Csak negyedik hónapja vezeti a Forster Központot L. Simon László (aki most éppen a Miniszterelnökség örökségvédelmi ügyekért felelős államtitkára) hűséges fegyverhordozója, Sárváry István, és már alig van olyan vezető, akit az elődjétől örökölt volna. Hogy pontosan kik irányítják a műemlékes csúcsszervet, úgy tűnik, titok, mert a honlap erről nem informál, a hivatal munkatársai nem nyilatkozhatnak, a Forster sajtóosztálya kérdéseinkre nem válaszol.
Mint azt online felületünkön már megírtuk, a Forster Központ előző elnökének, Sághi Attilának azért kellett kevesebb mint egy év után mennie, mert kellett a hely a helyettes államtitkárságát elveszítő Sárvárynak. Azóta kiderült, nem csak erről volt szó: Sághi nem tartozott L. Simon belső köréhez, viszont jó menedzser hírében áll. Az üzleti szférából jött, cégének állami megbízásai is voltak, s úgy gondolták, hogy ezért rövid pórázon tartható. A hivatal egykori és mai, név nélkül nyilatkozó munkatársaitól viszont úgy tudjuk, Sághi nem vágyott L. Simon bábja lenni; komolyan vette, hogy egy országos intézményt irányít, saját ötletei, tervei voltak a szakmai feladatok hatékony megoldásáról, például a kastélyprogram előkészítésekor széles körű társadalmi konzultációt indított az érintett térségekkel. A sikeresen megoldott feladatok miatt – például a leégett Kodály köröndi házra emelt védőtető megépítésével – a médiában is jó színben tűnt fel.
| ||
Sárváry István június elsejei kinevezése óta talán egyszer szólalt meg a sajtóban, a Forsterben dolgozó vagy azzal kapcsolatban lévő forrásaink szerint főnökük többet volt a parlamentben L. Simon oldalán, mint a hivatalban.
Tavaly kastély, idén vár
A Forster Központ legnagyobb szabású projektjét, a Nemzeti Kastélyprogramot 2014 novemberében hirdette meg a kormány. Ennek keretében 35 kastély újulna meg, a végleges koncepciót – beleértve a program ütemezését, a finanszírozás forrásait – 2015. március 1-jéig kellett a kormánynak beterjeszteni. L. Simon a határidőkről és a költségvetéséről tavaly ősszel azt mondta: „Azokat a kastélyokat vesszük számba, amelyeket a 2014–2020-as uniós költségvetési időszakban, de különösen a jelen kormányzati ciklusban fel akarunk újítani vagy a felújításukat meg akarjuk kezdeni.” Erre 40 milliárd forintot szánt a kormányzat. Azóta alig esik szó róla, hogyan döntött a kormány, egyáltalán foglalkozott-e a kérdéssel. Úgy tudjuk, hogy a hivatal előző vezetése beterjesztette a kormánynak az első ingatlancsomagot; ez jórészt már futó projektek befejezését, turisztikai továbbfejlesztését jelentette. Az edelényi, az iszkaszentgyörgyi, a sümegi, a tatai és a bicskei kastélyról lett volna szó, amihez a majki remeteség társult volna. A 33 milliárdos uniós forrás mellé 10 milliárdos költségvetési pénzt is igényeltek – így jött volna össze az L. Simon által említett 40 milliárd, hiszen nem minden beavatkozásra hívhatók le brüsszeli pénzek.
A hazai forrást azonban nem tervezték be a jövő évi költségvetésbe, és az ütemezésről sem született végső döntés. 2015-ben ugyanis újra nagyot gondolt L. Simon: a Nemzeti Várprogramot. Kormányhatározat is született, miszerint 2020-ig 32 vár újulna meg 17 milliárd forintból. Az első ütemben, 2016-tól Szigetvár, Diósgyőr, Eger, Kisvárda, Sümeg épülne újjá. Próbáltuk megkérdezni Sárváry Istvántól a pontos számokat, de nem sikerült elérnünk, L. Simon László pedig csak annyit mondott a Narancsnak, hogy nyolc ingatlan újul meg, de hogy melyek, azt nem árulta el. Hangsúlyozta: minden a terv szerint halad, és 55 milliárd forintot szánnak rá, amiből 33 az uniótól érkezik. Közlése arról árulkodik, hogy a két programot összemosták. Forrásaink szerint ezt a pénzt ráadásul csökkentették, nincs meg rá a hazai 10 milliárd, és a várprogram tervezett 17 milliárdja sem látható sehol – azaz „mindössze” a 33 milliárd forintos uniós támogatással lehet számolni.
A velencei jegyző
A hivatal azért is működhet akadozva, mert az új vezetés lecserélte a vezérkar jó részét. Szeptemberben Csornay Boldizsár elnökhelyettestől váltak meg indoklás nélkül, akinek a helyére a Népszabadság szerint Virágos Gábort szerették volna kinevezni. Virágos a Hiller István által létrehozott Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálatnak (KÖSZ) volt a vezetője. A Fidesz a KÖSZ-t folyamatosan támadta, majd a kormányváltás után a fölszámolását L. Simon László kezdeményezte. Az intézményt nem csupán megszüntették, de vezetőit, sőt alvállalkozóit is évekig vegzálták – még egy parlamenti albizottságot is bevetettek ellenük. Virágos azonban teljes bűnbocsánatot és jó állást kapott, a Székesfehérvári Városfejlesztési Közhasznú Nonprofit Kft. vezetésével kárpótolták. A Forster élére kinevezve viszont L. Simon saját magát hazudtolta volna meg – ám információink szerint tanácsadóként azért alkalmazzák. (Ezt alátámaszthatja, hogy amikor felhívtuk a Forster Központot, és őt kértük, azt a választ kaptuk, hogy éppen nem tartózkodik bent.)
A Sághi-korszak szervezeti és működési szabályzata szerint a régóta ott dolgozó, kiváló művészettörténész hírében álló Győr Attila tudományos főosztályvezető lépett volna elő az egyik elnökhelyettessé, ám erre már nem került sor, ő osztályvezetőként maradhatott a cégnél. A háromból egy elnökhelyettesi státuszt töltöttek be, Ritoók Pál művészettörténész, a kiállítóhely nélküli, egyszemélyes Magyar Építészeti Múzeum igazgatója kapta meg a feladatot. A jogi főosztály vezetőjét szintén lecserélték, helyette Korossy Csaba érkezett. Ő L. Simon szűkebb pátriájából érkezett, Velence jegyzője volt. A világörökségi főosztályt irányító Soós Gábor is távozni kényszerült, helyette osztályvezetőként a világörökségi ügyeket az előbb emlegetett Virágos Gábor felesége viszi. Az új emberek közül kevésnek van műemlékes tapasztalata, van, aki a BKK-tól érkezett. Távozott a régi sajtófőnök, Róna Katalin is, helyére az L. Simonhoz hasonlóan gárdonyi illetőségű Rodics Eszter jöhet. A gyesről visszatérő Rodics 2013-ban megkapta az L. Simon László kulturális államtitkár által kezdeményezett, személyes védnökségével megvalósuló Gárdonyi-emlékév szervezését, amelyet az NKA 100 millióval támogatott. A feol.hu 2014-ben így írt róla: a „rendkívül agilis és alapos gárdonyi anyuka szervezőkészségére a (Miniszterelnökség) parlamenti államtitkárságán is felfigyeltek, és néhány hónapja oda hívták kulturális tanácsadónak”. L. Simon – ahogyan a feol.hu fogalmaz, „Eszter fő támogatója” – akkor épp ott volt államtitkár.
Rodics számos, L. Simonhoz kötődő projektben kapott feladatot: ő volt az Ybl Bicentenárium koordinátora, a Várgondnokság Zsolnay-kiállításának szervezője és a Csók István-emlékév főszervezője. A Várkert Bazárban megvalósult Csók István-kiállítás épp most vendégeskedik Székesfehérváron. A Gárdonyi-emlékév egyes programjait egyébként a gárdonyi anyukák, így Rodics által alapított Zsongó Bárka Egyesület szervezte. E szervezet kapta azt a 6 millió forintot, amelyet az akkor éppen L. Simon által alelnökölt Nemzeti Kulturális Alap a miniszteri keretéből egy kápolnásnyéki kastély felújítási terveire adott 2014-ben. A kúriát birtokló Kastély.net Kft. történetesen a korábban L. Simon és felesége tulajdonában álló Ráció Kft. tulajdona.
| Harmadolták Az örökségvédelmi hivatal működésének zavarait jól mutatja, hogy az idei, általa szervezett Kulturális örökség napjain (KÖN) harmadannyi épület nyílt meg, mint a 2011-es fénykorban. Igaz, a hanyatlás korábban kezdődött. Sokáig a magyar kulturális élet egyik legszimpatikusabb és felettébb sikeres eseménye volt a Kulturális örökség napjai. A francia kezdeményezésre Európa számos országában évente megrendezett eseménysorozat lényege, hogy pár napig megnyitják a nagyközönség előtt az év többi napján nem látogatható műemlék épületeket – iskolát, hivatalt, bankot, lakóházat. Az első ilyen eseményt Magyarországon még 1991-ben egy civil szervezet, a Lechner Ödön Alapítvány szervezte meg, Európai örökség napok – nyitott kapuk címmel. Nemes Márta történész alapítványa elsősorban Lechner örökségére és néhány hivatali épületre koncentrált. Az 1998-ban frissen alakult Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának megtetszett a dolog, és az Országos Műemlékvédelmi Hivatalra (majd utódjára, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalra, a KÖH-re) bízta az immár Kulturális örökség napokra átkeresztelt rendezvény lebonyolítását. Az esemény néhány év alatt hallatlanul népszerű lett, 2011-ben már csaknem „ezer magyar ház” – ez is volt a mottója a fesztiválnak – nyitotta ki kapuit. A siker egyik kulcsa az eseménysorozat szervezője, Kertész Margit volt. Az ő kitartó munkájával sikerült egyre több intézményt és civilt rávenni arra, hogy időt, energiát, pénzt sem sajnálva megnyissák egy hétvégére a tulajdonukban lévő ingatlant. A 2011-es sikert követően azonban Kertész Margit búcsút mondott az akkori KÖH-elnöknek, Tamási Juditnak. A hivatal a következő évben későn kezdett a Kulturális örökség napok megszervezéséhez, s emiatt már akkor jóval kevesebb épület nyílt meg, mint egy évvel korábban. Az az évi örökség napok amúgy is nyomott hangulatban telt, hiszen egy héttel korábban szüntette meg a kormány a KÖH-öt. A következő évben a műemlékügy feldarabolásának logikáját követve az esemény megszervezése a Belügyminisztériumhoz tartozó Lechner Lajos Tudásközponthoz vándorolt, de a saját maga felépítésével foglalkozó intézménynek nem volt ereje az örökség napokra. 2014-ben a szervezés a KÖH utódszervezetére, a Forster Központra hárult, de abban az évben és idén is csak a harmadát sikerült bevonni a 2011-es ezer épületnek. |
