A tisztújító eseményen meglepetés nem történt. Miért is történt volna, ha mindenki elégedett volt magával és a kormánnyal, elégedetlen a sajtóval és mindenki mással, és mindenki dolgozott a megoldáson. Talán csak Balázs Piri László előretolt politikai kutató fogalmazott meg kritikát, amikor a Pepsi bár előtt bírálta a kongresszus lelkesedésének hőfokát. B. P. L. szerint a hőfok nem érte el az ötvenhatos nemzeti lelkesedés izzását. Akkoriban ugyanis oly nagyfokú volt a nemzeti egység, hogy az emberek felvették a földről az utcán elhagyott cipőket, és visszaadták jogos tulajdonosuknak.
Nem sokkal ezután - vagy ezelőtt? -Orbán Viktor beszédében Winston Churchillt és John Fitzgerald Kennedyt idézte, kettő "kollégáját", kijelölve mintegy önnön genealógiáját, majd az előtte álló az akadályokra koncentrált, és arra a kopott táblára emlékezett vissza, amit Amerikában látott egy vasúti átjáróban: "Ezen a vasúti kereszteződésen a gyorsvonat 14 másodperc alatt halad át. Akkor is, ha kocsiddal épp a sínen állsz." Taps, huj, huj, hajrá.
"Magyarország a stabilitás és az instabilitás határán helyezkedik el, de geopolitikai szempontból helyzete történelmi változáson ment keresztül", dörögte Kövér László titkosszolgálati miniszter a második emeleti férfivécében az álmennyezet mögül, egészen addig, amíg a balkettes vécékagylóban lezubogó víz túl nem harsogta.
Az Üzenet
A Fidesz-kongresszuson Kövér beszéde volt a legérdekesebb, már ha egy pártkongresszuson egyáltalán lehetséges "érdekes beszédet" tartani. A bajuszos moralista állást foglalt a NATO-bombázások mellett (amivel lapunknak semmi baja), majd kitért arra is, hogy NATO-tagságunkat az ´56-osok vérével váltottuk meg (amit lapunk - minden bombasztikussága ellenére - alapvetően helyes analízisnek tart), valamint beszámolt arról is, hogy minő örömmel töltötte el, mikor márciusban nem azok jattoltak meg vigyorogtak a belépéskor, akik az ´56-osok vérét ontották, és nyilván Horn Gyulára gondolt (ami, ha nem mondja, szinte hiányzott volna, viszont azt a logikus kérdést veti fel, hogy ugyan miről tárgyalt Orbán Viktor a kongresszus előtt pár nappal a Véreskezűvel). Ezek után Kövér a Vajdaság autonómiáját követelte fenyegető hangon: szerinte az autonómiáról hallgatni a gyengeség semmivel sem indokolható jele lenne, és ez - valamint a tomboló siker, ami szavait fogadta - legalábbis aggasztó. Két okból is. Egyrészt azért, mert eme már nem is annyira szoft-irredenta vaker miatt életveszélybe kerülhetnek azok a vajdasági magyarok, akiknek Kövér az "érdekeit védi", másrészt pedig mert arról tanúskodik, hogy a kormányban komoly feszültségek vannak a Szerbiával szembeni politika kérdésében. "Ügyelnünk kell azonban arra, hogy a Vajdaság autonómiája ne kötődjön össze automatikusan Kosovo autonómiájának a kérdésével" - nyilatkozta egy cseh lapnak Martonyi János külügyminiszter egy nappal azután, hogy a titkosszolgálati miniszter a Vajdaság autonómiáját automatikusan Kosovo autonómiájához kötötte. Amíg Kövér csak a belpolitikában tölti be a MIÉP-pel való lelki kapcsolattartásért is felelős miniszter szerepét, még legyinthetünk a dologra: előbb-utóbb mindenki megtalálja azt a forrást, ami szomját a legjobban oltja. De a Balkánon a meggondolatlan kijelentések árát vérben fizettetik meg, és általában nem azokkal, akik e meggondolatlan kijelentéseket teszik.
Ha már Martonyinál tartunk: a külügyminiszter ugyanebben az interjújában azt is leszögezte, hogy a határok megváltoztatásának gondolata "csak a politikai színtér jelentéktelen részénél vetődött fel, Magyarországon a komoly politikai pártoktól ez a kérdés teljesen idegen". Mit ád isten, lapzártánk idején épp Lányi Zsolt, a koalíciós partner alelnöke és a Honvédelmi Bizottság elnöke morfondírozott el a Vajdaság függetlenné válásáról. A kérdés ezek után csak az, hogy mi van akkor, ha egy miniszter jelentéktelen résznek nyilvánítja koalíciós partnerének kábé második legfontosabb emberét.
Mivel azonban ez, meg egy rakás másik, kisgazdákkal kapcsolatos lezáratlan vita és konfliktus valóban fontosnak tűnik, ezekről - például arról, hogy hogyan adta el Orbán harminc fillérért egyik kedves miniszterét, Pokornit a kisgazdiknak az egyetemi integráció ügyében - a kongresszuson egy szó sem esett. Torgyán miniszter, "a tiszteletbeli fideszes" és bonviván mosolyt osztott, százat, ezret az eseményen, és mutatóujját csak egyszer emelte fel figyelmeztetőleg: nyolcvan helyen lépett vissza az FKGP a Fidesz javára; míg a Fidesz mindössze egy Tárki-közvéleménykutatás álcája mögül üzente a kisgazdáknak, hogy jó lesz vigyázni, hisz az FKGP-nek "egyelőre nem sikerült visszaszereznie a választások előtti népszerűségét".
Miután a fentieken kívül politikával sajnos az esemény - jellegénél fogva - nem foglalkozhatott, a küldöttek egy része a kettő rettentő ellenségen, a sajtón és a kommunistákon vett bosszút az elcseszett hétvégéért.
Abcúg Lenin
"A szabadelvűség azt jelenti, hogy a különböző okok miatt hátrányba kerülteket segíteni kell. Az embereknek joguk van ahhoz, hogy a közélet dolgairól, saját ügyeikről a lehető legszélesebb, s ezáltal a legkorrektebb tájékoztatást kapják, de ez csak akkor lehetséges, ha az őket tájékoztatók, tehát a sajtó széles skálájának képviselői egyenlő feltételekkel rendelkeznek" - mondta el alig hallhatóan szövegét Szalai Annamária, Zala megyei Fidesz-képviselő az alagsori sajtószoba sarkában, majd négy példányban lefénymásolta nekünk beszédét. Szalai szeretné, ha a Fidesz képviselők állandó kapcsolatban lennének az újságírókkal, megbeszélnék problémáikat, segítenék egymás munkáját. Ezt egyébként mi is szívünk egész melegével vágyjuk, és az örökérvényű Szalai-idézet közlésével járunk elöl jó példával.
Az oroszok a spájzban, a kommunisták a Gazdasági Minisztériumban. Ez már Trombitás Zoltán rémálma, aki a gazdasági tárca példáján szemléltette, mennyire lemaradt a Fidesz a régi középkáderek kitakarításában a hivatalokból. Trozó szerint az elmúlt hónapok alatt több ex-munkásőrparancsnok került vezető posztra, mint korábban. A káderhiány és a párt viszonya a saját kiszolgáló személyzetéhez visszatérő gond. A "kényszerkoalíció" sokszor kétes személyi döntéseinek persze a miniszterelnök is tudatában van, Torgyán doktorral történt utolsó vacsorája után közölte, júniusban átnézi, hol van gáz a tárcáknál, augusztusban pedig, ha kell, dönt miniszterekről, államtitkárokról. A fideszes értelmiség meg a tagság is türelmetlen. Szájer frakcióvezető sem egyszerűen egyes vezetők inkompetenciájára, hanem illojalitásukra panaszkodott: ő azt szeretné, ha az MLSZ elnöke is Fidesz-káder lenne.
A kampány alatti és előtti kiszolgáló személyzet bánata bekerült a kongresszuson osztogatott Szabadság és jólét című Happy End PR-anyagba (nem összekeverendő a Fidesz hasonló című pártprogramjával). Ebben a füzetben siránkozik ugyanis bizonyos Solymosi Frigyes (A hátország elvesztésének és megtartásának lehetőségei ), hogy "az új kormány számos személyi intézkedése folytán olyan emberek is kerültek vezető pozícióikba, fontos testületekbe, akik gyakorlatilag semmit sem tettek a politikai változás érdekében, vagy esetleg a másik oldalon álltak. Ma számos területen az ő véleményük, ajánlásaik, döntéseik a mérvadóak, és mögöttük többen jelentéktelenné váltak azok közül, akik korábban a rizikót vállalva kiálltak elveik mellett."
Solymosi prof és a többi, megannyi rizikót vállaló ellenálló nyílt, panaszos levelet is írt a miniszterelnöknek: "Barátaimmal elfogadhatatlannak és megalázónak tartjuk, hogy a májusi változás érdekében aktívan tevékenykedőket a miniszterelnöki titkárság levegőnek tekintse, a miniszterelnök úrhoz írott levelek ne kerüljenek a címzetthez, és megválaszolatlanok maradjanak. Ennek a körnek a negligálása ma már olyan széles körű és méretű, hogy állandó beszédtéma az értelmiség meghatározó köreiben."
Ha Orbán nem akar beszédtéma lenni az értelmiség meghatározó köreiben, jól teszi, ha sürgősen posztot ad a széles körben és méretben negligált tömegeknek. És kivágja a munkásőröket az apparátusból.
Akkor végre rendbejön minden.
Lopkovits család
