2008. június 18-án 8.30-kor németországi hívás érkezett a miniszterelnöki titkárságra. Öt perccel később a kecskeméti polgármester telefonja is megcsörrent. A Daimler AG vezetői értesítették a magyar illetékeseket, hogy társaságuk igazgatótanácsa egyhangúlag úgy döntött: Kecskeméten létesít 200 milliárd forintos (800 millió eurós) beruházással 2500 alkalmazottat foglalkoztató új gyárat, ahol előreláthatólag a jelenlegi A, illetve B osztályú járművek "utódgenerációját" készítik majd. Az új gyár 2011-ben kezdi a termelést, kibocsátása eleinte évi 100 000, később 300 000 autó lesz.
Gyurcsány Ferenc aznap délelőtt 11 órakor rendkívüli sajtótájékoztatón jelentette be a hírt, néhány órával későbbre Zombor Gábor kecskeméti polgármester hívta össze a média képviselőit, és a stuttgarti társaság is sajtóközleményt adott ki. Magyarországon ennél nagyobb zöldmezős beruházás még soha, sehol nem valósult meg.
Magyarország Romániával, Lengyelországgal és Szerbiával versengett a beruházásért, a hazai városok közül Zalaegerszeg és Miskolc futott még. Az első körben - több forrásból megerősített információink szerint - Kecskemét még nem szerepelt.
Közbenjárás
A Daimler AG döntésében magyar részről két embernek volt oroszlánrésze: Gyurcsány Ferencnek (MSZP) és Zombor Gábornak (Fidesz): a kormányfő Magyarországra hozta a Mercedest, a polgármester pedig Kecskemétre. Egyik sem ment volna semmire a másik nélkül. Ha a miniszterelnök kérése süket fülekre talál, a kecskeméti polgármester hiába kopogtatott volna Stuttgartban, és fordítva: bárhogy is nyomatta volna Gyurcsány Kecskemétet, ha ott nincs olyan gárda, ami - Zombor vezetésével - meggyőzi a befektetőket a választás helyességéről. A Mercedes-gyárat tehát tekinthetjük egy ritka és az országos nagypolitikában teljességgel elképzelhetetlen nagykoalíciós együttműködés eredményének is.
A Narancs több, egymástól független forrásból származó értesülése szerint ez év elejéig a Daimler AG-ban föl sem merült, hogy új gyárukat Magyarországon építsék fel. Február 7-én azonban Gyurcsány Ferenc fogadta Günther Oettingert, Baden-Württemberg tartomány kereszténydemokrata miniszterelnökét, és Kilián Csabának, az ITD Hungary Ügynökség befektetésösztönzési igazgatójának külön kérésére szóba hozta az ügyet. Néhány nappal később Gyurcsány személyes hangú levélben kérte német politikustársa közbenjárását. Azt nem tudni, hogy Oettinger kihez fordult, ám napokon belül beindult a német gépezet. A felek nagy gyorsasággal tisztázták a Daimlert érdeklő kérdéseket - hogyan és mennyi idő alatt megy egy nagyberuházás engedélyezése, hány hatóság dönt, van-e állami támogatás és mekkora.
Zombor Gábor (aki egyúttal országgyűlési képviselő is) áprilisban egy hétfői - parlamenti - napon kapott titokzatosan rövid hívást az ITDH-tól. Alig több mint 36 órával később Kecskeméten megkezdődtek az érdemi tárgyalások a befektetők képviselőivel. A felek kikötötték a teljes titoktartást, elkerülendő, hogy idő előtt bármi is kiszivárogjon. Ez aztán olyannyira jól sikerült, hogy például az MTI a Daimler AG döntése előtt német sajtójelentésekre hivatkozva írta: Magyarország is szóba került lehetséges helyszínként.
"Büszke vagyok arra, hogy a Mercedes Magyarországot választotta" - írta blogjában Gyurcsány, hozzátéve: a gyár teljesítménye önmagában 1-1,5 százalékkal növeli a magyar GDP-t. Zombor Gábor sajtótájékoztatóján azt mondta: a beruházás révén Kecskemét Közép-Európában is kiemelkedő gazdasági potenciálra tehet szert, és ez a fejlesztés a város minden szegmensére kihat. Florian Martens, a német vállalat szóvivője így reagált: "Magyarországon a legjobbak a feltételek a Daimler-Benz számára a tervezett új üzem létrehozásához."
A románok, akik az ottani helyhatósági választások előtt azt hangoztatták, hogy Kolozsvár a biztos nyerő, érthetően csalódottak. A német tömegtájékoztatás ismét fölfedezte Magyarországot, illetve Kecskemétet. Közzétett képeik többségén egy közönséges kukoricaföld látható, érzékeltetve, hogy a szó szoros értelmében zöldmezős beruházásról van szó "a magyar pusztán" (Frankfurter Allgemeine Zeitung). Itthon rövidebb-hosszabb cikkek minden minőségi és bulvárlapban megjelentek. A (Mercedesre is) legsértőbb kérdés: "Kecskemét jobban ismert a barackpálinkájáról, mint ipari központ jellegéről. Valóban hisznek abban, hogy olyan, jól képzett technikai személyzetre találnak, amely megfelel a követelményeiknek? (Stefan Lázár tette föl Florian Martens szóvivőnek a Heti Válaszban). A kecskeméti internetes fórumokon MSZP- és Fidesz-szimpatizánsok vitatkoznak, hogy Gyurcsány vagy Zombor-e a nagyobb arc, és hogy kell-e a városnak egy újabb - a Mercedes-projektért felelős - alpolgármester. Szegeden - amely soha szóba nem került e beruházás helyszíneként - a Fidesz kirohant a szocialista polgármester ellen, hogy elpuskázta az évszázad lehetőségét.
Mások is keresik a fogást: "Gyurcsány nem mondja meg, mennyivel támogatják a Mercedes-gyárat" - olvasható a Fidesz honlapján az Indexre hivatkozva a Hír TV anyaga. A magyar kormány - a miniszterelnök bejelentése szerint - a "szokásos" támogatási csomagot biztosítja, ami adójellegű kedvezményt, képzési támogatást, illetve készpénzt tartalmaz. A részleteket az EU jóváhagyása (illetve a beruházási szerződés megkötése) után hozzák nyilvánosságra.
Az ország lényegesen nagyobb értékkel gazdagodik, mint a beruházás 200 milliárd forintja (ami ugyancsak nem kevés, érzékeltetésül: Magyarországon száznál kevesebb azon cégek száma, amelyek évi 1 milliárdot fordítanak fejlesztésre); lásd az Audi vagy a Suzuki állandó fejlesztéseit. A Fidesz fanyalgása annyiban érthető, hogy a Daimler AG döntése éppen az ellenkezőjét sugallja, mint amit a párt évek óta alkalmazott válságretorikája, hiszen egy ekkora cég aligha fektetne haldokló gazdaságba. Vagyis a németek bíznak beruházásuk megtérülésében, azaz: Magyarországban.
Ugyancsak fura olvasni, hallani a kormány közeli és az ellenzéki sajtóban az újabb és újabb - és egyre nagyobb - összegeket az esetleges állami támogatásról. Már csak azért is, mert az igazság mindössze néhány kattintásnyira van: a beruházásösztönző szubvenciók maximális mértékét az unióban szigorúan szabályozzák, amit egyetlen tagország sem léphet túl. Ezért aztán igazából mindegy, hogy a magyar költségvetés 20 vagy akár 40 milliárd forinttal támogatja-e a Daimler AG-t, mert nem adhat többet, mint amennyit szabad, és mert ezt az árat ezért a beruházásért bármelyik más tagország is (például Ausztria) boldogan megfizette volna.
A felfutás után - amikor már évi 300 ezer autót gyártanak - a kecskeméti Mercedes-gyár teljesítménye összemérhető lesz az Audiéval. Csak hogy érzékeljük, miről van szó: 2007-ben a győri kft. árbevétele - a saját honlapján közzétett adatai szerint - 5872 millió euró volt. Szorozzuk ezt be az akkori éves átlagárfolyammal (251,35 forint, MNB), és vessük össze a bruttó hazai termékkel (GDP), ami a PM adatai szerint 2007-ben 25 405,8 milliárd forint volt. Megvan? Körülbelül ugyanezt jelenti a Mercedes is Kecskeméten. Az országnak.
A gyár és a helyi pártpolitika
Kecskemét választási ciklusok óta a jobboldal erős bástyája. Ennek megfelelően 2006-ban Zombor Gábort (Fidesz-KDNP) elsöprő többséggel választották polgármesterré, és a Fidesznek annyi városházi képviselője van, amennyi bőven elég akár minősített többséget igénylő döntés meghozatalához is. A korábban a megyei kórház főigazgatójaként a szocialistákkal több nagy, milliárdos nagyságrendű pályázaton és rekonstrukciós projektben korrekt hatékonysággal együttműködő Zombor már első nyilatkozatában kijelentette: a konszenzus polgármestere akar lenni. Ez nem csak szöveg volt: a szocialista frakcióvezető Brúszel Lászlót a város befektetési ügyekben illetékes tanácsnokává nevezte ki, és Zombor minden képviselő-testületi bizottság élére megszavaztatott egy ellenzéki társelnököt is a fideszesek mellé (és fordítva). Mindennek alighanem oka az is, hogy Zombor nem annyira önkormányzati, mint inkább pályázati csapatmunkában szocializálódott: a kórháznál külön teamet tartott fenn arra, hogy bármely témában képesek legyenek 12-24 óra alatt tökéletes és érvényes projekttervet benyújtani.
Ez a fölhalmozott tapasztalat kamatozott aztán a Mercedes-ügyben is. A projektben a polgármester jobbkeze a Fidesz frakcióvezetője, egyben a pénzügyi és költségvetési bizottság elnöke volt. Szemereyné Pataki Klaudia viszonylag új arc a közgyűlésben, korábban a nélkülözhetetlen háttérmunkások csapatához tartozott: ő irányította Nyitray András győztes országgyűlési kampányát, utána pedig Zombornak segített a polgármester-választáson. Pozíciói okán minden adat a fejében van, ráadásul folyékonyan beszél németül - vagyis a németekkel folytatott tárgyalásokon hatékony munkára volt képes. Nem csoda, hogy a Daimler AG döntését követő első testületi ülésen Mercedes-ügyi alpolgármesterré választották - az ellenzéki szocialisták is rá szavaztak.
A fideszes többségnek felajánlotta együttműködését az ellenzéki SZDSZ is. Az önkormányzatnak több, a költségvetést is érintő döntést kell a jövőben meghoznia, teljesítendő a tárgyalásokon tett ígéreteket. A párt ebben támogatni fogja a városvezetést, és - kizárólag a Mercedes-beruházással kapcsolatban - partnerként segíti a fideszes többség munkáját. "Egy olyan konstruktív ellenzékiségre kínálunk példát, amely ma még, sajnos, hiányzó eleme a magyar közéletnek" - mondta Szécsi Gábor, Zombor Gábor polgármesterelődje. S hogy teljes legyen a kép: a polgármester nyilvános testületi ülésen mondott köszönetet a kormánynak a jó együttműködésért, mire Brúszel László a szocialisták nevében Zombor Gábort gratulálta meg a sikeres Mercedes-csatáért.
A németek döntésében szerepet játszhatott a helyi önkormányzat azon tavalyi határozata is, amely szerint 2 százalékról - öt év alatt - 1,6 százalékra csökkentik a helyi iparűzési adó mértékét. Valószínű, hogy a rendeletmódosítás a Fidesz gazdaságpolitikai stratégiájáért felelős vezetők instrukciója alapján született (a bejelentéskor Matolcsy György volt gazdasági miniszter, a párt Bács-Kiskun megyei listavezetője is jelen volt).
A németek semmit nem bíztak a véletlenre. Előzetes terepfölméréseik során a társadalmi összetételtől kezdve a boltok választékán át mindent megvizsgáltak egészen addig, hogy mi szerepel a színház repertoárján.
Körülnéztek, behajtottak
Ellenőrizték, hogy a városi nagy projektek csak papíron léteznek-e, vagy a valóságban is. A közmondásos német alaposság odáig ment, hogy valószínűség-számítást végeztek arra, hogy az 1911. július 18-i kecskeméti földrengést követheti-e a közeljövőben újabb. Volt nap, amikor nyolc szakértői csapat nyolc külön területet vett tüzetesen szemügyre: lakosságszám és munkanélküliek aránya, szabad vegyérték - korosztály és nemek szerint - a 10-20-40-60 kilométer átmérőjű körben, tehát a kistérségben, az oktatási kapacitás mennyisége és minősége; a szakképzéshez kapható állami támogatás. És mindenféle statisztikák: mennyi az ára ennek, annak, amannak, van-e elég albérlet, mibe kerül a telek. És ha már telek: a kérdések kérdése az volt, lehet-e garantálni, hogy a megfelelő időpontban a gyárépítésre kinézett terület teher- és permentesen a városé legyen, átminősítve, jogi értelemben a beruházásra tökéletesen alkalmasan. Mivel ezt sikerült megoldani, innen lényegében egyenes út vezetett a Daimler AG igazgatótanácsának egyhangú döntéséig. Ugyancsak lényeges kérdés volt - amire a Gyurcsány-féle szakértői csapat válaszolt - az engedélyezés ügymenete, határideje. Azzal, hogy a kormány vállalta a Daimler AG ügyét, kvázi állami nagyberuházássá minősítette a Mercedes-gyár építését az ehhez a státuszhoz fűződő speciális jogokkal, mint például a gyorsított ügyintézés. Az erre vonatkozó kormányrendelet megjelenése ezekben a napokban esedékes.
A dolgok jelenlegi állása szerint pár hét múlva Dieter Zetsche, a Daimler AG igazgatótanácsának elnöke, Angela Merkel német kancellár, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Zombor Gábor kecskeméti polgármester aláírja a beruházás alapdokumentumait. Az építkezés 2009-ben megkezdődik.
A helyszín
Kecskeméten a Szélmalom csárda körzetében, a körforgalmon túl, Kiskunfélegyháza felé a régi 5-ös mentén van az a terület, amely - nem megerősített, de nem is cáfolt hírek szerint - a Mercedes-beruházás helyszíne lesz. A 450 hektár megszerzését - opciós (elővételi jogot biztosító) szerződésekkel - több éve kezdte meg egy 1996 végén alapított magyar, családi tulajdonú, 2006-ban 5,5 milliós árbevétel mellett 3,9 milliós veszteséggel záró kft.
Az opció beváltásával a valóságos piaci ár - 500-600 ezer forint hektáronként - tízszeresét vállalta megfizetni az új tulajdonos. A 2006-os önkormányzati választások után az opciós jogokat, közvetve tehát a területet, a városi legenda szerint potom áron felajánlották az önkormányzatnak, de a válasz udvarias "nem" volt - kár, hogy ebből egyetlen szó sem igaz. (A terület egy része rendezési tervének a módosítása ugyan szóba került az előző vezetés utolsó hónapjaiban, ám abból sem lett semmi.)
Nincs illetékes, aki a lehetséges helyszínt egy szóval is kommentálná (az opciós jogokkal bíró magántársaság ügyvezetője is azt ajánlotta, hogy "beszéljünk inkább a nőkről"). Így tehát információmorzsákat próbálunk összeillesztgetni: az ingatlan némi vargabetűvel a várostól kerül majd a beruházó tulajdonába. Sok mindent kell elintézni (művelési ág alóli kivonás, a terület rendezési tervének a módosítása stb.) mire - alig egy éven belül - az építőmunkások megtehetik az első kapavágást.
Kecskemétnek a Mercedes
A beruházás ahhoz hasonlítható, mintha ugyanazon embernek már másodszor lenne öttalálatosa lottón, ráadásul sokheti halmozódás után. Az első telitalálathoz vissza kell tekerni az idő kerekét. A jelenlegi megyerendszer 1950. május 1-jén jött létre, és ekkor lett egy addig nem túl jelentős mezővárosból, Kecskemétből Bács-Kiskun megye székhelye. Cegléd, Nagykőrös és Kecskemét addig nagyjából azonos nívón mozgott, és a történelem az utóbbinak adta meg a sanszot, hogy fejlődésnek induljon. A megyeszékhelyi státusz ehhez önmagában kevés lett volna - ám beütött az iparosítás is. Az akkori vezetők igyekeztek korszerű ipart telepíteni; olyan vállalatok kerültek ide, mint a Szerszámgépipari Művek (SZIM), a Budapesti Rádiótechnikai Gyár (BRG) magnetofongyára, az MMG, az Újpesti Gépelemgyár. Miközben a többi megyei nyomda fő feladata a helyi lap elkészítése volt, Kecskeméten Ablaka István már 1968-ban ráállította vállalatát a csomagolóanyag-gyártásra - egyáltalán nem véletlen, hogy a Petőfi Nyomda (azóta már a sokadik külföldi tulajdonosnál) máig a szakma egyik piacvezető cége, és Kecskemétet a magyar nyomdaipar fővárosának tekintik. Gajdócsi István, Tohai László, Romány Pál, Horváth István, Szakolczai Pál, Balogh László vagy Brúszel László a pártállam keretei között fényévekkel előre gondolkodtak.
A szabadpiaci rendszer beköszöntével a német Knorr-Bremse előbb vegyes vállalatot alakított a SZIM-mel, amely licencszerződés keretében már évtizede gyártotta az Ikarusnak a fékeket. Privatizálták a Petőfi Nyomdát. A legnagyobb világcégek közé tartozó Thyssen zöldmezős beruházást indított Kecskeméten. A Hilti egy komplett gyárát hozta ide. Az egykori szovjet helikopterbázis területén kialakított Heliport ipari park egyik napról a másikra benépesült: a Thomas & Betts, a Freudenberg és más nagy cégek települtek ide. A svájci Phoenix Mecano zöldmezős beruházással hozott létre óriásgyárat. A legnagyobb magyarok közül eleve itt működik az Univer (akinek nem ugrana be: Piros Arany) meg a KÉSZ, több tízmilliárdos forgalmú óriáscégek.
Kecskemét sikerének egyik fontos oka kétségkívül földrajzi elhelyezkedése. Nagyjából az ország közepén, a fővárostól egy óra járásra fekszik - öt vasútvonal találkozásánál, egy sokáig fizetős, de a várost mégiscsak Európába bekötő autópálya mentén. Van egy fejlesztésre ítélt légi támaszpontja is; épp csak óceánjáróval nem lehet elérni a várost.
A 110 ezres Kecskeméten Bács-Kiskun megye lakóinak körülbelül egyötöde él, de a városnak lakosságszámánál lényegesen nagyobb a gazdasági súlya. A Dél-Alföldnek Bács-Kiskun a mozdonya: innen származik a régió exportjának több mint a fele és az összes adóbefizetés több mint 40 százaléka.
