Magyar Narancs: Péntek délután, április 15-én beszélgetünk, ma volt a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete és a Tanítanék Mozgalom kétórás figyelmeztető sztrájkja, amely az első értékelések szerint a vártnál kisebbet szólt. A különböző akciók erősítik vagy gyengítik egymást?
Galló Istvánné: Az elmúlt hetek történései azt igazolták, hogy az egymásra épülő, bár látszólag egymástól független akciók erősítik egymást. Januárban három tárgyalásunk is volt a minisztériummal, de egy tapodtat sem haladtunk előre. A tárgyalások a mi február 13-i tüntetésünk és a Tanítanék mozgalom március 15-i demonstrációja után gyorsultak föl, a kormányzati álláspont puhulásában szerepet játszott a szülők, majd a pedagógusok engedetlenségi megmozdulása is. Összességében erősítjük egymást, szerintem a látszat ellenére a kétórás sztrájk sem fogja kioltani az egész napos munkabeszüntetést.
MN: Kísérletet sem tettek arra, hogy inkább önök is április 15-re szervezzék a sztrájkot?
GI: A 20-i időpontot a sztrájkbizottság három szakszervezetének – PSZ, Oktatási Vezetők Szakszervezete, Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet – vezető testületei hagyták jóvá. Tudtuk, hogy 15-re már kilátásba helyeztek egy figyelmeztető sztrájkot, de aznap volt az elsősök beiratkozása, ezt nem szerettük volna megzavarni. Továbbá a középiskolákban jellemzően 15-én tartották a holokausztmegemlékezéseket is. Az is közrejátszott a 15-i időpont elvetésében, hogy ilyen rövid idő alatt nem tudtuk volna megszervezni az egész napos országos sztrájkot. Nemcsak a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) fenntartásában lévő intézményekben kellett szervezkednünk, hanem a Nemzetgazdasági Minisztériumnál lévő szakképző iskolákban és az önkormányzati fenntartású óvodákban is.
MN: Április 5-én jelentették be a sztrájkot. Ekkor azt mondták, hogy a törvény szerint még hét napig kell tárgyalniuk a minisztériummal. De a sztrájk előtti hétfőn is lesz egy tárgyalási forduló. Miért?
GI: A hétnapos intervallumot a sztrájkkövetelésekkel kapcsolatos egyeztetésre írja elő a törvény. Volt ilyen egyeztetés, de nem tudtunk a négy sztrájkkövetelésről megállapodni (a követeléseket lásd keretes írásunkban). Ha megállapodtunk volna, okafogyott lenne a sztrájk. Azonban a 20-i sztrájktól függetlenül is tovább tárgyalunk a kormánnyal, hiszen a sztrájkbizottság egy 25 pontos csomagot tett le az asztalra, és bár sok mindenben közeledtek az álláspontok, a sztrájkköveteléseken túli 21 pontban sincs aláírt megállapodás.
MN: A 25 pontból miért éppen a fenntartásra, a kötelező óraszámra, a minőségi bérpótlékra és a nevelő-oktató munkát segítők fizetésére vonatkozó követelésekért szervezik a sztrájkot?
GI: A sztrájktörvény írja elő, hogy sztrájkot csak a munkavállalók gazdasági, szociális érdekeivel összefüggő témakörben lehet hirdetni. A 25 pont között voltak olyan felvetések – a tankönyvválasztás szabadsága, az Oktatási Hivatal megmaradása –, amelyek ebbe a meghatározásba nem fértek bele. Az is szempont volt a négy sztrájkkövetelés kiválasztásánál, hogy minél több munkavállalót minél mélyebben érintsenek. A fenntartás alapvetően meghatározza a munkakörülményeket, az oktató-nevelő munkát segítők helyzete az óvodákat is érinti, a minőségi pótlék minden munkavállalót lefed, az óraszám kérdése pedig az összes pedagógusra vonatkozik.
| ||
.jpg "false")
MN: A kormány szerint átlagosan 18 százalékos béremeléssel járna, ha minden pontjukat teljesítenék.
GI: Béremelést kifejezetten az oktató-nevelő munkát segítőknek kérünk. A többi, pénzügyi következménnyel járó pont csak a minőségi vagy a többletmunka ellentételezéséről szól. Eddig is folyamatosan azt hangoztatta a kormány, hogy a pedagógusok mekkora fizetésemelést kaptak. Ehhez képest maga Balog Zoltán miniszter írta le feketén-fehéren a Magyar Időkben, hogy a pedagógus-életpálya-modellben többletmunkáért jár a magasabb fizetés. Akkor ez nem fizetésemelés! Ráadásul a pótlékok megszüntetése miatt nem minden kollégánál eredményezett tényleges keresetnövekedést az életpályamodell. A legnagyobb igazságtalanság, hogy ugyanannyit keres az, aki egy héten 22 órát tanít, és az is, aki 26-ot. Háromezer forintos túlórapénzzel számolva havi 48-50 ezer forintot vesz ki a rendszer azok zsebéből, akik a tantárgyfelosztáskor heti 26 órát kaptak. Ezt valahogy kezelni kell, ezért ragaszkodunk a 22 órás kötelező óraszám visszaállításához. De ezt a világon sehol nem hívják béremelésnek, csak Magyarországon.
MN: Az eddigi tárgyalások alapján lát olyat a négy követelés közül, ahol engedhet a kormány?
GI: Érintettük ezt a négy pontot már a kezdeti, nagyon hosszúra nyúló tárgyalásokon is, az elmúlt héten pedig külön is tárgyaltunk róluk. Nem állítom, hogy nincs elmozdulás a kormány álláspontjában, de ez nekünk kevés. Azt is mondják, hogy 50 milliárd forintba kerülne a csomag, és erre most nincs pénz, mert az egészségügyet kell finanszírozni. Szerintem nagyon aljas dolog az oktatást és az egészségügyet szembeállítani. Látjuk, hogy az egészségügyben óriási a baj, fertőzésben halnak meg a betegek, nincs gyógyszer, nincs gumikesztyű a kórházakban. De ez a probléma nem azért keletkezett, mert az oktatás túl sok pénzt kapott, hanem azért, mert a befizetett adót és egészségügyi járulékot a kormány nem az egészségügyre költötte.
MN: Több oktatáskutató szerint az egyik legaggasztóbb kormányzati lépés a pedagógusbérek minimálbérhez kötöttségének eltörlése volt. Ez miért nem került be a követeléseik közé?
GI: Valóban, a pedagógus-bértábla megalkotásának talán egyetlen pozitívuma volt a bérek mindenkori minimálbérhez kötése, hiszen ez garantálhatta volna, hogy a bér nem fog „elinflálódni”. A 2015-ös költségvetésben azonban ezt a paragrafust mindenféle egyeztetés nélkül módosították azzal az indokkal, hogy más ágazatokban sincs a bér a minimálbérhez igazítva. Ez elfogadhatatlan – de a minimálbérhez kötöttség az egész pedagógus-bérrendszer legnagyobb problémáit nem oldotta volna meg. Ezért nem került most be a 25 pontba.
MN: A szakszervezetek több tárgyalási kör után elfogadták, hogy a sztrájk idején is minden intézményben biztosítani kell a gyerekek felügyeletét. Miért döntöttek így?
GI: Amikor megkezdtük az államtitkársággal az egyeztetést az elégséges szolgáltatásról, két bírósági ítéletre hivatkoztunk. A Kúria 2013-ban úgy döntött, hogy közoktatási sztrájk esetén tankerületenként egy vagy – ha szükséges – több intézményt kell kijelölni a gyerekek felügyeletére. A bölcsődékről pedig azt mondta ki a bíróság, hogy a sztrájk alatt nem kötelezhetők ugyanarra a szolgáltatásra, amit normális működés esetén nyújtanának. A kormány ezzel szemben határozottan úgy foglalt állást, hogy minden intézményt ki kell nyitni. Balog Zoltán – még a tárgyalások alatt – nyilatkozott is erről a televízióban. A minisztérium feltehetően arra számított, hogy megállapodás hiányában bírósághoz fogunk fordulni. Csakhogy akkor kicsúsztunk volna a 20-i időpontból, a sztrájk belelógott volna az érettségi vizsgákba, amit mindenképpen szerettünk volna elkerülni, mert valóban komoly hátrányt okozhatott volna az érettségiző gyerekeknek. Ezért nagy küzdelem és sok-sok módosítás után inkább elfogadtuk a kormány ajánlatát. Úgy látom, többeket éppen ez a látványos kormányzati arrogancia ösztönzött a sztrájkban való részvételre, még ha személy szerint azt is gondolom, hogy a sztrájk akkor lett volna igazi, ha a szolgáltatás teljesen szünetel az iskolákban.
MN: Az „elégséges szolgáltatás” ellenére a szülő még dönthet úgy, hogy nem viszi be a gyerekét.
GI: Igen, a szülő így fejezheti ki egyetértését törekvéseinkkel. Remélem, nem csak erre a négy pontra fognak koncentrálni, mert ezekre akár azt is mondhatja egy szülő, hogy csak a pedagógusról meg a dadusról szólnak. Bár közvetve persze minden a gyerek érdekében történik: ha jobb lesz a pedagógusnak, a gyerekkel is hatékonyabban tud majd foglalkozni. De a követeléseinket komplexitásukban kell nézni, a 25 pontból öt kimondottan és közvetlenül a gyerekekre vonatkozik. A gyerekek miatt is kérjük a szülőket arra, hogy lehetőségeikhez mérten próbálják megoldani az iskolán kívüli felügyeletet. Ezt minden további nélkül megtehetik, a hiányzást igazolniuk sem kell.
MN: Szintén sajtótájékoztatón beszéltek arról, hogy több településen arra próbálták rábírni a pedagógusokat, hogy ne vegyenek részt a sztrájkban. Hogy kell elképzelni egy ilyen nyomásgyakorlást?
GI: Délelőtt egy szakmai fórum miatt nem voltam bent az irodában, és a kollégák rögtön azzal fogadtak, hogy ma is több telefon és e-mail érkezett a fenyegetésekről. Volt, ahol a polgármester kirúgással fenyegette meg a pedagógusokat, annak ellenére, hogy nem ő a munkáltatójuk. Máshol úgy érvelt az önkormányzat, hogy a sztrájk miatt a település pályázati lehetőségektől eshet el, nem lesz pénz az iskola felújítására. Volt, ahol az intézményvezető egyszerűen nem engedélyezte, hogy kiküldjék a szülőknek írt levelet, aminek az lehet az eredménye, hogy mindenki beviszi a gyerekét az iskolába. Hallottunk olyan településről is, ahol az óvodák készen álltak a sztrájkra, de az önkormányzat értekezletet hívott össze, és ezután az óvodavezetők mindenkit lebeszéltek a csatlakozásról. Azt kell mondanom, hogy a nem létező hatalmukkal nagyon durva és arrogáns módon élnek vissza, lépten-nyomon megfélemlítik a pedagógusokat. Meg akarják akadályozni, hogy egy olyan jogukkal éljenek, amelyet még a jelenlegi, rossz alaptörvény is elismer.
MN: T. Mészáros András, Érd kormánypárti polgármestere még önt is lehordta egy nyílt levélben.
GI: A sztrájkfelhívást azért küldtük ki a polgármestereknek, mert az önkormányzatok az óvodák fenntartói, ezért az elégséges szolgáltatás megszervezésével kapcsolatban nekik is lehetett volna feladatuk. A polgármester úr valószínűleg félreértette a levelünket, még azt is elismerem, hogy talán én is hibáztam, amikor azt kértem, hogy a polgármesterek továbbítsák a felhívást az intézményvezetőknek. T. Mészáros András elég gorombán válaszolt, gondolom, nagyon élvezte, hogy megkérdőjelezheti vezetői képességeimet, és hosszasan sorolta, hogy Érd város mennyi mindent tett az oktatási intézményeiért. A levele végén azt írja, hogy Érden ne sztrájkoljanak a pedagógusok. Ezt én nyílt fenyegetésként, a sztrájktörvény súlyos megsértéseként tudom értékelni.
A sztrájkra rábeszélni, az abban való részvételről lebeszélni senkit nem lehet!
MN: Lát arra szándékot a kormányban, hogy a tanév végéig lezárják a tárgyalásokat? Vagy inkább arra játszanak, hogy a nyári szünet alatt úgyis szétforgácsolódik a tiltakozás?
GI: Teljesen biztos, hogy szeptemberben nem lehet komoly változtatások nélkül elkezdeni a tanévet. Kommunikációjuktól függetlenül a kormányban is elég pontosan látják, mekkora a baj, nem véletlen, hogy a kerekasztalukon már százas nagyságrendben vesznek részt szakértők. Nyilvánvaló, hogy a civil szervezetek és a szakszervezetek nyomásgyakorlása is hozzájárul ahhoz, hogy a főbb kérdésekben mihamarabb döntés szülessen. A kollégák türelmetlenek, sokszor mi magunk is türelmetlenek vagyunk, de azt is el kell ismernünk, hogy minden változtatást nem lehet olyan gyorsan és előkészítetlenül bevezetni, mint 2013-ban. Az oktatási rendszer gyors átszabása akkor katasztrofális állapotokhoz vezetett, ezt a hibát még egyszer nem szabad elkövetni. Ettől függetlenül például a Klikkel kapcsolatban gyors módosítás kell, és a kormány is azzal számol, hogy szeptembertől ez a fenntartói rendszer átalakul. Csak az nem mindegy, hogy milyen irányban. Egyelőre a munkaviszony létesítésének és megszüntetésének jogát nem akarják visszaadni az igazgatóknak, ami teljesen érthetetlen. Illetve kizárólag abból a szempontból van értelme, hogy továbbra is központilag, kézi vezérléssel lehessen rángatni a pedagógusok gyeplőjét.
MN: Ha valami csoda folytán megállapodnának a kormánnyal mind a 25 pontban, a pedagógusok egy nem jelentéktelen részének és a Tanítanék mozgalomnak az is kevés lenne. Nem tart ettől a forgatókönyvtől?
GI: Biztos, hogy sok kollégának az is kevés lenne, ha a kormány csont nélkül elfogadná a 25 pontot. Ami persze nem fog bekövetkezni. A Tanítanék mozgalom és a Civil Közoktatási Platform 12 pontjából hatot fed le a mi 25 pontunk. De a civilek megmozdulásai most elsősorban arra irányulnak, hogy a kormány velük is üljön le tárgyalni. A mi követelésünk az a 25 pont, amelyről hónapok óta tárgyalunk. Ugyanakkor nem tagadjuk, hogy ennél hosszabb távú, még inkább rendszerszintű változtatásokra is szükség lehet. Ehhez újabb politikai döntések kellenek.
MN: Ha a 25 pontról megállapodnak, utána már hajlandók lennének beülni a kormány köznevelési kerekasztalába, és megvitatni a belengetett hosszabb távú változtatásokat?
GI: Jelen pillanatban erre nem tudok válaszolni. A köznevelési kerekasztal szakmai javaslatokat dolgoz ki, az államtitkárság a velünk folytatott tárgyalások során is gyakran hivatkozik ezekre. Mi azért nem veszünk részt a kerekasztalon, mert most nem szakmai előkészítő munkát folytatunk, hanem tárgyalunk a kormánnyal. Más kérdés, hogy mi sem csak úgy a levegőbe kiabáltuk bele a 25 pontunkat, hanem nagyon komoly szakmai háttérmunka után összeálló javaslatokkal ültünk le a tárgyalóasztalhoz. Pontosan kidolgoztuk, hogy mit hogyan lehetne megoldani. Most ezekről vitatkozunk a kormánnyal.
| A sztrájkbizottság követelései Az állami intézményfenntartó központ átszervezését és feladatainak meghatározását oly módon kell megoldani, hogy az biztosítsa a köznevelési intézmények szakmai, gazdasági, munkáltatói önállóságát. Az iskolában pedagógus munkakörben alkalmazottak gyermekekkel, tanulókkal való közvetlen foglalkozásának ideje (kötelező óraszám) – főszabályként – heti 22 óra legyen. A köznevelési intézményekben foglalkoztatottak közül azok, akik nem tartoznak a pedagógus-életpályamodell hatálya alá (a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítők, például dajka, technikai, ügyviteli és más munkakörben foglalkoztatottak) részesüljenek a havi rendszeres keresetükön felül többletjuttatásban, függetlenül attól, hogy milyen intézménytípusban dolgoznak, és ki az intézmény fenntartója. Meg kell teremteni annak feltételeit, hogy az intézményvezető minőségi munkavégzésért járó keresetkiegészítéssel (minőségi bérpótlék) ismerhesse el az átlagon felüli munkateljesítményeket. |
