Ötéves vita végére tett pontot az Országgyűlés, amikor februárban megszavazta a lobbitevékenységről szóló törvényt (2006. évi XLIX). (Az előzményekről lásd: Előszobák mélyén, Magyar Narancs, 2005. december 1.) Szeptember 1-jétől a parlament folyosóin, a minisztériumok, önkormányzatok előszobáiban a kijárók, mellükön a friss igazolvánnyal immár legálisan gyakorolhatják szakmájukat, s kísérletet tehetnek arra, hogy megbízóik parciális érdekeit becsatornázzák a születendő jogszabályokba, vagy érvényesítsék a jogalkalmazás során.
Lobbiztak, hogy lobbizhassanak
Bár a szakemberek dicséretesnek tartják, hogy Magyarország - Lengyelország mellett - az első olyan tagállam az Európai Unióban, amely formális keretek közé tereli a milliárdos forgalmú lobbizást, az érintettek egyáltalán nincsenek megelégedve a végeredménnyel. A szakma úgy érzi, a törvény túl nagy terheket ró a lobbistákra, néhány civil szervezet pedig fel van háborodva, hogy a kormány kihagyta őket a jogszabályból. A törvény vitája során többen még azt is megkérdőjelezték, hogy szükség van-e egyáltalán külön törvényre, hiszen megvannak azok a szabályok - az országgyűlési képviselők jogállása, az összeférhetetlenségi előírások, a jogalkotási, az üvegzsebtörvény, a parlament házszabálya stb. -, melyek elvileg garantálják a transzparenciát. "Nem volt égetően fontos egy különálló törvény megalkotása, de azért jó, ha van. Ha egy kicsit is fehérít, már megérte" - mondta a Narancsnak Podolák György (MSZP), aki számos módosító indítványt nyújtott be az igazságügyi miniszter által tavaly október 10-én előterjesztett javaslathoz.
"A lobbitörvény-tervezet beterjesztése maga is egy hosszas lobbifolyamat következménye" - ismerte el egy minisztériumi forrásunk. A kilencvenes évek végére láthatóvá vált, hogy a lobbizás hatalmas üzlet, így az elsők közt ébredők megpróbálták rátenni a kezüket a formálódó piacra. A professzió fogásait külföldről - főleg az Egyesült Államokból, Kanadából és Nagy-Britanniából - importáló, a hazai főiskolákon és egyetemeken tanító szakemberek szerették volna elérni, hogy a lobbizás kerüljön be az akkreditált felsőoktatási képzésbe. Közben az Orbán-kormány - részben a regnálása során felröppent korrupciógyanús ügyletek feledtetéséért - a választások közeledtével egy nagyszabású korrupcióellenes csomaggal akart előrukkolni, így hamar megtalálták a közös nevezőt a lobbistákkal. 2001-ben az Országgyűlés elé került a lobbitörvény első verziója "A jogalkotás során történő érdekérvényesítés" címen. "Súlyos hiba lett volna, ha a parlament elfogadja azt a javaslatot, ugyanis egy sor össze nem illő jogi megoldást tartalmazott, kidolgozatlan, kiforratlan volt a koncepciója. Ezt ékesen bizonyítja, hogy a szakmai vita elkerülése érdekében a tervezet lényegében a parlamenti benyújtás pillanatáig titkosnak számított" - mondta a Narancsnak Csanády Dániel, az Általános Vállalkozási Főiskola lobbizást is tanító oktatója. A szakma is hamar észrevette, hogy a tervezet elfogadása rá nézve több hátránnyal járna, így a javaslat átdolgozását kérte. "A hivatásos lobbisták egyenesen sértőnek találták, hogy a lobbitörvény megalkotásának gondolata éppen a korrupció elleni stratégiát tartalmazó kormányhatározatban jelenjen meg. Holott az általam vezetett igazságügyi tárca ezzel éppen azt szerette volna elérni, hogy egyértelművé váljon: a szabályozott és nyilvános keretek között folyó lobbizásnak semmi köze nincs a korrupcióhoz" - elevenítette fel lapunknak az akkori vitát Dávid Ibolya. A 2002-es választásokat követően az előterjesztő végül visszavonta a javaslatot. Az akkor rögzített alapelvekhez és koncepcióhoz a jobboldali pártok máig ragaszkodnak, ezért a Fidesz és az MDF nem szavazta meg a Gyurcsány-kabinet 2005-ben előterjesztett, alaposan átdolgozott tervezetét.
Civil elégedetlenség
A Bárándy György, majd a Petrétei József vezette igazságügyi tárca (IM) első perctől hangsúlyozta: ők nem a korrupcióellenes fellépés részeként kezelik a lobbizás szabályozását, hanem egy meglévő és a közhatalmi döntésekre ma már jelentős befolyással bíró szakma szabályait, kötelezettségeit kívánják rögzíteni. Közben a nyilvánosság előtt és az előszobák mélyén tovább zajlott az érdekeltek lobbizása egy számukra előnyös törvény kialakítása érdekében. "Bizonyos értelemben éppen a lobbitörvény vitája segítette elő a lobbiszakma fejlődését, még jó, hogy 2002-ben nem fogadták el az első változatot, mert így elég idő maradt arra, hogy mindenki bekapcsolódhasson a disputába, meg-fogalmazhassa és nyilvánvalóvá tegye az érdekeit" - véli Csanády, aki maga is részese volt a folyamatnak. Az ügyvédi kamara annak örült volna, ha csak jogi - azaz egyetemi - diplomával lehet lobbizni, mások önálló lobbista kamara létrehozását szerették volna elérni, nem is beszélve az Első Magyar Lobbiszövetségről, melynek vezetője, Vass László, a Budapesti Kommunikációs Főiskola rektora a ma még nem létező szakirányú felsőfokú végzettség törvénybe iktatásáért kardoskodott. A tervezetet elfogadó kormányhatározat még tartalmazta is ezt a megoldást, a szövetség más érvei pedig néhány szocialista képviselő módosító indítványában köszöntek vissza. Az elfogadott törvény végül is leszögezi: "A lobbisták nyilvántartásába olyan természetes személyt lehet felvenni, aki cselekvőképes, büntetlen előéletű és felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezik." Szintén jelentős erőfeszítéseket tettek a szakszervezetek, de ellenkező előjellel: nem akartak bekerülni a jogszabály szigorú előírásai alá, mondván, ők nem lobbiznak, hanem "érdekérvényesítenek", arra pedig ott az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT). Az OÉT illetékes szakbizottsága el is érte, hogy a minisztérium a törvényjavaslat címében az "érdekérvényesítést" lecserélte a "lobbi" szóra.
A legnagyobb változás a Dávid Ibolya-féle tervezethez képest, hogy a februárban elfogadott törvény nem vonatkozik a társadalmi szervezetekre, csakis az üzletszerűen - megbízás alapján, ellenérték fejében - végzett lobbizást szabályozza. Ez komoly felhábo-rodást eredményezett, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) huszonegy civil szervezettel karöltve nyílt levélben tiltakozott a kormánynál, de az ellenzék is számos módosító indítványban kezdeményezte a törvény hatályának kibővítését. A Miniszterelnöki Hivatal (MEH) november 30-án született levelében azzal utasította el a civilek kezdeményezését, hogy Magyarországon számos törvény rendelkezik a társadalmi szervezetek jogairól, lehetőségeiről. Az alkotmány 64-es paragrafusa alapján a panasz- és a közérdekű bejelentés joga mindenkit megillet, a házszabály 141-es paragrafusa pedig garantálja a civil szervezetek részvételét az érdekegyeztetési folyamatokban, s a parlamentben külön szakbizottság működik, mely kifejezetten a társadalmi szervezetek ügyeivel foglalkozik. A civilek legfőbb problémája az volt, hogy az IM tervezetében kikötötték volna: a döntéshozóknál bejelentkező lobbistát kötelező meghallgatni, vagyis a szabályozás hatálya alá nem tartozó civileket hátrányos megkülönböztetés érné. Csakhogy beindult a közigazgatási lobbi, hiszen egy ilyen előírás hatalmas munkaterheket rótt volna rájuk. Egy módosító indítványnak köszönhetően a végleges törvényszöveg csak annyit tartalmaz: "lehetőség szerint biztosítani kell", hogy a lobbista személyesen is kifejthesse álláspontját.
Ennek ellenére a civilek továbbra sincsenek megelégedve. "Hiába hivatkozik a kormány a jogalkotási törvény azon passzusára, amely előírja, hogy a jogalkotási program összeállításakor ki kell kérni a társadalmi szervezetek javaslatait, ha az információkhoz késve vagy egyáltalán nem jutunk hozzá" - mondta a Narancsnak Dénes Balázs, a TASZ elnöke. A jogalkotási törvényről a társaság néhány hete éles pengeváltásba keveredett az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériummal (IRM), ahonnan azt a választ kapták, hogy a vonatkozó 1987-es törvény elavult, a 2003-ban benyújtott javaslat pedig az ellenzék ellenállásán megbukott. "Határozottan pozitív fejleménynek tartom, hogy nem kerültek be a lobbitörvénybe a civilek, ugyanis így felszínre került egy sor prob-léma, többek között az, hogy ki kellene bontani az alkotmány panaszjogi passzusát, vagy hogy sürgősen meg kellene alkotni az új jogalkotási törvényt. A civileket az érdekérvényesítés területén semmiképpen sem hátrányos, sokkal inkább előnyös megkülönböztetés illeti meg az üzleti lobbistákkal szemben. Ezt - bár kissé homályosan - az alkotmány 36. szakasza is kimondja" - véleményezte a kialakult helyzetet Csanády Dániel.
Elvérzett vidékiek
A lobbitörvény parlamenti vitája során a Fidesz és az MDF mellett az SZDSZ több képviselője sérelmezte, hogy a lobbizás ezentúl kiterjedhet a jogalkalmazás területére is. Kóródi Mária és Kis Zoltán módosító indítványában azt javasolta, hogy ne lehessen lobbitevékenységet folytatni hatósági eljárások, valamint a közbeszerzésről illetve a koncesszióról szóló törvény hatálya alá tartozó eljárások során. Jobboldali képviselők egyenesen azt állították, hogy ezzel a kormány a pénz uralmát szentesíti. "Ha egy építési vállalkozó túlépít, vagy nem tartja be a rendezési terv egyes előírásait, saját vállalásait, akkor az ellene indított eljárás során lehetősége van lobbistát fogadni, az eljárást befolyásolni. Igaz, a jelen törvény kiköti: a lobbitevékenység nem irányulhat arra, hogy a közhatalmi szerv jogszabályban meghatározott kötelezettségeinek ne tegyen eleget" - mondta a Narancsnak Kis. "Megtehettük volna, hogy szigorítjuk a törvény előírásait, de akkor rejtve marad ez a hatalmas mértékű lobbitevékenység a köz számára. Nem rugaszkodhatunk el a hazai valóságtól" - replikázott a tárca volt államtitkára, a szintén SZDSZ-es Hankó Faragó Miklós. Bár a részletes vita során felmerült, hogy legalább azoknál az eljárásoknál kimondják a lobbizás tilalmát, ahol nincs mérlegelési jogkör - amit többen fából vaskarikának neveztek -, de végül nem járt sikerrel a módosító indítvány. "Csak nehezíti a helyzetet, hogy a mostani leépítésekkor távozó közhivatalnokok egy része átvándorol majd a lobbicégekhez, ugyanis a törvény nem ír elő erre vonatkozó időbeni tilalmat, így akár már másnap kamatoztathatják értékes kapcsolatrendszerüket" - hívta fel a figyelmünket egy másik hiányosságra Kis.
Közben beindult a szocialisták önkormányzati lobbija is. Az MSZP több képviselője (Vastagh Pál, Podolák György, vagy a hajdú-bihari közgyűlés elnöke, Juhászné Lévai Katalin) szorgalmazta, hogy bizonyos esetekben (például, ha nem saját önkormányzatukhoz fordulnak) tegyék lehetővé a lobbitevékenységet az önkormányzati cégek felügyelőbizottságainak tagjai, vezetői, illetve a helyi képviselő-testületek bizottságainak egyes tagjai számára. Podolák úgy érvelt, hogy az állami vagy önkormányzati tulajdonrésszel bíró cégek is a piacról élnek, így versenyhátrányba kerülhetnek a magántulajdonú vállalatokkal szemben, és ebből végül az államnak lesz hátránya. "Éreztük a vidéki lobbi nyomulását, de mögöttünk tudva a miniszterelnök támogatását, sikerült hárítani" - mondta egy IRM-es forrásunk.
Képviselői mentesség
A lapunk által megkeresett szakemberek szerint nem lenne ördögtől való az önkormányzati lobbi engedélyezése, de ehhez át kellene alakítani az összeférhetetlenségi szabályokat, az önkormányzati képviselők jogállását, és új párt-finanszírozási törvényt kellene alkotni. Márpedig a lobbitörvény vitája megmutatta - annak ellenére, hogy a disputa nem politizálódott át, sikerült szakmai mederben tartani -, hogy ahol kétharmados változtatásokról van szó, ott az előterjesztő nem sok jóra számíthat. Ugyanis nem ment át a parlamenten a tervezet azon kitétele, miszerint az országgyűlési képviselők kötelesek közölni, hogy a felszólalásuk tárgya érinti-e a vagyonnyilatkozatukban - vagy közeli hozzátartozóik nyilatkozatában - foglalt jövedelmi vagy gazdasági érdekeiket. Az ellenzék azért nem szavazta meg a képviselők jogállásáról szóló törvény módosítását igénylő passzust, mert elégedetlen volt vele, a kormányhoz képest jóval szigorúbb szabályozást javasolt. Dávid Ibolya (MDF) és Répássy Róbert (Fidesz) lobbinyilatkozat tételére kényszerítette volna a honatyákat, csakhogy ez az ötlet a kormánypártiak támogatását nem kapta meg. A lobbisták egyébként úgy érzik, ezen a területen szenvedték el a legnagyobb vereségüket - ők ugyanis azt szerették volna, hogy ha már a képviselőket nem köti ez az előírás, akkor nekik se legyen kötelező feltüntetni megbízójuk nevét a negyedévenkénti beszámolójukban.
A kormány augusztus 9-én fogadta el a törvény végrehajtási rendeletét, mely a lobbisták regisztrációját és a nyilvántartás vezetését az - eddig főleg kárpótlási ügyekkel foglalkozó - Központi Igazságügyi Hivatal (KIH) feladatkörébe utalta. A végrehajtási rendelet legalább olyan fontos, mint maga a törvény, mert meghatározza a megvalósulás minőségét. Márpedig a lobbitörvény - különösen a lobbitevékenység kötelező szabályait tekintve - több puha, jogilag nehezen értelmezhető megfogalmazást tartalmaz, amit a rendeletnek kellene pontosítania, ennek ellenére a kormányrendelet szövege nem tér ki ezekre. Csanády Dániel úgy véli, az elkövetkező hónapokban, a törvény alkalmazásakor felszínre kerülnek majd a most még láthatatlan hiányosságok, és a KIH szakmai munkája meghatározó lesz a törvény végrehajtásában. "A puding próbája az evés, ha a szükség úgy kívánja, módosítjuk a törvényt" - zárta rövidre a problémakört az egyik szocialista képviselő.
