Az egyéni választókörzetek első fordulós eredményeinek vizsgálatakor érdekes összefüggésekre bukkanhat az elemző.Szembetűnő, hogy a Kovácsok és Szabók Pártja (KSZP), ha lett volna ilyen, a nagy lehetőség kapujában megtorpanva lényegében saját magát fosztotta volna meg a Kovácsok és Szabók (vagy bárki más) hathatós parlamenti képviseletének lehetőségétől.
Abból a hipotézisből kiindulva, hogy a Kovácsokra és Szabókra leadott egyéni szavazatokat minden további nélkül tekinthetjük a KSZP listájára leadott szavazatoknak (természetesen azzal a megszorítással, hogy a KSZP nem állított országos listát), a következő analízis körvonalazódik.
A Kovácsok 99 890 szavazatot gyűjtöttek be, míg a Szabók ennél is látványosabb, 125 253 szavazatnyi támogatást mondhatnak magukénak: mindösszesen tehát 225 143 szavazatot. Ez mindenképpen sikerként könyvelhető el, ha tekintetbe vesszük, hogy ilyen párt nincs is, és hogy ennek dacára megközelítették a MIÉP listás szavazatainak a számát, ami pedig állítólag van, de legalábbis volt, a Centrumot meg egyenesen kenterbe verték. Ugyanakkor az eredmény kudarc, hiszen nem érték el az 5 százalékos küszöböt jelentő 279 262 szavazatot.
A kudarc okait két dologban jelölhetjük meg: a program kidolgozatlanságában, valamint az elhibázott szövetségi politikában. Bár némileg megkésettnek tűnik, próbáljuk meg legalább most felvázolni a lehetséges kigázolás irányát, a 2006-os dátumot a legmesszebb menőkig nem figyelmen kívül hagyva.
A KSZP-nek úgy kell egy tiszteletbeli elnök, mint egy falat kenyér. Legmegfelelőbb személynek erre kétségtelenül dr. Szabó János, a Magyar Köztársaság jelenlegi honvédelmi minisztere tűnik, aki április 7-én a Heves megyei 6. sz. választókerületben (Füzesabony) 1032 szavazat begyűjtésével a tekintélyt parancsoló 4. helyen futott be. Ugyanakkor ügyvezető elnöknek feltétlenül egy Kovácsot kell megválasztani (személyi jellegű javaslatunk az újbaloldali dr. Kovács Péter István lenne, akinek 64 szavazata azt sejteti: az út csak felfelé vezethet!). A Kovácsok és a Szabók kétévente rotálnának, vegyes posztokon. Ami magát a programot illeti, a KSZP törekvéseinek homlokterében - az uniós csatlakozás mellett -például a kisipar vagy a Gellérthegy, vagy bármi más felvirágoztatása állhat, elsősorban egy megfelelő vállalkozásösztönző, önpermetező adórendszer segítségével: a népfrontos program mögé mind a Kovácsok, mind a Szabók készek lehetnek felsorakozni. A "Hajtsuk meg, mint Singer a varrógépét!" választási jelmondat elfogadása mellett a Pest megyei Üllő község lehetne a szövetség központja, Kalapács József, a Pokolgép együttes egykori tagja pedig a párt "arca".
A választási adatokból ugyanakkor megállapítható, hogy a Kovácsok és Szabók megfelelő szövetségi politikát követve már így is magabiztosan vehették volna az ötszázalékos bekerülési akadályt. A közös lista a Nemzetiségi Nevűek Szövetségével (NNSZ), vagyis a Bunyevácz, Cseh, Dán, Németh (Német, Deutsch), Olasz, Oláh, Rácz (Rátz) és Török vezetéknevű egyéni jelölteket nem tömörítő szervezettel mindösszesen 327 450 szavazatot fialt volna. (A Horváthok és Tóthok bevonása sajnos nem kerülhetne szóba, hiszen létszámuk a Magyarokét külön-külön is messze felülmúlja - márpedig a pozitív diszkriminációnak is határt kell egy ponton szabni.) Ily módon a KSZP és az NNSZ akár koalíció-formáló erő is lehetett volna az új magyar Országgyűlésben.
- kovács y, szabó b -
