a Zene Háza fölépítését. Hacsak nem tudják az elapadó vízfolyásokat valami innovatív technikával pótolni.

MN: Baán azt ígérte, másfélszer annyi fát fognak ültetni, mint amennyit kivágtak.

KG: Szuper. De ezeknek a fáknak a biológiai aktivitása csak évtizedek múlva éri el a mostaniakét, feltéve, hogy egyáltalán megélik ezt a kort. A park nagyjából kétszáz éve itt van, és a faállománya is ez alatt az idő alatt jött létre – ezeket lehetetlen pótolni. Ráadásul Megyeri Szabolcs, Zugló tiszteletbeli főkertésze felhívta a figyelmet arra is, hogy nagyon rossz kultúrája van nálunk a fatelepítéseknek: a Nemzeti Múzeum környékén is látszik, hogy nem tudjuk ezeket a fákat gondozni. Mondhatják tehát azt, hogy a Városligetben minden másképp lesz, mint korábban, a tapasztalatok nem erre engednek következtetni.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.