A vírus sem akadályozta a nemzeti emlékműként szolgáló nagy árok elkészültét, de az átadás elmarad

  • MTI/narancs.hu
  • 2020. május 11.

Belpol

A budapesti a Nemzeti Összetartozás Emlékhelye nem tudja garantálni a távolságtartási szabályok betartását

Elkészült a budapesti Nemzeti Összetartozás Emlékhelye, a műszaki átadás-átvétel a következő napokban lesz, de az emlékhely megnyitása csúszik - írja az MTI.

Wachsler Tamás, a Steindl Imre-program vezérigazgatója jelentette be, hogy az Országház előtt megépített emlékhely elkészültét a koronavírus-járvány nem akadályozta meg, ugyanakkor az avatás egy későbbi időpontra csúszik.

Ilyen lesz a nemzeti összetartozást szimbolizáló árok a Kossuth téren

Erős szimbolika. Közzétette a Steindl Imre program a Kossuth tér közelébe tervezett Nemzeti Összetartozás Emlékhely első látványterveit. A hvg.hu szerint ez egy 100 méter hosszú árok lesz az Alkotmány utca Kossuth tér felőli oldalán. Az emlékmű legkésőbb jövő május végéig, a trianoni békeszerződés százéves évfordulója előtt elkészül.

Az eredeti elképzelések szerint a megnyitó június 4-én, a nemzeti összetartozás napján lett volna, azonban az emlékhely kialakítása miatt - egy négy méter széles és száz méter hosszú rámpáról van szó - nem lehet garantálni a járvány miatt bevezetett távolságtartási szabályokat.

"Ezért az a döntés született, hogy mindaddig, amíg a járványhelyzet meg nem engedi, az emlékhelyet nem nyitjuk meg" - tette hozzá.

Gödörben

Trianon 100. évfordulójára (2020. június 4.) a kormány felállíttatja a Nemzeti Összetartozás Emlékhelyét. Vagyis inkább kiásatja: a tervek szerint ez egy hatalmas árok lesz az Országháznál (az induló ár 5 milliárd forint, de meglepődnénk, ha ennyiből ki is hoznák).

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.