A BKV-botrányok politikai háttere

Felsővezeték-szakadás

  • M. László Ferenc
  • B. Simon Krisztián
  • 2009.08.27 00:00

Belpol

Százmilliós tanácsadói szerződések, elbuktatott átszervezési koncepció, több tízmilliós végkielégítések és prémiumok, vizsgálatdömping - háború dúl a BKV felügyeletéért, a közlekedési cég nagy összegű megrendeléseiért.

A közlekedési cég humánpolitikai igazgatója, a nyugállományba vonuló Szalainé Szilágyi Eleonóra úgy kapott közel százmilliós lelépési pénzt, hogy a BKV meg sem vált tőle. A közel negyedmilliós nyugdíja mellett a közlekedési cég 1,2 milliós fizetéssel tovább foglalkoztatta "nélkülözhetetlen" munkatársát - adta hírül egy hónapja a Magyar Nemzet. A csődközeli helyzetben lévő vállalat személyzetise titoktartási pénzt és húszmilliós prémiumot kapott, megtarthatta szolgálati autóját, mi több, a lakásvásárlásra felvett hitelének fennmaradó részét is elengedte a BKV. Az elmúlt hetekben kiderült, hogy az 1972 óta a cégnél dolgozó Szalainé esete nem egyedülálló, az elmúlt években több, a vállalatnál alig egy-másfél évet lehúzó menedzser is milliós végkielégítéssel távozott.

A tucatnyi nevet tartalmazó, közfelháborodást kiváltó lista nem minden előzmény nélkül került nyilvánosságra. A botrány kirobbanása előtt a fővárosi szocialisták egyre hangosabban követelték Kocsis István távozását. Hallani lehetett arról is, hogy már megtalálták az igazgató utódát Balogh Zsolt általános vezérigazgató-helyettes személyében. Ezt követően került ki a sajtóba a Szalainé végkielégítéséről szóló hír, ugyanis Balogh hosszabbította meg a BKV személyzeti főnökének felmondási idejét, mint ahogy a hatalmas összegek kifizetését lehetővé tevő szerződések zöme is az ő nevéhez fűződik - azokat még Kocsis kinevezése előtt kötötték.

Harcok a csúcsokon

A történet előzményei 2006-ig nyúlnak viszsza. Az üstökösként emelkedő, a régi fővárosi MSZP-s gárdát háttérbe szorító, a korábbi főpolgármester-helyettes, Vajda Pál posztját megöröklő Hagyó Miklós az önkormányzati választások után egyezett meg Budapest első emberével a felügyeleti és kinevezési jogosítványok elosztásáról (Hagyó portréját lásd: Százból kilencvenkilenc, Magyar Narancs, 2007. augusztus 2.). Demszky Gáborral, illetve a főpolgármester szürke eminenciásának tartott Mesterházy Ernővel úgy állapodtak meg, hogy a szocialisták kapták a legjelentősebb fővárosi közműcégek - így a közlekedési vállalat, a Főtáv és a temetkezési társaság - felügyeletét, az SZDSZ pedig a Főkert és a közterület-fenntartó irányítását. Az egyezség része volt, hogy a kinevezési jogkörök a közgyűléstől átkerültek az MSZP elnökölte gazdasági "csúcsbizottsághoz". Igaz, a koalíció vezető politikusai szentül megígérték, hogy döntéseik előtt kikérik a frakciók véleményét, előre és részletesen tájékoztatják a bizottság tagjait, akik kötelesek a képviselőcsoportok álláspontját reprezentálni a testületben. Ugyancsak megfogadták, hogy a vezetői posztok nagy többségére pályázatot írnak ki - ám ezekről az ígéretekről később rendszerint elfeledkeztek.

Hagyó városvezetőként első jelentős sikerét a BKV-t tizenhárom évig irányító, korábban rendíthetetlennek tartott Aba Botond menesztésével érte el, akit a Nógrád Volán éléről magas fizetéssel átcsábított Antal Attilával váltott fel. A helyzetről sokat elmond, hogy Demszky hónapokig próbálta elmozdítani a Combino-villamosok beszerzése körüli botrányok ürügyén Abát, de a szocialisták ellenkezése miatt nem járt sikerrel. "Nincs ebben semmi különös, a BKV tizenhat éve az MSZP felségterületének számít, és ezt mostanáig tiszteletben is tartottuk" - mondta egy, a főpolgármesterhez közel álló forrásunk. Aba eltávolítása után Hagyó a többi közműcég igazgatóságán és felügyelőbizottságában is nagytakarítást végzett, többnyire hozzá lojális szakembereket állítva a társaságok élére. Az SZDSZ-szel megkötött paktum értelmében számos pártkatona kapott így magas sarzsival járó megbízatást. (Így lehet a mai napig tagja a Fővárosi Csatornázási Művek fb-jének és a Péterfy Sándor utcai kórház felügyelőtanácsának Hunvald György, Erzsébetváros előzetes letartóztatásban lévő polgármestere.)

A lendület 2008 márciusában tört meg, amikor újra megüresedett a BKV vezérigazgatói széke. Bár Antal megromlott egészségére hivatkozva távozott, közismert volt, hogy a busztender botrányos ügyeibe bukott bele (fia a pályázó cég egyik alvállalkozója volt). Szinte még be sem adta lemondását, a budapesti szocialisták nevében Somlyódy Csaba fővárosi képviselő - a "szuperbizottság" elnöke - máris jelezte, Balogh Zsoltot látnák szívesen a közlekedési cég élén, őt tartják a pályázat esélyesének. Csakhogy időközben Gyurcsány Ferenc miniszterelnök menesztette a Magyar Villamos Művek (MVM) vezetőjét, Kocsis pedig bejelentette: "vállalja" a BKV irányítását. Lapunk több kormányzati és fővárosi politikussal beszélgetve sem tudta kideríteni, hogyan úszott be a képbe Kocsis, és miként győzték meg Demszkyt, illetve Hagyót kinevezésének helyességéről. Sőt az is homályba vész, hogy a Gyurcsány-kormány miért tette ki Kocsis szűrét az MVM-től. Kocsis az ország legbefolyásosabb embereinek egyike, nemcsak magánvagyona, de gazdag állami vállalatok vezetőjeként szerzett sokrétű tudása miatt is, Csányi Sándor jelenlegi üzlettársa (Kocsis napjainkban is tagja az OTP és a Csányi Pincészet igazgatóságának) és közeli embere, aki Puch Lászlóval sincs fachéban. Városházi forrásaink szerint az akkori kabinet ellentmondásos üzeneteket küldött: kezdetben óva intették a főváros vezetését Kocsistól, később viszont mellette lobbiztak, ami egyrészt azt a magyarázatot erősítheti, hogy a BKV-t afféle lelépési pénznek szánták: és talán az sem lehetett utolsó szempont, hogy Kocsis ezentúl nem a kormány, hanem Hagyó Miklós problémája lesz.

Úgy hoz pénzt, hogy visz

Az új vezér állítólag azzal győzte meg a közgyűlés nagy többségét, hogy megígérte, kinevezése esetén harmincmilliárd forintot szerez a BKV-nak. (A Medgyessy-kormány elengedte ugyan a cég harmincmilliárdos adósságát, de a deficit hamar újratermelődött, és rövid időn belül túlnőtt a nyolcvanmilliárdon is. Antal nullszaldós mérleget ígért, ám a durva járatritkításokat kilátásba helyező takarékossági csomagját - az új paraméterkönyvet - a politikusok végül nem hagyták jóvá.) Bár Hagyó megszavazta az MVM-től érkező csúcsmenedzser kinevezését, azonnal konfrontálódott vele - az új vállalatigazgató nem ismerte el a főpolgármester-helyettes dominanciáját. Hagyó sikertelenül ugyan, de megpróbálta elérni, hogy Kocsistól vonják meg a legfőbb munkáltatói jogosítványait, így többek között még saját helyetteseit sem nevezhette volna ki. Alig egy hónappal később bekövetkezett, amitől Hagyó tartott: Kocsis István élt a megőrzött jogaival, és eltávolította székéből Regőczi Miklós vezérigazgató-helyettest, akit a főpolgármester-helyettes bizalmasaként tartottak számon a városházán. Igaz, mégsem bizonyult annyira erősnek, hogy Hagyó minden kérését negligálni tudta volna: kénytelen volt kompromisszumot kötni, és kinevezni Balogh Zsoltot általános helyettesévé. A törékeny egyensúly átmeneti békét hozott. A főpolgármester-helyettes elveszítette a közvetlen befolyását a BKV felett, de Balogh révén még mindig hozzájuthatott bizonyos belső információkhoz, a városházi hatalmi struktúrákon keresztül pedig továbbra is lehetősége volt megakadályozni, esetleg lassítani bizonyos folyamatokat.

Ám a fegyverszünet nem tartott sokáig, 2008 végén, 2009 elején egyre több kényes információ került nyilvánosságra Kocsis tevékenységéről. Ekkoriban számos cikk jelent meg arról, hogy a BKV felső kategóriás szolgálati autóval meg drága szivarokkal kedveskedett a vezérigazgatónak. Hagyó következő lépése az volt, hogy megfúrta Kocsis holdingkoncepcióját, és szétcincálta a közgyűlésben, illetve a bizottságban a vezérigazgató átalakítási terveit. A koncepció ugyanis nagyban csökkentette volna Hagyó beleszólását a BKV ügyleteibe. A holdingosítás azzal járt volna, hogy nem a főváros, hanem most már a BKV mint tulajdonos delegálta volna az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagokat a cég leányvállalataihoz - azaz ahol az alvállalkozói tendereket kiírják, és a valós pénzköltés zajlik. Ekkor derült fény arra, hogy a vállalat Kocsis vezetése alatt is kötött furcsa tanácsadói szerződéseket, melyek keretében közel százmillió forintot fizetett ki külsős, részben offshore cégeknek. (A legnagyobb visszhangot az az eset keltette, amikor a formacipők kiválasztásához vették igénybe az egyik cég tanácsait 780 ezer forintért.) Kocsis egyik esetben sem ismerte el, hogy hibázott, ellenkezőleg, azt állította, hogy azért támadják, mert a korábbi kontraktusok felmondásával hétszázról négyszázmillióra csökkentette a vállalat szerződésállományát, és ezzel gátat szabott annak, hogy bizonyos politikai körök a BKV-ból gazdagodjanak meg.

Kocsist támadják

A Kocsist kompromittáló kiszivárogtatásoknak ez azonban csak a kezdete volt. Nem sokkal később az index.hu-n cikksorozat indult arról, hogy Kocsis irányítása alatt a Magyar Villamos Művek (MVM) milliárdokat fizetett ki offshore cégeknek - többek között a Kapolyi László érdekeltségébe tartozó Kárpát Energo Zrt.-nek. Emiatt Kocsis kénytelen volt megválni bizalmi emberétől, Molnár László műszaki-gazdasági főtanácsadótól, aki korábban az MVM-nél a sokat bírált kifizetéseket intézte. (A kinevezése után Kocsis egyébként több vezető beosztású menedzsert hívott át a villamos művektől, akiket határozott idejű szerződéssel alkalmaztak, tehát ők is jelentős lelépési pénzre lennének jogosultak eltávolításuk esetén.) Igaz, Molnárral együtt lapátra tette Futó Sándor elnöki főtanácsadót is, aki Tóthfalusi György SZDSZ-es igazgatósági elnök bizalmasaként fungált a társaságnál.

A nyár elején már erősen ingott a vezérigazgató széke: ekkor jelentette be Steiner Pál, a szocialisták fővárosi frakcióvezetője, hogy elveszítette a budapesti MSZP - azaz Hagyó - bizalmát, távoznia kell. A főváros önkormányzata felszólította Kocsist, hogy tisztázza magát, amit a vezérigazgató a maga módján meg is tett, azaz "szóban tájékoztatta" a cég felügyelőbizottságát az MVM-es ügyekről, és írásos nyilatkozatot tett arról, hogy nem folyik ellene hatósági eljárás. Ám továbbra sem tudni, pontosan mivel győzte meg az fb-t ártatlanságáról. A bizottság tagjai ugyanis nem járultak hozzá a jegyzőkönyv nyilvánosságra hozatalához - az fb elnöke, Székely Gábor megbízott egy független jogászt, vizsgálja meg, hogy betekinthet-e a sajtó az elzárt dokumentációba.

A legkényesebb ügyet a mai napig homály fedi. A villamos művek vagyonvesztéséről oknyomozó cikkeket közlő index.hu feltárta, hogy az MVM-csoport 2007 végén, 2008 elején szállodát bérelt attól a brit bejegyzésű, offshore hátterű cégtől (Jadran Investments Limited), amelynek tulajdonosi struktúrájában feltűnt egy Mrs. Istvan Kocsis nevű személy. Állítólag a vezérigazgató a BKV felügyelőbizottságának bemutatta az ügyben eljáró angol ügyvéd által szignált igazolást, mely bizonyítaná, hogy sem neki, sem a családjának nincs köze a szállodaügyhöz. (A sajtóban tett nyilatkozatai szerint valakik visszaéltek a felesége nevével, amiért jogi elégtételt követel.) Csakhogy a Népszabadság értékelése szerint - amelyet a lap a birtokába jutott dokumentációra alapoz - mindez csak annyit bizonyít, hogy az adott cég egy másik offshore vállalkozás tulajdonában van, az nem derül ki belőle, ki áll a lánc végén. Vitézy Dávid, a felügyelőbizottság fideszes delegáltja úgy véli, a kérdés megoldása nem tartozik az fb feladatai közé. "Nonszensz az a felvetés, hogy a BKV felügyelőbizottságának kell kivizsgálnia egy MVM-es ügyet. Meghallgatjuk, mit mond Kocsis, de annak igazságtartalmát nem tudjuk ellenőrizni, nem is a mi dolgunk" - állítja Vitézy.

Visszavágó

Hiába került össztűz alá június-júliusban, Kocsis ellencsapása - a végkielégítési kázusok nyilvánosságra hozatala - eredményes volt: megmentette a székét, sőt végre megszabadulhatott Balogh Zsolttól. Hiába kért a főpolgármester-helyettes azonnal belső vizsgálatot, azt állítva, hogy a jelenlegi vezérigazgató is tudott a kifizetésekről, a Kocsis felügyelete alatt készült analízis a BKV-vezért igazolta. E vizsgálat szerint 2007-ben 2,6 milliárd, 2008-ban 600 millió forintot fizettek ki a vállalaton belül a megszűnő munkaviszonyok után - míg Kocsis kinevezése, azaz tavaly szeptember eleje óta mindössze 168 millió forintot költött a cég erre a célra.

A 3,2 milliárd forintos összeg részben annak köszönhető, hogy a CEMI nevű tanácsadó vállalat javaslatára az elmúlt években átalakították a BKV struktúráját, és az átszervezés számos munkahely megszüntetését vonta magával. A félezres létszámcsökkentés számos vezető elbocsátásával járt, ez utóbbiak szerződésének felbontása végül egymilliárd forintot emésztett fel. Szalainé mellett a csúcstartó Tölgyesi Vilmos műszaki igazgató volt, aki 35 év munkaviszony után 69 millió forintnak örülhetett, de például Bosnyák Gyula stratégiai igazgatónak már 16 hónapnyi munka elég volt ahhoz, hogy 38,9 millió forinttal hálálják meg szolgálatait, Regőczi Miklós kommunikációs vezérigazgató 21 hónapját pedig 34,5 millió forinttal jutalmazták.

Az utóbbiak esete azért érdekes, mert a munka törvénykönyve és a kollektív szerződés leszögezi: egyhavi végkielégítéshez legalább három év munkaviszony szükséges. Ezt a jogi "gubancot" a cégnél ennél rövidebb ideig tevékenykedő menedzserek esetében a vállalat jogászai úgy oldották fel, hogy határozott idejű szerződésekben fixálták, mekkora "megállapodás alapján" kiutalt összegekre vagy titoktartási díjra jogosultak a kedvezményezettek. "Egy közcégnél nincs olyan, hogy 'titok', minden információ nyilvános kellene legyen. Szerintem az illetékesek addig kutakodtak, amíg találtak egy olyan jogi klauzulát, ami alapján kiutalhatták az összeget" - borongott a Narancsnak Ikvai-Szabó Imre, a közlekedési vállalat gazdasági ügyeit felügyelő liberális főpolgármester-helyettes.

Az is kérdés, hogy miért csak most derült fény ezekre az összegekre, hiszen a BKV könyvvizsgálatáért felelős Deloitte már februárban felhívta a figyelmet arra, hogy problémák vannak a végkielégítések körül - hogy ti. Szalainé magának utalt ki pénzeket -, és a belső kontroll megerősítését javasolta. Ráadásul Hagyó Miklós tavaly májusban kilátásba helyezte, hogy bekéreti a cégvezetők munkaszerződéseit, miután kiderült, hogy a paraméterkönyv "szakmai alkalmatlansága" miatt felmentett Somodi László közlekedési vezérigazgató-helyettes 71 millió forintot kapott volna rendes felmondás esetén. (A korábbi végkielégítési botrányokról lásd Ami jár, az jár című keretesünket.) Meglepő, hogy a jelenlegi vezetés érdemi válasz nélkül hagyta a könyvvizsgáló észrevételeit, pontosabban a februári válaszukban leszögezték: "Megítélésünk szerint a társaság jogszerűen fizetett ki 36 millió 978 ezerforint végkielégítést a jelenleg is munkavállalóként foglalkoztatott dr. Szalainé dr. Szilágyi Eleonóra részére." Kocsis azzal védekezett, hogy tudott ugyan az ügyről, de a beosztottjai nem tájékoztatták a teljes összegről, a pontos részletekről.

A betegszabadságon lévő Hagyó Miklósról mindeközben elterjedt a hír, hogy lemondana BKV-felügyeleti jogáról. Sajtófőnöke, Horváth Éva ezt még cáfolta, azt viszont már nem sikerült megértetnie a nyilvánossággal, hogy ő maga a főpolgármester-helyettes munkatársaként miért kap a BKV-tól is fizetést - a vezérigazgató azonnal felmondott neki a közlekedési vállalatnál. A fővárosi koalíció politikusai az elmúlt hetekben kétségbeesetten próbálják menteni a menthetőt. Szinte naponta új ötletekkel rukkoltak elő, abban reménykedve, hogy a kompromisszumos javaslatok, a különféle vizsgálatok végre lezárhatnák a háborúskodást. Csakhogy időközben beszálltak a Demszky-Mesterházy-tandemmel elégedetlen SZDSZ-es képviselők, a teljes fővárosi MDF-frakció (részletesen lásd Sub rosa című keretes írásunkat), és a Hagyó kivéreztetésére játszó, a 2010-es megmérettetésre készülő Tarlós István is. Csak arra a kérdésre nincs még válasz, hogy a főváros miként menthetné meg a hatalmas adósságot maga előtt görgető, a politikusok által eddig pénzkiadó automataként kezelt közlekedési vállalatot.

Ami jár, az jár

Végkielégítési botrányok közepette távozott a cégtől Aba Botond és Antal Attila is. Az előbbi kilencmilliós búcsúpénzzel lépett le, az utóbbinak állítólag több mint hatvanmillió forint végkielégítés járt volna, ám végül nem vette fel. Két éve Menyhért László vezérigazgató-helyettes 35 milliót kapott, a négyes metró korábbi projektfelelőse, az indoklás nélkül kirúgott Gulyás László tavaly tízmillió körüli végjavadalmazásban részesült. Ezzel szemben több kegyvesztett menedzser üres kézzel lépett ki a kapun. Somodi jelenleg bíróság előtt keresi az igazát, várhatóan szeptemberben születik döntés arról, hogy jogosult-e végkielégítésre. Ha igen, akkor csaknem százmillió forintot kaphat a BKV-tól - derül ki a felügyelőbizottság számára készült jelentésből. A volt stratégiai igazgató, Szalai László első fokon már pert nyert a BKV-val szemben, a bíróság közel ekkora összeget ítélt meg neki. Időközben nyilvánosságra került, hogy nemcsak a közlekedési vállalatnál osztogattak óriási végkielégítéseket. A közterület-fenntartótól nemrég kilépett Hajdu Győző - igaz, 44 évnyi munka után - 36 millió forinttal nehezebben távozott.

Sub rosa

Késhegyre menő vitát folytatott a múlt héten a végkielégítési botrányok ügyében Demszky és Hagyó - egymást vádolva hazugsággal. A főpolgármester azt állította: helyettese felajánlotta, hogy leadja a közlekedési területet, míg Hagyó cáfolta, hogy a "betegsége idején" bármi ilyesmi szóba került volna - azt viszont nem, hogy előtte ne csevegtek volna erről. Végül Demszky felhagyott a kötélhúzással, majd az augusztus 18-i ötpárti egyeztetésen felvetette, hogy tartsanak teljes tisztújítást a BKV igazgatóságában és fb-jében. Mint kiderült, ezzel a javaslattal előremenekült, ugyanis időközben néhány lázongó SZDSZ-es képviselő - a koalíciós megállapodásnak ellentmondva - alkalmi munkacsoportot alakított az MDF-ből korábban kizárt fővárosi képviselőkkel. A Bőhm András, Lakos Imre, Katona Kálmán és Hock Zoltán nevével fémjelzett tömörülés (úgy tudjuk, már csatlakozott hozzájuk a fórumos Vaskor László is) augusztus 27-én, lapunk megjelenésének napján visszavenné a "csúcsbizottság" különleges jogait, és visszautalná őket a közgyűlésnek - ami az egyfős többséggel bíró koalíció végét jelenthetné a fővárosban. Ehhez természetesen a Fidesz támogatására is szükségük lenne. Tarlós vehemensen támadja a szocialista városvezetőket a BKV-vezér ellenében. A Heti Válasznak adott interjújában Kocsist fennhangon dicsérte ("képzettsége, szakmai alkalmassága vitathatatlan"), és korábban maga is tett a renegát SZDSZ-képviselőkéhez hasonló javaslatot. Több nyilatkozatában elismerte, hogy számára a visszavonulni készülő Demszky vagy a szétesett liberális párt ekézése már nem kihívás, Hagyó a fő ellenfél. Ennek ellenére nehéz megjósolni, hogy mit tesz majd a Fidesz-frakció a közgyűlésen, hiszen érdekükben áll a jelenlegi káosz fenntartása, ami tovább erodálná a koalíciós pártokat.

Bőhm és Lakos az utóbbi időben többször jelezte, hogy nem ért egyet az SZDSZ jelenlegi irányvonalával (Retkes Attila elnököt Mesterházy "bábjának" tartják). Egyes spekulációk szerint már ki is egyeztek a Retkessel rendszeresen ütköző Kóka Jánossal, illetve a múlt héten új liberális egyesületet gründoló, az MDF-fel pár hete választási együttműködést szorgalmazó Magyar Bálinttal. Ezt a lapunknak nyilatkozó Lakos cáfolta, leszögezve, hogy az együttműködés átmeneti, csak a BKV érdekeit tartják szem előtt. Az SZDSZ parlamenti frakciójából származó információink szerint ugyanakkor nem zárható ki, hogy a különféle szervezkedések a közeljövőben összeérnek, akár úgy, ahogy azt Magyar javasolta. A háborúskodásba beszállt az MSZP országos elnöksége is, felszólítva a budapesti vezetést, hogy vonják le a személyi konzekvenciákat - igaz, a mai napig nem derült ki, hogy ezzel Hagyónak vagy Kocsisnak üzentek. Ugyanis a párt fővárosi erős emberei (köztük Burány Sándor vagy Bárándy Gergely) Hagyó pártját fogják, az elnökségből többen (így Puch László, Szekeres Imre, Kiss Péter) Kocsis mögött állnak. A legfelsőbb vezetést rendkívül zavarja, hogy a korrupciós ügyek, a végkielégítési botrányok elvonják a figyelmet a Bajnai-kabinet sikereiről. Ugyanakkor sokan örülnének a "túl hamar feltört" Hagyó bukásának, aki mostanság többször eltaktikázta magát (tavasszal még Szekeressel fogott össze Gyurcsány ellenében, nyár elején már az "ifjú törökökkel", az öregekkel - többek között a honvédelmi miniszterrel - szemben). Intrikáival sok ellenséget szerzett magának az MSZP-ben, Kocsis pedig túl nagy falatnak bizonyult számára.

Neked ajánljuk

Riviéra–Erzsébetváros motortúra

  • Támogatott tartalom

Lengyel Gábor hosszú évtizedeken át dolgozott az orvosiműszer-kereskedelemben, és kizárólag olvasóként tekintett az irodalomra. A helyzet azután változott meg, hogy elhagyni kényszerült vállalkozását, s az ezzel járó traumát úgy dolgozta fel, hogy írni kezdett – terápiás céllal.

Lezárt műhely, levert lakat

Miközben nagyszabású kiállítással emlékeztek meg a Ludwig Múzeumban a magyar film születésének 120. évfordulójáról, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalomban ugyancsak a magyar film a főszereplő, konkrétan a rendszerváltás utáni idők talán legizgalmasabb hazai filmes műhelye, az Inforg Stúdió.

A balfácán napja

Nem vennénk rá mérget, hogy a Netflix gyártásában készült friss svéd történelmi krimisorozat készítői valóban Harold Ramis 1993-as klasszikusából, az Idétlen időkigből vették a dramaturgiai inspirációt, de A valószínűtlen gyilkost nézve könnyen érezhetjük úgy, hogy Stig Engström is belekeveredett egy Phil Connorséhoz hasonló időhurokba. 

Dzsúdló és a magány

  • Puskás Panni

Dzsúdló nem azonos Jude Law-val, hanem egy magyar zenész, akinek leghíresebb száma a Lej. Ilyen és ehhez hasonló titkokat tudhatunk meg e „Z generációs pandémia paradigmából”, de csak akkor, ha valaki olyan szerencsés, mint én, és egy Z generációs digitális bennszülöttel nézheti végig a darabot. A tizenhat éves húgom árulta el azt is, miért nevet a főleg fiatalokból álló közönség azon, hogy az egyik szereplő annyira depis, hogy a frufruját is majdnem levágta.