Holt ötletnek tartja az egységes civil képviselet megteremtését Bruszt László, a CEU oktatója, akivel a civil társadalom ideológiájáról, működéséről és globálissá válásáról beszélgettünk.
Magyar Narancs: A civil társadalom fogalmának a nyolcvanas évekre erős kultusza alakult ki. Elemzők arra hívták fel a figyelmet, hogy egészen új jelenségről van szó mind Kelet-Európában, a szocialista blokkban, mind Nyugat-Európában. Maga a fogalom pedig ideológiát is takart.
Bruszt László: Sokkal fontosabb volt a fogalom Kelet-Európában. Az igazán nagy kérdés az volt, hogy a társadalomnak lehet-e bármi szerepe a politikai és társadalmi változásokban egy autoriter rendszerben. Egy olyan helyzetben, amikor korábban megbukott az alulról kezdeményezett '56-os magyar forradalom, és '68-ban megbukott Csehszlovákiában a rendszer felülről kezdeményezett reformja, már a hetvenes években vita kezdődött arról, hogy van-e bármilyen remény a rendszer megváltoztatására. Ekkor jelent meg az a gondolat, hogy a társadalomnak ki kell alakítania saját autonóm intézményeit. Nem közvetlenül a pártállammal szemben, hanem attól függetlenül. A lengyel ellenzék vitáiból nőtt ki ez az "új evolucionizmusnak" nevezett irányzat. Maga a civil társadalom fogalma ennek nyomán terjedt el. Persze mást jelentett a különböző országokban, hogy mit is értenek civil társadalmon. Lengyelországban a szervezeteket: a független szakszervezeteket, a diák- és parasztszervezeteket, a repülő egyetemeket, a független sajtót. Csehországban a civil társadalom eszménye a privát szféra szabadságaként, a szabad gondolkodás, szabad beszéd igényeként jelent meg. Magyarországon az autonómia tereként definiált civil társadalmat leginkább a második gazdaságban találták meg. Magyar szociológusok és ellenzékiek fontos felismerése volt az, hogy a rendszer fellazításában a sok-sok ezer, atomizált ember egymástól elszigetelt tevékenysége kiemelt szerepet játszik. Ez volt az, ami beszorította az MSZMP-t abba, hogy elfogadja: van - ha a gazdaságban is - az életnek egy olyan szeglete, amibe nem szólhat bele.
MN: Ezzel párhuzamosan a nyugat-európai demokráciákban is megindultak a sokszor új típusúnak is nevezett társadalmi mozgalmak.
BL: Ez más. A kelet-európai civil társadalmak megpróbálták kialakítani az államtól való szabadságnak a területeit, hogy így mozdítsák elő a társadalmi változásokat. A nyugati társadalmi mozgalmak nem voltak ennyire az állam ellen. Megkérdőjelezték a konszolidált kapitalista rendszer bizonyos alapvető normáit: ebből alakultak ki a környezetvédelemmel, feminizmussal, mindennapi élettel kapcsolatos társadalmi mozgalmak; egyrészt "helyére kívánták tenni" az államot, másrészt normatív keretek közé akarták szorítani a piacot. Olyan életterekben gondolkodtak, ahol a piac megmarad, de kénytelen figyelembe venni más érdekeket és szempontokat is. Ez tehát más jelenség volt: a demokratikus és szabad államokban a hagyományosan létező civil társadalomnak merültek fel új kérdései.
MN: A rendszerváltások után a kelet- és a nyugat-európai civil társadalmak közelednek-e egymáshoz?
BL: Több mindent érdemes vizsgálni. Egyfelől van a civil szervezetek száma. Ez Magyarországon is robbanásszerűen megnőtt 1989 után; ezt az egyesülési szabadság és a demokrácia hozta magával. Pár százról 40 és 60 ezer közöttire emelkedett a működő civil szervezetek száma; ezek mindent magukba foglalnak: sportegyesületeket, szabadidős, környezetvédő, szociális szervezeteket. Ez összehasonlítható a nyugati országokkal. A következő terület a szervezetekben részt vevő önkéntesek aránya, amely alacsonyabb, mint az Egyesült Államokban, s megközelíti jó néhány nyugat-európai ország átlagát. Van, amiben különbözik a régió és Magyarország. Továbbá: vannak civil szervezetek, de más kérdés, hogy léteznek-e olyan átfogó civil mozgalmak, amelyek erősen benne vannak a politikai élet alakításában, és jól láthatóan befolyásolják a politikai napirendet. Ebből a szempontból ez egy csendesebb régió. Ez a munkavállalói érdekérvényesítés terén a legszembetűnőbb: Nyugat-Európában a kilencvenes években, az ottani gazdasági stagnálás idején jóval nagyobb számban és fokozottabb intenzitással voltak sztrájkok, mint a gazdasági visszaesést átélő Kelet-Európában, s míg több EU-tagországban társadalmi-gazdasági paktumokkal oldották meg az egységes piac kialakításának problémáit, a mi régiónkban a szakszervezetek a partvonalról figyelték a gazdaság átalakulását. Ugyanez érvényes a többi mozgalomra. Magyarországon van egy egységesülő feminista mozgalom, vagy vannak szép számmal környezetvédő szervezetek, de nincs akkora súlyuk, tömegtámogatásuk, mint nyugati társaiknak. Ez összefügg azzal, hogy a kilencvenes évek a gazdasági rendszerváltásról szóltak. Nagyon nehéz volt alapkérdéseket feltenni - szemben a hatvanas-hetvenes évekbeli Nyugat-Európával. A civilek részben szociális, környezeti károkat igyekeztek enyhíteni, illetve jelezték a nagyobb problémákat. De nagyon kevés szervezet tett így, igaz, nem is volt nagy játéktér ehhez.
MN: EU-direktíva készül arról, hogy a nem kormányzati szerveket hogyan kell bevonni akár az uniós, akár a helyi döntéshozatalba. Mondhatni európai ideológia a civil szférával való egyeztetés szükségessége.
BL: Az EU bürokratikus követelménnyé teszi a civil szervezetek bevonását. Ennek igazán nagy hatása a kohéziós alapoknál lesz: ezek elosztásánál feltétel, hogy ha van például egy gazdaságfejlesztési projekt, akkor a környezetvédelmi, társadalmi diszkriminációs vagy nőkkel kapcsolatos kérdéseket "lefedjék". E bürokratikus feltétel valószínűleg növeli a civil szervezetek mozgásterét, de nem biztos, hogy az összkép pozitív lesz. Elképzelhető, hogy ez a kötelező gyakorlat elnyomja a társadalmi szervezeteket egy szolgáltató forma felé, és csak szépségtapaszként lesznek jelen állami és gazdasági projekteknél. Mindenesetre jó mérce lesz a hazai civil szervezeteknek, hogy mennyire erősek, mennyire tudják autonóm módon kezelni az ezen intézményekben való részvételt.
MN: Magyarországon voltak olyan elvárások, hogy a civil szervezetek hatékonyan vegyenek részt a politikai döntéshozatalban, illetve egyfajta ellenőrző szerepet lássanak el. Ez működik?
BL: Nem volt ez olyan nagy probléma. A rendszerváltás után konszolidálódott a politikai pártokon nyugvó képviseleti demokrácia. Az a tény, hogy legitim hatalom jött létre az országban, teljesen átalakította a civil szervezetek és a politika kapcsolatát. Ma megkérdőjelezhetetlen, hogy szabad választások alapján alakított parlamentünk és kormányunk van. A civil szervezeteknek az a feladatuk, hogy jelezzék a lényeges problémákat, illetve mozgósítsanak, demonstráljanak, ha egy kérdés nincs megfelelően kezelve. A kilencvenes évek elején a civil szervezetek egy része egyfajta szerepzavarral küzdött, hogy ti. a képviseleti demokrácia alternatívájaként egységes civil parlamentet kellene létrehozni, amely alternatív társadalmi programokat fogalmaz meg. De a civil társadalomnak nem ez a feldata, hanem az, amiről az előbb szó volt. Vannak területek, ahol a civil szervezetek szép dolgokat értek el: büszke lehet néhány eredményére akár a környezetvédő, akár a feminista mozgalom, vagy jó pár szociális, illetve emberjogi kérdésekkel foglalkozó szervezet.
MN: Voltak sikerek, de voltak nagy kudarcok is: a tévé- és rádió- kuratóriumok civil szervezetek képviselőiből állnak, és úgymond a civilek ellenőrzése mellett tapsoltak el milliárdokat.
BL: Ez nem a civil szervezetek kudarca. A civil szférának nem feladata, hogy például a televíziót ellenőrizze. Ez egy nagyon félrecsúszott ötlet volt. Magyarországon van hatvanezer civil szervezet, és az önjelölt szervezetek közül sorsolással kiválasztott organizációk nem képviselik semmilyen értelemben a civil társadalmat. Magukat képviselik. A civil szervezeteknél akkor beszélhetünk kudarcról, ha valamilyen értéket, ügyet be akarnak vinni a köztudatba, vagy befolyásolni kívánják ennek a mentén a törvényhozást, és ez nem sikerül.
Minden civil szervezet magát képviseli. E képviselet logikája az, hogy mindenki saját nevében beszél, ennek érdekében megpróbál mozgósítani; ha ez utóbbi sikere demonstrálja, hogy a szervezet mit és milyen súllyal képvisel. Elképzelhető, hogy néhány szervezet összefog, és időről időre létrejöhet szélesebb együttműködés is - de még ha minden civil szervezet összefogna, akkor sem beszélhetnének "a" civil társadalom nevében. Mert ilyen nincs. A civil társadalom egy terep, ahol szabadon alakulnak és bomlanak fel értékek összekapcsolásán alapuló alkalmi, önkéntes szövetségek; a civil társadalom természetes állapota a fragmentáltság. Az eseti közös akciókban részt vevők csak e szövetség nevében tudnak beszélni.
MN: Eddig minden kormány arra törekedett, hogy kiválasszon egy Mr. Civilt, vagy létrehozzon egy (most 30-40 fősre tervezett) civil tanácsot azért, hogy csak velük kelljen tárgyalni, és ily módon tudják le a civil egyeztetést.
BL: Mindig vannak önjelölt képviselők, akik megpróbálnak beszélni "a" civil szervezetek, "a" civil társadalom nevében. Valójában egy szektoron belül is nagyon nehéz kialakítani közös álláspontot. Egyetlen ügy mögé felsorakozni is nagyon sok egyeztetést igényel. A bürokráciának persze nyűgös, hogy több szinten és többféle szervezettel kell párbeszédet folytatnia. Ezt a problémát enyhítheti a tagolt egyeztetési fórumok, "civil kerekasztalok" rendszere, amelyeken keresztül akár több száz szervezettel is kapcsolatot lehet tartani. De egy, az egész "civil társadalmat" képviselő testület létrehozása holt ötlet. A civil társadalom szociológiai fogalom, nem valami egységes egész; a sokféle szervezet mindegyikének megvan a maga autonómiája, amihez mindegyik ragaszkodik is.
MN: A pártok a választóikat képviselik. És a civil szervezetek?
BL: A pártoknak bázisuk van, amely azonosul a pártoknak a társadalom konzerválásáról vagy megváltoztatásáról szóló átfogó vízióival. A civil szervezetek egy-egy vagy néhány egymással összefüggő kérdésben próbálnak meg mozgósítani. Mindkettő értékeket és "világlátásokat" képvisel, csak míg a pártok számtalan érték igen absztrakt összekapcsolásával igyekeznek "versenyképes" programokat előállítani, addig a civil szervezetek egy-egy figyelmen kívül hagyott értékre, szempontra koncentrálnak. Igaz, egy-egy ilyen érték (például emberi jogok, környezeti értékek) figyelembevétele gyakran hatással lehet egy sor más értékre is (például a gazdasági versenyképességre). A pártoknál a verseny az alaplogika: és minél tisztább a verseny, annál jobb a társadalomnak. A civil szervezetek alaplogikája az együttműködés: céljaik elérésére úgy nagyobb az esélyük, ha egymással korábban nem egybekapcsolt értékeket hoznak össze. Például a hátrányos helyzetűekkel foglalkozó szervezet összeül a környezetvédőkkel, és rájönnek arra, hogy a környezetvédelmi problémák kezelése összekapcsolható a hátrányos helyzetű csoportok segítésével is. Közösen hatékonyabban tudnak fellépni. Ezen érdekszövetségek alapfeltétele, mint már említettem, az állandó párbeszéd, a nagyon türelmes építkezés.
MN: Az európai és magyar sajtó, illetve a politikusok a civil társadalom megerősödéséről, fejlődéséről, az állami és a civil szektor egyre gyümölcsözőbb kapcsolatairól szólnak. Az Egyesült Államokban viszont az utóbbi években sztárszociológusok a civil társadalom végéről értekeznek.
BL: Európában sem tapasztalok hurráoptimizmust. Tény, az amerikai szerzők a társadalomban megfigyelhető bizalom csökkenéséről és a társas kapcsolatok gyengüléséről írnak. Hogy e trend mennyire erős, azt nehéz megbecsülni. Egy biztos: nagyon érdekes változás zajlik. A közvetlen részvétel csökken, de a civil szervezetek és a nem kormányzati szféra szerepe drámaian nő - nemcsak nemzeti, hanem globális szinten is. Lehet, hogy tíz évvel ezelőtt magasabb volt a különböző egyesületekbe eljáró emberek, például a tekézők és az önkéntes tűzoltók száma, a civil szervezetek befolyása mégis nő. Az a globális aréna, ahol korábban csak kormányok és nemzetközi szervezetek voltak, most civil szervezetektől hangos. És e szervezetek nagyon aktívak. Nagy a szerepük a transznacionális társadalmi mozgalmaknak. Megfigyelhető, hogy a különböző országokban működő jelentős társadalmi mozgalmak összekapcsolódnak, másrészt olyan szervezetek jönnek létre, melyek a határokon átnyúlva cselekednek. A helyi civil szervezeteknek stabil a helyzetük a saját országukban, ebben nincs nagy változás. Abban viszont igen, hogy a helyi civil társadalmak is transznacionalizálódnak: a helyi szervezetek hazai és külföldi szervezetekkel egyaránt együttműködnek - pénzt, ötleteket, támogatást kapnak tőlük. A másik nagy változás: a globális arénában, ahol tíz-tizenöt éve még csak a multinacionális cégek, bankok voltak jelen, létrejönnek nagy civil szervezetek. Utóbbiaknál nem azok az érdekes dolgok, amiket a hírműsorok mutatnak, a tüntetések, az akciók. Fontosak persze ezek is, mert felhívják a figyelmet az adott témára, de az igazán lényeges munka már régóta e szervezetek bizottságaiban, az általuk rendezett paralel konferenciákon zajlik a szakmai anyagok, stratégiák kidolgozásával. De mindig is volt nemzetköziesedés a civil szférában; például a magyar ellenzéki mozgalmak vagy a lengyel civil szervezetek az államszocializmus idején sem voltak egyedül, mindig számíthattak belga, francia vagy akár orosz szervezetek szolidaritására. Az újdonság az, hogy bármi történjék is globális szinten, a civil szervezetek hallatják hangjukat, befolyásolják a döntéseket, és ebben ott vannak - közvetlenül - a magyar szervezetek is.
