A miniszterelnök-jelölés háttere

Van másik!

  • M. László Ferenc
  • - mb -
  • 2009. április 2.

Belpol

A múlt vasárnap éjszakába nyúló vita után az SZDSZ rábólintott a szocialisták utolsó kormányfőjelöltjére, Bajnai Gordonra. Az MSZP közel egy tucat nevet elhasználva "találta meg" a fejlesztési minisztert, aki csak akkor hajlandó vállalni a megpróbáltatásokat, ha a frakció egy emberként áll a programja mögé. Az egyeztetési hercehurca közben kinyílt egy újabb vitás kérdés: Gyurcsány Ferenc szombati lemondása után már elnöke sincs a szocialistáknak.

"Naponta két név pördült meg a sajtóban, ráadásul mindegyiküket azonnal besározták, zömében alaptalanul. Majd' egy tucat ember vált 'közpolitikai hullává' pár óra leforgása alatt, ami kikezdte a szocialisták maradék hitelét is. Ez elfogadhatatlan, ezért vállalni kell a felelősséget" - fakadt ki az MSZP egyik befolyásos, régi vágású politikusa, miközben az elmúlt hét eseményeit értékelte a Narancsnak. A morgolódó káderek szombaton kaptak elégtételt: egy héttel a kormányfői posztról történt lemondása után Gyurcsány a pártelnöki székből is távozott.

Bár az MSZP vezetőségét és a megyei elnököket igencsak meglepte a miniszterelnök március 21-i hirtelen lemondása, a kongresszus után állítólag megnyugodtak a kedélyek, ugyanis Gyurcsány az elnökségin bejelentette: van forgatókönyv, és vannak esélyes jelöltek, akik mögé még a tavaly szétszakadt koalíciónál is szélesebb támogatottságot lehet toborozni a parlamentben. Információnk szerint egy

szempontlistát is

összeállítottak: lehetőleg kívülről jöjjön, de bírjon megfelelő ismertséggel a pártban, kezelni tudja a válságot, és képes legyen megszerezni a többséget. Úgy tervezték, hogy lépésről lépésre alakítják ki a közös nevezőt a többi frakcióval, vagyis az egyeztetésbe bevonandó MDF-fel és SZDSZ-szel: ajánlatot tesznek, majd a válaszok ismeretében formálják át az álláspontjukat.

Az első jelek biztatóak voltak: a vezetőség kompromisszumkészséget mutatott, nyitott a többi párt felé - Gyurcsány értesítette Fodort a lemondásáról, Lendvai Ildikó nemzeti kormányról beszélt, Kiss Péter kizárta, hogy pártpolitikust jelölnének -, de közben jelezték, a szocialistáknak is vannak feltételeik és elvárásaik. Így már vasárnap kizárták a potenciális jelöltek köréből a vezető szocialista politikusok által kezelhetetlennek és összeférhetetlennek tartott Bokrost, majd hétfőn megtették első ajánlatukat. Glatz Ferenccel, Surányi Györggyel és Mészáros Tamással (majd az utóbbi helyébe lépett Vértes Andrással) szondázták az SZDSZ-t. Az MDF viszont az első perctől idegenkedett az egyezkedéstől a szocialistákkal.

Az MSZP tárgyaló delegációja (Gyurcsány Ferenc, Lendvai Ildikó, Simon Gábor választmányi elnök, Szekeres Imre elnökhelyettes, Kiss Péter alelnök) kezdetben olyan üzeneteket kapott, hogy az SZDSZ maximálisan nyitott, még egy népszerű pártpolitikustól (Gráf József) sem zárkóznának el. Ám ahogy felpörögtek az események, a liberális pártban hamar kiújultak a régi ellentétek, a különféle törésvonalak mentén ismét többszólamú lett az SZDSZ. Hiába fogadta el a szocialisták egyik-másik jelöltjét a tárgyaló küldöttségük, az ügyvivő testületben vagy a frakcióban már nem tudták biztosítani hozzá a többséget. Volt, aki a válság elmélyülésére hivatkozva gyors döntést követelt, mások attól féltek, hogy az MSZP becsapja őket, lenyomják a torkukon a jelöltjüket, és aztán kihátrálnak a program mögül - miként a 2006-os kormányprogramot is a kukába dobták. Olyanok is akadtak, akik szerint már megint Gyurcsány rángatja dróton őket, inkább jöjjenek az előre hozott választások, mint hogy az ő hátukon másszon vissza a hatalomba - ezért gyanúsan méregették a bedobott neveket. Ez persze visszahatott az MSZP-re is, amely szintén megosztott, ráadásul az erős emberek egymással - és a kiszámíthatatlannak tartott Gyurcsánnyal - szembeni bizalmatlansága folyamatosan mérgezte a légkört. Újból előjött a liberálisokkal szembeni düh: "már megint a fővárosi törpepárt diktálja a feltételeket". Többen már a hét elején úgy vélték, az MSZP elnökének megvan a titkos favoritja, csak várja, hogy a többi jelölt elvérezzen (lásd: Akadálymentesítés, Magyar Narancs, 2009. március 26.). Csütörtök-pénteken egyre több helyről lehetett hallani, hogy ez az ember Bajnai Gordon fejlesztési és gazdasági miniszter.

Az MSZP-ben sokáig Glatz volt a legelfogadhatóbb jelölt. A párt befolyásos politikusai csak azért mentek bele egy új, válságkezelő - várhatóan százmilliárdos megszorításokra kényszerülő - kormány felállításába, mert rettegnek az előre hozott választásoktól. (Ujhelyi István alelnök kedden "életveszélyesnek" nevezte a voksolás idei bevállalását.) A szervezet szétzilálódott, szavazóik jelentős része elbizonytalanodott: időre van szükségük az építkezéshez, a bázis "átforgatásához", a népszerűség növeléséhez - erre a szélesebb közönség előtt népszerűtlen Gyurcsány háttérbe húzódása után nagyobb esély mutatkozik. Míg pár hete a polgármesteri lobbi az előre hozott választások mellett érvelt - abban reménykedve, hogy 2010 őszéig felállhat a párt -, ma már hallani sem akarnak róla: félnek, hogy a Fidesz kétharmadot szerez, amivel akár az önkormányzati törvényeket is átírhatja. Azt tervezték, hogy a pártban kedvelt Glatz mellé beállítanak egy erős kezű pénzügyminisztert (Surányit, esetleg Békesit), majd újrajátsszák a Horn-Bokros-féle jó zsaru-rossz zsaru játékot. Hallani, hogy Gyurcsány sem idegenkedett ettől az ötlettől: Glatz benne van a korban, különösebb ambíciói nincsenek, hosszú távon nem jelentett volna veszélyt rá nézve; ahogyan egy forrásunk fogalmazott, "a professzorral nem lett volna annyira ciki elbukni a 2010-es választásokat".

Ám az SZDSZ egyre szigorított a feltételein. Glatzot kizárták, majd szerdán reggel Surányira mondták ki az áment. "Amikor meghallottuk, már tudtuk, hogy veszett ügy" - mondta lapunknak egy prominens szocialista. Ugyanis

az MSZP-ben biztosak

voltak benne, hogy a volt jegybankelnök nem fogja bírni a terhelést. "Ha megjelenne két árpádsávos tüntető az ablaka előtt, máris rohanna a Sándor-palotába beadni a lemondását" - tett rá epés megjegyzéseket az egyik MSZP-s forrásunk. És valóban: Surányi Orbánnal tárgyalt - lehetőleg a Fidesz tartózkodjon a parlamentben, de legalább a családját ne támadják -, s miután nem kapott semmilyen garanciát, visszalépett. Persze ez arra is utal, hogy Surányi "bedobása" - akárcsak Vértesé - taktikai húzás volt a szocialisták részéről.

Ezt követően felgyorsultak az események, a jelölési folyamat káoszba fulladt. Még át sem jutott az új név a másik párt delegációjához, vezető testületéhez, máris kint volt a sajtóban. Valósággal repkedtek a nomináltak: előkerült Jaksity György (a Concorde Értékpapír Zrt. ügyvezető igazgatója), Király Júlia (az MNB alelnöke), Pongrácz Antal (az OTP vezérigazgató-helyettese), Balázs Péter (volt uniós biztos), Felcsuti Péter (a Bankszövetség elnöke) neve, hogy aztán a jelöltek pár órán, esetenként perceken belül cáfolják, hogy lennének miniszterelnöki ambícióik. Egy rövid ideig Patai Mihály (a Budapesti Értéktőzsde elnöke) és Takács János (az Electrolux vezérigazgatója) tűnt a legesélyesebbnek. A két nevet, miután egyeztettek a jelöltekkel, a szocik dobták be. Patai csütörtök estig kért gondolkodási időt, de már délután arról írtak a lapok, hogy évtizedekkel ezelőtt egy rövid ideig Biszku Béla lányával élt házasságban - ezek után a BÉT elnöke nem kívánt beszállni az iszapbirkózásba. Takácsra az SZDSZ mondott igen gyorsan nemet, mivel "politikailag súlytalannak" érezte a jelöltet.

A hét végére a liberálisok visszatértek Bokroshoz. A volt pénzügyminiszterrel állítólag már szerdán egyeztettek, Kóka János frakcióvezető teljes felhatalmazást kapott, hogy Bokros nevében tárgyaljon. Az MSZP kezdetben hezitált, hiszen egyszer már elutasították a személyét. Egyesek szerint a közgazdász időzített bomba, nehezen viseli, ha nemet mondanak neki, biztosra veszik, hogy egy esetleges programvita elfajulásakor bedobta volna a törülközőt, és jöhettek volna az előre hozott választások. Ennek ellenére péntek estére, szombat reggelre már egyre több híve volt a pártban. A szocialisták kétségbeesetten hívogatták telefonon a liberálisokat: lenyelik a jelöltjüket, csak idén ne legyenek még választások. Ám mára az SZDSZ-esek is úgy érzik, a volt pénzügyér megvezette őket: szombaton, az MDF kampánynyitó rendezvényén Bokros azt mondta, "sértő még a gondolata is annak", hogy a hírnevét, hitelességét odaadja egy olyan programhoz, amelynek a sikerében nem bízik.

Úgy tudjuk, az MSZP-n belül komoly vitákat váltott ki, hogy a párt nagyágyúi maradhatnak-e egy "szakértői" kormányban: Veres János pénzügyminiszter például jó előre bejelentette, ő ezt tenné. Közben néhány befolyásos szocialista a jelölési bohózat miatti elégedetlenségének adott hangot. Suchman Tamás fejlesztési kormánybiztos az ATV-nek, majd a hvg.hu-nak pénteken azt mondta: "ami a miniszterelnök személyének kiválasztása címén folyt, az minősíthetetlen, az egész világ rajtunk röhög", a pártelnöknek le kell vonnia a konzekvenciákat és vissza kell vonulnia. Hasonlóan nyilatkozott Szili Katalin házelnök is, szerinte méltatlan, ami történik, meg kell állítani a sodródást. Gyurcsány vette a lapot, érezte, hogy nő a feszültség körülötte, ami tovább szűkíti a mozgásterét a miniszterelnök-jelölés folyamatában. Szombaton reggel az elnökségi ülésen belengette a lemondását, majd két embert is megnevezett miniszterelnöknek: Gráfot és Bajnait. Távozását azzal indokolta, hogy az előbbi győzelme esetén nem szeretné, ha kétfejű lenne a párt, ha pedig Bajnai futna be, akkor képtelen lenne lemosni magáról azt a vádat, hogy Bajnai az ő bábja. Állítólag többen (Kiss Péter, Lendvai) erre úgy válaszoltak, hogy nem szabad egy újabb személyi kérdést felnyitni addig, amíg a miniszterelnök-jelölést le nem zárták, mert újabb vitákat generálnának, végleg ellehetetlenítve az egyeztetéseket - és néhány órára az ügy le is került a napirendről.

Egyes szocialisták szerint Gyurcsány lemondása taktikai húzás, zsarolás volt - az utóbbi években többször élt ezzel az eszközzel -, így próbálta megerősíteni jelöltjét, Bajnait. Csakhogy

elszámította magát,

a hír kikerült a sajtóba, a fővárosba felrendelt megyei elnököket pedig állítólag Szekeres Imre elnökhelyettes és Puch László elnökségi tag mozgósította ellene. Közben Bajnai átment az elnökségen, a frakción (a 125 jelen lévő képviselőből 120-an szavazták meg), végül vasárnap éjfélkor az SZDSZ-en is. Méghozzá olyan feltételekkel, amilyenekről a korábbi jelöltek még álmodni sem mertek volna: a kormányfőjelölt mindkét frakcióval alá akar íratni egy szerződést, amelyben arról nyilatkoznának, hogy támogatják a programját. Nem kizárt viszont, hogy a hétvégén pirruszi győzelmet aratott. Az SZDSZ képviselőcsoportjában négy olyan képviselő is akad, aki nem bízik Bajnaiban, ezért nem szavazta meg, és később sem kívánja támogatni. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy a megszorítások bejelentésekor a szocialista frakcióban ismét előretörnek az elégedetlenkedők: április 15-ig elpárologhat a konstruktív bizalmatlansági indítvány megszavazásához szükséges többség.

Hétfői ülésükön az MSZP-s képviselők újból elővették a tisztújítás kérdését. Éles vita volt arról, hogy demokratikus és méltányos volt-e Gyurcsány eltávolítása - Suchmant és a megyei elnököket a miniszterelnök több híve megfeddte. Gyurcsány állítólag "kétnyelvű" beszédet tartott, azaz ismét kifejtette, hogy a döntés az övé, nem kényszerítették, de érzékeltette, hogy nem vette jó néven a nemtelen "betámadást". Forrásaink egyik fele úgy véli, a miniszterelnök így próbál visszatérni a párt élére - ha megszerzi a küldöttek harmadának az ajánlását vagy a jelölőbizottság támogatását, akkor újra indulhat -, mások viszont úgy gondolják, csak egy alkut készít elő: visszalépéséért cserébe a frakcióvezetést kérné el. Ám nem biztos, hogy a képviselőcsoportban igen népszerű Lendvai Ildikó frakcióvezetőt le lehet-e most váltani, és belemegy-e az elnökség egy ilyen cserébe - főleg, ha az április 5-i kongresszuson jelentős átrendeződés következik be, és körön kívülről hoznak elnököt (esélyesként emlegetik például Botka László szegedi polgármestert). Ha Gyurcsány nem jár sikerrel, hátország nélkül marad, ellenfelei pedig a pártból is kiszoríthatják. Ha - mentve a menthetőt - mégis az elnökséget célozta meg, biztosra vehető, hogy az SZDSZ kihátrál a Bajnai-kormány mögül.

Menetrendek

A konstruktív bizalmatlansági indítványhoz 194 parlamenti képviselő támogatása szükséges: ellenkező esetben a miniszterelnököt nem sikerül megbuktatni, és így jogilag Gyurcsány Ferenc maradna a kormányfő. Ám mivel további kormányfősége politikailag nehezen elképzelhető, ha nem jön össze a szükséges számú szavazat, várhatóan lemond. Ennek egyetlen jogszerű módja a köztársasági elnökhöz benyújtott írásos nyilatkozat. Ekkor az államfőhöz kerül a miniszterelnök-jelölés joga (erre 30 napja van), és ha az Országgyűlés az első személyi javaslat megtételétől számított 40 napon belül nem választja meg az államfő jelöltjét miniszterelnöknek, a köztársasági elnök feloszlathatja a parlamentet. Az előre hozott választásokat a feloszlatástól számított 3 hónapon belül kell lebonyolítani, ám a választásokat az államfőnek 72 nappal korábban már ki kell írnia. Azaz legkorábban a feloszlatástól számított harmadik hónap második felében voksolhatnánk.

Felmerült az elmúlt napokban, hogy egy őszi vagy téli választás alkotmányellenes módon a leendő parlament és kormány hivatali idejét rövidítené meg - ez gyakorlatilag így van, azonban az Alkotmány sem a parlamentnek, sem a kormánynak nem biztosít ab ovo négy évet. A kormány hivatali idejét nem rögzíti konkrét időegységben: az megválasztásától a bukásáig, vagy legkésőbb az új Országgyűlés megalakulásáig tarthat. S talán meglepő, de a parlament számára sincs rögzítve a négyéves terminus: az Alkotmány ugyanis az általános választásokat nem az előző általános választásoktól számított negyedik évre, hanem az előző választásoktól számított negyedik év április-május hónapjára írja elő - függetlenül attól, hogy április-májusban, vagy éppen decemberben voltak a választások.

 

A Bajnai-csomag

A kormány által eddig kalkulált 3,5 százalékos idei GDP-csökkenés mellett gyakorlatilag minden elemzőnek van saját jóslata. A hitelminősítők közül a Standard and Poor's jelenleg 6 százaléknál tart, minősítési fokozatát pedig az elégtelennek tartott kormányzati intézkedések miatt a befektetésre ajánlott kategóriák legalsóbb fokozatára rontotta. Bár a pénzpiaci válság kialakulásában játszott szerepük a minősítő intézetek megbízhatóságát igencsak megtépázták (a Moody's három fokozattal jobb besorolással tartja nyilván a magyar adósságot), mostanra kétségtelenül halogathatatlanná vált a költségvetés minden eddiginél durvább visszavágása. Az aktuális miniszterelnök-jelölt után pillanatnyilag Bajnai-csomag munkanéven futó (egyelőre csak kiszivárogtatott) kiadáscsökkentési terveket február közepén végigszámolta a Pénzügyminisztérium, és a remény, hogy talán mégis elkerülhető a megvalósításuk, mára szertefoszlott.

Az elvonások nem érintenek új területeket, inkább a korábban is bolygatni tervezett juttatásoknál fogna vastagabban a ceruza. A lakástámogatásoknál az új forinthiteleknél ugrana a kamattámogatás, a lakásépítéshez és vásárláshoz adott szocpol pedig nem adóköteles lenne, hanem megszűnne. A gázár- és távhőtámogatás sem pusztán csökkenne, hanem eltűnne. Az évenkénti nyugdíjemelés nem függne a GDP mértékétől, hanem minden esetben az infláció befolyásolná (a béremelkedések nem). Egyelőre az összes javaslat billeg, de a kemény verzió szerint nem beépülne a (maximált) 13. havi nyugdíj, hanem ugyancsak eltűnne. Befagyasztanák a nyugdíjminimumot, szigorítanák a rokkantnyugdíjazást és a fegyveres testületek korkedvezményét. Két évre befagyasztanák a családi pótlékot, a gyed ideje kettőről egy évre csökkenne. Elvennének a MÁV dotációjából, a minisztériumi keretekből, még többet az egészségbiztosítási kasszából és egyetlen újdonságként az agrártámogatásokból.

A megszorítások elvileg nem okoznak társadalmi katasztrófát, noha a szerzett jogok megnyirbálása a felháborodáson túl azért számos negatív következménnyel is járhat. A forintban felvett lakáshitelek részaránya egyébként is alacsony, a szocpol pedig nem a legszegényebbek támogatási formája. A fűtési támogatásoknál remélhetőleg az árak csökkenése valamelyest ellensúlyozza a támogatás megvonását, de hogy nincsen kétmillió rászoruló család (most ennyien kapják), az biztos. Az egészségügyből még több forrást kivonni viszont veszélyes, de úgy tudni, ez csak a gyógyszerkasszára vonatkozna. A nyugdíjindexálás új szabálya pillanatnyilag (recesszió idején) nem jelent eltérést a korábbi tervhez képest, hosszú távon fontos. Az anyasági ellátások erodálása viszont a gyerekelhelyezési lehetőségek bővítésével párhuzamosan volna csak helyes és tisztességes.

A korábban kidolgozott, de csak most beélesített megszorításnak olyan olvasata is lehetséges, hogy a kormányfőcsere legfőbb célja annak elkerülhetetlen elfogadtatásához új személyt találni. Ha így volna is, a fegyveres testületek, a mezőgazdaságban dolgozók, a kisgyerekesek, nyugdíjasok stb. leendő reakcióit találgatni is kár. Ha a számítás beválik, és még nincs túl késő, akkor a befektetők értékelik az erőfeszítéseket, ami - legkésőbb a törvénymódosítások megszavazása után - várhatóan a forintárfolyamon is meglátszik.

- mb -

Neked ajánljuk