A KSZP példája: A léc alatt

  • 2002. április 18.

Belpol

Az egyéni választókörzetek első fordulós eredményeinek vizsgálatakor érdekes összefüggésekre bukkanhat az elemző.

Az egyéni választókörzetek első fordulós eredményeinek vizsgálatakor érdekes összefüggésekre bukkanhat az elemző.Szembetűnő, hogy a Kovácsok és Szabók Pártja (KSZP), ha lett volna ilyen, a nagy lehetőség kapujában megtorpanva lényegében saját magát fosztotta volna meg a Kovácsok és Szabók (vagy bárki más) hathatós parlamenti képviseletének lehetőségétől.

Abból a hipotézisből kiindulva, hogy a Kovácsokra és Szabókra leadott egyéni szavazatokat minden további nélkül tekinthetjük a KSZP listájára leadott szavazatoknak (természetesen azzal a megszorítással, hogy a KSZP nem állított országos listát), a következő analízis körvonalazódik.

A Kovácsok 99 890 szavazatot gyűjtöttek be, míg a Szabók ennél is látványosabb, 125 253 szavazatnyi támogatást mondhatnak magukénak: mindösszesen tehát 225 143 szavazatot. Ez mindenképpen sikerként könyvelhető el, ha tekintetbe vesszük, hogy ilyen párt nincs is, és hogy ennek dacára megközelítették a MIÉP listás szavazatainak a számát, ami pedig állítólag van, de legalábbis volt, a Centrumot meg egyenesen kenterbe verték. Ugyanakkor az eredmény kudarc, hiszen nem érték el az 5 százalékos küszöböt jelentő 279 262 szavazatot.

A kudarc okait két dologban jelölhetjük meg: a program kidolgozatlanságában, valamint az elhibázott szövetségi politikában. Bár némileg megkésettnek tűnik, próbáljuk meg legalább most felvázolni a lehetséges kigázolás irányát, a 2006-os dátumot a legmesszebb menőkig nem figyelmen kívül hagyva.

A KSZP-nek úgy kell egy tiszteletbeli elnök, mint egy falat kenyér. Legmegfelelőbb személynek erre kétségtelenül dr. Szabó János, a Magyar Köztársaság jelenlegi honvédelmi minisztere tűnik, aki április 7-én a Heves megyei 6. sz. választókerületben (Füzesabony) 1032 szavazat begyűjtésével a tekintélyt parancsoló 4. helyen futott be. Ugyanakkor ügyvezető elnöknek feltétlenül egy Kovácsot kell megválasztani (személyi jellegű javaslatunk az újbaloldali dr. Kovács Péter István lenne, akinek 64 szavazata azt sejteti: az út csak felfelé vezethet!). A Kovácsok és a Szabók kétévente rotálnának, vegyes posztokon. Ami magát a programot illeti, a KSZP törekvéseinek homlokterében - az uniós csatlakozás mellett -például a kisipar vagy a Gellérthegy, vagy bármi más felvirágoztatása állhat, elsősorban egy megfelelő vállalkozásösztönző, önpermetező adórendszer segítségével: a népfrontos program mögé mind a Kovácsok, mind a Szabók készek lehetnek felsorakozni. A "Hajtsuk meg, mint Singer a varrógépét!" választási jelmondat elfogadása mellett a Pest megyei Üllő község lehetne a szövetség központja, Kalapács József, a Pokolgép együttes egykori tagja pedig a párt "arca".

A választási adatokból ugyanakkor megállapítható, hogy a Kovácsok és Szabók megfelelő szövetségi politikát követve már így is magabiztosan vehették volna az ötszázalékos bekerülési akadályt. A közös lista a Nemzetiségi Nevűek Szövetségével (NNSZ), vagyis a Bunyevácz, Cseh, Dán, Németh (Német, Deutsch), Olasz, Oláh, Rácz (Rátz) és Török vezetéknevű egyéni jelölteket nem tömörítő szervezettel mindösszesen 327 450 szavazatot fialt volna. (A Horváthok és Tóthok bevonása sajnos nem kerülhetne szóba, hiszen létszámuk a Magyarokét külön-külön is messze felülmúlja - márpedig a pozitív diszkriminációnak is határt kell egy ponton szabni.) Ily módon a KSZP és az NNSZ akár koalíció-formáló erő is lehetett volna az új magyar Országgyűlésben.

- kovács y, szabó b -

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.