A francia Suez Environnement SA-tól 5100 darab, egyenként 100 ezer forintos, a német RWE Gmbh-tól 4900 darab, egyenként 100 ezer forintos, a két cég tulajdonában lévő Hungáriavíz Kft.-től 138 580 darab 100 ezer forintos és 18 darab, egyenként 10 ezer forintos részvényt venne meg a főváros, hogy a Fővárosi Vízművek Zrt. egyedüli tulajdonosa legyen. A vételár nettó 15,1 milliárd forint. Ezt tartalmazza az a szándéknyilatkozat, amelyet zárt ülésen fogadott el a Fővárosi Közgyűlés március 26-án reggel. E szándéknyilatkozat azonban nem szóról szóra egyezik azzal, amiben a francia befektetőkkel megállapodtak - legalábbis Tarlós István főpolgármester a közgyűlést követő sajtótájékoztatón erről beszélt. Három ponton is módosítottak, így a megállapodást ismét megküldik a franciáknak jóváhagyásra. Ezt követően készülhet el az 1997-ben kötött szindikátusi és menedzsmentszerződések felmondása, amit a közgyűlés április közepén szentesíthet. A főváros április 30-ig akarja tető alá hozni a megszüntetési megállapodást: akkor 8,25 milliárd forintot fizetne a részvényekért. A maradék 3,84 milliárd forintot két éven belül perkálná ki, két részletben. Ehhez bankgaranciát mutat fel, amely fedezi a 3,84 milliárd forint tőketartozást és annak két évre számolt 10 százalékos kamatát. A főváros ezenfelül átvállalja az OTP Bank Zrt.-vel szemben még fennálló 2 537 millió forintos hitel törlesztését, hétszer 362,5 millió forintot.
Ki fizet mit?
A Vízművek 25 százalékát + 1 részvényt - a közművagyont is beleértve - és a menedzsmentjogokat 1997-ben magánosította a főváros, 25 évre. Még tíz év van hátra a szerződésből, Tarlós ezért is tartotta jó üzletnek, hogy megspórolnak összesen 33 milliárd forint menedzsmentdíjat. Ehhez nagyvonalúan hozzászámolta még azt a 16,5 milliárd forintot, amennyiért a szerződés lejártakor a főváros visszavásárolná a részvényeket: ezért beszélt arról, hogy a főváros 49 milliárd helyett harmadáron jut a vagyonhoz. (Az eredeti kontraktus értelmében az üzletrész még tíz évig lenne a külföldi befektetőké.) Tarlós szerint így harmadáron juthat a főváros a részvényekhez; ám azzal persze nem kalkulált, hogy jelenértéken számítva a mai 15 milliárd forint érték 2022-ben körülbelül 30 milliárdra rúghat - vagyis ezzel illene számolni az előzetes mérlegkészítéskor.
Hogy valójában mennyit takarít meg a főváros, nem tudható. A főpolgármester évi 3,3 milliárd forint menedzsmentdíjról beszélt - ennyit vehetnek ki a kisebbségi befektetők, akik nem osztalékot kapnak, hanem menedzsmentszolgáltatást nyújtanak -, ugyanakkor valószínűbb, hogy ezen a címen 2 vagy 2,2 milliárd forintról lehet szó. (A közgyűlés még 2008-ban, Demszky Gábor idején kezdett tárgyalásokat e díj mérsékléséről. Városházi forrásunk szerint a francia és a német befektetők beérték volna 1,5-1,8 milliárddal is, ám megállapodás végül nem lett.) Hogy valójában mennyi a menedzsmentdíj, azt se Tarlós, se a Budapesti Vagyonkezelő Zrt. vezérigazgatója, Bán Tamás nem tudta megmondani: mindenki arra a bonyolult számítási képletre hivatkozik, amit földi halandó megérteni nem tud. Egyetlen adat azonban rendelkezésünkre áll: az elfogadott szándéknyilatkozat szerint a befektetők még megkapják az idei első negyedévre járó 468 millió forint menedzsmentdíjat - ha ezt egy évre vetítjük, az összeg nem éri el a kétmilliárd forintot, vagyis tíz év alatt is csupán 20 milliárd forint jön ki a főpolgármester emlegette 33 milliárddal szemben. (A Narancs ezzel kapcsolatos kötözködése után a főpolgármester úgy fogalmazott, hogy a menedzsmentdíjból realizálható megtakarítás elérheti a 33 milliárd forintot.)
Ám ez csak az egyik talány. A másik az, hogy a főváros honnan szerez minderre pénzt. A döntéshozatalban részt vevő egyik fideszes politikus lapunknak arról beszélt, hogy a vízművek nyereségéből fizetnek - ám az évi 2-3 milliárd forint erre kevés. Egy másik kormánypárti politikus hitelfelvételt emlegetett, de nem árulta el, ki lesz az igénylő. Tarlóst, mint kiderült, egyvalami érdekli: hogy a vételárat ne a főváros agyonterhelt költségvetéséből egyenlítsék ki. Van ugyan 12 milliárd forintnyi tartalék erre az évre, de azt öngyilkosság lenne erre szánni. A fővárosnak már csak "jogilag van esélye hitelhez jutni, üzletileg semmiképp" - fogalmazott egy forrásunk. Ez is abba az irányba tereli a városvezetést, hogy a saját cégeit utasítsa hitelfelvételre. Az egyik a Vízművek lehet, a másik nevét nem árulta el Tarlós, igaz, a Fővárosi Csatornázási Művek Zrt.-t kizárta lehetőségként. Információink szerint a Budapesti Vagyonkezelő Központ Zrt. lehet majd az adós (a társaság magába olvasztotta a legnagyobb fővárosi közszolgáltató cégeket, legutóbb a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt.-t). A pénzügyi fedezet terve információink szerint a zárt ülésen szóba sem került, jóllehet maga az előterjesztés hivatkozott rá. Tarlós szerint e cégek egy főpolgármesteri köszönő levélért cserébe felveszik a vízműrészvények felvásárlásához szükséges hitelt. "Na és ez az egész hogyan történik majd? Egy nokiás dobozban átadják majd a pénzt? És végül hogyan kerülnek a főváros tulajdonába a papírok? Hogy fogják ezt elkönyvelni? Mit szól ehhez az adóhivatal?" - sorolta kérdéseit egy neve elhallgatását kérő közgazdász, aki szerint e megoldással a főváros a debreceni modellt követné, ahol az önkormányzat helyett a vagyonkezelőt verték adósságba.
Külföldi elemek
A főváros számol még egy lehetőséggel: a szerződés azonnali hatályú megszüntetése, súlyos szerződésszegésre hivatkozva. A vízművek körülbelül ezer tűzcsapot kezel, ezeknek már az 1997-es privatizáció idején is nagyjából 30 százaléka hibás volt. Budapest azzal fenyegetőzik, hogy a tűzcsapok szomorú állapotára hivatkozva mondja fel a szerződést, ha a befektetők 90 napon belül nem reagálnak ajánlatára. A Narancs kérdésére a főpolgármester más érvet nem hozott fel arra, hogy lehetne a szerződést azonnali hatállyal megszüntetni. Kérdésünkre, hogy akkor miért nem él a felmondás jogával már most az önkormányzat, Tarlós úgy válaszolt, hogy várja szerkesztőségünk ötletét, mit kellene tennie. A főpolgármester beszélt arról is, hogy bizonytalan lenne a szerződésfelmondás miatt indított per kimenetele. "Mérlegelni kell az egyezség szempontjából mindazokat a peres kockázatokat is, melyeket a választott bírósági eljárásokban óhatatlanul felmerülő külföldi elemek (sic!) jelentenek, és amelyek kiküszöbölésére nincs megfelelő eszköztárunk" - olvasható az előterjesztés indoklásában. Mint arról a Narancs korábban beszámolt, a befektetők már ráléptek a pereskedés rögös útjára: választott bírósághoz fordultak, miután a nyár végén végleg megszakadtak a tárgyalások (lásd: Vízművek, amit akartok, 2012. január 12.).
A magánosítást 1997-ben levezénylő Atkári János volt főpolgármester-helyettes szerint a befektetők azzal is jobban jártak volna, ha nem a fővárosi vízműveket veszik meg, hanem állampapírt vásárolnak. A pénzügyi szakember úgy látja, ma is csak a privatizációnak van értelme. Az önkormányzat szerepzavarban van: miközben tulajdonosként a haszon maximalizálására törekszik, a felhasználók érdekeit is megjeleníti, akik viszont a lehető legolcsóbb vízdíjat szeretnék a legjobb minőségű szolgáltatással. E két szerepet egyszerre egyetlen önkormányzat sem képes ellátni. Atkári szerint bár 2013-tól a törvény a víziközmű-vagyon önkormányzati állami tulajdonba vételét írja elő, az üzemeltetési jogokra nem vonatkozik a magántulajdon e korlátozása. Atkári János határozottan állítja: az elmúlt húsz évben bebizonyosodott, hogy egyrészt a magánbefektetők irányította fővárosi cégeknél nem fordult elő korrupció, másrészt a főváros velük szemben mindig világosan meg tudta jeleníteni a polgárok érdekeit.
