A várúr hadai - A műemlékvédelmi szervezet lefejezése

  • Hamvay Péter
  • 2015.10.19 06:10

Belpol

L. Simon László földijei, például a volt velencei jegyző és egy gárdonyi anyuka jutnak vezető szerephez a műemlékvédelem csúcsszervénél, a Forster Központban.

Csak negyedik hónapja vezeti a Forster Központot L. Simon László (aki most éppen a Miniszterelnökség örökségvédelmi ügyekért felelős államtitkára) hűséges fegyverhordozója, Sárváry István, és már alig van olyan vezető, akit az elődjétől örökölt volna. Hogy pontosan kik irányítják a műemlékes csúcsszervet, úgy tűnik, titok, mert a honlap erről nem informál, a hivatal munkatársai nem nyilatkozhatnak, a Forster sajtóosztálya kérdéseinkre nem válaszol.

Mint azt online felületünkön már megírtuk, a Forster Központ előző elnökének, Sághi Attilának azért kellett kevesebb mint egy év után mennie, mert kellett a hely a helyettes államtitkárságát elveszítő Sárvárynak. Azóta kiderült, nem csak erről volt szó: Sághi nem tartozott L. Simon belső köréhez, viszont jó menedzser hírében áll. Az üzleti szférából jött, cégének állami megbízásai is voltak, s úgy gondolták, hogy ezért rövid pórázon tartható. A hivatal egykori és mai, név nélkül nyilatkozó munkatársaitól viszont úgy tudjuk, Sághi nem vágyott L. Simon bábja lenni; komolyan vette, hogy egy országos intézményt irányít, saját ötletei, tervei voltak a szakmai feladatok hatékony megoldásáról, például a kastélyprogram előkészítésekor széles körű társadalmi konzultációt indított az érintett térségekkel. A sikeresen megoldott feladatok miatt – például a leégett Kodály köröndi házra emelt védőtető megépítésével – a médiában is jó színben tűnt fel.

L. Zrínyi kirohanása

L. Zrínyi kirohanása

Fotó: Németh Dániel

Sárváry István június elsejei kinevezése óta talán egyszer szólalt meg a sajtóban, a Forsterben dolgozó vagy azzal kapcsolatban lévő forrásaink szerint főnökük többet volt a parlamentben L. Simon oldalán, mint a hivatalban.

Tavaly kastély, idén vár

A Forster Központ legnagyobb szabású projektjét, a Nemzeti Kastélyprogramot 2014 novemberében hirdette meg a kormány. Ennek keretében 35 kastély újulna meg, a végleges koncepciót – beleértve a program ütemezését, a finanszírozás forrásait – 2015. március 1-jéig kellett a kormánynak beterjeszteni. L. Simon a határidőkről és a költségvetéséről tavaly ősszel azt mondta: „Azokat a kastélyokat vesszük számba, amelyeket a 2014–2020-as uniós költségvetési időszakban, de különösen a jelen kormányzati ciklusban fel akarunk újítani vagy a felújításukat meg akarjuk kezdeni.” Erre 40 milliárd forintot szánt a kormányzat. Azóta alig esik szó róla, hogyan döntött a kormány, egyáltalán foglalkozott-e a kérdéssel. Úgy tudjuk, hogy a hivatal előző vezetése beterjesztette a kormánynak az első ingatlancsomagot; ez jórészt már futó projektek befejezését, turisztikai továbbfejlesztését jelentette. Az edelényi, az iszkaszentgyörgyi, a sümegi, a tatai és a bicskei kastélyról lett volna szó, amihez a majki remeteség társult volna. A 33 milliárdos uniós forrás mellé 10 milliárdos költségvetési pénzt is igényeltek – így jött volna össze az L. Simon által említett 40 milliárd, hiszen nem minden beavatkozásra hívhatók le brüsszeli pénzek.

A hazai forrást azonban nem tervezték be a jövő évi költségvetésbe, és az ütemezésről sem született végső döntés. 2015-ben ugyanis újra nagyot gondolt L. Simon: a Nemzeti Várprogramot. Kormányhatározat is született, miszerint 2020-ig 32 vár újulna meg 17 milliárd forintból. Az első ütemben, 2016-tól Szigetvár, Diósgyőr, Eger, Kisvárda, Sümeg épülne újjá. Próbáltuk megkérdezni Sárváry Istvántól a pontos számokat, de nem sikerült elérnünk, L. Simon László pedig csak annyit mondott a Narancsnak, hogy nyolc ingatlan újul meg, de hogy melyek, azt nem árulta el. Hangsúlyozta: minden a terv szerint halad, és 55 milliárd forintot szánnak rá, amiből 33 az uniótól érkezik. Közlése arról árulkodik, hogy a két programot összemosták. Forrásaink szerint ezt a pénzt ráadásul csökkentették, nincs meg rá a hazai 10 milliárd, és a várprogram tervezett 17 mil­liárdja sem látható sehol – azaz „mindössze” a 33 milliárd forintos uniós támogatással lehet számolni.

A velencei jegyző

A hivatal azért is működhet akadozva, mert az új vezetés lecserélte a vezérkar jó részét. Szeptemberben Csornay Boldizsár elnökhelyettestől váltak meg indoklás nélkül, akinek a helyére a Népszabadság szerint Virágos Gábort szerették volna kinevezni. Virágos a Hiller István által létrehozott Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálatnak (KÖSZ) volt a vezetője. A Fidesz a KÖSZ-t folyamatosan támadta, majd a kormányváltás után a fölszámolását L. Simon László kezdeményezte. Az intézményt nem csupán megszüntették, de veze­tőit, sőt alvállalkozóit is évekig vegzálták – még egy parlamenti albizottságot is bevetettek ellenük. Virágos azonban teljes bűnbocsánatot és jó állást kapott, a Székesfehérvári Városfejlesztési Közhasznú Nonprofit Kft. vezetésével kárpótolták. A Forster élére kinevezve viszont L. Simon saját magát hazudtolta volna meg – ám információink szerint tanácsadóként azért alkalmazzák. (Ezt alátámaszthatja, hogy amikor felhívtuk a Forster Központot, és őt kértük, azt a választ kaptuk, hogy éppen nem tartózkodik bent.)

A Sághi-korszak szervezeti és működési szabályzata szerint a régóta ott dolgozó, kiváló művészettörténész hírében álló Győr Attila tudományos főosztályvezető lépett volna elő az egyik elnökhelyettessé, ám erre már nem került sor, ő osztályvezetőként maradhatott a cégnél. A háromból egy elnökhelyettesi státuszt töltöttek be, Ritoók Pál művészettörténész, a kiállítóhely nélküli, egyszemélyes Magyar Építészeti Múzeum igazgatója kapta meg a feladatot. A jogi főosztály vezetőjét szintén lecserélték, helyette Korossy Csaba érkezett. Ő L. Simon szűkebb pátriájából érkezett, Velence jegyzője volt. A világörökségi főosztályt irányító Soós Gábor is távozni kényszerült, helyette osztályvezetőként a világörökségi ügyeket az előbb emlegetett Virágos Gábor felesége viszi. Az új emberek közül kevésnek van műemlékes tapasztalata, van, aki a BKK-tól érkezett. Távozott a régi sajtófőnök, Róna Katalin is, helyére az L. Simonhoz hasonlóan gárdonyi illetőségű Rodics Eszter jöhet. A gyesről visszatérő Rodics 2013-ban megkapta az L. Simon László kulturális államtitkár által kezdeményezett, személyes védnökségével megvalósuló Gárdonyi-emlékév szervezését, amelyet az NKA 100 millióval támogatott. A feol.hu 2014-ben így írt róla: a „rendkívül agilis és alapos gárdonyi anyuka szervezőkészségére a (Miniszterelnökség) parlamenti államtitkárságán is felfigyeltek, és néhány hónapja oda hívták kulturális tanácsadónak”. L. Simon – ahogyan a feol.hu fogalmaz, „Eszter fő támogatója” – akkor épp ott volt államtitkár.

Rodics számos, L. Simonhoz kötődő projektben kapott feladatot: ő volt az Ybl Bicentenárium koordinátora, a Várgondnokság Zsolnay-kiállításának szervezője és a Csók István-emlékév főszervezője. A Várkert Bazárban megvalósult Csók István-kiállítás épp most vendégeskedik Székesfehérváron. A Gárdonyi-emlékév egyes programjait egyébként a gárdonyi anyukák, így Rodics által alapított Zsongó Bárka Egyesület szervezte. E szervezet kapta azt a 6 millió forintot, amelyet az akkor éppen L. Simon által alelnökölt Nemzeti Kulturális Alap a miniszteri keretéből egy kápolnásnyéki kastély felújítási terveire adott 2014-ben. A kúriát birtokló Kastély.net Kft. történetesen a korábban L. Simon és felesége tulajdonában álló Ráció Kft. tulajdona.

Harmadolták

Az örökségvédelmi hivatal működésének zavarait jól mutatja, hogy az idei, általa szervezett Kulturális örökség napjain (KÖN) harmadannyi épület nyílt meg, mint a 2011-es fénykorban. Igaz, a hanyatlás korábban kezdődött.

Sokáig a magyar kulturális élet egyik legszimpatikusabb és felettébb sikeres eseménye volt a Kulturális örökség napjai. A francia kezdeményezésre Európa számos országában évente megrendezett eseménysorozat lényege, hogy pár napig megnyitják a nagyközönség előtt az év többi napján nem látogatható műemlék épületeket – iskolát, hivatalt, bankot, lakóházat. Az első ilyen eseményt Magyarországon még 1991-ben egy civil szervezet, a Lechner Ödön Alapítvány szervezte meg, Európai örökség napok – nyitott kapuk címmel. Nemes Márta történész alapítványa elsősorban Lechner örökségére és néhány hivatali épületre koncentrált. Az 1998-ban frissen alakult Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának megtetszett a dolog, és az Országos Műemlékvédelmi Hivatalra (majd utódjára, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalra, a KÖH-re) bízta az immár Kulturális örökség napokra átkeresztelt rendezvény lebonyolítását. Az esemény néhány év alatt hallatlanul népszerű lett, 2011-ben már csaknem „ezer magyar ház” – ez is volt a mottója a fesztiválnak – nyitotta ki kapuit. A siker egyik kulcsa az eseménysorozat szervezője, Kertész Margit volt. Az ő kitartó munkájával sikerült egyre több intézményt és civilt rávenni arra, hogy időt, energiát, pénzt sem sajnálva megnyissák egy hétvégére a tulajdonukban lévő ingatlant.

A 2011-es sikert követően azonban Kertész Margit búcsút mondott az akkori KÖH-elnöknek, Tamási Juditnak. A hivatal a következő évben későn kezdett a Kulturális örökség napok megszervezéséhez, s emiatt már akkor jóval kevesebb épület nyílt meg, mint egy évvel korábban. Az az évi örökség napok amúgy is nyomott hangulatban telt, hiszen egy héttel korábban szüntette meg a kormány a KÖH-öt. A következő évben a műemlékügy feldarabolásának logikáját követve az esemény megszervezése a Belügyminisztériumhoz tartozó Lechner Lajos Tudásközponthoz vándorolt, de a saját maga felépítésével foglalkozó intézménynek nem volt ereje az örökség napokra. 2014-ben a szervezés a KÖH utódszervezetére, a Forster Központra hárult, de abban az évben és idén is csak a harmadát sikerült bevonni a 2011-es ezer épületnek.

Neked ajánljuk

Vértelenül

A „skót darab” – így emlegetik színházi körökben Shakespeare legrövidebb és egyik legvéresebb drámáját. Átkok, balszerencse, titokzatos balesetek kötődnek mind színpadi, mind filmes adaptációihoz, és változatos rítusok, amelyekkel távol lehet tartani a balsorsot.