Budapest megvenné a Fővárosi Vízműveket

A vízzel játszanak

  • - zsip -
  • 2012. április 29.

Belpol

Nettó 15,1 milliárd forintért veheti vissza Budapest a Fővárosi Vízművek Zrt. részvényeinek 25 százalék + 1 szavazatnyi részvényét, a menedzsmentjogokat a francia és a német befektetőktől. Jó üzlet ez?

A francia Suez Environnement SA-tól 5100 darab, egyenként 100 ezer forintos, a német RWE Gmbh-tól 4900 darab, egyenként 100 ezer forintos, a két cég tulajdonában lévő Hungáriavíz Kft.-től 138 580 darab 100 ezer forintos és 18 darab, egyenként 10 ezer forintos részvényt venne meg a főváros, hogy a Fővárosi Vízművek Zrt. egyedüli tulajdonosa legyen. A vételár nettó 15,1 milliárd forint. Ezt tartalmazza az a szándéknyilatkozat, amelyet zárt ülésen fogadott el a Fővárosi Közgyűlés március 26-án reggel. E szándéknyilatkozat azonban nem szóról szóra egyezik azzal, amiben a francia befektetőkkel megállapodtak - legalábbis Tarlós István főpolgármester a közgyűlést követő sajtótájékoztatón erről beszélt. Három ponton is módosítottak, így a megállapodást ismét megküldik a franciáknak jóváhagyásra. Ezt követően készülhet el az 1997-ben kötött szindikátusi és menedzsmentszerződések felmondása, amit a közgyűlés április közepén szentesíthet. A főváros április 30-ig akarja tető alá hozni a megszüntetési megállapodást: akkor 8,25 milliárd forintot fizetne a részvényekért. A maradék 3,84 milliárd forintot két éven belül perkálná ki, két részletben. Ehhez bankgaranciát mutat fel, amely fedezi a 3,84 milliárd forint tőketartozást és annak két évre számolt 10 százalékos kamatát. A főváros ezenfelül átvállalja az OTP Bank Zrt.-vel szemben még fennálló 2 537 millió forintos hitel törlesztését, hétszer 362,5 millió forintot.

Ki fizet mit?

A Vízművek 25 százalékát + 1 részvényt - a közművagyont is beleértve - és a menedzsmentjogokat 1997-ben magánosította a főváros, 25 évre. Még tíz év van hátra a szerződésből, Tarlós ezért is tartotta jó üzletnek, hogy megspórolnak összesen 33 milliárd forint menedzsmentdíjat. Ehhez nagyvonalúan hozzászámolta még azt a 16,5 milliárd forintot, amennyiért a szerződés lejártakor a főváros visszavásárolná a részvényeket: ezért beszélt arról, hogy a főváros 49 milliárd helyett harmadáron jut a vagyonhoz. (Az eredeti kontraktus értelmében az üzletrész még tíz évig lenne a külföldi befektetőké.) Tarlós szerint így harmadáron juthat a főváros a részvényekhez; ám azzal persze nem kalkulált, hogy jelenértéken számítva a mai 15 milliárd forint érték 2022-ben körülbelül 30 milliárdra rúghat - vagyis ezzel illene számolni az előzetes mérlegkészítéskor.

Hogy valójában mennyit takarít meg a főváros, nem tudható. A főpolgármester évi 3,3 milliárd forint menedzsmentdíjról beszélt - ennyit vehetnek ki a kisebbségi befektetők, akik nem osztalékot kapnak, hanem menedzsmentszolgáltatást nyújtanak -, ugyanakkor valószínűbb, hogy ezen a címen 2 vagy 2,2 milliárd forintról lehet szó. (A közgyűlés még 2008-ban, Demszky Gábor idején kezdett tárgyalásokat e díj mérsékléséről. Városházi forrásunk szerint a francia és a német befektetők beérték volna 1,5-1,8 milliárddal is, ám megállapodás végül nem lett.) Hogy valójában mennyi a menedzsmentdíj, azt se Tarlós, se a Budapesti Vagyonkezelő Zrt. vezérigazgatója, Bán Tamás nem tudta megmondani: mindenki arra a bonyolult számítási képletre hivatkozik, amit földi halandó megérteni nem tud. Egyetlen adat azonban rendelkezésünkre áll: az elfogadott szándéknyilatkozat szerint a befektetők még megkapják az idei első negyedévre járó 468 millió forint menedzsmentdíjat - ha ezt egy évre vetítjük, az összeg nem éri el a kétmilliárd forintot, vagyis tíz év alatt is csupán 20 milliárd forint jön ki a főpolgármester emlegette 33 milliárddal szemben. (A Narancs ezzel kapcsolatos kötözködése után a főpolgármester úgy fogalmazott, hogy a menedzsmentdíjból realizálható megtakarítás elérheti a 33 milliárd forintot.)

Ám ez csak az egyik talány. A másik az, hogy a főváros honnan szerez minderre pénzt. A döntéshozatalban részt vevő egyik fideszes politikus lapunknak arról beszélt, hogy a vízművek nyereségéből fizetnek - ám az évi 2-3 milliárd forint erre kevés. Egy másik kormánypárti politikus hitelfelvételt emlegetett, de nem árulta el, ki lesz az igénylő. Tarlóst, mint kiderült, egyvalami érdekli: hogy a vételárat ne a főváros agyonterhelt költségvetéséből egyenlítsék ki. Van ugyan 12 milliárd forintnyi tartalék erre az évre, de azt öngyilkosság lenne erre szánni. A fővárosnak már csak "jogilag van esélye hitelhez jutni, üzletileg semmiképp" - fogalmazott egy forrásunk. Ez is abba az irányba tereli a városvezetést, hogy a saját cégeit utasítsa hitelfelvételre. Az egyik a Vízművek lehet, a másik nevét nem árulta el Tarlós, igaz, a Fővárosi Csatornázási Művek Zrt.-t kizárta lehetőségként. Információink szerint a Budapesti Vagyonkezelő Központ Zrt. lehet majd az adós (a társaság magába olvasztotta a legnagyobb fővárosi közszolgáltató cégeket, legutóbb a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt.-t). A pénzügyi fedezet terve információink szerint a zárt ülésen szóba sem került, jóllehet maga az előterjesztés hivatkozott rá. Tarlós szerint e cégek egy főpolgármesteri köszönő levélért cserébe felveszik a vízműrészvények felvásárlásához szükséges hitelt. "Na és ez az egész hogyan történik majd? Egy nokiás dobozban átadják majd a pénzt? És végül hogyan kerülnek a főváros tulajdonába a papírok? Hogy fogják ezt elkönyvelni? Mit szól ehhez az adóhivatal?" - sorolta kérdéseit egy neve elhallgatását kérő közgazdász, aki szerint e megoldással a főváros a debreceni modellt követné, ahol az önkormányzat helyett a vagyonkezelőt verték adósságba.

Külföldi elemek

A főváros számol még egy lehetőséggel: a szerződés azonnali hatályú megszüntetése, súlyos szerződésszegésre hivatkozva. A vízművek körülbelül ezer tűzcsapot kezel, ezeknek már az 1997-es privatizáció idején is nagyjából 30 százaléka hibás volt. Budapest azzal fenyegetőzik, hogy a tűzcsapok szomorú állapotára hivatkozva mondja fel a szerződést, ha a befektetők 90 napon belül nem reagálnak ajánlatára. A Narancs kérdésére a főpolgármester más érvet nem hozott fel arra, hogy lehetne a szerződést azonnali hatállyal megszüntetni. Kérdésünkre, hogy akkor miért nem él a felmondás jogával már most az önkormányzat, Tarlós úgy válaszolt, hogy várja szerkesztőségünk ötletét, mit kellene tennie. A főpolgármester beszélt arról is, hogy bizonytalan lenne a szerződésfelmondás miatt indított per kimenetele. "Mérlegelni kell az egyezség szempontjából mindazokat a peres kockázatokat is, melyeket a választott bírósági eljárásokban óhatatlanul felmerülő külföldi elemek (sic!) jelentenek, és amelyek kiküszöbölésére nincs megfelelő eszköztárunk" - olvasható az előterjesztés indoklásában. Mint arról a Narancs korábban beszámolt, a befektetők már ráléptek a pereskedés rögös útjára: választott bírósághoz fordultak, miután a nyár végén végleg megszakadtak a tárgyalások (lásd: Vízművek, amit akartok, 2012. január 12.).

A magánosítást 1997-ben levezénylő Atkári János volt főpolgármester-helyettes szerint a befektetők azzal is jobban jártak volna, ha nem a fővárosi vízműveket veszik meg, hanem állampapírt vásárolnak. A pénzügyi szakember úgy látja, ma is csak a privatizációnak van értelme. Az önkormányzat szerepzavarban van: miközben tulajdonosként a haszon maximalizálására törekszik, a felhasználók érdekeit is megjeleníti, akik viszont a lehető legolcsóbb vízdíjat szeretnék a legjobb minőségű szolgáltatással. E két szerepet egyszerre egyetlen önkormányzat sem képes ellátni. Atkári szerint bár 2013-tól a törvény a víziközmű-vagyon önkormányzati állami tulajdonba vételét írja elő, az üzemeltetési jogokra nem vonatkozik a magántulajdon e korlátozása. Atkári János határozottan állítja: az elmúlt húsz évben bebizonyosodott, hogy egyrészt a magánbefektetők irányította fővárosi cégeknél nem fordult elő korrupció, másrészt a főváros velük szemben mindig világosan meg tudta jeleníteni a polgárok érdekeit.


Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."