Az előzetes becslések 5-10 százalékra tették azok számát, akiket valamilyen módon veszélyeztethet a főként a gabona héján megtelepülő veszélyes anyag; aztán gyorsan korrigáltak 3-5 százalékra, végül 3 százalék alá. Időközben a kislány ügyében is kiderült, hogy az endokrinológus orvos előbb nyilatkozott a sajtónak, mint az illetékes hivatalnak. A Magyar Élelmiszerbiztonsági Hivatal (MÉBIH) egy hivatalosan nem a fuzáriumfertőzés miatt, de lényegében mégis avval foglalkozó szakmai egyeztetés után kiadott közleménye szerint "amennyiben kimutathatóan élelmiszer okozta a betegséget, az orvost arra kérik, jelentse be a megbetegedéseket az egészségügyi hatóságnak, és tájékoztatásul a hivatalnak". A szegedi kislány kezelőorvosa ezután nem kívánt nyilatkozni az ügyről, a klinika pedig óvatosan elhatárolta magát a korábban onnan származó információktól. Mint majd látjuk, nem véletlenül.
Eltűrhető
Fuzáriumveszély valóban létezik, és nem csak nálunk. Foglalkozik vele az Európai Unió szakbizottsága és az ENSZ Világélelmezési Szervezete is. Az előbb említett tanácskozást is azért hívták össze (igaz, a sajtóhírek nyomán a tervezettnél korábban), mert "a hivatal kezdeményezésére a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MGSZH) által végzett 2008. évi vizsgálatok során - amelyek keretében a fehérlisztből készült és az egészséges táplálkozásban szokásos termékek fuzáriumtoxin-tartalmát hasonlították össze - a vizsgált termékek 3 százalékában találtak határértéket meghaladó fuzáriumszennyeződést. A vizsgálatok szerint a fuzáriumtoxinok közül egyedül a dezoxinivalenol (DON) mennyisége haladta meg az Egészségügyi Világszervezet által megállapított eltűrhető beviteli szintet, ez a méreg azonban nem okoz hormonális elváltozást, és nem rákkeltő. A nagy mennyiségű DON-bevitel hányással, hasmenéssel járó panaszokat, állatoknál a takarmány viszszautasítását váltja ki, és az állatkísérletekben fokozta a fertőzések iránti fogékonyságot. A szervezetből hamar kiürül, kis mennyiségű fogyasztásánál nem észleltek hoszszú távú, késői hatást."
A fuzáriummal tehát "foglalkozva van", de a lényeget senki sem meri a maga egyszerűségében kimondani: a levegővételnél (a fővárosi légszennyezettségi adatokat ismerve) alig veszélyesebb dologról van szó. A fertőzött árut ki kell szűrni persze a forgalomból - meg is tették lapzártánk előtt egy bajai malom szállítmányával -, ám ez nem könnyű. A bajai tételről is a forgalmazó saját kérésére elvégzett vizsgálat után derült ki, hogy gond van vele - ilyen bejelentés/mérésrendelés azonban nincs sok.
A hivatal pedig nemhogy a termelés egészét, de érzékelhető hányadát sem képes megszűrni. Tavaly például az MGSZH összesen 599 mérést végzett a gabonatáblákon, ami ötmillió tonnás terméssel számolva azt jelenti, hogy nyolcezer tonna árura jut egy ellenőrzés. Ez egy közepes malom egy-két heti őrlési termelésével egyenlő. Gyorsan romló, főként tej- és hústermékeknél valamivel jobb a helyzet, de csak azért, mert a feldolgozók és immár a termelők jelentős része is saját jól felfogott érdekében igyekszik kiszűrni a veszélyes árut, és komoly mérési rendszert működtet (az általánosan kötelezővé tett minőségbiztosítást is alkalmazva).
A MÉBIH "Az élelmiszer-hivatalok szerepe válsághelyzetben" című stratégiai jellegű útmutatása szerint a válságok, természetesen a valós veszélyhelyzet észlelésén túl, "azok a helyzetek, amikor a fogyasztók széles köre - esetleg a média által is generálva - ilyen helyzetet vélelmez...". Egy zárójeles megjegyzés szerint "válság: ha már több mint két orgánum foglalkozik az üggyel, súlyos válság: ha a címlapon".
Hírturbó
Fuzáriumfertőzés két meg egy évtizeddel ezelőtt is létezett Magyarországon, de úgy látszik, a sajtó most érett meg arra, hogy egy félig-meddig igaz, néhány esetben pedig kifejezetten ostoba rémhír olyan villámgyors karriert futhasson be, mint manapság.
A mai médiavilágban - és nemcsak a kereskedelmi csatornák, bulvárlapok nagy része, de néha még a közszolgálati híradások is - elképesztő tájékozatlansággal, esetleg mindenre elszánt szenzációkereséssel képesek egy-egy ügynek nekiugrani a dolgozók. A szegedi kislány esetében például az egyébként korrekt alaphír (orvosilag is furcsának talált tünetekkel megbetegedett egy óvodás, és ebben szerepe lehetett a fuzáriumnak) napvilágra kerülése után a közrádió riportere azokból a termékekből vásárolt és küldött vizsgálati mintákat a szaklaboratóriumnak, amiket a gyerek családja az egészségesnek gondolt táplálkozás jegyében jellemzően fogyasztott. Ezekből az úgynevezett teljes kiőrlésű, a szemhéjat is tartalmazó gabonából, tehát a fertőzés veszélyének lényegesen "kitettebb" árukból mutatott ki a megengedettnél valamivel nagyobb mértékű gombafertőzést a vizsgálat. A következő napokban "mérgező lehet a liszt", "veszélyes toxinok a kenyérben" jellegű címekkel és tudósítási felvezetőkkel találkozhatott a hírfogyasztó. Csak jóval később, és az előzőekéhez képest szerényebb hatásfokkal láttak napvilágot értelmes magyarázatok arról, hogy gondot okozó dózisban csak extrém esetben juthat magyar gabonával a fogyasztók szervezetébe a méreg, s hogy a károsítás még ilyenkor is általában csak kisebb emésztési zavarokat okoz.
A szaporodó kamuhírek azonban lassan, de biztosan elinflálják a valóban fontos információkat. Az olvasó-hallgató-néző meg csendesen eljuthat oda, hogy már a valós veszélyekről szóló hírekre is legyint, egyszerűen nem hiszi el azokat, és így nem is tesz ellenük. Belegondolni is rossz, mi történne, ha egyik élelmiszer-alaptermékünkkel történne olyasmi, amitől az igazán veszélyessé válna - akkor vajon hányan legyintenének, mondván, persze, olyan ez is, mint a fuzárium.
